Úton a természetben.

Túraddikt

Jeges-vizes izgalmak a Szlovák Paradicsomban

Útikalauz a Paradicsomhoz 3.

2019. március 22. - bencicuska

A március 15-i hosszúhétvége kiváló alkalom volt, hogy a nyomasztó, szürke téli hónapok után feltöltődjünk a napsütés adta D vitaminnal. Mivel a közeli magashegységek még bőven hó alatt vannak, kedvenc középhegységünket, a Káposztafalvi-karsztot, ismertebb nevén a Szlovák Paradicsomot választottuk barangolásaink helyszíneként, ahol megáradt vizű, de még fagyos szurdokvölgyek, parádés kilátópontok és gyönyörű virágok, na meg sok-sok létra került terítékre.

55450480_3079956708697110_2767312373013282816_n.jpg

A kétarcú Piecky

Podlesok - Tesnina - Píla - Piecky - Glac (Malá Pol'ana) - Klastorisko - Podlesok (20 km)

Az indulás előtti éjszaka természetesen hirtelen megváltozott az időjárás és leesett egy friss hóréteg, de azt mintha vonalzóval pontosan 1000 méter felett húzták volna meg - vettük észre útközben a Súl'ová és Grajnár hágókon. A rendkívül kanyargós hegyi utakon egyébként meglepően hamar odaértünk a nemzeti parkba, pontosabban annak határához, Szepestamásfalvára, ahol a szállásunk volt. Szerencsére péntek reggel el tudtuk foglalni a szállást, így 9 óra után már a podlesoki parkolóban találtuk magunkat, ahol egyelőre se parkolóőr, se jegyárus nem található - a turistaszezon kezdete még várat magára pár hetet.

54730416_3079912492034865_6020674920625733632_n.jpg

 

Első napra a Piecky nevű szurdokot néztük ki magunknak, ahol már egy éve jártunk. Podlesokból a zöld turistajelzésen indultunk el a Vel'ká biela voda (Nagy-Fehér-víz) bővizű patakjának völgyében. A folyócska a Kopanec-hágó alatt ered, aztán végigfolyik a nemzeti park nyugati részén, összegyűjtve a Vel'ky Sokol, a Piecky, a Zadná diera és a Suchá Belá vizét, majd a Hernád-torokban torkollik a folyóba. Az egyébként viszonylag széles völgyben kanyargó patak Podlesoktól nem messze egy sziklás hegygerincet fűrészel ketté egy kanyonszerű, párszáz méter hosszú áttörésben. Ezt Tesninának hívják és doronglétrákon és fémtrepniken juthatunk keresztül rajta biztonságosan. Itt vízirigó hímjével és jégmadárral is találkoztunk, a színes és változatos természetről tanúbizonyságot téve.

Tesnina, a Velká biela voda legkeskenyebb pontja (galéria)

54523062_3079912688701512_6581902682355662848_n.jpg

Vízirigó

A Tesninán keresztüljutva kényelmes földúton, az egykori úttörőtábor mellett, réteken haladunk a kitárult völgyben, majd rátérünk a Káposztafalvát Sztracenával összekötő országútra. Sajnos a természet csendjét gépzúgás veri fel: a beteg tűlevelű fák kitermelése zajlik éppen, éppúgy mint nálunk a Bükkben. A Píla (Fűrésztelep) nevű üdülőtelepen sincs parkolóőr, így különösebb megálló nélkül érkeztünk meg a sárga jelzéshez, a Piecky bejáratához.

A 4 kilométer hosszú szurdokot 1911-ben járta végig először Mervay Sándor és két társa, de az átlag turisták részére csak jóval később vált járhatóvá, köszönhetően a Hegyi Mentőszolgálat által felszerelt segédeszközöknek. A Pílanka nevű patak vájta ki ezt a változatos és nagyon hangulatos szurdokott. A völgyet Biela Dolinának, azaz Fehér-völgynek is hívják, köszönhetően a fehér kavicsoktól fénylő patakmedernek. 

54729396_3089470301079084_564825488330063872_n.jpg

A Piecky kezdete

A szurdok első két kilométere a patak egyik partjáról a másikra való ugrálással telik: a hóolvadástól kissé megduzzadt patakon helyenként kalandos az átkelés. A völgy ezen részén szinte nincs szintemelkedés, két oldalról viszont égbe szökő sziklafalak határolnak minket. Úgy is lehetne jellemezni a helyet, mint a Suchá Belá naposabb, barátságosabb, több fát rejtő (és csendesebb) szomszédját.

54279018_3083117168381064_1593167261743448064_n.jpg

Hull a pelyhes :)

A Piecky alsó szakaszán (galéria)

Amikor a szurdokfalak kezdenek összeszorulni és egyre magasabbá válnak, éles balkanyar után elérkezünk az egyik leglátványosabb részhez: jobbról a Hátsó-Piecky egy méter széles sziklaszorosába tekinthetünk be, előttünk pedig a Középső-Piecky nevű szakadék kezdődik, nem is akárhogy: a 15 méter magas Nagy-vízesés zuhog alá a függőleges sziklafalról, hatalmas robajjal. A Piecky jelentése: kemencék, mely a víz által vájt tál alakú mélyedésekre utal, ezeket itt nagyon jól megfigyelhetjük. A vízesés mellett az egész nemzeti park legnagyobb egybefüggő létrája áll - a tériszonyosok itt még visszafordulhatnak bármiféle következmény nélkül. 

Egyre nagyobbak a sziklafalak (galéria)

54277801_3083117665047681_8889490736781721600_n.jpg

A Zadné Piecky szűk mellékvölgyében is vannak vízesések, de a turisták elől ez el van zárva

54517040_3083116871714427_4667369474851078144_n.jpg

A Nagy-vízesés (Vel'ky Vodopád) monumentális sziklafoka

A méretek érzékeltetésére (galéria)

A létrán való feljutás legkritikusabb része mindig a létráról való lelépés, melyet ezen konkrét esetben nem könnyítettek meg túllságosan számunkra. Ha felérkeztünk a sziklateraszra, korai még a megnyugvás: a kalandok innen kezdődnek. A Piecky legvadregényesebb szakadékában járunk, a Kaszkádok nevű gyönyörű vízeséssorozat felett, melyen több száz méternyi egybefüggő doronglétra-soron kelünk át, egy rövid megszakítással. A magasított létrákon való átjutást a sziklafalba erősített lánc könnyíti meg számunkra.

54228909_3079913468701434_180097474893971456_n.jpg

A Nagy-vízesés fölötti teraszon rögtön ez vár minket

A Kaszkád doronglétra-útja (galéria)

A Kaszkádok szakadékából kijutva kicsit kitágul a völgy - a helyenként csúszós, jeges ösvényen itt sem könnyű haladni. Egy sziklakatlanban balról omladékos vízesés felett haladunk el, majd ahogy beljebb érünk, egyre nagyobb hófoltok és jégképződmények jelennek meg. A patakmeder is egyre szűkebb, egyre több kidőlt fával, így helyenként kénytelenek vagyunk belegázolni a vízbe. A zúgók és a csodálatos jégképződmények okot adnak a gyönyörködésre is.

kat1.jpg

Sziklaudvar

kat2.jpg

Omladékos vízesés

Vadregényes szurdok (galéria)

kat4.jpg

Valaki igen humoros volt :D

Nem sokkal később újra meredek és szűk lesz a völgy, doronglétrán kelünk át a fatorlaszon, majd egy jobbos kanyar után elérjük a völgy második nagy vízesését, a Teraszos-vízesést. A sziklafokról "leugró" víz a teraszra csapódva széles sávban permetez, így télen nagy jégképződményt, egyébként meg köteges mésztufalerakódást épít. A 10 méter magas vízesést már egy barátságosabb, enyhén bedőlt fémlétrán másszuk meg. Felette lépcsőzetes, medencés zuhatagok következnek, melyet új, jó minőségű fémtrepniken hagyunk el. 

A legszebb jégorgonák (galéria)

v2.jpg

v1.jpg

Teraszos-vízesés

v3.jpg

v4.jpg

Zúgók a Teraszos-vízesés felett

A szakadék sziklafalai itt már nem olyan magasak, de szüntelenül szűkek. Néhány kisebb akadályon mindenféle technikai segítség nélkül jutunk át, majd a Felső-Kaszkád doronglétráihoz érkezünk. Túránk legizgalmasabb pontjához értünk, ugyanis az egyébként könnyen járható szakaszon a jégképződmények egy egész létraszakaszt eltorlaszoltak. Itt utolért minket néhány magyar túratárs (elvégre március 15. volt), akik hamarabb kitalálták az átjutás módját, mint mi, így segítettek nekünk is. 

v5.jpg

v7.jpg

v6.jpg

v8.jpg

A szurdok felső végén is vannak izgalmak

Még pár sor doronglétra és kiérünk a völgy felső végébe, amely meredeken vágódik bele fokozatosan a Glac-fennsíkba. Az őserdei környezetben való emelkedés jól kifárasztott minket. Egy erdészeti útra érve figyelmeztető tábla fogad minket: ne térjünk le a kijelölt jelzésről, mert ez a barnamedve territóriuma.

v10.jpg

v9.jpg

Mackólakta vidék

Kis pihenő után felkaptattunk a Glac-fennsíkon található, fenyvessel övezett, töbrös Kis-rétre (Malá Pol'ana), ahol a kárpáti sáfrány éppen nyíló példányaiban, illetve a Holló-szikla vad letörésében gyönyörködhettünk.

h1.jpg

A Glac-fennsík Kis-rétje a Holló-sziklával

A kárpáti sáfrány éppen nyílik a réten

A jól ismert fennsíki úton, erdős szakaszokon és tisztásokon át mentünk a Menedékkőre, a Karthauzi kolostor romjaihoz. Szokatlanul nagy csend várt itt minket, a turistaházat még zárva találtuk, egy árva lélek sem kószált a réten, ahol egyébként pazar kilátás nyílik a Magas-Tátrára. Kis pihenő után a sárga, majd a piros turistajelzéseken tértünk vissza Podlesokra, útközben érintve egy forrást, illetve egy irtványt, ahonnan már a lenyugvó nap fényénél gyönyörködhettünk a Tátrában.

12_3.jpg

Fekete harkály

11_3.jpg

13_3.jpg

Szepes vára

A Magas-Tátra Podlesok felől

Podlesokban a Rumanka étteremben vacsoráztunk, amelyet bátran tudok mindenkinek ajánlani: kitűnő szlovák ételek, barátságos áron, angolul beszélő felszolgálóval, magyar nyelvű étlappal és otthonos belső térrel. 

Kilátópontok és szurdokok 25 kilométeren

Csingó (Durkovec) - Tamásfalvi kilátó - Vaskapu - Certová síhot' - Klastorisko - Óriás-vízesés hídja - Karoliny-vízesés - Vel'ky Kysel - Püspöklak - Bykárka - Klauzy-tó - Tomásovská bela - Vaskapu - Csingó (Durkovec)

sz1.jpg

A Tű (Ihla) felfelé mutató ujjra emlékeztet

Másnapra kicsit hosszabb túraprogramunk volt. Felgurultunk a Durkovec nevű, szocialista korból többé-kevésbé megmaradt lepusztult, de felújítás alatt álló táborhoz, ami közvetlenül Szepestamásfalva felett van. Az 1 kilométeres út borzasztó kátyús, ellenben a dombtetőn ingyenes a parkolás és a hirdetőtáblának megfelelően van ingyen wifi (ennek az oka rejtély a számunkra). Innen nyílegyenesen a Tamásfalvi-kilátóhoz (Tomásovsky vyhlad) vettük az irányt, mely egy fél óra sétára található a tábortól.

Sziklagyep a Tamásfalvi-szikla előtt

A Hernád-kanyon felé emelkedő mészkőgerinc oldalában több látványos sziklaképződményt találunk (pl. Szószék és Tű), melyekről érdemes letekinteni a mélybe. A leglátványosabb mégis maga a Tamásfalvi-szikla, mely egy szinte teljesen lapos tetejű, folyó felé kiugró, visszahajló szirt. Nem véletlenül ez a nemzeti park egyik jelképe: a Felvidék egyik legszédítőbb sziklateraszáról van szó, ahonnan a Hernád és a Tamásfalvi-Fehér-víz völgyeinek mélységeibe pillanthatunk bele. Szemben az Ördögsziget (Certová Síhot') szirtjei fehérlenek (rajta az Ördög-barlang bejáratával), jobbra pedig Káposztafalvát és a Magas-Tátra hófödte vonulatát csodálhatjuk meg.

sz2.jpg

sz5.jpg

sz6.jpg

sz8.jpg

Tamásfalvi-kilátó

A szikláról az egyik útikönyv által találóan ,,sziklalépcsőház"-nak nevezett képződményen mászunk le, majd egy rendkívül meredek ösvényen mászunk le a Hernád partjára. Szoktam mondani: a Szlovák Paradicsomban nincs olyan turistaút, amely lefelé vezet és nem irdatlanul meredek, köszönhetően a vad formavilágnak. 

sz7.jpg

"Sziklalépcsőház"

Ahogy leérünk a folyópartra, átkelünk egy hídon és indul újra a mászás: ezúttal a kék jelzésen kaptatunk fölfelé az Ördögsziget orrán. A szerpentinező turistaúton láncos kapaszkodók is segítik az előrejutást. A hegygerincre kiérve a hegység újabb látványos kilátópontjához, ismét egy szirtre érkezünk: majd' 300 méteres magasságból csodálhatjuk meg a nemzeti park belső részeit a Tamásfalvi-fehér víztől kezdve a Kysel- és Sólyom-völgyek bejáratáig. Jobbra az Alacsony-Tátra is "bekukucskál" a Király-heggyel.

54522116_3080783205281127_9062409753661014016_n.jpg

Át a Hernádon

53863634_3080783565281091_7466078956446285824_n.jpg

Fel a sziklán

54190735_3080783375281110_7500087241935421440_n.jpg

Az erdő lakója

55453716_3080783301947784_2350536056643780608_n.jpg

Ördögsziget-szirt

Továbbhaladva a viszonylag keskeny, fiatal erdővel borított gerincről helyenként az egész Szepességet beláthatjuk.

54350225_3080785445280903_6448961560369954816_n.jpg

Szepesség

Az adótorony után ismét a Menedékkő fennsíkjának rétjére érünk, ezúttal felülről. A tátrai panoráma, ha felhősen is, de ezúttal sem marad el. 

Menedékkő (Klastorisko) (galéria)

Most megállás nélkül haladtunk tovább a kék jelzésen a Kysel felső részei felé. Bár egyébként sem volt túl sok ember most a parkban, a Vel'ky és Maly Kysel azok a szurdokok, ahol nagy eséllyel még a csúcsforgalom idején is egyedül lehetünk. A meredeken emelkedő kék jelzésről balra letérve a Kysel legvadabb mélységeibe pillanthatunk le, egy monumentális méretű sziklával a Pirc oldalában.

Kilátópont a Kysel felett (galéria)

Rövidesen ereszkedni kezd a kék jelzés, majd balra a sárga ágazik ki belőle: ezen ereszkedünk tovább. Egy kanyar után száraz vízmosásban, sziklák és kidőlt fák között érünk le a vadul zúgó Kysel-patak völgyébe. Az irányjelző tábla balra az Óriás-vízesés hídját jelzi, jobbra a Karoliny-vízesést. Menjünk először balra! A patak folyásirányával megegyező irányban érünk be a hegység egyik legvadregényesebb szurdokának, a Kyselnek a kanyonjába.

q3.jpg

A sárga jelzés rövid szakasza bepillantást enged ebbe a lenyűgöző szorosba: kényelmetlenül nagyokat lépve, kisebb-nagyobb fémtrepniken, lánccal biztosított fémhidacskákon ereszkedünk egyre lejjebb a zuhogó, medencéből medencébe ömlő, kristálytiszta, helyenként kékes-zöldes árnyalatban játszó patak felett. A sziklafalba épített ösvény végén monumentális sziklaudvarba érkezünk, felette átívelő híddal: a 60 méter magas, három lépcsőben lehulló Óriás-vízesés felett állunk. A közeljövőben remélhetőleg (a 2016-ban létesített via ferrata útvonalat igénybe véve) alulról is szemügyre vehetjük ezt a csodálatos zuhatagot. 

Ereszkedés a Kysel sziklatorkába (galéria)

A Kysel-szurdok az egyik legvadabb, legkörülményesebben felfedezett szurdokvölgy volt a Paradicsomban, a 19. és a 20. század fordulópontján több expedícióval sikerült csak teljes hosszában feltérképezni. Létrákkal való kiépítése a 70-es évekig váratott magára, azonban a nagyközönség nem élvezhette sokáig a völgyben való túrázást: 1976-ban egy eldobott cigarettacsikk lángra borította az egész kanyont, kiégetve ezzel az erdőt, a sziklákat pedig oltott mésszé változtatva. 40 évet kellett várni a szoros újranyitására, immár via ferrata formájában, amelyet a tátrai téli zárlatnak megfelelően november és június között zárva tartanak. A szurdok felső néhányszáz métere és elágazásai, a Vel'ky és a Maly Kysel völgyek ettől függetlenül felszerelés nélkül, bárki számára járhatók. 

q6.jpg

q5.jpg

q7.jpg

54731002_3080782948614486_5888854772219379712_n.jpg

A 60 méter magas Óriás-vízesés felett

2016 előtt az Óriás-vízesés hídja mellett egy létrás, láncos ösvény vezetett fel a hegyoldalban, mely aztán veszélyessé vált. Most már vissza kell fordulni a sárga jelzésen, a kanyonban lefelé megtett utat követve. Na nem mintha nagyon bánnánk, hiszen nagyon látványos. Ismét az említett irányjelző táblánál járunk - itt a zöld tanösvény jelzést kell követni (ez a ferrataösvény jelzése). Ne ijedjünk meg! A Karoliny-vízesés rövid de látványos szakadéka hivatalosan (a hivatalos leaflet alapján) is járható az év egészében, ferrata felszerelés nélkül, ugyanis így sem veszélyes! A többi szurdoktól való eltérés mindössze abban mutatkozik meg, hogy lánc helyett drótkötél van felszerelve, létra helyett pedig kicsi, sziklafalba erősített lépések. A szűk, kéményszerű mélyedésen feljutva és visszapillantva, mintha egy lefolyóba néznénk bele.

k11.jpg

Karoliny-vízesés (galéria)

Innen nem messze kis pihenőhelynél a völgy kettéágazik Kis- és Nagy-Kyselre. Mi a zöld jelzést követtük a Nagy-Kyselen keresztül. A völgy egyébként a legbarátságosabb szurdokok közé tartozik: nincsenek nagy szűkületek, végig hangulatos, napsütötte erdőben vezet - mégis az egyik legveszélyesebbnek tartom, méghozzá azért, mert elhanyagolt állapotban vannak a segédeszközök.

A Nagy-Kysel kezdete

700 méter után érjük el az első kis zúgót, melyen doronghíd vezet át. Itt nagyobb sziklák határolják a patakmedret. Nem sokkal később egy sziklafokon kétlépcsős zuhataggal találkozunk: ez a Pawlas-vízesés. Az itt található háromrészes, illesztett doronglétrasornak még véletlenül se próbáljunk meg az alsó, kicsavarodott, foghíjas, 45 fokban megdőlt részére ráállni! Helyette balra induljunk el a nedves, így csúszós sziklafal mentén, és innen másszunk fel a doronglétrára! Mivel innen sem 100%-ig biztonságos, csak négykézláb közlekedjünk rajta.

nkkkkk.jpg

nks.jpg

nklll.jpg

Ez a völgy is gyönyörű

nk1.jpg

A veszélyes Pawlas-vízesés

Ahogy túljutunk ezen, máris megpillantjuk következő akadályunkat, a Természetvédők-vízesését. A rézsűs sziklafalról lebukó 7 méter magas vízesést fémlétrán másszuk meg, majd láncos-tálcás szakasz jön.

nk5.jpg

A Természetvédők-vízesése (Vodopád Ochrancov Prírody)

Párszáz méter múlva újabb lépcsős vízeséssor, szintén nem túl biztonságos, szétkorhadt létrahíddal. Itt patakunk búvópatakká alakul, majd egy völgykatlanban két bizarr vízesés formájában találkozunk vele újból: balról egy gyönyörű jégképződmény, az Oldalsó-vízesés csorog lefelé, előttünk pedig egy torlasz-szerű sziklafalon a Barikád- vagy Torlasz-vízesés, mellette a völgyecske legnagyobb vaslétrájával. Ezen túljutva már csak a kidőlt fák jelentenek akadályt. A völgyfőhöz érkezve a foglalt forrás csermelyének mohos kövein ugrálunk. 

nk6.jpg

Oldalsó-vízesés

nkss.jpg

nkkk.jpg

Barikád-vízesés

Felkapaszkodva a Glac-fennsíkra kelet felé vesszük az irányt és az erdészeti utakon, hóban és sárban érünk a Bykárkára, gyönyörű bükkös és fenyves erdőben. A Bykárkáról egy embertelenül meredek mellékvölgyben ereszkedünk le a Tamásfalvi-fehér-víz völgyébe (Tomásovská belá), a befagyott Klauzy víztározóhoz.

A Bykárka felé

A patak vizét azért duzzasztották fel, hogy a kivágott farönköket a gát időszakos megnyitásával leúsztassák a Hernádig. Ma már szerencsére az erdészek felhagytak ezzel a szokásukkal, így ma inkább kellemes pihenőhelynek számít az 1000 méteres hegycsúcsokkal körbevett tavacska.

w1.jpg

Klauzy, szemben a Cervená skala

A bővizű patak partján indulunk el lefelé, hol a parton, hol a hegyoldalban kapaszkodva, hidacskákon átkelve az egyik partról a másikra. Nagyon hangulatos ez a szakasz. Balról a bükki Imó-kőhöz hasonlatos karsztforrást hagyunk el, majd a Sokolia dolina torkolata után a sziklafalhoz erősített pallóösvényen haladunk a vadregényes szurdokká vált folyócska mentén. A Kysel torkolata után is folytatódik ez a szisztéma, majd elhagyjuk a Hlboká dolina sziklatorkát (minden bizonnyal ez a völgy is megérne egy turistautat).

A Fehér-patak mentén (galéria)

j1_1.jpg

A Hlboká dolina (Mély-völgy) szakadékának bejárata

A Hernádhoz közeledve a patak egyre mélyebben folyik alattunk, helyenként 1-2 méter széles kanyonban. A Vaskapu nevű helyhez érkeztünk, előttünk pedig újból feltűnik a Tamásfalvi-kilátó monumentális sziklaoltárja. A vadul zúgó folyó partján, kényelmes ösvényen érkeztünk Csingóba, ahonnan egy negyed óra alatt elértük az autót. 

w7_1.jpg

Vaskapu

t1.jpg

A Tamásfalvi-kilátó alulról

Mivel a bejegyzés már így is igen terjedelmes lett, a harmadik nap túráját egy következő bejegyzésre hagyom meg.  

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, nyomj egy 'tetszik'-et Facebook oldalunkra! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://turaddikt.blog.hu/api/trackback/id/tr5614709023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2019.03.24. 10:35:52

Nem semmi képek. Azok a rácsos lépdelők, nem tudom hogy végig mernék-e menni rajtuk? Az Ötcher-kanyont végigjártam egy nyáron, de az ehhez képest valóban semmi.

slowMotion 2019.03.25. 20:20:52

Tetszett. 1 hevenyeszett terkep tavolsagadatokkal jo lett volna.