A Gömör-Tornai-karszt legeldugottabb fennsíkjai a Barkai-fennsík és a szomszédos Zl'ab, melyeket egy rövid és könnyű, ám a tájékozódási képességeinket próbára tevő túrával járhatunk be.
Néhány évvel ezelőtt még meg sem fordult volna a fejemben egy Barkai-fennsíkra vezető túra, de ha az ember kifogy a lakóhelye közelében található népszerű, jelzésekkel sűrűn ellátott túraútvonalakból, egy idő után kalandosabb, kevésbé ismert útvonalakat keres. Utólag kijelenthetem, hogy a Gömör-Tornai-karszt fennsíkjai közül ez lett a személyes kedvencem.
Hol is található pontosan a Barkai-fennsík?
Szlovákiában, Barka (Bôrka) település közelében, a Szlovák-karszt Nemzeti Park területén. Egyike a Gömör-Tornai-karszt hét fennsíkjának, és bár a hegység legmagasabb pontja nem itt található (a 947 méter magas Szarvas-hegy a Jászói és Szádelői-fennsíkok között emelkedik), mégis ennek a területnek a legnagyobb az átlagmagassága. Délről a törésvonalban kialakult Baksa- és Csermosnya-völgyek határolják, közöttük a Barkai-hágóval, ahol a fennsík a Felső-heggyel találkozik. Északról és keletről a Blatnica-patak völgye (amely alsó részén Szádelői-kanyonként ismeretes) veszi körbe, mély árokként védve a platót.
Ami viszont egészen különlegessé teszi a helyszínt a többi környező karsztplatóhoz képest az az, hogy északi és nyugati irányban közvetlenül az ezer méter feletti Gömör-Szepesi-érchegységben, pontosabban a Rozsnyói-hegységben (Volovské vrchy) folytatódik, és ez a helyszín hangulatában, szellemében is megmutatkozik. Ahogy felfelé haladunk, egyre több helyen bukkan fel a lucfenyő a bükkfák között, helyenként sűrű áfonyaszőnyeg borítja az erdő alját.
A túrát a Barkai-nyeregben (Borcianske Sedlo) kezdtük, Barka település határában. Maga a falu egyébként nem túl bizalomgerjesztő, minden utcája szegregátumban végződik. Kár érte, pedig a faluközpont nagyon hangulatos a csordogáló forrásérrel, a régi házakkal, és az újkori, 18. századi eredetű templomokkal. Szomorú látni, hogy egy ilyen csodás természeti környezetben elhelyezkedő településnek és lakosainak nem túl sok lehetősége van a kitörésre.
A nyereg 664 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a fennsíkot pedig 800 méteren érjük el kellemes, harántoló szekérúton, a karsztvidékre oly jellemző bükkösben. Odafent megjelennek a fenyők és a nyírfák is, nem beszélve a legelőkről, kaszálórétekről, amik nagyon sokat hozzáadnak a hely szelleméhez.
Első megállónk egy különleges karsztjelenség volt, amihez bizony le kell térnünk a jelzett útról, sőt, sajnos hivatalosan nem is látogatható, hiszen fokozottan védett természeti területről van szó. Ez pedig nem más, mint a Havas-lyuk, szlovákul Snezná diera hasadékbarlang. A kb. 10-20 méter mély hasadékba leereszkedve láthatjuk, vagyis inkább az avar alatt érzékelhetjük az alján összetömörült, firnes havat, ami gyakran nyárig megmarad (a hőmérséklet gyakran augusztusban is nulla fok körüli!). A leereszkedést mindenkinek csak saját felelősségére ajánljuk, a hely balesetveszélyes a csúszósság miatt, illetve nagy csoportban semmiképp ne menjünk le, mert jelenlétünkkel ártunk az érzékeny mikroklímának, ami otthont ad akár jégkori eredetű, ritka fajoknak is.
Következő megállónk az innen mindössze egy kőhajításnyira található Holló-kő (Havrania skala) volt. Ez a kilátószikla egyike a Gömör-Tornai-karszt legszebbjeinek. Fentről a Szádelői-völgy felső, kevésbé sziklás részére, a Sajbová dolinára, a Szarvas-hegyre, valamint a Rozsnyói-hegységre nyílik kilátás. Az alattunk elterülő erdőrengeteg innen végtelennek tűnik, az égen hollópárok köröznek.
Továbbhaladva a Barkai-fennsík hatalmas, központi rétjére érünk, melyet körülölelnek a plató legmagasabb kiszögellései, a Csirak-domb (Matesová skala) és a Dvorník.
A zöld jelzést követve éppen elmegyünk a Csirak-domb alatt - ha kedvünk tartja, érdemes egy kitérőt tenni a hangulatos vadászkunyhóhoz, valamint magához a csúcshoz, ahonnan egyébként nincs kilátás, de a sziklaformációk nagyon vadregényesnek mutatkoznak.
Egy kicsivel arrébb, hangulatos, ligetes nyírjesen vágunk át, innen a Rozsnyói-hegység főgerince (a Csükerész/Osadník és a Bódva-nyereg) már szinte karnyújtásnyira van, sőt, a két hegység közötti nyerget, a Seprűágat (Metlisko) elérve akár tovább is mehetnénk a Csükerész irányába.
Mi ehelyett azonban nyugat felé vettük az irányt, hogy a Csermosnya forráságait kikerülve a Zl’ab aprócska fennsíkját célozzuk meg. Fenyvesben, bükkösben, irtásréteken haladtunk, helyenként remek rálátással a Pipityke jellegzetes csúcsára.
A szigetszerűen kiemelkedő Zl’ab fennsíkjának szinte minden oldalán találunk szuper sziklakilátókat. Az elsőről rögtön a Pipityke alatti erdőségre látunk rá.
A második kilátóhoz már egy kis kitérőt kell tennünk délnyugati irányban. Itt egy telekommunikációs torony is áll, így szerencsére nehéz eltéveszteni. A sziklagyepes oldalból a Csermosnya-völgyére, a Felső-hegyre, az ősi erődítéseknek otthont adó Somhegyre (Drienovec), és Lúcska középkori erődtemplomára is rálátunk.
Ezután a fennsík északi oldalán is találtunk egy nagyon hangulatos sziklaletörést, ahonnan a Csermosnya forrásvidékének erdős hegyoldalaira látunk rá.
Innen az út már csak lefelé vezetett, Barka irányába. A településen a lehető leggyorsabban átvágva, majd a nyeregig vezető maradék 60 méter szintkülönbséget megtéve befejeztük a túrát.
Kinek ajánljuk a túrát?
Nos, mindenképp bevállalósabb túrázóknak, akik nem félnek egy medvéktől hemzsegő tájon letérni a jelzett útvonalakról. Technikailag könnyű, kellemes középhegységi útvonal, ami bármelyik évszakban szuper élmény lehet.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek kövess Facebookon és Instagramon is!
Felhasznált forrás:
https://felvidek.ma/2015/07/a-gomor-tornai-karszt-a-barkai-fennsik/
