A Nagy-Fátra két leghíresebb sziklacsúcsa az Ostrá és a Tlstá, bár nem tartozik a hegység legmagasabb kiemelkedései közé, nem véletlenül örvend igen nagy hírnévnek. Egy változatos és kihívásoktól sem mentes túrával egy nap alatt bejárhatjuk őket, bár ez alkalommal mi csak az Ostrára mentünk fel egy rövid, 12 km-es túra keretében.
Május végére beszerveztünk egy pár napos csillagtúra-sorozatot Rózsahegy (eredetileg Rosenberg, ma Ružomberok) központtal, a Liptói turisztikai régióba. Ružomberok nagy előnye elhelyezkedése, ugyanis a Vág folyó és a Revúca patakok összefolyásánál helyezkedik el, tehát ott, ahol találkozik a Nagy-Fátra, a Kócs-hegység és az Alacsony-Tátra, ugyanakkor a Kis-Fátra és a Liptói-havasok is kevesebb mint egy óra autózással elérhetők. Az odaútba is becsempésztünk egy túrát, méghozzá úgy, hogy nem a Donovaly-i hágón keresztül jutottunk el a szállásadó településünkre, hanem a Nagy-Fátrát Turócszentmárton felé megkerülve. Odautunk gyönyörű viharokkal megtűzdelve telt, de szerencsére az autópályás szakaszokon így is elég jól lehetett haladni. Egyébként a hat napra, amit ott töltöttünk, végig viharokat jósoltak, de mire odaértünk Blatnicára, szerencsére el is állt az eső.
Azelőtt még nem jártunk a Nagy-Fátrában, de ahogy közeledtünk a párolgó, meredek, sziklákkal és fenyvesekkel borított vadregényes ormok felé, rögtön izgatottak lettünk. A hegység ezen részét Sziklás-Fátrának hívják.
Tipikus táj a Sziklás-Fátrában.
Néhány szó a Nagy-Fátráról
A Nagy-Fátra Nemzeti Park (Národny Park Vel'ká Fatra) 2002-ben jött létre. Maga a hegység egy zárt egészet alkot, területe nagyjából 600 négyzetkilométer. Geológiai felépítésében hasonló a Belső-Nyugati-Kárpátok többi hegységéhez. A hegység nagy része mészkőből és dolomitból áll. Északról a Vág-folyó, keletről az Alacsony-Tátra, délről a Körmöci-hegység, nyugatról pedig a Túróci-medence határolja. A hegység legmagasabb részét, azaz az 1500 méter fölé emelkedő főgerincet Kopasz-Fátrának nevezik, melynek legmagasabb pontja az Ostredok (1596 m). A Ploská-hegynél a főgerinc kettéágazik, a két ág neve: Turcsányi-ág és Liptói-ág, közöttük pedig a 25 km hosszú L'ubochnianska dolina nevű völgy húzódik. A hegy másik része, a Sziklás-Fátra egy teljesen más képet mutat. Geomorfológiai alakzatai közül ki kell emelni a szurdokokat, barlangokat, sziklatűket, sziklatornyokat, ablakokat (Podolák-Lacika, 2002).
Leparkoltuk az autót Blatnica végében, a turistaparkolóban, ahol péntekre való tekintettel nem volt parkolóőr, majd rövidesen elindultunk a zöld jelzésen, az ugyancsak Blatnicának nevezett völgyben. Itt egy tanösvény is található, de sajnos csak szlovák nyelvű táblák vannak, így sajnos nem lettünk tőle okosabbak. A medvétől szerencsére nem kellett tartanunk, ugyanis utánunk rögtön egy turistabusznyi ember érkezett meg. A Blatnica-völgy eleinte békésen emelkedik, a finom gyantaillat átjárja a levegőt, ahogy haladunk a kanyargó erdészeti úton. Egy helyen kiépített forrás hívogat hangulatos pihenővel, a patakon fahíd ível át. Itt-ott hatalmas sziklák pillantanak le a hegyoldalról, majd a völgy összeszűkül és szép kis szurdokon vezet át utunk.
Szurdok a Blatnica-völgyben
Ezután megjelennek a Sziklás-Fátrára jellemző bizarr és vad karsztformák: sziklatűk, ablakok, sziklafalon ásítozó barlangok. Rövidesen elérjük a Juriásová-völgy elágazását, ahol rátérünk a sárga turistajelzésre.
A Blatnica-völgy lenyűgöző sziklái
A Juriasová-völgyben drasztikusan megváltozik a környezet: a rendezett fenyvest felváltja a bükk-fenyő elegyes őserdő, az erdészeti utat a keskeny csapás, a kellemes emelkedőt pedig a rendkívül meredek kaptató. Mindenfelé hatalmas sziklafalak emelkednek, egy búvópatak medrében visz utunk egyre feljebb a kidőlt fákat és letört szikladarabokat kerülgetve.
Fátrai őserdő a Juriásová-völgyben
A lihegtető ösvényen utolérünk néhány szlovák turistát, majd az őserdőből átmegyünk egy havasi rétre, egy kis nyeregbe, ahonnan elindulunk a Hátsó-Ostrá tetejére vezető, szintén meredek kaptatóra. Az erdővel szegélyezett réten minél feljebb érünk, annál tágabb lesz a kilátás a Kopasz-Fátra irányába.
Kilátás a Misá-nyereg felett
A keskeny meredek ösvényen egyre több sziklaalakzat mellett haladunk el, ámulunk a természet alkotóképességén. Egyik szikla trónra emlékeztet, a másik szamárfülekre, távolabb egész sziklaerdő meredezik. Valódi kárpáti tájon járunk. A csodálkozás közben lassan megérkezünk a Hátsó-Ostrá tetejére, ahonnan már látjuk magát az Ostrá-csúcsot is. Itt kötelező pihenni, már csak azért is, mert a völgy és a nyereg utáni meredek emelkedő igencsak kifárasztott minket.
Sziklaalakzatok az Ostrá gerincén
A Hátsó-Ostráról még a Középső-Ostrára át kellett mászni, ahonnan lejutottunk egy rövid de meredek lejtőn az Ostrá-nyeregbe. Innen kezdődik meg a konkrét Ostrá, azaz lefordítva "Éles" hegyre való izgalmas feljutás. Miután végignéztük a lefelé jövő turisták botladozását a lánccal biztosított meredek és csúszós úton, mi is nekivágtunk a csúcsmászásnak. Bár az Ostrá magassága még az 1300 métert sem éri el, aki megmássza, annak valódi csúcshódító élményben lesz része. Gyakorlatilag egy 40 méter magas sziklafalra kell feljutni. Először csúszós sziklákon, egy igen nagy kilengésű láncba kapaszkodva lépkedünk, majd kicsit feljebb az utunkat jelentősen megkönnyíti egy lépcsősor.
Út az Ostrá alá
Kapaszkodás a sárga háromszög jelzésen az Ostrá-csúcsra.
A lépcsők után ismét meredek, csúszós kapaszkodás következik, majd az egyik legérdekesebb része a túrának: a jelzés egy természetes sziklaablakon keresztül vezet. Az átbújást mindenképp érdemes fényképen is megörökíteni, hiszen nem mindennapi élmény - mi is így tettünk.
Átbújás az ablakon
Innen már csak egy röpke láncos kapaszkodó és fent is vagyunk a csúcson, ahonnan nagyon szép körkilátásban van részünk. Közvetlenül alattunk a Juriásová-völgy, kicsit távolabb a Blatnica-völgy. Nyugatra a Turóci-medence, mögötte a Kis-Fátra. Keletre a Kopasz-Fátra gerince hívogat. Északra feltűnik a Tlstá mészkőszirtekkel tagolt lapos platója is, alatta a Murány sziklája és a Konsky-völgy. A sziklák mesevilága, a havasi virágok és a lélegzetelállító panoráma maradásra késztet, de a gyülekező fellegek éppen az ellenkezőjére buzdítanak. Végül egy kellemes pihenés és nézelődés után megindultunk lefelé. Ebbe az irányba a láncos mászás valamivel egyszerűbbnek tűnt, néhány perc alatt le is értünk a nyeregbe, ahol eleredt az eső. Szerencsére a kritikus részen már túljutottunk, úgyhogy elindultunk tovább a sárga jelzésen a Murány irányába.
Kilátás a Kopasz-Fátra irányába
Kilátás a Tlstá felé
Sziklavilág az Ostrán
Kilátás a Drienok irányába
Távolban a Túróci-medence. A sziklán a Nagyszombati természetjárók emléktáblája
Az ösvény ismét őserdei rengetegben kanyarog. A csúszós gyökereken, fákon, sziklákon igen könnyedén meg lehet csúszni, nem árt az óvatosság. Ismét találkoztunk azzal a néhány szlovák túrázóval, akikkel a túránk elején, viszont most kicsit eltévedtek. A jelzések ezen a helyen megtévesztőek, vagy bizonyos esetekben nincsenek is, valamint ösvények is vezetnek a semmibe. Sajnos kölcsönösen nem értettük egymást, de azért a Garmin GPS, illetve a Mapy.cz alkalmazás segítségével sikeresen megmutattuk nekik a helyes útirányt. Az ösvény a Murány sziklái között kanyarog, majd beletorkollik a kék jelzésbe. A kék jelzés az úgynevezett Janko Bojmir körút. Janko Bojmir egy 20. századi lelkes helybéli volt, a Nagy-Fátra szerelmese. A hegyoldalban tovább lehet haladni a Tlstá felé, viszont mi balra, a völgy felé vettük az irányt az egyre jobban hulló esőben és az egy-két mennydörgés közepette, hogy visszatérjünk Blatnicára. Legközelebb a Tlstával kezdünk, már csak ezért is érdemes lesz visszatérni.
A Konsky-völgy egy vadregényes, ámbár patak nélküli szurdok. Leginkább valamelyik bükki karsztos völgyre emlékeztet. Bámulatos sziklaszorosok követik egymást, mígnem megérkezünk a Gader-völgybe, amely a Nagy-Fátra egyik legnépszerűbb helye. A Gader-patak elég nagy vízhozammal rendelkezik, akár folyónak is lehetne titulálni az alsó szakaszán. Az autóhoz való visszatérés előtt egy kávét elfogyasztottunk a helyi panzióban, az ottani kávékülönlegességet, a Gáderska Káva-t mindenkinek tudom ajánlani.
Konsky-völgy
Gaderská-völgy
A Gaderská és a Blatnica patakok összefolyásánál egy szép forrástavat is kialakítottak, mellette egy nemzeti park emlékművel, illetve SNP emlékművel. Az SNP jelentése Szlovák Nemzeti Felkelés, amely egy sokat vitatott antifasiszta megmozdulás volt a II. világháború idején, és jórészt partizánakciókból állt. Bár a felkelést a szervezetlenség és a szovjetek lassú előrenyomulása miatt leverték, a hegyekben, pl. a Nagy-Fátrában, az Alacsony-Tátrában és a Sztracenai-hegységben egészen 1945 májusáig zajlottak a harcok.
SNP emlékmű aknavetője és a forrástó
Természetesen ahogy leértünk az autóhoz, elállt az eső. Szerencsére az elkövetkező napokban nem találkoztunk vele túl sokat. A Sziklás-Fátra gyönyörű, egyedülálló része a hegységnek, és mindenképp megéri ide visszatérni akár többször is, hiszen az Ostrán és a Tlstán kívül is bőven tartogat érdekességeket.
Ui.: a képek méretei túl nagyok voltak, amire többen is felhívták figyelmemet. Próbáltam tömöríteni őket.