Úton a természetben.

Túraddikt

A Lengyel-Tátra legkalandosabb völgyében túráztunk

2019. július 17. - bencicuska

A Zakopane-környéki vidék, a Magas- és Nyugati-Tátra hegyormaival és völgyeivel rendkívül felkapott helyszínnek számít mind a túrázók, mind az egyszerűbb kirándulásra vágyók körében. Utóbbiak főleg a völgyeket és az ott rejtőző menedékházakat keresik fel előszeretettel, így a nyugalomra és egyedüllétre vágyóknak nem ez a legmegfelelőbb célpont. Éppen ennyire felkapott, időnként túlzsúfolt völgy a Dolina Koscieliska (Koscieliskói-völgy) karsztosodó mészkőben kialakult kanyonja, végén az Ornak-házzal. Amik valójában különlegessé teszik a völgyet, azok az út mentén jobbra és balra térő kis elágazások, ahol különleges és egyedi látványosságokat, izgalmas úton megközelíthető és bejárható barlangokat és szurdokokat kereshetünk fel.

67284978_3393310360695075_2983977152220758016_n_3393310357361742_1.jpg

Útvonal: Kiry - Dolina Koscieliska - Jaskynia Mrozná - Oblazkowa Jama - Jaskynia Mylná - Jaskynia Raptawicka - Hala Ornak - Smrzeczynski Staw - Dolina Koscieliska - Wawóz Kraków - Hala Pisana - Kiry 

 

A túra apropója az volt, hogy tavaly amikor megpróbáltuk az útvonalat bejárni, csúfosan eláztunk, ugyanis éppenséggel a háromnapos felhőszakadás és az azzal együttjáró villámárvíz idejére esett a lengyelországi utunk. A Fagyos-barlangot, a Krakkó-szurdokot árvíz miatt lezárták, a völgyben is csak félig sikerült felsétálni, ahol egy rosszabb gázlónál inkább visszafordultunk. Ezért kicsit morcosan fogadtam a tényt a mostani túránál, hogy ismét esik az eső. A Kiry parkolónál, ha elég korán érkezünk, ki lehet fogni néhány ingyenes helyet a lovardával szemben, de ha ez nem sikerül, akkor is érdemes inkább az olcsóbb magánparkolókban hagyni az autót, mert a TNP parkolójában igen komoly, 30 zlotys napi tarifával működnek.

Mivel az online előrejelző felületek nem jeleztek komolyabb csapadékot aznapra, úgy döntöttünk, várunk néhány percet a kocsiban, hátha eláll az eső. Kegyes volt hozzánk az időjárás, így is lett, így aztán sikerült is elindulni szépen, már a sziklákról felszálló párafelhőkben gyönyörködve. Persze előtte még ki kell fizetnünk a Tátra Nemzeti Parkba szóló 5 zlotys belépőt is. A kasszánál esetleg érdemes felszerelkezni egy térképpel és egy ráterítős esőponyvával, meglepően jól védenek (persze rövid távon).

66856288_3393308880695223_8204109725520887808_n_3393308874028557.jpg

66834671_3393309034028541_3668543906401746944_n_3393309024028542.jpg

A völgy elején egy rövid sziklaszorost átlépve gyönyörű, tágas hegyi legelőn találjuk magunkat, itt juhtejből készített termékeket vásárolhatunk. A háttérben már zordan, de még felhőbe burkolózva emelkednek a kanyon felé tornyosuló sziklák. Balról elhaladunk a gerincre vezető jelzés mellett – majd legközelebb -, jobbról pedig a Felső Erdei Út fekete jelzését hagyjuk el, közben gyönyörködhetünk a fenyvesekben és a kerek mészkő- és gránittömbök között méltóságteljesen hömpölygő, kristálytiszta vizű patakban.

66674912_3393311850694926_3295939533375275008_n_3393311840694927.jpg

67331446_3393309810695130_5516416262239944704_n_3393309804028464.jpg

Ahol az első szűk sziklaszorost elérjük, előtte egy hídon lesz az első fontosabb elágazás, melyen érdemes elindulni felfelé. (Ha van időnk, a jobbról érkező kék jelzésen is érdemes felkapaszkodni a Stóly legelőjére). Ezen a Fagyos-barlangba (Jaskynia Mrozná) juthatunk fel. Mivel addigra teljesen elállt az eső, teljes nyugalommal mondhattam Kittinek, hogy maradjon a völgyben és várjon meg a következő pihenőhelynél (ő ugyanis nem rajong a barlangokért, már persze ha azokban elég kevés hely van), egy óránál többet úgyse vesz igénybe a kitérő. Nagyjából tíz perc szuszogtató emelkedő megtétele után (érdemes inkább 20-25 perccel számolni, igazából siettem) meg is érkeztem a bejáratot jelentő fabódéhoz.

67404981_3393309064028538_9188941268317634560_n_3393309057361872.jpg

67526831_3393309090695202_6015619653924028416_n_3393309080695203.jpg

A barlangban való közlekedés egyirányú, tehát csak ezen a bejáraton juthatunk be, a másik nyílás pedig csak kijáratként funkcionál. Körülbelül 600 méter hosszú szakaszon járhatjuk be a barlangot, mindezt a 4 zlotys belépő kifizetése után. Ez nagyjából úgy működik, hogy fizetsz, megkapod a nyugtát és a pénztáros int, hogy mögötte van a bejárat, tehát csoport és vezetés nélkül bemehetünk – bár a barlangban emberekkel nem találkoztam, azért a mögöttem közeledő család hangját végig hallottam, illetve felfelé is elég sok embert kielőztem. A járatrendszer a nevét onnan kapta, hogy nyáron sincs 6 °C-nál melegebb, tehát érdemes mindenképp meleg ruhával készülni – nekem a nyirkos idő miatt egyáltalán nem tűnt fel a hőmérsékletváltozás. A barlangban 1958 óta világítás is van, ezt egy generátorral oldották meg. Mivel a lámpák naphosszat (9 és 17 óra között) világítanak, a falakon jelentős kiterjedésű moha- és zuzmófoltokat, helyenként pedig páfrányokat is láthatunk.

67255877_3393309137361864_1577440654873591808_n_3393309134028531_1.jpg

Az ajtót kinyitva egy betonhelyiségben találjuk magunkat, ahol figyelmeztetnek minket, hogy a lepotyogó kövek miatt inkább ne nagyon álljunk meg egy helyben. A járatok középső-triász mészkőben jöttek létre egy szerkezeti törés mentén, a Koscielisko-patak őse vájta a sziklába azokat. Ma a csepegő és tavacskákban összegyűlő vizet leszámítva a barlangban csak nagyobb árvizek idején jelenik meg a föld alatti patak, például 2018 júliusában, ilyen időszakokban le is zárják a járatokat.

67336146_3393309240695187_7109865003255070720_n_3393309230695188.jpg

66781849_3393309624028482_3002966744529633280_n_3393309617361816.jpg

 A barlang végigjárása körülbelül 20-25 percet vesz igénybe, ebben pedig van minden: a kiépített lépcsőkön, kövekből kirakott ösvényen korlátba tudunk kapaszkodni (ami kell is a folyamatosan csöpögő, szivárgó víz miatt). A falakon kisebb cseppkőképződményeket láthatunk, főként farkasfogas cseppköveket, lefolyásokat, a padlón kisebb sztalagmitokat.

67099104_3393309604028484_2517750957522026496_n_3393309600695151_1.jpg

67212919_3393309530695158_7394293994047406080_n_3393309517361826_1.jpg

66806386_3393309247361853_1798604725856239616_n_3393309237361854.jpg

Érdekesek a kisebb kürtők, a hasadékszerű, viszonylag magas termek, az oldásformák, a kis karsztos tavak is. Viszont ami miatt igazán nagy élmény a barlang, hogy bár viszonylag jól kiépített, azért barlangászélményben is részünk lehet, helyenként csak oldalazva férünk át a szűk réseken, három helyen pedig négykézláb kell átbújnunk, itt szerencsére fémpallók gátolják meg, hogy jelentősebben összesározzuk magunkat. Klausztrofóbiásoknak semmiképp sem ajánlom! Amikor már elkezdtem volna fázni, meg is pillantottam a kinti fény derengését. Lefelé egy korláttal biztosított lépcsősoron, utána ösvényen tudunk menni, a völgy szikláira nyíló fantasztikus panoráma mellett. Akit egy kicsit érdekelnek a barlangok, annak szerintem mindenképp megéri megtenni ezt a nagyjából negyven perces kitérőt, viszont azt érdemes figyelembe venni, hogy november 1-től április 30-ig a denevérek védelme érdekében a járatok nem látogathatók.

66582924_3393309504028494_6221677208235147264_n_3393309497361828.jpg

66656338_3393309510695160_5890601256245788672_n_3393309507361827.jpg

66713821_3393309720695139_319569897812131840_n_3393309717361806.jpg

67302947_3393309667361811_516806783298174976_n_3393309660695145_1.jpg

A lenti pihenőhelynél kifújtam magam, majd folytattuk utunkat. Balra karsztforrást látunk, a vizesbarlang járatai meghaladják a 2000 méteres hosszúságot is. A völgy ezen a ponton kiszélesedik, balról az Írott-rét (Hala Pisana) tágas legelői mellett haladunk el. Nem sokkal később jobbra monumentális sziklafalak meredeznek felettünk, a Raptawickai-tornyok. Itt indult következő kitérőnk a piros jelzésű úton.

67088806_3393310034028441_4262167807581487104_n_3393310027361775_1.jpg

67260765_3393310037361774_3992565374607425536_n_3393310030695108_1.jpg

67217012_3393309940695117_7717138941861691392_n_3393309937361784.jpg

Először láncos kapaszkodón másztunk fel a csúszós sziklára, majd keskeny ösvényen kanyarogtunk a völgy felett, végig csodálatos kilátással. Idefent három barlangot is felkereshetünk. Az első a piros jelzés mentén az Oblazkowa jama, vagyis Kitérő-gödör. Ez engem leginkább valamelyik bükki inaktív forrásbarlangra emlékeztetett, egy nagyobb bejárati teremből és egy elszűkülő, vizes-törmelékes járatból áll.

67402359_3393310214028423_3853617242642055168_n_3393310210695090.jpg

66782696_3393310250695086_1890017130452090880_n_3393310247361753.jpg

A barlang bejáratától körülbelül száz méterre egy másik barlangjárat, a Jaskynia Mylna, vagyis Útvesztő-barlang hosszú járatrendszere indul. A piros jelzés keresztülvezet a barlangon, amelyben világítás nincs, a nehezebb szakaszokon viszont vannak beépített láncok. Én kihagytam most a barlang végigjárását, egy kúszós-mászós barlang is elég volt egyszerre. A több mint egy kilométer hosszú járatrendszerben 300 métert lehet egyébként megtenni. Bár az útvonal egyirányú, az első, tágasabb részbe érdemes bepillantani mindenképp még akkor is, ha nem akarunk átmászni a barlangon, a kis teremből két ablak is nyílik a völgyre, tehát ezeket a kilátás miatt is érdemes megnézni.

67043549_3393310577361720_3171408739039182848_n_3393310574028387.jpg

66725110_3393310534028391_3642186602639261696_n_3393310527361725.jpg

66650111_3393310344028410_2098042814871896064_n_3393310337361744.jpg

67566541_3393310470695064_3937271192544608256_n_3393310467361731.jpg

66859740_3393310390695072_3770714375145390080_n_3393310387361739.jpg

64393927_3393310490695062_4124174597169872896_n_3393310477361730.jpg

Ha elindulunk visszafelé a völgybe, útközben tehetünk még egy kitérőt a fekete jelzésen egy harmadik barlangba, a Jaskynia Raptawickába is. Nekem ez volt a személyes kedvencem, már csak a megközelítés miatt is. A bejárat egy sziklafalból nyílik, viszont nem annak alján, így egy elég meredek láncos szakaszon kell felmásznunk hozzá. Ahogy a láncos szakaszt letudjuk, a következő meglepetés, hogy a barlang bejárata függőleges, tehát egy nagyjából öt méteres fémlétrán kell a nyíláson leereszkedni. A bejárati terem és környéke viszonylag tágas, a belmagasság nagyjából 15 méter, gyakorlottabb barlangászok persze a kisebb kúszójáratokat is bejárhatják. Visszafelé az ereszkedés a láncokon nem volt olyan borzasztó mint azt képzeltem, pár percen belül vissza is értem a piros jelzésre, majd onnan lesétáltunk a völgyben vezető turistaútra.Az Írott-rét másik oldalán indul a Wawóz Kraków-ba, a Krakkó-szurdokba vezető sárga jelzés, viszont ezt mi a visszaútra tartogattuk inkább.

67348504_3393310774028367_6683040318838800384_n_3393310764028368.jpg

67279293_3393310804028364_2059577770668720128_n_3393310787361699_1.jpg

66814452_3393310734028371_1376104575290834944_n_3393310727361705.jpg

67314457_3393310677361710_1330971860648591360_n_3393310660695045.jpg

66767584_3393310717361706_8944003608458821632_n_3393310700695041.jpg

Az Ornak-rétig a hangulatos völgyben, különösebb események nélkül sikerült feljutni. A menedékházban azonban igen nagy volt a tömeg, így csak csodával határos módon sikerült leülni – természetesen a tömeg miatt a rendelést sem úgy sikerült leadni, ahogy azt kellett volna, de semmi baj, ez belefér. A házat 1949 óta használhatják a turisták. Gyorsan megebédeltünk, majd a tömeget ott hagyva megindultunk a fekete jelzésen a Fenyves-tóhoz (Smreczynski Staw), a Nyugati-Tátra lengyel oldalának egyetlen tavához. Félúton Kittit valami repülő ízeltlábú nyakon csípte, valamint a mögöttünk jövők közül is valakit arcon harapott, nem lehetett éppen kellemes élmény. Az 1226 méter magasan elterülő morénató partja gyönyörű kilátást biztosít a Nyugati-Tátra gyönyörű csúcsaira. A tó partján a fekete, a hegyek tükörképét nagyon szépen visszaadó vízfelületben egy fa platformról gyönyörködhetünk, körbejárni a tavat a fokozott védelem miatt nem lehet.

66699785_3393309807361797_9112168259750199296_n_3393309800695131.jpg

67389081_3393311150694996_1626165070276853760_n_3393311144028330.jpg

67260029_3393309790695132_2609107497478258688_n_3393309784028466.jpg

67198642_3393310954028349_8370587060255326208_n_3393310944028350.jpg

66714977_3393310910695020_1925562593326399488_n_3393310900695021.jpg

66774376_3393310967361681_4213339445379727360_n_3393310960695015.jpg

Visszafelé a már megtett úton haladtunk egészen a Hala Pisanáig, ahol ezúttal letértünk a sárga jelzésű úton, a Krakkó-szurdokba vezető ösvényen. A szurdok egy búvópatakos szakadékvölgy, nagyon vadregényes, tele törmelékkel, a legszűkebb részen egy felszakadt barlangjárattal. Eléggé hasonlít a Szlovák Paradicsom völgyeire. Az útvonal egy kiszélesedő, törmelékes „térig” kétirányú, itt még vissza lehet fordulni, viszont az innen induló meredek létrától már csak egy irányba haladhatunk. A létrával a szurdok felett magasodó sziklapárkányra kapaszkodhatunk fel, a létra fölött láncok segítenek minket. Ismét izgalmas ponthoz érkeztünk: a Sárkány-lyukhoz (Smocza Jama). A körülbelül 40 méter hosszú átjáróbarlangon láncok segítik az átjutást. Persze gondoltak a klausztrofóbiásokra is, a barlangot egy másik lánccal biztosított ösvényen ki is kerülhetjük, így senki nem fog visszafordulni az egyirányú úton. Én a barlangon keresztül mentem, Kitti pedig kikerülte. Habár a barlang nem túl hosszú, mivel kanyarodik egyet, ezért az első pár méter teljesen sötét, így a zseblámpa nem árt. Én a telefon zseblámpa funkciójával világítottam be a járatot magamnak, illetve a mögöttem, szintén zseblámpa nélkül érkező családnak is.

67152115_3393311257361652_482347912790016000_n_3393311254028319_1.jpg

67181363_3393312054028239_5986944734269014016_n_3393312037361574_1.jpg

67067594_3393311294028315_1797982556893741056_n_3393311290694982.jpg

66680012_3393311364028308_7683200565555232768_n_3393311354028309.jpg

66825555_3393311450694966_249260621751648256_n_3393311444028300.jpg

66842704_3393311514028293_3916543796338229248_n_3393311494028295.jpg

66856292_3393311464028298_7951834771166855168_n_3393311457361632.jpg

66685050_3393308914028553_9170572118394404864_n_3393308897361888.jpg

A barlangból kimászva már kényelmesen kanyargó ösvényen sétálhatunk lefelé, az erdőből az Írott-rét tetején érünk ki, ahonnan a Raptawickai-tornyokra nyílik gyönyörű panoráma. A völgybe visszatérve, a reggeli útvonalon sétáltunk vissza a parkolóba.

67382379_3393311717361606_5546441532497723392_n_3393311714028273.jpg

67187804_3393308917361886_1236748743554891776_n_3393308900695221_1.jpg

67153578_3393311837361594_299028993380712448_n_3393311830694928_1.jpg

67115013_3393310144028430_9207813114098089984_n_3393310137361764_1.jpg

66799153_3393311687361609_3875942349502676992_n_3393311680694943.jpg

66798487_3393309967361781_241586073539444736_n_3393309964028448.jpg

67070925_3393311690694942_6019556803199631360_n_3393311684028276_1.jpg

A völgyben való sétát bárkinek tudom ajánlani, egészen fel a tóig, viszont az elágazásokat csak megfelelő egyensúlyérzékkel, fizikai és lelki felkészültséggel tudom javasolni, egy átlagos gyalogtúrázónak különösebb gondot természetesen ezek sem fognak okozni.

Térkép az útvonallal:

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, nyomj egy tetszik gombot a Facebook oldalunkon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://turaddikt.blog.hu/api/trackback/id/tr1914957520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szvsz 2019.07.18. 18:14:08

Jó tipp és ügyes képek. Remélhetőleg nem annyira zsúfolt hely mint az Orla Perc és az odavezető út.

bencicuska 2019.07.18. 18:16:48

@szvsz: Köszönöm! Sajnos a Lengyel-Tátrában nincs olyan hely, ahol alkalomadtán nincs zsúfoltság, bár igazán zavaró csak a menedékháznál volt. A kis elágazásoknál is voltak emberek, de jóval kevesebb, mint a völgyben. A Krakkó-szurdoknál is sokan csak a létráig merészkednek.