A Zakopane-környéki vidék, a Magas- és Nyugati-Tátra hegyormaival és völgyeivel rendkívül felkapott helyszínnek számít mind a túrázók, mind az egyszerűbb kirándulásra vágyók körében. Utóbbiak főleg a völgyeket és az ott rejtőző menedékházakat keresik fel előszeretettel, így a nyugalomra és egyedüllétre vágyóknak nem ez a legmegfelelőbb célpont. Éppen ennyire felkapott, időnként túlzsúfolt völgy a Dolina Koscieliska (Koscieliskói-völgy) karsztosodó mészkőben kialakult kanyonja, végén az Ornak-házzal. Amik valójában különlegessé teszik a völgyet, azok az út mentén jobbra és balra térő kis elágazások, ahol különleges és egyedi látványosságokat, izgalmas úton megközelíthető és bejárható barlangokat és szurdokokat kereshetünk fel.
Útvonal: Kiry - Dolina Koscieliska - Jaskynia Mrozná - Oblazkowa Jama - Jaskynia Mylná - Jaskynia Raptawicka - Hala Ornak - Smrzeczynski Staw - Dolina Koscieliska - Wawóz Kraków - Hala Pisana - Kiry
A túra apropója az volt, hogy tavaly amikor megpróbáltuk az útvonalat bejárni, csúfosan eláztunk, ugyanis éppenséggel a háromnapos felhőszakadás és az azzal együttjáró villámárvíz idejére esett a lengyelországi utunk. A Fagyos-barlangot, a Krakkó-szurdokot árvíz miatt lezárták, a völgyben is csak félig sikerült felsétálni, ahol egy rosszabb gázlónál inkább visszafordultunk. Ezért kicsit morcosan fogadtam a tényt a mostani túránál, hogy ismét esik az eső. A Kiry parkolónál, ha elég korán érkezünk, ki lehet fogni néhány ingyenes helyet a lovardával szemben, de ha ez nem sikerül, akkor is érdemes inkább az olcsóbb magánparkolókban hagyni az autót, mert a TNP parkolójában igen komoly, 30 zlotys napi tarifával működnek.
Mivel az online előrejelző felületek nem jeleztek komolyabb csapadékot aznapra, úgy döntöttünk, várunk néhány percet a kocsiban, hátha eláll az eső. Kegyes volt hozzánk az időjárás, így is lett, így aztán sikerült is elindulni szépen, már a sziklákról felszálló párafelhőkben gyönyörködve. Persze előtte még ki kell fizetnünk a Tátra Nemzeti Parkba szóló 5 zlotys belépőt is. A kasszánál esetleg érdemes felszerelkezni egy térképpel és egy ráterítős esőponyvával, meglepően jól védenek (persze rövid távon).
A völgy elején egy rövid sziklaszorost átlépve gyönyörű, tágas hegyi legelőn találjuk magunkat, itt juhtejből készített termékeket vásárolhatunk. A háttérben már zordan, de még felhőbe burkolózva emelkednek a kanyon felé tornyosuló sziklák. Balról elhaladunk a gerincre vezető jelzés mellett – majd legközelebb -, jobbról pedig a Felső Erdei Út fekete jelzését hagyjuk el, közben gyönyörködhetünk a fenyvesekben és a kerek mészkő- és gránittömbök között méltóságteljesen hömpölygő, kristálytiszta vizű patakban.
Ahol az első szűk sziklaszorost elérjük, előtte egy hídon lesz az első fontosabb elágazás, melyen érdemes elindulni felfelé. (Ha van időnk, a jobbról érkező kék jelzésen is érdemes felkapaszkodni a Stóly legelőjére). Ezen a Fagyos-barlangba (Jaskynia Mrozná) juthatunk fel. Mivel addigra teljesen elállt az eső, teljes nyugalommal mondhattam Kittinek, hogy maradjon a völgyben és várjon meg a következő pihenőhelynél (ő ugyanis nem rajong a barlangokért, már persze ha azokban elég kevés hely van), egy óránál többet úgyse vesz igénybe a kitérő. Nagyjából tíz perc szuszogtató emelkedő megtétele után (érdemes inkább 20-25 perccel számolni, igazából siettem) meg is érkeztem a bejáratot jelentő fabódéhoz.
A barlangban való közlekedés egyirányú, tehát csak ezen a bejáraton juthatunk be, a másik nyílás pedig csak kijáratként funkcionál. Körülbelül 600 méter hosszú szakaszon járhatjuk be a barlangot, mindezt a 4 zlotys belépő kifizetése után. Ez nagyjából úgy működik, hogy fizetsz, megkapod a nyugtát és a pénztáros int, hogy mögötte van a bejárat, tehát csoport és vezetés nélkül bemehetünk – bár a barlangban emberekkel nem találkoztam, azért a mögöttem közeledő család hangját végig hallottam, illetve felfelé is elég sok embert kielőztem. A járatrendszer a nevét onnan kapta, hogy nyáron sincs 6 °C-nál melegebb, tehát érdemes mindenképp meleg ruhával készülni – nekem a nyirkos idő miatt egyáltalán nem tűnt fel a hőmérsékletváltozás. A barlangban 1958 óta világítás is van, ezt egy generátorral oldották meg. Mivel a lámpák naphosszat (9 és 17 óra között) világítanak, a falakon jelentős kiterjedésű moha- és zuzmófoltokat, helyenként pedig páfrányokat is láthatunk.
Az ajtót kinyitva egy betonhelyiségben találjuk magunkat, ahol figyelmeztetnek minket, hogy a lepotyogó kövek miatt inkább ne nagyon álljunk meg egy helyben. A járatok középső-triász mészkőben jöttek létre egy szerkezeti törés mentén, a Koscielisko-patak őse vájta a sziklába azokat. Ma a csepegő és tavacskákban összegyűlő vizet leszámítva a barlangban csak nagyobb árvizek idején jelenik meg a föld alatti patak, például 2018 júliusában, ilyen időszakokban le is zárják a járatokat.
A barlang végigjárása körülbelül 20-25 percet vesz igénybe, ebben pedig van minden: a kiépített lépcsőkön, kövekből kirakott ösvényen korlátba tudunk kapaszkodni (ami kell is a folyamatosan csöpögő, szivárgó víz miatt). A falakon kisebb cseppkőképződményeket láthatunk, főként farkasfogas cseppköveket, lefolyásokat, a padlón kisebb sztalagmitokat.
Érdekesek a kisebb kürtők, a hasadékszerű, viszonylag magas termek, az oldásformák, a kis karsztos tavak is. Viszont ami miatt igazán nagy élmény a barlang, hogy bár viszonylag jól kiépített, azért barlangászélményben is részünk lehet, helyenként csak oldalazva férünk át a szűk réseken, három helyen pedig négykézláb kell átbújnunk, itt szerencsére fémpallók gátolják meg, hogy jelentősebben összesározzuk magunkat. Klausztrofóbiásoknak semmiképp sem ajánlom! Amikor már elkezdtem volna fázni, meg is pillantottam a kinti fény derengését. Lefelé egy korláttal biztosított lépcsősoron, utána ösvényen tudunk menni, a völgy szikláira nyíló fantasztikus panoráma mellett. Akit egy kicsit érdekelnek a barlangok, annak szerintem mindenképp megéri megtenni ezt a nagyjából negyven perces kitérőt, viszont azt érdemes figyelembe venni, hogy november 1-től április 30-ig a denevérek védelme érdekében a járatok nem látogathatók.
A lenti pihenőhelynél kifújtam magam, majd folytattuk utunkat. Balra karsztforrást látunk, a vizesbarlang járatai meghaladják a 2000 méteres hosszúságot is. A völgy ezen a ponton kiszélesedik, balról az Írott-rét (Hala Pisana) tágas legelői mellett haladunk el. Nem sokkal később jobbra monumentális sziklafalak meredeznek felettünk, a Raptawickai-tornyok. Itt indult következő kitérőnk a piros jelzésű úton.
Először láncos kapaszkodón másztunk fel a csúszós sziklára, majd keskeny ösvényen kanyarogtunk a völgy felett, végig csodálatos kilátással. Idefent három barlangot is felkereshetünk. Az első a piros jelzés mentén az Oblazkowa jama, vagyis Kitérő-gödör. Ez engem leginkább valamelyik bükki inaktív forrásbarlangra emlékeztetett, egy nagyobb bejárati teremből és egy elszűkülő, vizes-törmelékes járatból áll.
A barlang bejáratától körülbelül száz méterre egy másik barlangjárat, a Jaskynia Mylna, vagyis Útvesztő-barlang hosszú járatrendszere indul. A piros jelzés keresztülvezet a barlangon, amelyben világítás nincs, a nehezebb szakaszokon viszont vannak beépített láncok. Én kihagytam most a barlang végigjárását, egy kúszós-mászós barlang is elég volt egyszerre. A több mint egy kilométer hosszú járatrendszerben 300 métert lehet egyébként megtenni. Bár az útvonal egyirányú, az első, tágasabb részbe érdemes bepillantani mindenképp még akkor is, ha nem akarunk átmászni a barlangon, a kis teremből két ablak is nyílik a völgyre, tehát ezeket a kilátás miatt is érdemes megnézni.
Ha elindulunk visszafelé a völgybe, útközben tehetünk még egy kitérőt a fekete jelzésen egy harmadik barlangba, a Jaskynia Raptawickába is. Nekem ez volt a személyes kedvencem, már csak a megközelítés miatt is. A bejárat egy sziklafalból nyílik, viszont nem annak alján, így egy elég meredek láncos szakaszon kell felmásznunk hozzá. Ahogy a láncos szakaszt letudjuk, a következő meglepetés, hogy a barlang bejárata függőleges, tehát egy nagyjából öt méteres fémlétrán kell a nyíláson leereszkedni. A bejárati terem és környéke viszonylag tágas, a belmagasság nagyjából 15 méter, gyakorlottabb barlangászok persze a kisebb kúszójáratokat is bejárhatják. Visszafelé az ereszkedés a láncokon nem volt olyan borzasztó mint azt képzeltem, pár percen belül vissza is értem a piros jelzésre, majd onnan lesétáltunk a völgyben vezető turistaútra.Az Írott-rét másik oldalán indul a Wawóz Kraków-ba, a Krakkó-szurdokba vezető sárga jelzés, viszont ezt mi a visszaútra tartogattuk inkább.
Az Ornak-rétig a hangulatos völgyben, különösebb események nélkül sikerült feljutni. A menedékházban azonban igen nagy volt a tömeg, így csak csodával határos módon sikerült leülni – természetesen a tömeg miatt a rendelést sem úgy sikerült leadni, ahogy azt kellett volna, de semmi baj, ez belefér. A házat 1949 óta használhatják a turisták. Gyorsan megebédeltünk, majd a tömeget ott hagyva megindultunk a fekete jelzésen a Fenyves-tóhoz (Smreczynski Staw), a Nyugati-Tátra lengyel oldalának egyetlen tavához. Félúton Kittit valami repülő ízeltlábú nyakon csípte, valamint a mögöttünk jövők közül is valakit arcon harapott, nem lehetett éppen kellemes élmény. Az 1226 méter magasan elterülő morénató partja gyönyörű kilátást biztosít a Nyugati-Tátra gyönyörű csúcsaira. A tó partján a fekete, a hegyek tükörképét nagyon szépen visszaadó vízfelületben egy fa platformról gyönyörködhetünk, körbejárni a tavat a fokozott védelem miatt nem lehet.
Visszafelé a már megtett úton haladtunk egészen a Hala Pisanáig, ahol ezúttal letértünk a sárga jelzésű úton, a Krakkó-szurdokba vezető ösvényen. A szurdok egy búvópatakos szakadékvölgy, nagyon vadregényes, tele törmelékkel, a legszűkebb részen egy felszakadt barlangjárattal. Eléggé hasonlít a Szlovák Paradicsom völgyeire. Az útvonal egy kiszélesedő, törmelékes „térig” kétirányú, itt még vissza lehet fordulni, viszont az innen induló meredek létrától már csak egy irányba haladhatunk. A létrával a szurdok felett magasodó sziklapárkányra kapaszkodhatunk fel, a létra fölött láncok segítenek minket. Ismét izgalmas ponthoz érkeztünk: a Sárkány-lyukhoz (Smocza Jama). A körülbelül 40 méter hosszú átjáróbarlangon láncok segítik az átjutást. Persze gondoltak a klausztrofóbiásokra is, a barlangot egy másik lánccal biztosított ösvényen ki is kerülhetjük, így senki nem fog visszafordulni az egyirányú úton. Én a barlangon keresztül mentem, Kitti pedig kikerülte. Habár a barlang nem túl hosszú, mivel kanyarodik egyet, ezért az első pár méter teljesen sötét, így a zseblámpa nem árt. Én a telefon zseblámpa funkciójával világítottam be a járatot magamnak, illetve a mögöttem, szintén zseblámpa nélkül érkező családnak is.
A barlangból kimászva már kényelmesen kanyargó ösvényen sétálhatunk lefelé, az erdőből az Írott-rét tetején érünk ki, ahonnan a Raptawickai-tornyokra nyílik gyönyörű panoráma. A völgybe visszatérve, a reggeli útvonalon sétáltunk vissza a parkolóba.
A völgyben való sétát bárkinek tudom ajánlani, egészen fel a tóig, viszont az elágazásokat csak megfelelő egyensúlyérzékkel, fizikai és lelki felkészültséggel tudom javasolni, egy átlagos gyalogtúrázónak különösebb gondot természetesen ezek sem fognak okozni.
Térkép az útvonallal:
