Ritkán van az, hogy a Hegy pontosan azt adja, amire számítasz. A kiszámíthatatlan, kétarcú Alacsony-Tátrában sincs ez másképp, viszont annak ellenére, hogy néhány meglepetéssel is szolgált legutóbbi túránk során, mégis azt éreztük, hogy pontosan azt kaptuk a Hegytől, amire számítottunk. És mire számítottunk? Kiszámíthatatlan időjárásra, hófoltokra, a színes hegyi élővilág képviselőire, finom gőzgombócra, na meg a főgerinc megunhatatlan panorámájára.
Ha egy szóval kellene jellemeznem az Alacsony-Tátrát, az csakis a kétarcú lenne. Ha csak a formakincsét nézzük, mintha az alkotóerők nem tudtak volna döntésre jutni: Mi is legyen ez? Szelíd gyephavasok láncolata? Zord, jégvájta, függőleges falú katlanokkal és sziklatornyokkal tűzdelt magashegység? Mindkettő! Inkább kristályos kőzetekből épüljön fel, vagy üledékes, karsztosodó kőzetből? Mindkettőből!
És - sajnos - mi, emberek sem tudunk dűlőre jutni ebben a kérdésben: Mit szeretnénk? Nemzeti parkot, természetvédelmet? Gazdasági erőforrást, faanyagot, turistaparadicsomot? Mindkettőt? Egyelőre úgy néz ki, hogy igen, de mindenesetre a tendencia az, hogy a védettség egyre kevésbé fontos, annak ellenére, hogy a fenntartható fejlődés jelszaván belül kellene minden elképzelést megvalósítani. És erről azért fontos szólni néhány szót, mert bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akit ez a kettősségérzet ragad meg, ha az Alacsony-Tátrát járom.
A Trangoska karsztos völgyében
Korán reggel indultunk hát az utolsó májusi hétvégén a hívogató Gyömbér meghódítására, hogy minél hamarabb letudjuk a kicsit több mint két órás kocsiutat. Bár eredetileg húsvétkor terveztünk menni, de úgy döntöttünk akkor, hogy várunk inkább, míg a hó javarészt elolvad - és hát mi is lett volna jobb dátum Kitti születésnapjánál, mikor tavaly épp a Chopokon ünnepeltük meg? A különbség az, hogy míg tavaly ilyenkor már nyárias volt az idő, most még épphogy csak tavaszodott a Hegyen. Kiszámíthatatlan. Ugyanitt szeretném mindenkinek ajánlani az Idem Hore nevű telefonos alkalmazást, amely segített nekünk megválasztani a dátumot, bár némi szlovák nyelvtudás nem árt hozzá - de azért az egy helyre összegyűjtött webkameraképek és az időjárási grafikonok szerintem mindenki számára könnyen értelmezhetőek.
Zuhatag a Trangoska-völgyben
A terv egy 18-20 kilométeres körtúra volt, melynek során a hegység főgerincének központi, legmagasabb részét járjuk be, a M.R. Stefaník menedékháztól a Chopokig, vagy ha belefér a Deresig (de ez utóbbi nem fért bele, szerencsére tavaly már jártunk ott). A déli, lankásabb oldalról közelítettük meg a főgerincet, ennek mindössze annyi oka volt, hogy hozzánk ez az oldal van közelebb, az északi oldalt csak nagy kerülőkkel lehet elérni. A Trangoska-karsztvölgy torkolatánál, 1120 méteren ingyenes, de kulturált parkolóban lehet hagyni az autót, mi is így tettünk. A 2046 méteres Gyömbér-csúcsig még több mint 900 méter szintemelkedés várt ránk. A ragyogó napsütést eleinte csak itt-ott törte meg a felhőzet, de valójában az időjárásra panasz nem lehetett (még).
Meredek úton a völgyben
A völgyben először fiatal, lombos erdőben vezet az út, többször keresztezve a bővizű patakot. Utunk később meredekebb, sziklásabb ösvényre vált, majd megjelennek a tűlevelűek. Minden irányból mellékvölgyek futnak le felénk: egy nagyobb, lapulevelekkel sűrűn borított tisztásnál látványos, fehér szalagként hullik alá a vízfolyás a mögötte emelkedő gyephavas tetőkről. A mi völgyünkből hirtelen, váratlanul eltűnik a víz, helyenként csak hófoltok tarkítják a még sárgálló gyepet. Hátrafordulva a háttérben felbukkan a Skalka majd’ kétezer méteres tömbje, mely a főgerincen kívül fekszik, az oldalát még sűrűn borította a hó.
A víznyelőnél a patak eltűnik, és csak jóval lejjebb jelenik meg újra
A törpefenyő övezet határánál, 1400 méter körül egy elágazáshoz érünk, ahol a Halott Denevérek-barlangjához lehet eljutni – a Gyömbéri-Magashegyi-karszt legnagyobb, többszintes barlangja szakvezetéssel látogatható, többféle túra keretén belül. A járatrendszer felett a Kecske-gerinc mészkőtornyokkal tarkított vonulata emelkedik. Nem sokkal a barlang felett megértjük, hogy hova tűnik nyomtalanul a víz a völgyből: a zuhatagot egy hasadék, víznyelő nyeli el, ez is arról árulkodva, hogy még karsztterületen járunk.
A Szkalka magashegyi jellegű tömbje a hegység legmagasabb mellékgerince.
Ahogy utunk egyre meredekebb vályúban vezet a törpefenyőket és a hófoltokat kerülgetve, úgy nyílik meg egyre jobban a völgy felé a kilátás. 1600 méter felett a törpefenyőket felváltja a gyephavasi jellegű növényzet, május végén a kárpáti sáfrány virágait is megcsodálhattuk itt. Nyáron valódi virágszőnyeg borítja a hegyoldalt, ezzel is színesítve a túrát. Az emelkedő végén keresztezzük a Velky Gápel törpefenyővel sűrűn benőtt mészkőgerincét, melynek túloldalán már meg is pillantjuk a M.R. Stefaník tábornokról elnevezett menedékházat, ahol lehet étkezni, vagy akár szállást is igénybe venni. A háznál két nagyobb pásztorkutya is van, de nagyon barátságosak, nem kell tőlük tartani. A háznál már a főgerincen járunk, annak az északi oldalán megpillanthatjuk az első U alakú jégvájta völgykatlant.
A Velky Gápel mészkőgerincének kiemelkedése a főgerinc közelében
Törpefenyő és havasi gyep határa
Hangulatos mészkőgerinc a Velky Gápel felé
A Stefaník tábornokról elnevezett menedékháznál
Innen még 300 méter szintemelkedéssel érhetjük el a Gyömbér-csúcsot, az Alacsony-Tátra legmagasabb pontját. Télen, ha az összefüggő hótakaró vastagsága meghaladja a 10 centimétert, egyenesen a gerinc élén tehetjük meg ezt az utat, a karókat követve, azonban hóolvadás után más utat kell választanunk. A talajerózió ugyanis felgyorsult a gerincen a taposás miatt, így az értékes alpesi növényzet védelme érdekében a Gyömbérre már csak a hegyet megkerülve juthatunk fel. A piros jelzés eleinte szintben halad, keresztezve néhány hófoltot. A hófoltoknál érdemes megfelelő odafigyeléssel közlekedni, mert egy kicsúszás akár az életünkbe is kerülhet – szerencsére ezek megfelelően le voltak taposva, így veszélytelenül átkelhettünk rajtuk.
Úton a Gyömbér oldalában
Nem sokkal később megjelenik a Tátrára annyira jellemző, helyenként billegő sziklagörgeteges ösvény. A sárgászöld zuzmókkal borított sötétbarna köveken egyensúlyozva érdemes néha körülnézni, és nem csak a lenyűgöző panoráma miatt: a sziklákon mormotákat figyelhetünk meg, akár egészen közelről is. Ha a nagytestű rágcsálók veszélyt észlelnek (például egy felülről érkező ragadozómadár közeledését), a sziklákon fekvő őrszemek hangos füttyentéssel jeleznek társaiknak, hogy rejtőzzenek el a görgeteges lejtő réseiben.
Mormota
A kék és piros jelzés a Krúpová nyereghez vezető úton kettéválik, itt érdemes odafigyelni, hogy a piroson maradjunk – mi természetesen benéztük a kereszteződést, de szerencsére időben észrevettük. A nyereghez közeledve egy kicsit ismét emelkedünk, egészen 1920 méterig. Az első nagy kihívásunk itt kezdődött, ugyanis a nyeregben egyből elkezdett szemerkélni az eső. Így pihenés nélkül indultunk el a csúcshoz vezető, lapos sziklatömbökkel kirakott ösvényen.
Érkezés a főgerincre
A gerincről északi és déli irányban is lélegzetelállító kilátás nyílik – itt tűnik szembe elsőként a hegység aszimmetriája: déli irányban viszonylag szelíden lejt a hegyoldal, észak felé pedig vad gránitsziklatornyokkal csipkézett, magashegyi formavilágú szakadékkatlanok húzódnak. A hűvös május miatt még az északi gleccserkatlanokban bőven volt hó, ez minket a közlekedésben szerencsére egyáltalán nem akadályozott meg, mert a gerincen vezető utak mind a déli oldal közelében haladnak. Mire a 2046 méter magasan található csúcskeresztet elértük, már javában zuhogott az eső, menedék pedig nincs – így egy választás maradt: elő az esőkabátot. A panoráma is gyorsan eltűnt: körülöttünk minden felhőbe borult, egyedül az északi katlanba engedett a felhőzet némi kilátást, még a Gyömbér-tavak víztükre is felcsillant odalent.
U alakú gleccservölgyek húzódnak a vad gránitsziklavilág alatt
A Liptói-medence és a Liptói-Tátra
A Gyömbér sziklapiramisához közel
Szerencsére csak egy gyorsan elillanó záporról volt szó, így a felszálló felhőzet igazán látványos panorámát varázsolt nekünk a hegycsúcsra, elképesztő volt látni, ahogy a felhőből kibontakozik a teljes körpanoráma. A látóhatárt a Liptói-Tátra csúcsai koronázták, de feltűnt a Kriván csúcsa és a Kócs-havas is. Tőlünk keletre a 2025 méteres Stiavnica piramisa emelkedik, amely a Gyömbér keleti mellékcsúcsa. Alattunk két mély jégár vájta katlan terül el, melyeket kereszttel jelzett sziklacsúcs választ el egymástól. Déli irányban sokkal békésebb tájakat látunk, az erdő borította középhegységek, a Polyána, a Vepor, a Murányi-karszt nyúlnak el lustán a tájban.
Eleinte csak ennyit láttunk a csúcsról. Már ez is fantasztikus.
Rejtélyes hegyek...
A hideg zápor végén felszállt a köd, kibontakozott a körpanoráma.
Déli irányban kicsit tovább tartott a felhőzet
Csodálatos magashegyi világ.
Az Alacsony-Tátra főgerincét mindenhol szanaszét heverő gránitsziklák borítják
A Stiavnica vadregényes leszakadása
Holló a csúcson
Miután elkészültek a csúcsfotók és kiélveztük a lenyűgöző panorámát elindultunk lefelé a Krúpová-nyeregbe, hogy megkezdjük rövid, de annál látványosabb gerincvándorlásunkat. A Gyömbértől a Chopok csúcsát mindössze 3 kilométer választja el, a két csúcs között a Deményfalvi-hágóval, melyhez körülbelül 300 métert kell ereszkedni. A két csúcsot kényelmes, kikövezett út köti össze, különösebb fáradság nélkül meg lehet tenni ezt a távot akár oda-vissza is, ha valaki a lanovkás megoldást választja. Ami az egyetlen kellemetlenséget rejti, az az időjárás, ami itt újra lecsapott ránk, ezúttal egy intenzív jégeső formájában. Egészen a hágóig záporoztak ránk a kisebb-nagyobb jégdarabok, majd ez is elállt varázsütésre. Ezen a szakaszon is találkozhatunk a magashegyi élővilág jeles képviselőivel, a mormotákkal, vagy akár a zergékkel is. A Chopokra vezető füves-sziklás szakaszon találkoztunk egy nagyobb zergecsapattal, akik a turistaút mindkét oldalán, tőlünk mindössze 2-3 méterre legelésztek, ügyet sem vetve a néhány tucat elhaladó turistára, remek fotótémát is szolgáltattak így nekünk.
Irány a Chopok
A füves, széles Deményfalvi-hágó, a háttérben a Deményfalvi-karsztvidék.
A Deményfalvi-hágóból a Deményfalvi-völgybe nyíló panoráma.
Zergék, messze a füves domboldalban
Zergék, ezúttal közel
Szinte hihetetlen, hogy onnan, a Gyömbérről jövünk
A déli oldal teljesen más arcát mutatja a hegységnek
A Chopok alatti utolsó emelkedő
A kikövezett sétányon kényelmes a közlekedés, és az erózió ellen is véd.
Tengerszem a Chopok alatt
A Gyömbér vonulata jégeső után
Kilátás a Chopok alatti jégkatlanba a morénatóval
A Chopok 2024 méteres sziklahalma az Alacsony-Tátra fő turistalátványossága, a síelők, a túrázók és a könnyebb kirándulást választók is előszeretettel másznak fel a gerincből körülbelül húsz méterrel kiemelkedő csúcsra. Alatta a Kő-menedékház, a hegység legmagasabban fekvő menedékháza található, ahol mi is megálltunk pihenni, illetve étkezni. A ház által nyújtott szolgáltatások minőségiek, az árak természetesen magashegyiek, de nincsenek elszállva (a közeli rotunda épületében jóval drágább minden, és a választék sem annyira széles). Az egyfős személyzet nem beszélt angolul, de nagyon alap szlovák tudásunkkal elég könnyen megértettük egymást, már ami a Kofola, a gőzgombóc és a káposztaleves, na meg a menedékházas jelvény kikérését illeti. A tátrai menedékházas jelvényeket mindenkinek csak ajánlani tudom, gyönyörűen vannak kialakítva.
Egymásra dobált kövek a Chopok alatt
Kő menedékház. A látszat ellenére nyitva van.
Párás, de páratlan körpanoráma a Chopokról.
A Deményfalvi-kanyon, a háttérben a felduzzasztott Vág-folyó
Ismét a Gyömbér felé pillantunk
A csúcsról nyíló kilátás a Gyömbérhez hasonlóan kiváló, innen nagyon szép panoráma nyílik a Liptószentmáriai víztározóra, illetve a Deményfalvi-völgy környékén fekvő magashegyi karszt sziklás hegyeire és kanyonjaira.
Mivel már a sok nézelődés miatt későre járt, így a gerincen továbbsétálva elérhető Deres-csúcsot úgy döntöttünk, kihagyjuk és inkább elindulunk lefelé a sárga jelzésű út és a sípálya mentén. A sípálya irdatlan meredek, ledöngölt haván csúszkálva nem volt épp a legkellemesebb a lejutás, de néhány perc alatt vesztettünk több mint 500 méter szintet, leérkezve a kabinos felvonó középső állomásához. Innen továbbra is csodálatos kilátás mellett, de igen meredek utakon jutottunk vissza a parkolóba.
A lefelé vezető út
A túra végén körülbelül 18 kilométert tettünk meg, több mint 1200 méter szintemelkedéssel, ami nem éppen mondható könnyű túrának, viszont cserébe nagyon látványos útvonalon haladhatunk végig. Aki már eléggé kiismerte magát a középhegységekben, annak ideális első magashegyi túra lehet, a főgerincen megtett rövid szakaszt pedig a felvonó segítségével szinte bárki bejárhatja.
Sajnos az Alacsony-Tátra déli oldala a hegység egyedi adottságai miatt nem a legalkalmasabb egynapos körtúrák megtételére, így nem válogathatunk túl sok opció közül, de a meglévő opciók kiválóak és mindenkinek tudom ajánlani őket.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is, ha azonnal szeretnél értesülni a friss tartalmakról! :)