Legújabb bejegyzésünkben bebarangoljuk a Pelsőci-fennsík keleti peremét Berzétekőrösről indulva az Istállóskőtől egészen a Gencsi-szikláig.

A Pelsőci-fennsík (vagy ahogy a helyiek hívják, a Nagy-hegy) a Gömör-Tornai-karszt egy nagyon izgalmas szeglete. A Sajó és a Csetnek vízfolyásai közé beékelődött hatalmas karsztfennsíkot az éltető víz hiányában ember tartósan soha nem lakta, és napjainkban is csak a Gombaszög melletti mészkőbánya lépcsőzetes tájsebe rontja az érintetlen vadon illúzióját. Turistajelzésből is csak néhány akad errefelé, látnivalóból viszont annál több, melyeket nagyrészt jelzetlen ösvényeken, vadcsapásokon, vagy akár ezekről letérve kell megközelíteni.

Áttekintő térkép a Gömör-Tornai-karsztvidékről

Forrás

Épp ez utóbbi miatt lett nagy kedvencünk az utóbbi időszakban ez a szigetszerűen, a völgytalphoz képest helyenként akár 400 métert is meghaladó lejtőkkel kiemelkedő karsztplató. Ha a 80 négyzetkilométeren elterülő fennsíkra készülünk, mindenképp vigyünk magunkkal navigációs eszközöket, mert odafent nem nehéz eltévedni, vagy legalábbis a látnivalókat eltéveszteni. Pontos útvonalat éppen ezért nem szeretnék közölni, mivel az általunk is bejárt ösvények, csapások egy része még a térképen sem szerepel, helyenként pedig toronyiránt közelítettünk meg néhány látványosságot. Az érdekességek pontos helyét viszont bejelölöm a térképen.

Túránk útvonala:
Berzétekőrös - Zsellér-erdő - Farkastanya (Farkasová samota) - Istállóskői-barlang (Mastalná jaskyna) - Nagy-pénzásás-zsomboly - Fecske-lyuk (Lastovicia diera) - Veres-tető (Cerveny kopec) - Őrhely - Gencsi-kő (Gerlasská skala) - Roven - Várhely-tető - Berzétekőrös (26 km)

Túránk kiindulópontja, Berzétekőrös (Kružná) a fennsík északkeleti peremén, Rozsnyótól nem messze található. A falu utcáin megtaláljuk a gömöri falvakra jellemző paraszti építészetet képviselő hangulatos házakat, és a csehszlovák kor megkérdőjelezhető ízléssel felépített lakóházait egyaránt. A falu temploma 17. századi eredetű. Parkolásra alkalmas terület a községháza mellett van (tájékoztató tábla is van), illetve a temető felé vezető földúton is elfér néhány autó.

Az itt bemutatott túránk első célpontja az Istállóskő, amely nevét hasonló okból kapta, mint bükki névrokona - erre még később visszatérek. A temető mellett indul a fennsíkra vezető út. Már ezen a szakaszon jól látszik, hogy míg a fennsík déli része egybefüggő falként emelkedik ki a völgyekből, úgy ez az északi rész jóval tagoltabb, sok völgy szabdalja. 

A temető mellett állattartó telep van, a talaj ezen a szakaszon pedig elég agyagos, ezért itt rögtön összesározhatjuk a bakancsunkat nedvesebb időben. A sárga jelzésen kezdjük a túrát, párszáz méter múlva a legelőn hátrafordulva máris a Szilicei-fennsík peremén emelkedő Berzétei-kő látványában gyönyörködhetünk. Ahol a sárga jelzés jobbra fordul, mi az Egres-patak völgyében maradunk és egyenesen haladunk tovább az erdészeti úton.

A völgyben, a Szlovák Karszt Nemzeti Park határán belül sajnos fakitermelés zajlik, ami kicsit lehangoló látványt nyújt. Egy idő után az út balra fordul és onnantól kezdve a hegyoldalban kanyargunk. Útközben az alapkőzet mészkőre vált, így megszűnik a sár is. A Zsellérek-erdejének nevezett területen járunk, az út kitartóan, de nem túl meredeken emelkedik. Mellőzünk egy kis vadászkunyhót is, ahonnan tiszta időben szép kilátás nyílik. Egy idő után megjelennek a Gömör-Tornai-karsztra nagyon jellemző zöld mohabundás mészkősziklák is. Mielőtt a fennsíkra felérnénk, becsatlakozik a Kőrösi-závoz is. Párja, a Berzétei-závoz csak a fennsíkon, a Farkastanyánál ér a fennsíkra. 

A sárga jelzés és több jelöletlen út találkozásánál, az ezen a ponton a 700 méteres tengerszint feletti magasság felé emelkedő fennsík szélén egy szép mezőn található a Farkastanya (Farkasová samota) nevű vadászház. A ház mellett öreg fák tövében kiváló pihenőhelyet alakítottak ki a tulajdonosok. 

Itt kezdődik a túra izgalmas, bolyongós része. A mezőt elhagyva az erdőbe, töbrök és karrmezők közé érünk és megcélozzuk a fennsík keleti letöréseit. Érdemes első célpontnak a Cartographia Gömör-Tornai-karszt térképén is jelölt Bagoly-zsombolyt (Sovia priepast) kijelölni. Az aknabarlangot könnyű eltéveszteni, mert nem túl nagy a szádája, éppen emiatt érdemes odafigyelni, nehogy valaki véletlenül beleessen. Innentől végig közveltenül a letörés irdatlan lejtője felett haladunk, érintünk egy látványos karsztos beszakadást is. A Pelsőci-fennsík több mint kétszáz barlangnak ad otthont, ezek nagy része zsomboly és szakadéktöbör.

Utunk egyenesen az Istállóskő sziklája felé vezet, ami az Istállóskői-barlangot (Maštaľná jaskyňa) rejti. A Mapy.cz és a Freemap.sk térképek nagyon jól jelzik a kilátópontokat, amik mellett nem szabad elmennünk. Egy egészen hosszú sziklaletörésről a Sajó-kanyon felső szakaszára, a völgy túloldalán emelkedő Szilicei-fennsíkra (oldalában a fantasztikus Berzétei-kő szirtcsoportja), Rozsnyó városára és a Rozsnyói-havasokra (Volovské vrchy) látunk rá. Az eszményi kilátóponton üldögélve az emberben felmerülhet a kérdés: vajon miért nem vezet ide jelzett turistaösvény, amikor néhányszáz méterre kapaszkodik fel a sárga jelzés szerpentinje Szalóc irányából?

A szirt vonalát követve nem árt óvatosnak lenni: a kilátóponttól nem messze a függőleges sziklafal 90 fokban elkanyarodik, itt jobbra, lefelé kell venni az irányt. Ahogy követjük a leszakadás vonalát az erdei terepen, nemsokára alulról is feltűnik az imént érintett leszakadás, aljában ásítozik az Istállóskői-barlang szádája. Túránk egyik fő célpontja ez a barlang volt, itt viszont nagyon elgondolkodtató volt, hogy mégis honnan kellene megközelíteni, hiszen egy sziklaudvar aljára kellene lemászni. Elsőre nem egyértelmű, de egy kis vályúban óvatosan leereszkedve, majd a törmelékgörgetegen araszolva gyorsan és viszonylag biztonságosan a sziklaamfiteátrumba érhetünk, legalábbis száraz időben. Lent már valamelyest kivehető az ösvény, ami a barlanghoz vezet.

 Az Istállóskő barlangjának (Maštaľná jaskyňa) látványos, 8 méter magas és 20 méter széles szádája van, a rövid, de nagy belmagasságú folyosóban denevérek, baglyok tanyáznak. Ahogy korábban említettem, a szikla a nevét magáról a barlangról kapta, akárcsak a Bükkben található névrokona - valószínűsíthető, hogy az üreget a fennsíkon legeltető pásztorok ideiglenes istállónak használhatták. Eredetét tekintve minden bizonnyal inakív forrásbarlangról van szó, amely a Sajó-völgy gyors bevágódása és a fennsík gyors kiemelkedése során került jóval az erózióbázis felé, így kiszáradt. A járatban kőkori és bronzkori leleteket egyaránt találtak a kutatók.

A barlang amfiteátrumából kimászva érdemes utunkat a sárga jelzésen folytatni, de előbb még a barlang másik oldalán emelkedő sziklára is tegyünk kitérőt, ahonnan ugyancsak szép kilátás nyílik.

Innen egy jó darabig a sárga jelzést kell követni, viszont ha néhány izgalmas barlangszájat szeretnénk megtekinteni, már rövidesen le is kell róla térnünk. A Nagy-Pénzásás-zsomboly (Veľká Peňažnica) például egy eldugott töbör felső részén, mohos sziklák tövében tátong. Az aknabarlang teljes mélysége 66 méter.

Innen nem messze, szintén a sárga jelzés közelében a "főút melletti beszakadást" (Prepadlisko pod magistrálou) kereshetjük fel, ami egy felszakadt víznyelő maradványa. 

A sárga jelzés ezután erdőben és kisebb tisztásokon vezet két kilométeren keresztül, többnyire szintben. Egy kiterjedt, óriási töbörkráterekkel teleszórt mezőn az út szélén jelzőtáblára lehetünk figyelmesek, melyen a következő felirat áll: Lastovičia diera (magyarul Fecske-lyuk). Aki térkép nélkül jár erre, nem feltétlenül érti, hogy a felirat pontosan mit is jelent, azonban ha rápillantunk a térképre, látjuk, hogy az ösvénytől nagyjából 30 méterre nyílik a nevezetes üreg. Az ösvény egy nem túl bizalomgerjesztő bozótosba vezet be. Ne ijedjünk meg, kövessük az ösvényt, és hamarosan megpillantjuk a Fecske-lyuk felszakadt töbrét, ahová a törmeléklejtőn le is mászhatunk. Ez nem egy klasszikus értelemben vett barlang, sokkal inkább emlékeztet a bükki Udvarkőre, csak annál kisebb változatban. A rövid kitérő a különleges karsztos képződmény miatt érdekes lehet a barlangok kedvelőinek. 

Ezután újra változatos terepen vezet utunk, és nemsokára elhagyjuk a sárga jelzést a Veres-halom 802 méteres csúcsa mellett. A fennsík északi részén több 750 méter felé emelkedő, a fennsík szintjéből látványosan kiugró hegycsúcsot találunk (Farkas-tető 845, Bérc - a Fennsík legmagasabb pontja, 851 m, Nagy-hegyes 775 m), melyek egyes források szerint trópusi kúpkarsztok maradványai. Mindenesetre a tájképet ezek a csúcsok jelentősen meghatározzák, főleg innen, a Veres-halom tetejéről nézve. A mezőről Szilice környékét és a távoli Bükköt is láthatjuk.

Itt egy ponton átvágtunk egy bozótoson, hogy a plató peremére érjünk, ahol a 19. századi katonai felmérések térképei őrhelyet jelölnek. Hogy ez milyen őrhely lehetett, azt ma már nem tudni, de egyesek szerint egy kisebb erődítmény állhatott idefent, ahonnan jelezni tudták Berzéte, Kőrös, vagy Krasznahorka vára számára az ellenség közeledését. A turistatérképek (Mapy.cz) szép kilátás szimbólummal jelölik azt a helyet, ahol kisebb mesterséges árok nyomai is látszanak. A jelölés pedig nem megtévesztő, fantasztikus kilátás nyílik innen a Kőrösre, aRozsnyói-medencére és a Csermosnya-völgyre, a Pozsáló - Pipityke - Csükerész ezreseire, a Dernő feletti Somhegyre, Krasznahorka várára, és a Berzétei-kőre. Megint csak furcsa, hogy a turistajelzéshez közel vagyunk, de a kilátópontra nem vezet ki jelzett ösvény, pedig nem fokozottan védett területen járunk.

Amikor itt jártunk, döntési ponthoz érkeztünk. A sárga jelzésen egészen Kőrösig lemehetünk, azonban ha van még energiánk, nem szabad kihagyni a Gencsi-kő (Gerlasská skala, 752 m) kilátópontját. Ez a sárga jelzés leágazásától egy 4 kilométeres kitérő összesen, de az odavezető út szépségei és a kilátópontról észak felé nyíló kilátás megér minden fáradságot. 

 Alattunk közvetlenül Sebespatak és Gencs települések terülnek el, szemben az Ivágyó (Turecká) érchegye emelkedik, a távolban a Sztolica csúcsa, a Radzim jellegzetes kettős kúpja, mögötte a Szlovák Paradicsom hegyei: Dobsinai-domb, Gácsó-kő, Holló-szikla. Tiszta időben az Alacsony-Tátra keleti bástyája, a Király-hegy mintha csak a szomszédban lenne. A helyszín szlovák neve igen érdekes, hiszen nem Gencs szlovák nevére utal (Honce), hanem a Gerlachfalvi-csúcsra. A fokozottan védett természeti terület határát jelző táblán egészen konkrétan így szerepel: Gerlachovské skaly. Igen furcsa megnevezés, bár ha azt nézzük, hogy tiszta időben éppen rálátunk a Kárpátok legmagasabb csúcsára, annyira nem is meglepő. 

Visszatérve elindultunk a fennsíkról lefelé egy meredek, bükkerdővel borított hegyoldalban vezető ösvényen. A sárga jelzés mellett egy pihenőhelyet is kialakítottak. A Roven nevezetű hegynyúlványnál szép kilátás nyílik az Ivágyóra (953 m) és az alatta elterülő Rekenyeújfalura (Rakovnica).

Ha erre továbbmegyünk, jól járható ösvényen Kőrös vára felé érkezünk (Várhely-tető, Hradny konciar). A várhely jól felismerhető a tetőn álló adótoronyról. Innen is szép kilátás nyílik a falura, valamint a Szilicei- és Pelsőci-fennsíkokra. A lefelé vezető úton egy felhagyott kőbányát is érintünk. A falu határában azonban érdemes vigyázni, mert az egyik kerítés nélküli telken egy nem túl szimpatikus kutya szemelt ki minket, szerencsére nem támadott meg, de nem volt kellemes élmény.

Azt hiszem kevés olyan hely van a környéken, ahol ennyire tartalmas és vadregényes túrát lehet tenni, éppen ezért néhány héttel később visszatértünk a fennsík másik oldalára, erről azonban a következő bejegyzésben írok részletesebben. 

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést. Ha tetszett, kérlek kövess Facebookon és Instagramon is!