Úton a természetben.

Túraddikt

Három nap a Kriváni-Fátra festői hegyei között

2020. július 12. - bencicuska

A Kis-Fátra Vágon-túli része az Északnyugati-Kárpátok talán legváltozatosabb hegyvidéke, mely magán hordozza a felvidéki hegységek összes szépségét: egyaránt vannak itt szakadékvölgyek, gyephavasi gerincek, vad sziklacsúcsok. Három napot töltöttünk el hegyei ölelésében, de még ez sem volt elég, hogy az egészen apró terület minden szépségét megismerjük.
p1520790.JPG

Míg a Magas-Tátra, az Alacsony-Tátra, vagy a Szlovák Paradicsom hegyeibe akár egy egynapos túra keretei között is eljutunk, a Fátrák már nehezebben elérhetőnek számítanak. Pedig amikor először megláttam egy képet a zöldellő gyephavasi gerincről, melyből mintegy váratlanul emelkedik ki a Rozsutec bizarr dolomitkarszt csúcsa, már akkor leesett az állam a látványtól. Három évvel ezelőtt egy csoportos túrán jutottunk el ide először, viszont az időjárás – és a kötött program – nem engedte, hogy teljes szépségében láthassuk ezt a pazar vidéket. A június utolsó három napjára előrejelzett csúnya időjárás ellenére úgy határoztunk, megér a hegység még egy próbát, aztán ha rossz idő lesz, a közeljövőben eljövünk még egyszer. Végül az időjárás is kegyes volt hozzánk, így extra tartalmas három napot tudhatunk magunk mögött. A részleteket az alábbiakban olvashatjátok.

Első nap: Snilovské sedlo (1494 m) - Nagy-(Vel’ky-) Kriván (1709 m) – Pekelník (1609 m) – Sedlo Bublen – Kraviarské (1361 m) – Baraniarky (1276 m) – Sedlo Príslop – Vrátna dolina (700 m) (13 km)

Majd’ négy óra autózás után érkeztünk meg a Terhelynek (Terchová) nevezett szlovák településre, mely a Kriváni-Fátra felfedezésének kiváló bázisa, egyben Juraj Jánosik betyárkultuszának egyik nagy központja. A valódi turistaparadicsomnak számító hangulatos városkából rögtön a Vrátna-völgybe kanyarodtunk, melynek bizarr sziklavilága között aszfaltozott út vezet egészen a főgerinc lábáig. Ezt kihasználva a legfelső ingyenes kavicsos parkolóig, a Chata Vrátna épületéig utaztunk, ahol ekkor már gyülekeztek bőven az autók.

p1510744.JPG

Vrátna-völgy

Az előrejelzés délutánra esélyesnek írta a nagyobb zivatarok kialakulását, ezért elhatároztuk, hogy csalni fogunk és a főgerincre vezető két órás emelkedőt kihagyva lanovkával az 1494 méter magasan fekvő Snilovské-nyeregig emelkedünk, nagyjából 750 méteres szintkülönbséget megspórolva. Az egy útra szóló jegy fejenként 10 és fél euró, amit a kis pénztárbódéban tudunk megváltani. Bár nem volt tömeg, a kabinos felvonó alsó állomásánál kis sor állt, ugyanis a járványhelyzetre való tekintettel egyszerre legfeljebb 4 ember tartózkodhat egy kabinban, így egy kicsit feltorlódhatnak az emberek. Pár perc várakozás után viszont már a kabinban ültünk, ami néhány pillanat alatt felrepített minket a gyephavasok színes világába. A felső állomás büféként és ajándékboltként is üzemel, festői környezetben fogyaszthatunk el némi ételt vagy italt a teraszon.

p1510329.JPG

Snilovské Sedlo - a felvonó felső állomása

Mi időhúzás nélkül rögtön a hegység legmagasabb csúcsa, a Vel’ky Kriván (Nagy-Kriván) felé vettük az irányt, mely 1709 méterrel magasodik a tengerszint felé. A zöldellő gyephavasi főgerinc szépsége ilyenkor, június és július között teljesedik ki, mikor színes virágtenger borítja a füves és sziklás hegyoldalakat. A hegységnek csak ezt a felső kétszáz méterét érintette komolyabb eljegesedés a glaciális időszakokban, így a magashegységek jég által vájt-aprított formakincse csak idefent fedezhető fel, és itt is jóval enyhébb módon, mint a Tátrában. Ennek ellenére kifejezetten sok helyen alhavasi növényzet jellemzi az alacsonyabb gerinceket is, mely az évszázadokig tartó intenzív legeltetés eredménye. Így gyakran a törpefenyves öv hiányzik, a Fátrákra jellemző, hogy közvetlenül a lucfenyvesek felett, már 1200-1300 méteres magasságban gyephavasi környezetben, körpanorámás gerinceken túrázhatunk.

p1510378.JPG

p1510352.JPG

A Vel'ky Kriván csúcsán

A turisták ezrei által koptatott ösvényen körülbelül fél óra alatt a Nagy-Kriván gyönyörű panorámát kínáló csúcsára érkezünk. A Kárpátok kristályos vonulatának tagjaként ismert hegység a földtörténeti középidőben, majd a harmadidőszakban gyűrődött fel, a kristályos magra viszont vastag üledékes rétegek rakódtak, jórészt mészkő és dolomit. A Vrátna-völgy feletti gerinceken így jellemzőek a rikító hófehér mészkibúvások, melyek gyönyörű kontraszttal emelkednek ki a zöld gyep tömegéből. A Nagy-Kriván csúcsáról körbepillantva majdnem a teljes főgerinc végigkövethető, egészen a Kis-Krivántól (Maly Kriván, 1671) a Rozsutec sziklapiramisáig.

p1510394.JPG

A főgerincen piros jelzésű út vezet végig

p1510405.JPG

A háttérben a Maly Kriván csúcsa

 

 

A gyephavasi gerinc alatti mély katlanokban kőgörgeteg, törpefenyő és lucfenyvesek, lejjebb pedig bükkösök borítják a hegyoldalakat. Dél felé a Vág-folyó áttörése ékelődik be mélyen a Fátrák meredek hegyoldalai közé, a távolban Zsolna városával. Észak felé pedig szemünket leginkább a Vrátna-völgy környéki sziklás magaslatok vonzzák, de festői látványt nyújt a messzeségben elterülő, dombok és kisebb hegyek százaiból álló vidék is. A piros háromszög jelzésen a csúcsról visszatértünk a piros sáv jelzésű gerincútra, egy rövid szakaszon, a Bublen-nyeregig ezt az útvonalat követtük. A sötétbordó áfonyabokrok és a zöld gyep varázslatos színkombinációval örvendeztettek meg minket, melyben üde színfoltként egy-egy orchideákból és rengeteg egyéb virágból álló szőnyeg is díszeleg. A kilátás a szomszédos Pekelník csúcsáról is pazar, mely csúcs közvetlenül a két, sziklakibúvásokkal díszített Kriván között emelkedik. A Pekelníkről rövid ereszkedéssel értünk le a Bublen-nyeregbe, ahonnan a Kriváni-vonulat egyik legszebb mellékgerincére tértünk rá.

Kilátások a gerincről (Galéria - kattints a megnyitáshoz!)

A nyeregből egy rendkívül meredek, végig illatozó törpefenyvessel borított lejtő vezet le a Kraviarske alatti nyeregbe, körülbelül 300 méteres szintcsökkenéssel. Az ereszkedés fáradalmait a gyönyörű, festői hágóban pihenhetjük ki, ahonnan a két irányban lefutó gerincekre, a fölöttünk magasodó főgerincre, és a Vrátna-völgy tágas medencéjére látunk rá. Mivel a lanovkázással sok időt megspóroltunk, itt is rengeteg időnk maradt pihenni, magunkba szívni a gyönyörű látványt.

Virágok a gerincen (Galéria - kattints a megnyitáshoz!)

Az egy-két elszórt lucfenyővel, törpefenyvessel és alhavasi gyeppel borított gerincen kb. 160 métert emelkedünk a főgerincnél ugyan alacsonyabb, de környezetéből pompásan kiemelkedő Kraviarske  1362 méterrel tengerszint felé emelkedő csúcsára, melyről újra körpanoráma tárul szemünk elé, innen már a két Rozsutec sziklás csúcsát is jól látjuk.  A kétoldalt meredeken a völgyekbe szakadó, keskeny gerinc egyik legszebb szakasza következik, változatos terepen, míg egy mély, erdővel borított nyeregbe érkezünk. Innen a lombhullató fák veszik át az uralmat, a következő csúcs, a Zitné tetejét főleg bükk és juhar borítja, annak ellenére, hogy 1264 méteres magasságig emelkedik. A kilátást nem adó, de hangulatos, sziklás csúcsot ismét egy hullámvasutazás követi a bokaficamítóan meredek úton, melyen egy kis nyereg után a Baraniarky parádés sziklaszirtjére emelkedünk.

p1510503.JPG

Lefelé a Bublen-nyeregből

p1510522.JPG

A Kraviarske csúcsa alatt

A Kraviarske gerincén (Galéria - kattints a képre a megnyitáshoz!)

A Baraniarky csúcsára való felmászáshoz a kezeinkre is szükségünk van, egy ponton a sziklafokokon való feljutást fémkorlát is segíti. A kilátás azonban megéri a fáradságot. A meredeken a völgy felé leszakadó csúcsról mind a főgerinc, mind a Vrátna-völgy feletti  Sokolie dolomitsziklasora, mind pedig a Fátrántúli dombvidék rengeteg települése és magaslata szépen kirajzolódik. A csúcsról levezető ereszkedés már nem volt annyira élvezetes, mint a kilátás, mert az esőzések során felázott, egyébként is eléggé erodált talaj a meredek hegyoldalban rendkívül csúszott, így sikerült néhányszor seggre esni és néhány szép zúzódást és horzsolást szerezni. Leérkezve a gyönyörű virágokkal borított, Rozsutec-csúcsokra szép kilátást adó Sedlo Príslopba, az ég is elkezdett dörögni, ezért aztán eldöntöttük, hogy a Sokolie szirtjeit most egyelőre kihagyjuk, és a kék jelzésen leereszkedünk a Vrátna-völgybe.  A jelzés mentén a Vrátna egyik mellékágát követtük, mely kis lépcsőkben, zuhatagokon át csobogott egyre lejjebb. Lejjebb egy igen szép, új házakból álló üdülőtelepre érünk, majd a Stary Dvornál a magashegyi-jellegű, fehér folyami kövekkel bélelt medrű Vrátna vízfolyása mentén, az autóúton, ahol pedig volt hely, a meder melletti ösvényen tértünk vissza a parkolóba.

p1510614.JPG

A Baraniarky szirtje felé

Baraniarky-csúcs (Galéria - kattints a képre a megnyitáshoz!)

Az első nap orchideái (Galéria - kattints a képre a megnyitáshoz!)

p1510716.JPG

Rejtőzködő :)

p1510728.JPG

p1510735.JPG

A kb. 13 kilométer hosszú túra kb. félnapos programnak volt elég, így mivel a szállásadónk üzenetben jelezte, hogy a szállást csak 19:00 után tudjuk elfoglalni (egy nappal indulás előtt foglaltunk) és az idő is megjavult időközben, ezért kitaláltuk, hogy a Jánosikové Diery-szurdokrendszer két alsó szurdokán is végigmegyünk, ami kb. 2 órát vesz igénybe összesen.

Biely potok – Nové Diery – Dolné Diery – Biely potok (5 km)

A Tiesnavy forrásainál történt gyors vízvételezés után néhány perc alatt átkocsikáztunk Terhely Biely Potok nevű részére, ahol egy fizetős parkolóból közelíthetőek meg a Jánosik-szurdokok. Négy külön részre lehet osztani a Rozsutec alatti dolomitkarsztban létrejött szakadékrendszert, mely mélyen bevágódik a Kis-és Nagy-Rozsutec csúcsainak oldalába. A völgy főága a Medzirozsutce nyeregben eredő forrásoknál kezdődik, 1200 méter körüli magasságban, egy felsőszakasz jellegű völggyel, mely egy többlépcsős vízesésből álló szurdokon át hullik le meredeken egy viszonylag tágas völgykatlanba, ahol szénégetők dolgoztak egykor. A völgykatlanból a Horné Diery (Felső-lyukak) vadregényes szurdokán zúdul át a víz számtalan kisebb-nagyobb vízesésen és szakadékon, a Podziar nevű gyönyörű alpesi jellegű legelővel ékesített katlanba. A Podziarból  továbbfolyó patak lejjebb újabb sziklakanyont tör át (Dolné Diery – Alsó-lyukak), melybe jobbról a Nové Diery (Új-lyukak) szakadéka torkollik bele. Első napunkon a Dolné- és Nové Dieryt jártuk be.

p1510918.JPG

Dolné Diery - a szurdok legkeskenyebb pontja

A patak mentén kb. 20 perc alatt egy fahídrendszerrel biztosított szurdokba jutunk, melyben a lépcsőzetes sziklákkal ágyazott patakmederben rohanó zúgók mentén haladunk. A szurdok hamarosan hatalmas sziklafalak közé szorul, oldalaiban barlangokkal, majd egy kb. mindössze egy méter széles hasadékká szűkül össze, nedvességtől fekete, a víz munkájának nyomait őrző formákkal. A hasadékból kilépve egy tágasabb, de minden irányból függőleges falakkal övezett katlanba érünk, ahol balról a Nové Diery nagy esésű patakja torkollik bele a völgy főágába.

A Dolné Diery alsó része (Galéria)

A sárga jelzésű útra térve itt az egy irányban járható szurdokon felfelé indulunk el, a csobogó patakkal szemben. Jobból egy forráság erecskéje csordogál le a meredek sziklafalakon. Néhány perc alatt az egymásba hajló sziklák között a völgy két vízesésből álló szakadékában találjuk magunkat. Az első vízesés mellett jobb oldalt vezet fel a biztonságos acéllétra, viszont az elején kicsit össze kell lapulnunk a kifelé hajló szikla miatt. A második, hangosan zúgó vízesést a létrát megkerülve, a tiszta vizű medence köveire állva láthatjuk. Ezután nem sokkal a völgy sziklafalai egész egyszerűen eltűnnek, egy kellemes patakvölgy képét veszik át, melyből jobb oldalt kapaszkodunk ki, és meredek emelkedéssel a völgy feletti sziklákhoz érkezünk, melyek korláttal biztosított csúcsáról szép kilátás nyílik a völgyszakadék falaira és a völgyet borító sűrű fenyvesre.

p1510818.JPG

A Nové Diery elágazását jelölő tábla

p1510835.JPG

p1510844.JPG

A Nové Diery vízesései

img_20200628_174250.jpg

p1510861.JPG

Szikla a szurdok felett

Ide feljutva szintben halad utunk, melyet azért megnehezítenek a forráságak átfolyásai és a turistabakancsok ezrei által síkosra koptatott, csúszós gyökerek. Végül a Podziar mesebeli, alpesi legelős katlanjába érünk, ahol kis turistaház vár étellel és itallal, felettünk pedig a Rozsutec oldalának monumentális sziklatornya emelkedik. Itt visszakanyarodhatunk a Dolné Dierybe, követve a patakot. Ezen a szakaszon nem különösebben technikás az átkelés, ezért két irányban is járható. Lefelé a legelőt sötét szurdokerdő váltja fel, melyben egy kényelmes fapallósor vezet a patak partján, majd jobb oldalt a csúszós köveken ereszkedünk le óvatosan egy gyönyörű, lépcsőzetes zuhatagsor mellett. Végül egy fémplatform és -lépcső vezet le minket a sziklakatlan aljába, ahová kb. 4 méter magas vízeséssel zúdul le a patak víztömege. Innen a már ismert úton térhetünk vissza a parkolóba.

A Dolné Diery zúgói (Galéria)

p1510922.JPG

7 óra után nem sokkal meg is érkeztünk az Apartmány Bozka néven futó szállásunkra, mely nem a központban, hanem attól kb. 4 kilométerre, egy hangulatos patakvölgyben található. Amikor többnapos túrára utazunk, igyekszünk a lehető legjobb ár-érték arányt, a legkedvezőbb költség/kényelem kombinációt megtalálni, és tekintve, hogy ez a település egyik legjobb áron elérhető szálláshelye, ezt most kétségkívül sikerült elérnünk, egy apartmant kaptunk annyi pénzért, amennyiből máshol egy szoba jár. Ráadásul a szállásadónkkal nagyon jól elkommunikáltunk a közös nyelv ellenére is. És pluszpont jár a Bundásnak nevezett hatalmas fehér kutyusért is, aki mindenkivel barátságos (az utcában végigmotorozókat leszámítva, akiket hihetetlen sebességgel kerget meg, persze szigorúan az udvaron belül maradva).

img_20200628_193010.jpg

Bundás

Második nap: Tiesnavy – Malé Noclahy – Sokolie – Stary Dvor - Tiesnavy

Másnapra igen kemény, 10-20 miliméteres csapadékmennyiséget jelzett előre az összes általam nézett modell, viszont csak kora délutánra, ezért korán keltünk, hogy egy félnapos túrával kezdjük a napot. Reggel 6 körül már a Vrátna-szurdok, a Tiesnavy völgyének közepén lévő parkolóban voltunk, melynek két oldalán, a bizarr sziklatornyok között jelzett turistautak vezetnek. A Tiesnavy kapuja egyben a Kis Fátra Nemzeti Park jelképes kapuja is. Érdemes a parkolóból egy kis kitérőt tenni lefelé a völgyben, a szurdok gyönyörű vízesésrendszeréhez, melyet szerencsére a műút építésénél sem romboltak szét.

p1510758.JPG

p1510756.JPG

Vízesések a Tiesnavyban

Ha a parkolóba visszatérünk, választhatunk, hogy a zöld jelzésen, Stefanová irányában, a Boboty gerincén szeretnénk túrázni, vagy inkább a kék jelzésen, a Sokolie gerincének irányában. Mi a rövidebb, viszont tartalmasabb kék jelzésű útvonalat választottuk. A turistaút rögtön kemény emelkedőkkel kezdődött és ez így folytatódott a túra során. Több ezer lépcsőfok, kisebb létrák, lánccal és korláttal biztosított, helyenként egészen kitett szakaszok követik egymást. A kihívásért cserébe elképesztő szépségű panorámát kapunk párszáz méterenként. Ezt az útvonalat Betyárok útjának (Zbojnicky Chodník) is nevezik. Ez is a 17. és  18. század fordulóján élt szlovák betyár, Juraj Jánosik kultuszához kapcsolódik. A betyár gyakran vette be magát bandájával együtt a Fátra sziklás-erdős rengetegébe.

img_20200629_065418.jpg

A szurdok sziklái hajnali fényekben

p1510946.JPG

A Betyárösvény kezdete

Juraj Jánosik Terhelyben született 1688-ban. Rákóczi seregében szolgált a szabadságharc idején, majd annak bukása után a császáriak sorozták be. Betyárkarrierje akkor kezdődött, amikor börtönőri szolgálat alatt megismerkedett egy akkoriban raboskodó rablóvezérrel, Thomas Uhorcíkkal, akihez végül csatlakozott, miután az szabadult. Ebben az időszakban a földesurak és a jobbágyok között hatalmas méretű ellentétek uralkodtak a jobbágyokra kirótt óriási terhek miatt, melyet tovább súlyosbítottak a háborúk, egészen a török megszállástól kezdve. A bujdosók, a hatalom ellen lázadók így gyakran választották a betyárság útját, akik a gazdag földesurakat fosztogatták. Jánosik és bandája két éven át tartotta rettegésben a környék nemeseit, míg az oláhdubovai csárdában a pandúrok kezére nem került. Jánosikot 1713-ban végezték ki Liptószentmiklóson, az ítéletben súlyosbító körülmény volt a Rákóczi-szabadságharcban való részvétel is. A szlovák nemzeti mozgalmak megjelenésével Jánosik hamar nemzeti hőssé nőtte ki magát az ezt követő évtizedekben: ő volt a szlovák nép soraiból kikerülő egyszerű katona, aki az elnyomó földesurak fosztogatásával segítette népét. Kultusza napjainkban is élénk, szobrok, műalkotások sora őrzi nevét, képét, számtalan legendával együtt.  Az igazság a betyárokról valahol az őket éltető legendák, és a pereik során tett hivatalos (általában kínzások közepette megszületett) vallomásaik között van, ennyi év távlatából nehéz lenne igazságosan megítélni, vajon milyen emberek lehettek, mennyi jót vagy rosszat tettek karrierjük során.

csm_depositphotos_11393635_ds_20_281_29_302ae8cea7.jpg

Jánosik szobra Terhelye felett. Forrás: slovakia.travel

A hegyoldalban tekergő ösvény sziklakiszögelléseiről az alattunk tátongó völgyhasadékra és a Chleb havasi gerincére nyílik szép kilátásunk, egyre magasabbról és magasabbról. Útközben, a kilátást nem adó szakaszokon csodálatos virágok sokasága kápráztat el minket. Ezen a környéken ebben az időszakban rengeteg orchidea nyílik, leggyakrabban a kétlevelű sarkvirággal találkozhatunk, de széleslevelű nőszőfű, madárfészekkosbor, fehér madársisak, és számtalan más képviselőjük is felbukkan. A kilátópontokról bizarr sziklatornyok sokaságát vehetjük szemügyre, melyek között megtalálható a Barát, a Teve, a Krokodil, Jánosik feje, de egy kis fantáziával rengeteg egyéb formát is beleképzelhetünk a dolomitkarszt-sziklatornyokba.

Felfelé a kanyon szikláin (Galéria)

p1520017.JPG

Kilátás a szirtről

Látványos sziklaformák (Galéria)

Láncok, lépcsők segítik a helyenként kitett ösvényen való közlekedést (Galéria)

p1520051.JPG

A sziklákon tiszafa is fellelhető

p1520098.JPG

Létra is segíti a közlekedést

A legfelső kilátópontokon már kb. 250 méter mély szakadék tátong alattunk, útközben pedig a sziklatornyokon, hasadékokon kívül folyamatosan csepegő sziklaüregekkel, barlangokkal is találkozunk. Az út a tetőre érve jobbra kanyarodik, majd élesen balra, végül egy kis sziklahasadékon létra segítségével mászunk át.

Itt érjük el a kék és sárga jelzések csomópontját. A kék jelzésen továbbhaladva Terhelyre juthatunk vissza az Obsivanka-völgy gyönyörű sziklavárosán keresztül. Mi a sárgán emelkedtünk tovább a meredek csapáson, a Sokolie gerincének irányába. Innen, a sziklák tetejéről is kibontakozik a sziklaváros jellegű, tornyokkal és hasadékokkal tagolt Obsivanka Dolina szurdoka. Míg felfelé és a völgyekben leggyakrabban fenyvessel és hegyvidéki fajokkal találkozhatunk, a hegytetőn inkább a középhegységi bükkösök jellemzőek. Ez a függőleges hőmérsékleti inverzió jelenlétére utal, a völgyek alján a hideg levegő megreked, így a hegytetőkön alapvetően melegebb klíma alakul ki.

Az Obsivanka Dolina sziklavárosa

A sziklás gerincen hullámozva, szép bükkösben kapaszkodunk fel a Sokolie 1171 méteres magasságig emelkedő csúcsára. A sziklák csúcsáról ugyan nincs körkilátás, de a Vrátna tágas, gyönyörű hegyekkel koszorúzott völgymedencéje teljes egészében belátható idefentről. A szebbnél szebb kilátópontokkal, csúcsokkal büszkélkedő hegységnek a Sokolie (Sólyom-sziklák) is egy gyönyörű pontja.

p1520114.JPG

Ősbükkös a Sokolie-n

p1520121.JPG

Kilátás a Sokolie-ról

A gerincen visszatértünk a zöld jelzés elágazásáig és a Stary Dvor irányába ezen keresztül jutottunk le. A Kis-Fátrában megszokott,rendkívüli meredekségű út néhány nagyon szép kilátópontot érint, az első kilátó sziklájára a bátrabbak láncba kapaszkodva mászhatnak fel. Ha ezt kihagyjuk, a második már az úttal egy szintben lesz, hasonlóan szép kilátással.

Kilátósziklák a zöld jelzésen (Galéria)

Orchideák, vadvirágok, állatok (Galéria)

p1520201.JPG

A meredek, csúszós, sáros ösvényen turbánliliomok és foltos szalamandra színesítették az erdei sétánkat. Egy gyönyörű, virágpompás mezőn értük el a Stary Dvor síközponthoz tartozó apartmanházak sokaságát, majd az úton balra fordulva, a Tiesnavy kétoldali sziklatornyainak és hatalmas sziklakapujának látványával kísérve értünk vissza az autóig.

Úton a Tiesnavy felé

Még a nagy vihar előtt sikerült befejezni a túrát, majd elindultunk Sztrecsénybe (Strecno), ahol a várat sajnos a hétfői zárvatartás miatt nem sikerült megtekintenünk, utána pedig az eső elálltávla Zsolnán tartottunk egy rövid városnézést, útba ejtve a Budatini várkastély parkját is. Ezekről a helyekről részletesebben majd máskor fogok írni.

Sztrecsény és Budatin

Harmadik nap: Stefanová (640 m) – Horné Diery – Sedlo Medzirozsutce (1200 m) – Maly Rozsutec (1343 m) – Velky Rozsutec (1610 m) – Sedlo Medziholie (1180 m) – Stefanová

Az időjárási viszonyoknak megfelelően a harmadik nap volt a legoptimálisabb arra a túrára, mely miatt alapvetően elindultunk a Kis-Fátrába. Ez az útvonal az egyik legszebb és legváltozatosabb az egész Felvidéken, mely egyben magán hordozza a Szlovák Paradicsom, a Magas- és Alacsony-Tátra szépségeit és nehézségeit. Az időjárás-előrejelzés szerencsére nem tévedett és reggelre az előző napi felhőzet teljesen elvonult, bár a völgy alján megrekedt, felszálló pára a napfényt nem engedte áttörni reggel. A felszakadozó köd mesébe illő, gyönyörű fényjátékkal örvendeztetett meg minket Stefanovánál.

p1520277.JPG

p1520877.JPG

Stefanová

A parkolóból a Vrchpodziar-nyereg irányába indultunk, egy kis patakvölgyben emelkedve. Kiváló bemelegítőszakasz ez a túrához, tiszta időben a nyeregből szuper kilátás nyílik a Rozsutec alatti sziklákra, viszont így a ködből kibukkanó szirtek, a napfény és a párafelhő váltakozása még egyedibb látványt nyújtottak.

p1520279.JPG

Mesébe illő látvány a Rozsutec alatt

Vrchpodziar-nyereg és Podziar-katlan (Galéria)

A nyereg alatti Podziar katlanban első nap már jártunk, ez a Diery szurdokok között fekvő aprócska völgykatlan, ahol a legelésző birkanyáj kolompolása, a madárcsicsergés és a vízcsobogás tölti meg a völgyet élettel. A völgymélyedés feletti pompás szirt a ködfelhővel dacolva hol előbukkant, hol eltűnt. A kis turistaházban még nem indult be az élet, a birkanyáj is szorgosan legelészett tovább, mi pedig elindultunk a Horné Diery szurdokába.

A Horné Diery első vízeséssora (Galéria)

A rétről hamarosan sötét szurdokerdőbe jutunk, ahol kis fémhidacskák vezetnek át a patak vizén. Kisvártatva az első vízesések, zuhatagok is megjelennek, melyek magasságukkal elmaradnak ugyan a Szlovák Paradicsom hasonló képződményeitől, de a patak bővizűsége és a vízesések sokasága bőven kompenzálja ezt. Itt veszélyes, csúszós doronglétrahidak egyáltalán nincsenek, a szurdokon való átjutás néhány pontot leszámítva maximálisan biztonságos a csúszásgátlós fém járóplatformoknak és a korláttal is felszerelt létráknak köszönhetően. Jobban odafigyelni csak azoknál a vízeséseknél szükséges, ahol létra helyett csak lánc segít a feljutásban.

Az első, sziklavályúban kanyargó többlépcsős vízesést rögtön egy gyönyörű zúgósor követi, ahol a mederben felhalmozódott farönkök és nagyobb kövek több ágra szabdalják a vízfolyást. A Nap reggeli sugarai ragyogóan törnek át a sűrű erdő lombkoronáján a zúgó kanyarulatában.

p1520344.JPG

Zúgó gyönyörű fényjátékkal

A következő sziklalépcsőn drótkötél és fém lépcsőfokok segítségével kelünk át. A kanyarban a fenti szirtekről egykor a mederbe zuhant kb. 4 méter magas kőzetblokk állja el a víz útját, a patak két oldalt csobogva kerüli meg a hatalmas tömegű sziklát. Itt, és a következő, hasonló jellegű vízesésnél csak a szikla rézsűjébe kapaszkodva tudunk felmászni, egy kicsit eláztatva magunkat.

Zuhatagok sorozata

Ezután egy kétlépcsős, nem olyan magas, de hosszú vízesés következik, melynek alsó részén a vízsugár legyezőszerűen terül szét. Fémpallókon közelítjük meg a következő torlaszt, melyen égbe szökő függőleges létra vezet át minket, a teljes vízesést a vályú kanyargása miatt gyakorlatilag nem láthatjuk be semmilyen szögből. A meder csupasz sziklaágyában láncok vezetnek át a következő, kb. 5 méter magas lépcsős zuhatag felé, mely felett a völgy képe kicsit megenyhül, a sziklák megfogyatkoznak. Jobbról egy forráság csermelye zúg lefelé a sziklafokon, a földet vastag, sötétbarna avarréteg fedi.

p1520381.JPG

p1520393.JPG

Nagyobb vízesések is vannak

A következő szurdokszakaszon egy újonnan kiépített, magasban vezető járóplatform vezet át kényelmesen, melyet a völgy egyik legmagasabb függőleges esésű vízesése követ. Felette a völgy kitágul, az út kettéágazik és ha valaki valamilyen oknál fogva unná a szurdoktúrát, a zöld jelzésen egy kényelmesebben járható patakvölgyben lehet feljutni a Medzirozsutce nyeregbe, vagy akár vissza is lehet térni a Podziar-i nyeregbe.

p1520429.JPG

p1520438.JPG

Fémpalló a szurdok felett és vízesés

A szurdok egy jobbos kanyarral folytatódik, ezúttal képe megváltozik, a patak esése nagyobb, meredeken emelkedünk a gyönyörű sziklaképződmények között. Ezen a szakaszon található a völgy legszebb, és egyik legmagasabb többlépcsős vízesése, melyen létrák és láncok segítségével jutunk át. Az utolsó létránál érdemes az értékes tárgyainkat a zsebünkből jól védett helyre rakni, mert könnyedén eláztathatjuk őket.

p1520454.JPG

p1520461.JPG

p1520470.JPG

A völgy felső szakadéka

A vízesésen feljutva egy patakmenti séta következik a Medzirozsutce-nyeregig. A nyerget különösebb emelkedő nélkül elértük, 600 méteres szintemelkedést szinte észrevétlenül megtettünk Stefanovatól idáig.

A vad szurdokvölgyből a havasi fenyőerdők és rétek világába lépünk át. Balra a Kis-Rozsutec hatalmas sziklatömbje magasodik felénk, jobbra a Nagy-Rozsutec hatalmas tömege teljesen be sem látható ilyen közelről. A szép kilátást adó füves nyeregből érdemes egy kis kitérőt tenni a Kis-Rozsutec kalandosan megmászható sziklacsúcsára.

p1520597.JPG

p1520497.JPG

Irány a Kis-Rozsutec

Nagyjából 5 perc után közvetlenül a szikla alá érve az ösvény hirtelen meredekké válik, majd a szikla egyik rézsűjében felmászva kell a következő 20-30 métert megtennünk, láncokba és drótkötélbe kapaszkodva.

p1520558.JPG

Kis-Rozsutec - kilátások (Galéria)

A csúcsról nyíló panoráma azonban megéri a fáradalmakat, ugyanis bár mindössze 1343 méterrel magasodik a tengerszint fölé a sziklacsúcs, mégis tökéletes körkilátásban van részünk. Idefentről már a pompás szirtekkel, sziklatornyokkal tagolt Nagy-Rozsutec magashegyi formájú csúcsa is látszik. Alattunk a Medzirozsutce nyereg festői rétje és az ott sétáló túrázók már valószerűtlenül aprónak tűnnek. A sziklaplatóról nyíló panoráma megmutatja nekünk a Diery dolomitszurdokát, a Vrátna-völgy tágas medencéjét övező csúcsok sorozatát, a Kubinska Holát, Terhelyt, az Árva-folyó vidékét, a távolban pedig még a Magas-Tátrát is.

A csúcsokon havasi virágtenger fogad (Galéria)

p1520593.JPG

Ereszkedés

A fényképezkedés és a gyönyörködés után a már megtett útvonalon tértünk vissza a Medzirozsutce nyergébe, ahonnan aztán a piros jelzésen rögtön elindultunk a Nagy-Rozsutec csúcsra. A kettős dolomitcsúcs magashegyi formájú szirtje az egész Kis-Fátra, és talán a Felvidék egyik leggyönyörűbb panorámáját adja. A nyeregtől még több mint 400 métert kell kapaszkodnunk a turisták ezreinek bakancsa által lekoptatott, gyökerekkel és kövekkel szabdalt ösvényen, majd a sziklaszirtek oldalába vájt gyalogcsapáson.

p1520645.JPG

p1520622.JPG

Út a Nagy-Rozsutecre (Galéria)

Kb. egy óra alatt jutunk fel a csúcsra a változatos terepen, a csúcs közelében egy rövid, de kitett láncos szakasszal együtt. Fent festőien váltják egymást a gyepes foltok és a fehér dolomitsziklatömbök. A völgyekben morénaszerűen halmozódik fel a fagyaprózódás által egyre kisebbre faragott sziklák törmeléke. A merész sziklaszirtekről a Felvidék egyik legszebb panorámája tárul elénk, melybe minden apró részlet tökéletesen beleillik. Idefent úgy érezzük, mintha minden pontosan a helyére került volna a hatalmas, ország méretű kirakójátékban.

Kilátás a Nagy-Rozsutecről (Galéria)

A Kis-Rozsutec lentről hatalmasnak tűnő tömbje idefentről aprócska sziklakibúvás, s mintha még a Liptói-havasok és a Magas-Tátra hegyóriásai is szándékosan húzódnának meg a háttérben, hogy a maga nemében egyedülálló és gyönyörű Rozsutec-csúcsoké legyen a főszerep. A gerinc mély Medziholie nyergéből meredeken felszökő Stóh gyephavasa és az azt követő csúcsok is csak a Rozsutec egyéniségét hangsúlyozzák ki. Méltó párja, a Kócs-havas különálló sziklás csúcsa is csak a tisztes távolból figyel. Nagyjából egy órát töltöttünk el a csúcson, körbefotózva a kilátást és gyönyörködve a tájban, majd elindultunk lefelé a Medziholie nyeregbe.

p1520704.JPG

p1520738.JPG

p1520753.JPG

p1520766.JPG

A kilátással nem lehet betelni

p1520762.JPG

p1520779.JPG

Fent havasi szürkebeggyel is találkozhatunk

 

 

A piros jelzés lefelé nagyjából olyan, mint némelyik nehezebb útvonal a Magas-Tátrában, ugyanis körülbelül ugyanannyi szintet kellett megtennünk lefelé, mint amennyit felfelé jöttünk, csakhogy feleakkora távon. A csúcs alatt körülbelül 40 métert egy közel függőleges sziklafalon, gatyafék segítségével teszünk meg, a beépített láncok inkább nedvesebb időben lehetnek hasznosak. Helyenként még létrák is segítenek az erodált szakaszokon való lemászásban. A meredeken szerpentinező lejtőn való lejutást segíti az a tény, hogy a kilátás végig elképesztő szépségű.

Lefelé a meredek ösvényen

p1520817.JPG

p1520821.JPG

p1520824.JPG

p1520840.JPG

p1520845.JPG

p1520846.JPG

Sziklás, magashegyi jellegű terep

Kellemesen elfáradva értünk le a széles, Rozsutec és Stóh közé mélyen bevágódott Medziholie-nyeregbe, ahol a fűbe leheveredve gyönyörködtünk az imént megjárt csúcs vad ormaiban. Hálásak lehettünk az időjárásnak, mely végig tökéletes volt, és második próbálkozásra feljuthattunk mindkét Rozsutecre. Innen még körülbelül másfél órányi ereszkedés várt ránk a meredek ösvényen Stefanová felé, ahol egy étteremben egy jó bryndzové haluskyval és kofolával ünnepeltük meg a túra sikerességét.

p1520860.JPG

p1520863.JPG

Jellegzetes tátrai csúcsok, például a Giewont is kivehető

p1520865.JPG

p1520868.JPG

Medziholie

Nagyjából úgy lehet összegezni a három napot, hogy nagyon tartalmas volt, egyszerre bőven elegendőnek tartjuk, de akár egy hetet is könnyedén eltölthetünk a környék felfedezésével, anélkül, hogy egy percig is unatkoznánk. Ez a Felvidék legváltozatosabb tája, ahol a történelem, a természet, a hegyek és a pontszerű látnivalók együtt nyújtanak különleges élményt.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha tetszett, kérlek nyomj egy ’tetszik’-et a Facebook oldalunkra is!

Felhasznált források:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://turaddikt.blog.hu/api/trackback/id/tr7115995866
Nincsenek hozzászólások.