A Felvidék keleti részének egyik legszebb kilátását adó Kojsói-havas nem véletlenül kedvelt célpontja a turistáknak. Az 1246 méter magas hegycsúcs könnyű megközelíthetősége és a tetőről nyíló páratlan panoráma miatt télen-nyáron kellemes program a természet kedvelőinek.
Egy hirtelen felindulástól vezérelve döntöttünk úgy január végén, hogy a másnapra tervezett túraprogramot módosítjuk, és bár az időjárás-előrejelzés "felhős" időt jósolt, egye fene, másszuk meg a Kojsói-havast. Egy igazán családbarát útvonalat sikerült kitalálni, 12 és fél kilométeres távval és kb. 600 méter szintemelkedéssel, útbaejtve egy hegyi vendégházat is.
A túra az Aranyida (Zlatá Idka) település feletti parkolóból indul. Mi a Bódva-völgyén felautózva közelítettük meg, Jászónál egy kis hegyi szerpentinre rátérve. Már a Bódva-völgyből látni lehetett a kopár hegy behavazott ormát, a csúcson a golflabdára hajazó meteorológiai állomással. Rudník után egy hatalmas gímszarvascsordát pillantottunk meg a domboldalban, akik azzal sem törődtek, hogy megállok lefotózni őket.
Gímszarvasok a domboldalban
Senki ne ijedjen meg a falu végén található havas úttól, az a kb. 2-300 méter hólánc nélkül is simán járható a parkolóig (de volt aki egészen a főgerincig felment autóval). Aranyida Kassától kb. 20 kilométerre található, így nem csoda, hogy a nagyváros természetjáróinak és síalpinistáinak egyik kedvenc célpontja a hegy és környéke.A település nevéből nem nehéz kitalálni, hogy a múltban nemesfémeket bányásztak a környéken, egészen Nagy Lajos kora óta. De az ide épített kohónak köszönhetően pl. Telkibányáról is hoztak ide feldolgozásra érceket. A falu, bár viszonylag közel található a magyar határhoz, eredendően szlovák lakosságú volt. A faluba érve örömmel vettük tudomásul, hogy a beígért felhőknek a töredéke látszik csak az égbolton, és ragyogóan süt a nap.
Aranyida felett a kék jelzésen
A parkolóból (kb. 700 m magasan) a kék jelzésű turistaúton juthatunk fel a leggyorsabban a csúcsra. Ez eleinte vegyes, fiatalos erdőben emelkedik meredeken, majd nagy örömünkre egy széles, hókotróval tisztított, enyhén emelkedő útra tér rá. Hangulatos bükkösben vezet az út, majd pár perc múlva egy nyiladékban pillantást vethetünk az alattunk futó völgybe, melyben ércbányák tárói rejtőznek. A jelzés egy idő után jobbra tér egy sípályára, itt már meredekebben emelkedve. Ahogy egyre feljebb érünk, úgy tárulna elénk egyre jobban a Kassa környéki táj, ha nem úszna párában és szmogban. A Nagyida melletti acélművek kéményeinek füstjei persze nagyon jól kivehetőek. Ezt leszámítva persze nagyon szép a panoráma az Eperjesi-hegységre, valamint a környező magaslatokra is.
A Golgota felé
A hegység gerincét és egyben a Szlovák Nemzeti Felkelés (SNP) hosszútávú turistaútját (piros jelzés) a Golgota nevű nyeregnél (1040 m) érjük el, ami egyben a sífelvonó felső állomása. Itt esőbeállót alakítottak ki, ahol akár meg is pihenhetünk. Szinte már karnyújtásnyira van tőlünk a fehérlő Kojsói-havas oldala, melyet nyáron akár innen is gyorsan megmászhatnánk egy meredek úton. Persze télen a térdig érő hóban nem érdemes a jelzett út keményre taposott-síelt nyomvonaláról letérni.
Golgota
A piros és a kék jelzés együtt halad a csúcs alatti nyereg felé (Kojsovská Hol'á, Sedlo), mely a Golgotától még egy fél órára van. Egyre jobban megnyílik a táj és az 1100 méterhez közeledve tudatosul bennünk, hogy bizony a Kárpátokban vagyunk, amiről a behavazott fenyőfák tömkelege és a gyephavas hegyoldal gondoskodik. Bár kelet és dél felé gyülekeztek a szürke fellegek, északi irányban még szikrázó napsütés várt minket. A nyereg közelében már enyhült a lejtő és egyre inkább a gyönyörködésé lett a főszerep. Bár nem vagyok a tél nagy rajongója, ha a hó mellé napsütés társul, az egy nyerő páros.
Közeledés a nyereghez
Amikor felértünk a nyerget jelző kereszthez, a fenyőfák fölött megnyílt észak felé a táj és szinte váratlanul bukkant elő a Magas-Tátra hófödte, csipkézett gerince - sokkal közelebb, mint amire számítottam! Habár körülbelül 70 kilométerre voltunk légvonalban, szinte karnyújtásnyinak érződött ez a távolság. Végül is már három éve próbáljuk az Érchegység valamelyik csúcsáról megnézni a Tátrát, de most először jutottunk el megfelelő időjárási körülmények között, így óriási öröm ez számunkra.
A lélegzetelállító tátrai kilátás
A nyeregtől a piros vagy a sárga jelzésen haladva (de inkább a kettő között a lánctalpas jármű nyomvonalát követve) már tényleg nincs messze a meteorológiai állomással jelzett csúcs, és ahogy emelkedünk, egyre több és több részlet látszik a környező tájból.
A Gerlachfalvi-csúcs környéke
A Kriván és a Szoliszkó
A Lomnici-csúcstól a Bélai-havasokig
A csúcskönyvbe sikeresen beírtuk a nevünket, a kötelező csúcsfotó sem maradhatott el. 1246 méteres tengerszint feletti magasságból elénk tárult a táj, és bár a Zemplén vagy a Bükk vonulatai, vagy a hegy lábánál fekvő Kassa párában úsztak, a látvány többi része azért bőven kárpótolt minket. A csúcsról a Liptói-Tátrától a Bélai-Tátráig kivehető volt a Kárpátok legmagasabb hegységének egész vonulata, a csúcsokat könnyen be lehetett azonosítani. Az Alacsony-Tátrából mindössze a Király-hegy hatalmas bálnaszerű púpja látszott, a Gyömbér és a Chopok vonulata innen takarásban van. Az Érchegység hullámzó gerincét szinte teljesen be lehetett látni, de a közeli Folkmári-sziklák is gyönyörűen látszottak (az idei túraprogramba remélhetőleg ezt a hegyet is be tudjuk valahogy illeszteni). A csúcstól lejjebb a SNP emlékművét lehet megtekinteni, ugyanis itt is nagy partizánharcok folytak a II. világháború ideje alatt.
Emlékmű a csúcson
A Folkmári-sziklák
Csúcsfotók
Király-hegy
Szerencsére kitűnő időjárási viszonyok között érkeztünk a csúcsra, még a szél sem fújt, így hosszú percekig élvezhettük a zseniális panorámát. A kilátás magasra tette a mércét, aminek hatására Kitti halkan meg is jegyezte: ,,kár, hogy nincs ez a hely még közelebb, mert egész évben ide fogunk járni". És valóban, nagyon sok útvonal és látnivaló vár még felfedezésre az Érchegység és az Óruzsini-karszt bércein.
Kilátások a csúcsról
Nehezen, de azért csak elbúcsúztunk a csúcstól és a felfelé megtett úton visszaereszkedtünk a nyeregbe. Innen kb. 10 perc a piros jelzésen lefelé a Chata Erika nevű hegyi vendégház. Ezt a rövid utat egy meseszép lucfenyvesben kell megtenni. A ház előtti "teraszon" ismét előbukkant a Magas-Tátra egész vonulata, ezúttal mintha csak még közelebb kerültünk volna hozzá. A meglepően nagy méretű épület helyén egykor kisebb menedékház volt, a mai épület szállásként és étteremként szolgál. A szállásról és az árakról a hivatalos honlapon lehet érdeklődni. Az étterem nem autentikus hangulatú és egy kicsit talán túl letisztult, de ez az egyetlen negatívum amit fel tudok hozni, ugyanis a kiszolgálás nagyon kedves és profi volt (a pincérhölgy nem beszél magyarul, viszont megérti, de angolul kitűnően kommunikált), az ételek pedig finomak.
Chata Erika
Kilátás a ház teraszáról
A háznál volt alkalmunk megismerkedni a magát "Mr.Barón"-nak nevező idős úrral, akit lenyűgözött Kitti jelvénygyűjteménye, és bár csak töredékét értettük annak, amit mondott (a pincérrel tolmácsoltatott angolra bizonyos mondatokat), ő nagyon szívesen kommunikált velünk, megkínált minket pálinkával és szőlővel is. Később kiderítettem, hogy a Kassai Természetjáró Szövetség Sítúra Szakosztályának elnökével volt dolgunk, aki 20-30 közös képet is csinált velünk, annyira szimpatikusak voltunk neki (sajnos az beígért e-mailt még nem küldte el nekünk a képekkel, így azokat nem tudom közzétenni itt).
A házban töltött idő után egy darabig a piros jelzésen mentünk tovább, végig gyönyörű kilátással, majd egy emlékműnél elbúcsúztunk a tátrai panorámától és az autóval is járható erdészeti úton tértünk vissza a parkolóba, bezárva a kört.
A vihar által kidöntött erdő helyén ma már panorámaút vezet
Füstölgő kémények és a Szalánci-hegység
A túrát mindenkinek tudom ajánlani, aki viszonylag közel elhelyezkedő, körpanorámás, kárpáti hangulatú hegyet szeretne látni, tátrai kilátással megfűszerezve. Akár többnapos gerinctúra, akár rövidebb vagy hosszabb körtúra keretében meglátogathatjuk a csúcsot, tekintve, hogy a sok jelzett turistaút mellett a jelzetlen erdészeti utakon is közlekedhetünk, hiszen a hegy nem esik természetvédelmi oltalom alá (bár ebben az esetben ne felejtsünk el kicsit nagyobb zajt csapni, hogy elkerüljük a medvével való találkozás esélyét).
