Hűsítő, csobogó patakok, víztározó festői környezetben, gyantaillat a fenyvesekben, virágpompa, változatos domborzat. Sztracena környékén túráztunk 28 kilométert, a Szlovák Paradicsom déli oldalán.
A Sztracenai-szurdok (Tiesnavy) vadregényes völgye
Habár a május végi határnyitás óta szinte minden napra vihart jeleznek a meteorológusok, azért néhány csapadékmentes napot is ki lehet fogni, ami kifejezetten alkalmas túrázásra. A Gyömbérre vezető túránk után az egyik leglátogatottabb felvidéki középhegységbe, a Gömör-Szepesi- vagy Káposztafalvi-karsztra, ismertebb nevén Szlovák Paradicsomba látogattunk el, annak is a kevésbé ismert déli részére. A túra apropója az volt, hogy a Tátrába menet a dobsinai szerpentin tetejére érve mindig gyönyörködünk a tájban, a térképet böngészve pedig látni, hogy turistautak hálózzák azt be, melyek felfedezésre csábítanak.
Sztracena felé vettük az irányt, ahol a templom előtti parkolóból indultunk el túránkra. A római katolikus templom különlegessége, hogy egy Lőcsei Pál mester által faragott szobor is áll benne (15-16. sz.). A Gölnic-folyó kanyonszerű völgyében meghúzódó, fenyvesek és sziklák közé szorult hegyvidéki település mindig festői képet mutat, és ez most sem volt másképp. A bányászfaluban a 18. század első felében a Csákyak építettek több vaskohót, hámort, melyek közül néhány még a 20. század első évtizedeiben is üzemelt. A falu szlovák neve egyébként a német Verlofenseifen-ből ered, melynek jelentése "elveszett/eltűnt". Az érdekes név minden bizonnyal a Sztracenai-patak búvópatak jellegéből ered, melynek vize "elveszik" a föld alá.
A Gölnic és a Tiesnavy-patak találkozása Sztracenán
A kék jelzésen indulunk el a falu központjából az egyszerűen Tiesnavy-nak, azaz Szurdoknak nevezett völgy irányába. Az eligazítótábla szerint 50 perc alatt a völgy végéhez érünk, de nem szabad elfeledni, hogy ez a "nyers" menetidőt jelenti, tehát megállók nélkül, folyamatos tempót tartva, ideális időjárási viszonyok között lehetséges 50 perc alatt feljutni, nekünk egy kicsit tovább tartott. A Gölnic (Hnilec) hídja után a Margitfalva - Besztercebánya vasútvonal hídja alatt kelünk át. Ez a vasútvonal egyébként rendkívül szép tájakon vezet: a Hernád és a Gölnic találkozásánál kialakított Ruzsini víztározó felől indul el a Gölnic völgyében, majd Mlynky után az Imrikfalvi víztározón át kialakított töltésen, hidakon, alagutakon jut be a Gölnic szurdokába, ahol szintén alagutak és hidak segítségével tud átjutni.
Sztracenán halad át a Felvidék legszebb vasútvonala Margitfalváról (Margecany) Besztercebányáig (Banská Bystrica)
A kristálytiszta vizű, de az esőzések után megáradt Tiesnavy-patak lapulevelekkel sűrűn borított völgytalpáról visszapillantva a Gölnic túloldalán nyíló, szirtekkel határolt szakadékvölgy, a Sokolie skaly (Sólyom-szirtek) tátongó nyílását látjuk. (Ebben a szemközti völgyben is túrázhatunk, itt zöld turistajelzés vezet fel az Időszakos-forráshoz és a Holló-sziklához.) A völgytalpon párás, nyirkos környezetet kedvelő havasi virágokat (pl. kárpáti aggófű) csodálhatunk meg, balról tiszta vizű , foglalt karsztforrás ad kiváló vízvételi lehetőséget. A patakon a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park egyik jelképének számító doronglétrahídon kelünk át, majd kisebb falétrán kapaszkodunk fel a patakot határoló sziklafokra.
Ez a völgy egy kevésbé ismert szurdoka a Szlovák Paradicsomnak, melyet ritkán látogatnak, és ez adja a varázsát. Kiépítettsége és a sziklafalak mérete elmarad a többi szurdoktól, de ez nem vesz el értékéből. Habár a kanyonszerű völgyszorosban nincsenek vízesések, a völgy néha 2 méter szélessé szűkül, és kisebb zúgókkal is találkozhatunk.
Visszatekintés a Tiesnavy-völgy kezdetéből a szemben lévő Sokolie skaly-ra (Sólyom-sziklák)
Doronglétrák a Tiesnavyban (Galéria - kattints a képre a megnyitáshoz!)
Ahol a völgy mindössze néhány méteressé szűkül, a sziklafal keskeny párkányán haladó ösvényt láncok szegélyezik, melyekbe kapaszkodva biztosíthatjuk magunkat a kicsúszás ellen. A függőleges falakkal határolt szakadék felett egy kis függőhídrendszer vezet át, mely a völgyben túrázók egyik legkedveltebb fotótémája. Az enyhén himbálózó pallóhidakon a túloldalra átjutva visszaereszkedünk a patak szintjére, majd - immár híd nélkül - átkelve a több ágra szakadt vízfolyáson, a túloldalon folytatjuk utunkat. A völgy ezen részén számos keresztbedőlt fenyőfa is megnehezíti a haladást, cserébe viszont az izgalmas élővilág kárpótol: a havasi iszalag, a keserű pacsirtafű, a kárpáti kék meztelencsiga csak néhány az itt előforduló fajok közül, melyeket sikerült felfedeznünk.
Hidacskák vezetnek át a völgy legkeskenyebb szorosa felett (Galéria - kattints a képre a megnyitáshoz!)
Hegyvidéki növényvilág a hűvös-nyirkos szurdokban (Galéria - kattints a képre a megnyitáshoz!)
Kárpáti kék meztelencsiga
A következő nagyobb szűkületnél egy falétra állja az utunkat, melynek korhadt fokai egy kissé veszélyessé teszik a felmászást, viszont nem lehetetlen vagy kifejezetten veszélyes a kikerülése sem. Egy újabb pallóhídon újra leereszkedünk a patak mellé, majd a sziklaszorosban a vízfolyás mellett oldalazunk el, melyben a mederbe dőlt fák segítségünkre vannak. Egy szép, V alakú szurdokvölgyben vezet az utunk, ahol a nedves kövek meglehetősen csúszósak - ezt saját tapasztalat, na meg a kék-zöld foltok miatt tartom fontosnak kiemelni. A nap fényét és melegét megszűrő erdőben a madárcsicsergésen és a kisebb sziklákon zúgó formájában alábucskázó víz csobogásán kívül semmi zajt nem hallunk, legfeljebb a néha-néha a fennsík rétjéről a szurdokba leereszkedő lovak látványa érhet furcsa meglepetésként.
A Tiesnavy patakja a völgy felső részén (Galéria - kattints a képre a megnyitáshoz!)
A szurdokból hamarosan jobbra kanyarodunk, a meredek hegyoldal felé, ahol aztán szintben kanyargunk egészen addig, míg a patak újra nem kerül a mi szintünkbe. Itt a völgy szélesre tágul, erdővel borított hegyek által övezett mesebeli virágos rétbe vált, ahol számtalan különleges vagy jellegzetes fajt felismerhetünk.
Virágos rétek, panorámás gerincek Dobsina és Dedinky felett
A rétet sajnálatos módon szemből egy nagyobb lecsupaszított hegyoldal határolja, mely egy darabig kísér majd minket utunkon. A kék jelzés a rét közepén Dobsinai-jégbarlang irányába kanyarodik el, a mi utunk a sárgán folytatódik a következő elágazásig a rét sarkában, ahol a piros jelzésen balra fordulunk. Az útkereszteződésben egy fedett pihenőt is találunk a Szlovák Paradicsom turistatérképével felszerelve. Tízórai után a nem túl jó állapotban lévő (de gyaloglásra tökéletesen alkalmas) aszfaltos úton indultunk el, követve a piros jelzést. Útközben egy apró gyíkkal is találkoztunk. Jobbról a már korábban említett tarvágás kísér, balról pedig erdő.
A Pod Hanesovou elágazása előtt. Sajnos tarvágások is bőven vannak a környéken...
Réti virágpompa (Galéria - kattints a képre a megnyitáshoz!)
Egy rövid és nem túl megerőltető emelkedő után újból egy vízfolyás szegődik mellénk, két oldalról pedig kisebb-nagyobb rétek, legelők díszítik a fennsíkot. A sárgálló pimpók és nyúlszapukák között egy-egy raponcharangvirág és kosbor virít ékes színfoltként, máshol a veronikák kéklenek nagy mennyiségben. A rét egy útkereszteződésben tágul ki, ahol ki lehet jutni a Dobsina és Sztracena közötti műútra, de mi jobbra,a Chata Gápel irányába fordultunk el.
Pod Hanesovou - visszatekintés a Tiesnavy völgyébe
Gyík az út közepén
Gyönyörű hegyi réteken vezet utunk
A kiváló állapotban lévő fa kulcsosház teltházzal üzemelt, melyről a messziről hallatszó zene is remekül tanúskodott. A házban vendégeskedők kutyái izgatottan üdvözöltek minket, főleg a Thanosnak nevezett fekete jószág, aki ránk is ugrott izgalmában. A másik két kutya inkább azzal volt elfoglalva, hogy a ház egyik vendége a ház melletti forrásnál kialakított medencéből próbált halat fogni - kevés sikerrel, ami szinte teljesmértékben a tevékenységbe bőszen beleavatkozó beagle-nek és a magyar vizslának volt köszönhető.
Dobsina felett a Chata Gápel kulcsosháznál pici halasmedence is van
Néhány percig még elszórakoztattuk magunkat az izgága kutyusokon (akiket sajnos lefényképezni nem tudtunk), majd továbbállva túránk egyik legszebb szakaszára érkeztünk, a Pelc-fennsíkra. A Pelc és a hozzá szorosan kapcsolódó Gápel egyike a Szlovák Paradicsom egykor egybefüggő fennsíkjának maradványainak. A fennsík gyors kiemelkedése és a víz pusztító munkája együttesen felszabdalták az egykori hatalmas fennsíkot, így összesen hét, kisebb-nagyobb, meredek oldalakkal szegélyezett, de lapos tetőszintű karsztfennsík jött létre, melyek között a nemzeti park romantikus szurdokvölgyei húzódnak. A Pelc-fennsík látványa lélegzetelállító a változatos réti növényvilággal, a dimbes-dombos, karsztjelenségekkel pettyezett felszínnel, a sötétlő fenyőerdő-foltokkal. A fennsík magasabban fekvő gerincén szép fenyőerdőben, áfonyabokrok között megyünk tovább, egy adótornyot elmellőzve. Nem is olyan távol az Alacsony-Tátra keleti hírnöke, a Király-hegy is kibukkan a nála majd' ezer méterrel alacsonyabb hegyek teteje fölött.
Szemet gyönyörködtető hegyi legelők (Galéria - Kattints a képre a megnyitáshoz!)
Közel van a Király-hegy, az Alacsony-Tátra keleti bástyája
Kilátás Dobsina irányába
Ahogy az országúthoz közeledünk, az erdőt egy irtás váltja fel, ahonnan kilátás nyílik Dobsina katlanjára és a Sajó-völgyére, valamint az Imrikfalvi víztározó irányába is. A buszmegállónál átkelünk a műúton és továbbra is a piros jelzést követve újabb gyönyörű hegyi réteken találjuk magunkat a Pelc-fennsík oldalában. Kitűnő kilátás nyílik innen a Geravy-fennsík leszakadásaira, a Gacovská Skalára és a Zejmár-szakadék feletti sziklavilágra is.
Dobsinská Masa felett, szemben Dedinky (Imrikfalva) és a víztározó
A Lomnici-csúcs környéke
Balra a Holló-szikla (Havrania skala), hátul a felhőbe vesző Magas-Tátra
Később felbukkan a híres Holló-szikla (Havrania skala) szirtje is, tőle jobbra pedig a Magas-Tátra csipkézett csúcsai, azok közül is a Lomnici-csoport, melynek egy részét még június közepén is hó fedi. Jobbra kanyarodva az alattunk fekvő völgyben Mlynky házai bukkannak fel, felettük a Gömör-Szepesi-érchegység (Slovenské Rudohorie, Volovské vrchy) 1000-1300 méter tengerszint feletti magasságú gerincével. Rövidesen ereszkedni kezdünk és leérünk a Dobsinai-domb nyergébe (Dobsinsky Kopec), ami kedvelt megállóhely a Tátrába igyekvők számára is. Itt ér véget a kanyargós dobsinai szerpentinút és itt találkozik a Szlovák Paradicsom karsztvidéke az Érchegység kristályos kőzeteivel. A Dedinky felé kanyargó műúton átkelve már utóbbi hegység területén járunk, melyet jól mutatnak az eltérő tájformák: lapostetejű fennsíkok helyett kupola alakú gerinccsúcsok váltják egymást.
Mlynky felé a gerincen
A kilátás persze itt sem marad el, és talán innen nyílik a legszebb panoráma a Gölnic víztározójának a katlanjára is, melyet kevésbé páradús időben a Tátra csipkézett gerince is ékesít. A kéklő, hatalmas vízfelület remek kontrasztot ad a partján álló kis falunak, a fölötte világoszölden ékeskedő legelőknek, a haragoszöld fenyveseknek és a hófehér mészszikláknak is.
Dobsina és a Sajó-völgy környéke. Jól látható a Radzim jellegzetes alakú kettős csúcsa
Kilátás a Palcmanska Masa (Imrikfalvi víztározó) környékére. Szemben a Gacovska Skala és a Zejmár-szakadék sziklái meredeznek
Mlynky sípályáit kikerülve hullámzunk a gerinc oldalában, majdnem végig panorámával, és a Krúhová nyeregnél kezdünk el ereszkedni az igen meredek lejtésű sárga ösvényen. A nyereg alatti völgyben a friss erdészeti munka (és a szanaszét hagyott fenyőmaradványok) igen megnehezítik a jelzett út megtalálását, így mi harmadik próbálkozásra találtuk meg a fentről alig kivehető ösvényt, egyébként mindössze pár méterre Mlynky házai felett. Azonban a kis kitérő a sífelvonók irányába megérte a lent legelésző tehenek miatt, és a szemben lévő Zejmár-szakadék bejáratára nyíló kilátás miatt is.
A Zejmár-szakadék sziklái
Patakok, vízesések, karsztjelenségek a Geravy-fennsíkon
A kb. 800 méteres tengerszint feletti magasságban, a Gölnic völgyében fekvő Mlynky ismert síterep a magyar síelők körében is. A ma Mlynky néven ismert település több kisebb bányász- és ipartelepülés összevonásával keletkezett (Biele Vody - Fehérvíz, Középhámor, Palcmanhuta, Havrania Dolina - Hollóvölgy, Rakovec és Sykavka). Az érchegységben vasat és rezet bányásztak, a hatalmas erdőségek és a nagy vízhozamú és esésű Gölnic és a többi patak megfelelőnek bizonyultak hámorok és kohók létesítéséhez is. A 19. század közepe táján - mint a környéken oly sok hely - a Coburg család birtokába került. A Mlynky-i bányászat története a tatárjárás előttre nyúlik vissza, és a Csehszlovák Népköztársaság idejéig, 1966-ig tart. A környék bányásztelepüléseinek környéke bővelkedik a német eredetű helynevekben, mely annak köszönhető, hogy a középkorban a szepesi szász bányászok népesítették be a vidéket. A vasút felett átívelő gyalogos felüljárón átkeltünk, balra fordultunk az országúton és párszáz méter után Fehérvíz (Biele Vody) település irányába fordulunk, és az út - ahogy azt a tábla is mutatja - egyenesen a Zejmár-szakadék bejáratához vezet minket.
Mlynky vasútállomás
A Zejmár-szakadék (Zejmarská Roklina) egyike a kedvenc helyeinknek, amit bármennyiszer hajlandók vagyunk meglátogatni. Így az sem meglepő, hogy ez már a harmadik olyan cikk, melyben írok róla. :) A bejáratnál lévő kis őrbódénál vagy van jegyárus, vagy nincs (reggel 8 előtt nem jellemző), ha van, akkor a felnőtteknek 1,5 euró, a gyerekeknek és nyugdíjasoknak 1 euró a belépőjegy, hasonlóan a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park bármelyik szurdokához. A szép belépőjegyhez még térképet is szoktak adni, a bevételt a technikai segédeszközök karbantartására költik, valamint biztosításként is szolgál, ha esetleg baleset érne túra közben. Ezúttal a jegyárus bácsitól csokit is kaptunk, illetve mesélt arról, hogy milyen szép a völgy és mire számítsunk, mi pedig mosolyogva hallgattuk, hiszen - sajnos egyelőre - nem tudtuk szlovákul elmondani neki, hogy már voltunk itt jópár alkalommal.
Zejmár-szakadék - úton az első létráig (Galéria - Kattints a képre a megnyitáshoz!)
A nemzeti park déli oldalának egyetlen látogatható létrás-vízeséses szurdoka egyébként teljesen más jellegű, mint az északi oldal szurdokai. Mindössze 1 kilométer hosszú, azonban a rövidsége ne tévesszen meg senkit: míg az északi oldal legtöbb szurdokvölgyében sok az "üresjárat", azaz a szorosok között vannak kevésbé "eseménydús" részek, itt gyakorlatilag ez teljesen kimarad, ugyanis az egész völgy egy hatalmas vízesésláncolat, ahol körülbelül 170 métert esik a víz számtalan lépcsőben a fennsík tetején fakadó Zejmár-kúttól a szurdok bejáratáig. A szakadékot 1963-ban nyitották meg a látogatók számára, a legnagyobb vízesését pedig a környék nagy partizántábornokáról, Ján Nálepkáról nevezték el. Az uralkodó növénytársulás egyedülálló módon ebben a völgyben a a juhar-hárs-kőris szurdokerdő, és ellentétben a hűvösebb északi völgyekkel, itt nem jellemző a mészkedvelő reliktum fenyves. A völgy és környezete 1980 óta a legmagasabb fokú védettség alatt áll, azaz itt nem avatkoznak bele a természetes folyamatokba erdőműveléssel. A kitett, monumentális szirtek párkányain ragadozómadarak költenek, és ritkán a középhegységekben csak beköltöztetett vendégnek számító zergével is találkozhatunk.
A völgy első szakaszán megismerkedhetünk a sziklafalba erősített fém tálcákkal és a lánccal, az első vízesés felett még így haladunk el. Az egyre emelkedő, meredek szakadék következő sziklafokát, melyen kétágú vízesés hullik alá, egy magas fémlétra segítségével hágjuk át. A szakadék innen felfelé gyakorlatilag egy egybefüggő vízesésrendszerré válik, mely teljes pompáját a közel 23 méter magas masszív szikláról alázuhogó csodálatos vízesésben éri el. A párát arcunkba permetező vad vízsugár kisebb barlangokat, örvényüstöket is kialakított a fehér mészkőtömbben.
Nálepka-vízesések - Alsó szint (Galéria - Kattints a képre a megnyitáshoz!)
Nálepka-vízesések - Felső szint (Galéria - Kattints a képre a megnyitáshoz!)
A vízesés megmászása tériszonyosoknak nem egyszerű feladat, először egy döntött és egy függőleges létrából álló összetett létrasoron mászunk kb. 10 métert, majd egy kis kilépő következik, ahol a borzongató erejű vízesést a középső szintről is megcsodálhatjuk, ezután néhány fém lépés és egy függőleges létra vezet fel a zuhatag feletti néhány tíz méteres szorosig. A sziklafalak között fémtálcákon, láncba kapaszkodva jutunk el a következő, nagyerejű vízesésig, mely ugyan csak kb. 7 méter magas, de nagyobb vízhozam mellett a sziklafokot teljes szélességében kitölti, így a létrán mászók kellemes hidegzuhanyban részesülnek. És most volt víz bőven, köszönhetően a hetek óta tartó zivatarsorozatnak. A létra felett még egy hasonló méretű vízesés zúdul lefelé, de a kiépített út ezt már megkerüli, a katlanból kivezető rozoga falétrát a közelmúltban kicserélték fémlétrára, így a szurdok elhagyása biztonságos. Felérve nyugodtan fellélegezhetünk, a Nálepka-vízeséssor tetejénél még egy fantasztikus kilátószirt is fogad. Ezután még egy rövidebb kőgörgeteges szurdokszakasz van hátra, majd a völgy legutolsó kis vízesésénél balra láncokkal mászunk ki a Geravy-fennsíkra. Rövidesen érintjük a Zejmár-kút karsztforrását, mely a Geravy víznyelőtöbreiből, föld alatti patakjaiból táplálkozik. Most nem csak a kis forrásházikóból, hanem néhány méterrel mögötte a szikla minden kisebb üregéből és repedéséből zúdúlt ki a tiszta karsztvíz.
Tavaly kicserélt, jó minőségű létra vezet ki a vízesés szorosából
Kilátópont a Zejmár-sziklánál, a vízesés felett
A szurdok utolsó vízesése
A Geravy-fennsík rétekkel és erdőkkel borított festői mészplatója egyike a legnagyobb fennsíkoknak a hegységben, egyedül a Glac előzi meg kiterjedésében. A triász mészkőből és dolomitból álló fennsík belsejében egy egyelőre még kevéssé feltárt, kiterjedt üregrendszer van, melyet jól bizonyítanak az uvalák, a töbrök, a néhány zsomboly. A felszíni vizeket gyorsan levezető víznyelők a Zejmár-kúttal vannak összeköttetésben, melyet a vízfestéses vizsgálatok is bizonyítanak. A tetőn a jelenleg nem üzemelő lanovka állomásával egyben turistaház is áll, ahol helyi ételkülönlegességeket és italokat fogyaszthatunk (de szállásként is funkcionál), a mellette lévő réten pedig lovak legelnek, a kis karámban pedig emuk, kecskék és nyulak tekinthetők meg, ami a gyerekek számára izgalmas program (nekik még trambulin is van). Nekünk ezúttal a ház cicájával sikerült összebarátkozni. Az egész plató olyan, mint egy miniatűr, idilli Bükk-fennsík.
A víznyelőtöbrökkel, uvalákkal tagolt Geravy-fennsík
Kellemes levezetőséta a Zajf-völgyben
Túránk utolsó szakasza egy völgyséta volt, mely a fennsíkról történő meredek ereszkedéssel kezdődött. A Zajfy völgyei szintén gyönyörűek, de kevésbé ismertek. A Kis-Zajf szűk patakvölgyében rengeteg zergeboglár és havasi harangláb nyílik ebben az időszakban, a kékeslila és citromsárga foltok kellemes színt adtak a völgynek. A fenyvessel szegélyezett völgy lejjebb kiszélesedik, a patakhoz jobbról és balról rengeteg mellékág csatlakozik. A bővizű patakok kanyargása itt karsztvidéken viszonylag ritka tőzegmohás lápi életközösséget alakított ki.
Európai zergeboglár
Havasi harangláb
A Malé Zajfy patakja hangulatos réteken át kanyarog
A széles völgy a torkolatnál összeszűkül és a teljesen eltérő hangulatú és látványvilágú völgybe torkollik, a Velké Zajfyba. Ez egy sötét kanyonvölgy, melyben bár aszfaltút kanyarog, hasonlóan vadregényes látványt nyújt, mint a nemzeti park bármely másik szurdoka. A több tíz méter magas sziklafalak, a vad fenyőerdő, a hegyoldalból csordogáló kis forráserek látványa miatt megéri a völgy a sétát. Kisebb mellékágak is csatlakoznak, ahol 2-3 méter szűk sziklaszorosokat is kialakítottak a kis vízfolyások. Lejjebb pedig egy jobbról becsatlakozó mellékvölgyben egy térképen nem jelölt, de elég látványos, 7-8 méter magas vízesést is láthatunk (ezt az útról is könnyű észrevenni).
Velké Zajfy kanyon
Egy mellékszurdok a Zajfyban
Térképen jelöletlen, feltehetőleg időszakos vízesés a Zajfy mellett
Végül a völgy a Gölnicbe torkollik, éppen az Imrikfalvi víztározó hátsó ágánál, ahol fjordszerű látványt nyújt a sziklafalak közé szorított folyó. Az itt található Stratenská Píla, azaz Sztracenai fűrésztelep ezt a funkcióját mára teljesen elvesztette, helyette üdülőházak, vízibiciklik és csónakok, horgászok sokasága található meg a tó ezen nyugisabb oldalán. A turisták a récéket egyáltalán nem zavarják, akik a kicsinyeikkel is gyakran úszkálnak közöttük. A fűrésztelep megszűnése és a hangulatos üdülőtelep kialakulása a víztározó 1954-es létrehozása után történt meg. Alacsony vízállásnál még napjainkban is láthatóak az egykori fűrésztelep és a hozzá tartozó település romjai. A tó egy szivattyús tározó része, mely a Dobsinai vízierőműhöz kapcsolódik.
A felduzzasztott Gölnic
Sztracenára a Gölnic szurdokká keskenyedő völgyében sétálunk vissza, útközben elhaladva a sziklamászók által használt hatalmas szirtek mellett is.
A túra útvonalának térképe:
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett, kérlek nyomj egy 'tetszik' gombot a Facebook oldalunkra is, hogy értesülj az új tartalmakról! :)
Kapcsolódó bejegyzések:
- A Sztracenai-hegyvidék kincsei
- Jeges-vizes izgalmak a Szlovák Paradicsomban
- Zergelesen a Zejmár-szakadékban
Felhasznált források:
