Ezen a változatos szeptemberi túrán sétáltunk a Kapor-völgyben, átnéztünk Lengyelországba a Sima-hágóból, és megcsodáltuk az Alsó-Fenyves-tó víztükrét is.

A Podbanszkónál kezdődő vadregényes Kapor-völgy (Kôprová dolina) egyszerre hozza a Magas-Tátra és a Liptói-havasok formavilágát és hangulatát, geomorfológiailag éppen a kettő között helyezkedik el, ami így furcsa kettősséget eredményez. Északnyugaton egy szelíd, különálló hegyvonulat, a 2052 méterig emelkedő Liptói-tető határolja, ami megjelenését és eredetét tekintve a Liptói-havasok részét képezi. Délkeleten azonban a Magas-Tátra szélső bástyája, a Kriván óriási masszívuma meredezik. A völgy a felső végén többfelé ágazik: a Hlinská dolina monumentális alpesi katlana a Felső-Kapor-nyereg felé vezet, a Fenyves-tavi-völgy (Temnosmrečinská dolina) szintén a Magas-Tátra csipkézett gerincei közé ékelődik, míg a Kobylia dolina a Retesz-hágó felé vezet, ami a Magas-Tátra főgerince és a Liptói-tető között képez határt. Túránkon utóbbi kettő mellékvölgyet érintettük.

A túra útvonala

A túrára szeptember első hétvégéjén került sor. Arra a szombatra kifejezetten jó volt az előrejelzés, csak a késő délutáni órákra jelzett némi csapadékot a hegyekbe.A túra alapvető célpontja a Sima-hágó (Hladké sedlo) volt, ahonnan többek között a Lengyel Öt-tó völgyére nyílik kilátás. Mivel ilyenkor már viszonylag rövidebbek a nappalok, ezért döntenünk kellett, hogy megnézzük még az Alsó-Fenyves-tavat, és visszafelé is a Kapor-völgyön megyünk le, vagy kihagyjuk a tavat és a Csendes-völgybe megyünk le. Végül az előbbi opció mellett döntöttünk.

Korán reggel indultunk, de kicsit sokáig tartott az út, amihez az is hozzájárult, hogy a Tri Studnicky-nál akartunk parkolni, de mire odaértünk, már az útszéli megállni tilos táblák után is állt a kocsisor. Nem hiába, a Tátra egyik legnépszerűbb csúcsának számító Krivánra innen vezet a leggyorsabb út. Így legurultunk Podbanszkóba, ahol egy igen tágas ingyenes parkoló várt minket. Rövid készülődés után úton is voltunk a Kapor-völgy felé. Először egy hídon kereszteztük a Csendes- és Kapor-völgy patakjának összefolyásából keletkezett Belá patak bő vízhozamú folyását, majd aszfaltozott erdészútra értünk. A távolban megpillantottuk a Kriván jellegzetes ferde csúcsát, ami talán innen mutatja legmonumentálisabb arcát. Rövidesen a Csendes-völgy elágazásához érkeztünk, ahol tartottunk egy rövid, étkezéssel egybekötött pihenőt. A tábla nagyjából egy órát jelzett a zöld jelzésen a következő elágazásig, ahová a Tri Studnicky felől érkező ösvény fut be. Megjegyzendő, hogy a Fenyves-tavi elágazásig az útjelző táblákon viszonylag eltúlozták az egyes szakaszok időigényét. Például lefelé több mint 3 óra van megadva, holott kb. 2 óra alatt is kényelmesen teljesíthető a jól járható erdészeti utakon.

Csodálatos patak mentén fut az út (Galéria)

A zöld jelzésen érdemes néhány helyen leereszkedni a patakhoz, megcsodálni a smaragdzöld vizet, ahogy a hatalmas köveken zúgva bukik át. A Tarpataki-völgy mellett talán ez a legszebb olyan túraútvonal a Tátra déli oldalán, ahol a patak a főszereplő.

A fűrészfogszerűen meredező lucfenyők között az út sávjában többször kibukkan a Kriván csúcsa, igen hálás fotótémát alkotva.

A Kriván és egyebek (galéria)

A kék jelzést elérve egy hídon átkelünk a patakon, itt azonban úgy tűnik, mintha a vízhozam jelentősen megcsappanna. Mint az feljebb világossá vált, ezen a szakaszon valószínűleg mészkő alkotja a meder kőzetét, ami elnyeli a víz jelentős részét, ugyanis pár kilométerrel arrébb ismét megnő a patak vízhozama. A következő hídon átkelve kibontakozik a Liptói-tető bájos gyephavasi gerincének látványa is.

Rövidesen a Kmet'ov-vízesés elágazásához érkeztünk. Úgy döntöttünk, még odafelé megcsodáljuk a zuhatagot. Ahogy azt a tájékoztató tábla írja, a vízesést sokan tévesen a Tátra (és Szlovákia) legmagasabbjaként tüntetik fel, miközben a Tátrában többek között például a Kis-Tarpataki-völgyben található zuhatag is magasabb. A vízesésnek egyébként is csak az alsó, kb. 20-30 méteres részét láthatjuk az ösvényről, ami természetesen semmit nem von le a természeti képződmény szépségéből. A patak a Nefcer-völgyből érkezik (ez az a völgy, ahol a Krivánról látható Alsó-Terianszki-tó található). A Nefcer-völgy három vízesést is rejt, viszont a turisták előtt csak a legalsó vízesés van megnyitva. A téli zárlat idején, azaz november 1. és június 14. között csak idáig közlekedhetünk a völgyben vezető turistaúton, illetve a kerékpárosok is csak idáig jöhetnek két keréken (hivatalosan). A vízesést egy rövid, köves ösvényen és egy hídon átsétálva érhetjük el. Nagyon hangulatos, ahogy a víztömeg az árnyas fenyvesben nagy robajjal zúdul le a magas gránitsziklákról.

A Kmet'ov (Nefcer) - vízesés

Továbbhaladva az út mentén egy gyönyörű zúgót találunk, melynek aljában a patak kristálytiszta vize napszaktól és időjárástól függően smaragzöld vagy világoskék víztükrű medencében gyűlik össze.

A zúgó

Rövidesen véget ér az erdészeti út és erdei ösvényen vezet tovább utunk. A táj különösen vadregényes, a növényzet már-már a tajga világát idézi meg. A vihartépázta, sűrű fenyves, az éppen elvirított erdei deréce, a meganny páfrány, moha és gomba, és az őszi Tátra dísze, a madárberkenye együttese egészen mesebeli hatást keltett, ahogy a vegetáció haragöszöldje elütött a magasba szökő csúcsok gránitszürkéjétől. A táj ugyan még nem kezdett el színesedni szeptember elején, de így is nagyon szép volt. 

Vadregényes növényzetben

Az út innentől kezdve már meredekebb volt. Egy szépen befoglalt forrás mellett elhaladva megérkeztünk a Hlinská dolina torkolatához. A monumentális, alpesi hangulatú gleccservájta völgy a Felső-Kapor-nyeregbe vezet, ahonnan a Kapor-csúcs is megközelíthető. A félelmetes, égbe szökő sziklafalak teteje a szürke felhőket karcolta, ami tovább fokozta a látvány komorságát. Hamarosan elérkeztünk az elágazáshoz, ahol a Kapor-völgyből a Csendes-völgybe átvezető Retesz-hágó irányába tartó ösvény kezdődik. Mi is ezen indultunk el. Az ösvény nem különösebben nehéz vagy meredek, tátrai viszonylatban kimondottan könnyű, viszont furcsán is hatott, hogy már órák óta gyalogoltunk, de még csak itt kezdődött el igazán a kaptató.

A Hlinská dolina látványa egészen monumentális

Már az út első kanyarulatainál is nagyon szép a kilátás, remek rálátás nyílik a Fenyves-tavak vize által táplált Vajanského vodopád mesés zuhatagjára. Itt-ott csermelyeken keltünk át, miközben az egyre ritkuló növényzetben kaptattunk felfelé. Útközben néhány helyen padok is ki vannak helyezve, ha valaki esetleg elfáradna.

Vajanského vodopád

Látvány a kaptató elején (galéria)

Rövidesen elérjük a gyephavasi övezetet is, egy hangulatos, barátságos völgykatlanban (Kobylia dolinka). Innen már a Fenyves-tavakra is ráláttunk, viszont sajnos a csipkézett hegyúcsokat felhő takarta. A széles, füves völgykatlanban is volt néhány kisebb tavacska, nagy meglepetésünkre.

Kobylia dolinka (galéria)

Egy nagyobb kaptató után fel is értünk a Retesz-hágóba (Sedlo Závory, 1877 m). Az elágazástól idáig nagyjából 400 méter szintemelkedést gyűrtünk le. Jutalmunk a Liptói-tető gyephavasi gerincére, a Csendes-völgyre, valamint a Vörös-hegyekre nyíló pompás kilátás volt. A Tátra főgerincét a lengyel oldalról felhők ostromolták, ami különleges látványt nyújtott. A nyeregben éppen virágzott a hanga, üde színfoltot nyújtva. 

Retesz-hágó (galéria)

Rövid pihenő után megrohamoztuk a hegység főgerincén elhelyezkedő Sima-hágót (Hladké sedlo), mely innen egy rövid kitérővel érhető el. Kb. negyed óra múlva fent is voltunk 1993 méteres magasságban, a lengyel-szlovák határköveknél. Éppen a Lengyel Öt-tó völgye felett álltunk, szemben a híres Swinica-csúccsal és a Sas-útnak is otthont adó gerinccel. Sajnos a völgy egy részét köd borította, illetve a közeli, jelzetlen ösvényen elérhető Hladky stit-et is, így lemondtunk arról, hogy oda is bevállaljuk a kitérőt. Rövid várakozás után azonban előbukkant alattunk az egyik tó, majd kicsivel később a távolabbi tavak víztükrei is megmutatták magukat. Gyönyörű volt a kilátás, ahogy a ködből elő-előbukkantak a táj részletei. Viszont a maradéktalan panorámáért még később vissza kell jönni ide. 

Kilátás a hágóból (galéria)

Azt érdekes volt látni, hogy mennyivel másabb a szlovák túrázók túrakultúrája, mint a lengyeleké. Míg a lengyelek a Svinica és a Liptói-határhegy irányában tucatjával járták a jelzetlen főgerincet, addig a szlovákok mind visszafordultak a nyeregből, még a csúcsra sem tettek kitérőt (bár ahogy mondtam, akkor egyébként sem érte volna meg). A táj szépsége és a gerinc viszonylag könnyű járhatósága mindenesetre indokolna legalább valamiylen időszakos legális bejárhatóságot, ha már sokan így is nekivágnak, csakúgy mint a nyeregből az Öt-tó-völgyébe vezető jelöletlen ösvénynek. Utóbbi is mindössze párszáz méter turistaút kijelölését jelentené, viszonylag könnyű, jól járható terepen.

Miután a hágon átsüvítő szél kellően átfagyasztott minket, elindultunk visszafelé. Útközben zergét is sikerült látni, az egyik szikla tövében pihent. Leereszkedtünk egészen az elágazáshoz, ahonnan a Fenyves-tavi-völgy felé indultunk.

Zerge a Sima-hágó alatt

A szlovák elnevezés (Temnosmrecinska dolina) tükörfordításban sötét fenyveses völgyet jelent, ami igazán találó név. A lápos területen pallósorokon megyünk át, mielőtt megkezdenénk az emelkedést A sziklákból kirakott, tipikus tátrai turistaút meglepően dús vegetációban vezet, fejünk felett összeborulnak a madárberkenye ágai.

Úton a tóhoz (galéria)

Nagyjából 200 méter szintemelkedést kell legyűrni ezen a szakaszon, gyönyörű kilátással a környező csúcsokra és völgyekre. A két tó közül csak az alsóhoz vezet jelzett turistaút, de nem bántuk, mert ez is gyönyörű volt. A Kapor-csúcsról, a Liptói-határhegyről, valamint a Chalubinski-kapuból erre a völgykatlanra nyílik közvetlen kilátás. A tó kékeszöld víztükre gyönyörű látványt nyújt. Ez a tó is van annyira hangulatos, mint a Tátra népszerűbb helyszínei, viszont itt garantáltan nem lesz fesztiválokra jellemző tömeg. 

A csodaszép Alsó-Fenyves-tó

A visszafelé vezető út szintén nagyon szép volt, de külön nem fejtem ki, hiszen ugyanarra mentünk vissza, és szerencsére eseménytelenül zajlott a lemenetel.

A visszafelé vezető úton (galéria)

A túrát azoknak ajánlom, akik nem ijednek meg a viszonylag hosszú távtól és a hozzá tartozó nem túl nagy, de azért szuszogtató szintemelkedéstől. Ez viszonylag könnyű túrának számít tátrai viszonylatban, viszont hosszú, tehát nem árt hozzá az állóképesség, valamint a kellően korai indulás. Ezenkívül főleg az erdőhatár feletti részeken az időjárás problémás lehet, viharok esetén érdemes inkább a völgy biztonságában maradni. Az utolsó menedéknek tekinthető építmény egy esőbeálló a hágóba vezető útvonal legelején, tehát kb. 1500 méteres magasságig kell visszamenekülni, ha probléma merül fel útközben. A területre - csakúgy mint a Kárpátok többi részére - jellemző a barna medve jelenléte, ezért nem árt medvecsengővel, síppal felkészülni, hogy az állat hamarabb meghallja közeledtünket.

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett, kérlek oszd meg, illetve kövess minket Facebookon és Instagramon!