Túraddikt - Úton a természetben

Túraddikt - Úton a természetben

Tökéletes panoráma kora ősszel a Tengerszem-csúcson

Őszi kalandok a Tátrában I.

2021. szeptember 14. - bencicuska

A Magas-Tátrában jelzett gyalogos turistaúton a 2503 méteres Tengerszem-csúcsnál (Rysy) magasabbra nem juthatunk, így a csúcsra vezető túra nem véletlenül bakancslistás a Tátra kedvelői számára. Az külön öröm, ha igazán ritka körülmények között, tökéletesen tiszta időben juthatunk fel a páratlan kilátásról ismert hegycsúcsra.

70350074_3568253489867427_3935646754308882432_n.jpg

A Magas-Tátrában szeptemberben és októberben lehet a legjobban megbízni az időjárás-előrejelzésben, ha ezekben a hónapokban csapadékmentességet jelez az előrejelzés, az jó eséllyel úgy is lesz. Ha mellé kellemesen enyhe a hőmérséklet és testileg-lelkileg felkészültünk egy megerőltető magashegyi menetre és a hozzátartozó koránkelésre, készen is áll minden egy sikeres és tartalmas tátrai túrához. 2019 szeptemberében nagy örömmel fogadtam, amikor a hónap közepén kb. két héten keresztül tiszta, napsütéses időt mutatott az előrejelzés a Magas-Tátrára, ugyanis augusztus végén a mindennapos viharok miatt inkább - nagyon bölcsen - meg sem próbálkoztunk ezzel a kihívással, inkább az alacsonyabb csúcsokra korlátoztuk a túráinkat.

Kinéztünk egy szép hétvégi napot, amikor egész napra nemhogy csapadéktól, de felhőtől is teljesen mentes időjárást jeleztek a csúcsra, abban pedig csak reménykedni tudtunk, hogy mindezek ellenére nem lesz tömeg a hegyen. Hihetetlen ugyan, de ebben is szerencsénk volt, noha nem mondhatjuk, hogy lézengés lett volna, de sehol nem kellett sorbanállástól tartani (illetve de, a Hunfalvy-menedékház panorámás budijánál, de éppen ezért azt kihagytuk). 

A csúcsot a szlovák oldal felől közelítettük, mivel egyrészt közelebb is van, mint a lengyel oldal, másrészt nagyságrendekkel könnyebb útvonal vezet fel délről, mint északról. A kora reggeli órákban érkeztünk meg, a Poprádi-tóhoz tartozó vasútállomás bekötőútjánál, a nyáron általában dugig levő parkolóban hagytuk az autót, majd gyors előkészületek után neki is vágtunk a bemelegítő aszfaltos szakasznak. Körülbelül 1200 méteres tengerszint feletti magasságból indultunk, tehát 1300 métert kellett a csúcsig emelkedni, ami soknak hangzik, és persze az is, a túra nehézségét nem szabad félvállról venni. Viszont a Krivánnal vagy a Nagyszalóki-csúccsal ellentétben itt kiválóan eloszlik ez az emelkedés, a túrát több kis szakaszra lehet osztani, így a felfelé vezető út nem lesz sem egyhangú, sem túlságosan kimerítő.

70177150_3568252206534222_4065095281903927296_n.jpg

A kék jelzésen a könnyen járható aszfaltúton a Poprádi-tóig (Popradské pleso) máris legyűrünk 300 méter szintet, útközben gyönyörködtünk kicsit a kora reggeli fényjátékban, ahogy az Omladék-völgy zárlatának fűrészfog gerincsorát megvilágította a felkelő nap. A tónál azonban meg sem álltunk, haladtunk tovább a Menguszfalvi-völgybe (Mengusovská dolina), mielőtt elcsábultunk volna a pihenőre. A Hunfalvy-ház felé igyekvőknek általában van lehetőség némi jutalom fejében kipróbálni a teherhordást, az irányjelző táblánál előfordul, hogy ki van helyezve az ellátmány. A szép cirbolyafenyvesből itt-ott kikandikálnak a völgyet övező gránitcsúcsok, a Pátria, a Sátán és a Bástya, valamint az északról felénk tornyosuló Mengusovsky Volovec. Innen célpontunkat még esélytelen megpillantani. Ezen a szakaszon az út enyhén emelkedik, viszont itt már a Tátrára jellemző, gránitsziklákból kirakott, vízátfolyásoktól sem mentes ösvényen haladunk. Utunk egy idő után emelkedni kezd, majd kiérünk a törpefenyves övezetbe, ahonnan már tágas panoráma nyílik a csúcsokra és a Vág-völgyén túl elterülő Alacsony-Tátrára, főleg a Király-hegyre.

70880954_3568252339867542_2015401369149636608_n.jpg

p1400256.JPG

Visszapillantás az Oszterva irányába

1600 méter felett, a Békás-tavak felől érkező zuhatagos patak hídjain átkelve  fontos elágazáshoz érkezünk. Balra fordulva a kék jelzésen a Hincó-tavak (Malé Hincovo pleso és Velké Hincovo pleso) és a Kapor-csúcs (Kóprovsky stit) irányába mehetünk tovább. Ez is egy fantasztikusan szép túra, ami megérdemel egy saját bejegyzést. Jobbra, a piros jelzésre fordulva egy meredekebb ösvényen megkezdhetjük a kapaszkodást a Békás-tavak és a Rysy irányába. Fontos, hogy ettől a ponttól bármerre szeretnénk továbbmenni, a téli zárlat szabályai érvényesek: november 1. és június 14. között ne menjünk tovább (hacsak nem rendelkezünk hegymászói, vagy egyéb engedéllyel)! Egyébként is érdemes legalább a nyár végére halasztani a túrát, amikorra a hófoltok nagy része már teljesen elolvad. Szeptemberben pedig kifoghatunk teljesen hómentes időszakokat is, feltéve, hogy friss hó nem esik. Mi az elágazásnál tartottuk az első pihenőt, itt érdemes egy kis energiát pótolni a nagy emelkedők előtt. Innen kezdődik a túra első igazi erőpróbája.

70514850_3568252476534195_5120204816219373568_n.jpg

70390543_3568252566534186_2537426133985525760_n.jpg

A Békás-tavak (Zabie plesa) felé vezető sziklás szerpentinösvény nem adja magát könnyen, cserébe azonban igen látványos, ahogy a kilátás egyre jobban kinyílik. Útközben egy szép vízesést is érintünk, egyszer pedig a patakon is át kell kelni a sziklákon ugrálva. A sziklákon itt már nem árt egy kis odafigyelés, egy rossz lépés is veszélyes lehet. A szuszogtató, de technikailag nem megerőltető ösvényen 1920 méterre jutunk fel, a Békás-tavak zord, magashegyi sziklakatlanjába. A Békás-tavak nevüket a Nagy-Békás-tó közepén álló, vízben ücsörgő békára emlékeztető sziklaszigetről kapták. Egy jelöletlen ösvényen többen igyekeznek innen a Hincó-tavak irányába, amit gyakorlatilag jelentősebb szintkülönbség nélkül meg lehetne tenni, viszont engedélyek nélkül szigorúan tilos. Kár, pedig így könnyen elérhetővé válna akár egy nap alatt is a Kapor-csúcs és a Rysy. A magas csúcsokról lezúduló kőgörgetegek tengeréből elképsztő kilátás nyílik a Sátán gerincére, melyhez magasságban egyre közelebb kerülünk. A tavak víztükre visszatükrözi a pompás gerincet. Felfelé tekintve kicsit elakad a lélegzet, amikor meglátjuk a Tengerszem-csúcsra felfelé igyekvő hangyasereget. Itt érdemes tartani a második pihenőt.

Békás-tavak (galéria)

A következő szakasztól nyáron, főleg hétvégi napokon lehet rettegni, ugyanis itt kezdődik az útvonal egyetlen, technikai segédeszközökkel kibiztosított része, ahol garantált a forgalmi dugó. Jártunk már több, lánccal és drótkötéllel biztosított turistaúton, de az itteni kiépítés kicsit megmosolyogtatott: fémlétrák és a Szlovák Paradicsomból is ismert rácsos trepnik segítik a feljutást a nehezebb szakaszokon, lefelé pedig alternatív útvonal került kijelölésre. Ha másért nem is, a menedékházhoz való biztonságos feljutás biztosítása miatt persze muszáj volt ilyen szinten kiépíteni az ösvényt, természetesen örültünk, hogy ilyen könnyen átjutunk ezen a szakaszon, ráadásul sorbanállás nélkül. A Hunfalvy-völgybe  (Dolinka pod Váhou) érve egészen holdbéli képét ismerhetjük meg a Tátrának, barátságtalan, zord és kietlen tájon járunk.

70562081_3568252929867483_3059171378054823936_n.jpg

p1400004.JPG

71276135_3568253053200804_1544357028598644736_n.jpg

p1390998.JPG

A menedékház felé

Hamarosan egy országhatáron is átlépünk, ugyanis váratlanul a Rysy Szabad Királyság kapujában találjuk magunkat. Központja a Chata pod Rysmi, azaz a Hunfalvy-hágó alatti menedékház, van buszmegállója (2250 méter magasan), kerékpárja (már ha el nem viszi a lavina), valamint panorámás pottyantós budija. Ezenkívül szigorúan tilos a magassarkú viselése, amire táblák is felhívják a figyelmet. Igaz, magassarkú cipőt viselő nőkkel nem találkoztunk a túrán, de egy szlovák úriember öltönyben adott interjút a csúcson (alkalmi cipőben). A menedékház egyébként a legmagasabban fekvő ilyen jellegű létesítmény az egész Magas-Tátrában, viszont éppen emiatt csak a nyári szezonban, június 15-től október 31-ig látogatható. A házat 1932-ben építették fel, gondnoka a 70-es évek végétől egészen napjainkig Viktor Beránek, aki most ünnepelte a hetvenedik születésnapját. A kétezres évek elején kétszer is elvitte a lavina a házat, azóta átépítésére is sor került. Felfelé nem álltunk meg, csak egy rövid pihenőre (na és persze vásároltunk Chata pod Rysmi és Rysy feliratú, szépen kidolgozott mintájú jelvényeket is - egyedül mentem be és rám szólt a pultban álló fiatalember, hogy egyszerre csak egyet vehetek, így kénytelen voltam behívni a többieket is. :) Nem hiába, gyalog nem könnyű ezeket a fémjelvényeket felcipelni.). 

p1400006.JPG

71070510_3568253119867464_2569638208316899328_n.jpg

A buszmegálló és visszapillantás a ház irányába

Egy rövid, nem túl megerőltető szakaszon jutottunk fel a Hunfalvy-hágóba (Sedlo Vaha, azaz Vág-nyereg), amelyet a szlovák elnevezés alapján a Fehér-vág forrásvidékének tartanak. Innen már megnyílik a panoráma az elképesztő, 300 méter magas sziklateraszra, a Ganek-galériára, az alattunk elterülő Rejtett-völgyre (Tazka dolina), és persze a jó öreg Bélai-havasok mészkőcsúcsaira is. A túra legszebb, de egyben legfárasztóbb szakasza következik a Rysy széles gerincén, ami egyébként a hegység főgerince is. Megnyílik a kilátás a Rejtett-tóra, kinyílik a panoráma a Tátra-csúcs (Vysoká) irányába. Amikor úgy tűnik, mindjárt felérünk, a csúcsot délről közelítve egy nagy odafigyelést igénylő, kicsit technikás, kicsit mászós, de nem túl nehéz vagy kitett mászás következik, ahol sokszor már nem a megszokott, nagy kőtömbökön egyensúlyozunk, hanem a csupasz szálkő és a csúszós törmelék között kell választanunk. A tátrai csúcsok felső szakaszán a turistajelzések általában már csak tájékoztató jelleggel vannak felfestve, annyiféle változatban fel lehet jutni (és gyakran sajnos nem a jelzett út a legbiztonságosabb). Néhány pillanat alatt szerencsésen felérünk ezen a tériszonyosok számára kellemetlen szakaszon, és itt tűnik fel, hogy nem is egy, hanem rögtön két csúcs van idefent.

A Hunfalvy-hágó környéke (galéria)

70122108_3568253843200725_896017700789157888_n.jpg

A túra legtechnikásabb része

Az északnyugati csúcsra másztunk fel, mely a népszerűbb és a magasabb is, ez Lengyelország legmagasabb pontja. Ide érkezik fel a lengyel útvonalon a piros jelzés, és innen nyílik a csúcs ikonikus panorámája a Halastó (Morskie oko) és a Tengerszem (Czarny staw pod Rysami) irányába, amiről a magyar nevét is kapta. Körberfordulva lenyűgöző a látvány - a Bélai-Tátra, a Nyugati-Tátra, az alattunk csillogó Békás-tavak és persze a hegy alatti északi katlan látványa páratlanul szép, nem beszélve a hegység főgerincének sötéten, fenyegetően meredező borotvaéles csúcsairól, melyek a magashegyi élmény savát-borsát adják. A csúcson eltöltött kötelező idő után megelégeltük a gyülekező sokadalmat, viszont mivel időben nagyon jól álltunk és ilyen szép, tiszta időt fogtunk ki, nyugodtabb hely után néztünk. A másik csúcs sem volt megoldás, mert ott is sokan gyűltek össze, plusz onnan nem látni rá a lengyel oldalra. Ekkor láttuk meg a széles, füves gerincet a csúcstól kb. 10-15 méterrel alacsonyabban, pár méterrel nyugatra. A határkövekhez rajtunk kívül senki nem jött le, pedig biztonságos és nyugodt hely volt, ahonnan északra és délre egyaránt zavartalan kilátásunk nyílt. Több mint egy órát elnézelődtünk a csúcson, és csak utána ereszkedtünk le. Ha lett volna nálunk távcső, jó eséllyel még a Bükköt, a Mátrát, vagy a Börzsönyt is láttuk volna, annyira páramentes volt a levegő.

Csúcspanoráma (galéria)

Visszafelé ugyanazon az útvonalon haladtunk, amerre felfelé is jöttünk, viszont a délutáni fények már más köntösbe bújtatták a tájat. Talán többször is megálltunk, mivel lefelé a Tátrában jóval nehezebb haladni, mint felfelé. Visszafelé már nem hagyhattuk ki a Poprádi-tavat és a partján álló turistaházat, ahol egy Kofolával kísért vacsora után tértünk vissza az autóhoz. Csak ne lenne olyan hosszú a hazaút (vagy lenne több szabadnapom, amit a Tátrára szánhatok :))! 

71099670_3568254116534031_4775338256818503680_n.jpg

70584983_3568254013200708_8278509227786371072_n.jpg

70281237_3568254186534024_2523779386503593984_n.jpg

70252842_3568254049867371_7752075369783492608_n.jpg

A Ganek-galéria és a Rejtett-völgy

A Rysy nem a legnehezebb tátrai csúcs, de mivel alapvetően másak a terepviszonyok, mint egy középhegységben, első csúcstúrának nem tudom ajánlani, arra sokkal jobb az Elülső-Szoliszkó, a Nagy-Morgás, a Kapor-csúcs, vagy akár a Nagyszalóki is. Ha valaki egy-két alkalommal járt már hasonló terepen és az időjárási viszonyok is engedik, egyáltalán nem jelenthet gondot a feljutás. Viszont érdemes úgy készülni, hogy ha a parkolók érkezéskor telítve vannak, legyen a tarsolyunkban pár alternatíva (például egy Kapor-csúcs). A felfelé vezető útra legalább 4-5 órát, lefelé szintén ennyit rá kell szánni, valamint nézelődésre, étkezésre is plusz 1-2 órát érdemes, ha nem akarunk rohanni, szóval 10-12 óra alatt kényelmesen végigjárható a túra, nálunk sportosabbaknak akár 7-8 óra is elég lehet.

Térkép:

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett, kérlek, kövess minket a Facebook-on is!

A bejegyzés trackback címe:

https://turaddikt.blog.hu/api/trackback/id/tr6216682466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2021.09.21. 09:36:51

Koszi a leirast, bakancslistas.:)
süti beállítások módosítása