A Murányi-fennsík és környéke igazi csemege a túrázók számára, ha a Felvidék kevésbé ismert vadonjait szeretnénk felfedezni. A hegység belsejének felfedezése igazi egész napos kihívás, de a peremén fekvő Tiszolc környékén több rövidebb útvonalat is végigjárhatunk. Egy kellemes őszi napon a Hradová (Várhegy) és a Zbojská-hágóból elérhető Čertová roklina (Ördög-szakadék) volt túránk célpontja, útba ejtve kitett mészkőgerincet, alpesi rétet, vad szurdokvölgyet.

A Magas-Tátra déli oldalának legkönnyebben elérhető kétezres csúcsa a Nagy-Morgás (Velká Svistovka), ami a Késmárki-csúcs gerincének végén magasodik a hegység peremén. A csúcsra a Zöld-tavi-katlanra és a Bélai-Tátrára nyíló kilátás miatt érdemes felkapaszkodni. A Tátrában érdemes úgy időzíteni az indulást, hogy a csúcson legyünk már délelőtt, ugyanis a magashegyi viharok nagy része délután következik be. Így történt a túra során is, de a részletekről később…

18. és 19. századi karcok a homokkőben, az NDK idején napi 50.000 turista, ma pár órás kikapcsolódás Drezda városától nem messze. Az Elba kanyonja fölé magasodó Bastei homokkőformációjának népszerűsége már több mint 300 éve töretlen, így körültekintőnek kell lenni, ha nem tömegben szeretnénk bejárni.

Csehország és Szászország határán van egy mesebeli táj bizarr homokkőtornyokkal, kanyonokkal, sziklaalakzatokkal, ami már a 18. században felkeltette az utazók fantáziáját. Ez a Cseh-Szász Svájc. Az Elba-menti-homokkővidék ugyan egy alacsony középhegység, viszont a tagolt, kiemelkedő sziklatornyokat megpillantva nem csodálkozunk, hogy a svájci festőművészek, Anton Graff és Adrian Zingg a saját hazájukhoz hasonlították ezt a vidéket. Szinte kimeríthetetlen a látnivalók száma, így a bőség zavarában csak a legnépszerűbb helyeket kerestük fel, az első napon így a Kamenice-szurdok és a Pravcicka Brána, a monumentális sziklahíd volt tervben, melyek a Cseh-Svájc ikonikus helyszínei.

A Zakopane-környéki vidék, a Magas- és Nyugati-Tátra hegyormaival és völgyeivel rendkívül felkapott helyszínnek számít mind a túrázók, mind az egyszerűbb kirándulásra vágyók körében. Utóbbiak főleg a völgyeket és az ott rejtőző menedékházakat keresik fel előszeretettel, így a nyugalomra és egyedüllétre vágyóknak nem ez a legmegfelelőbb célpont. Éppen ennyire felkapott, időnként túlzsúfolt völgy a Dolina Koscieliska (Koscieliskói-völgy) karsztosodó mészkőben kialakult kanyonja, végén az Ornak-házzal. Amik valójában különlegessé teszik a völgyet, azok az út mentén jobbra és balra térő kis elágazások, ahol különleges és egyedi látványosságokat, izgalmas úton megközelíthető és bejárható barlangokat és szurdokokat kereshetünk fel.

A március 15-i hosszúhétvége kiváló alkalom volt, hogy a nyomasztó, szürke téli hónapok után feltöltődjünk a napsütés adta D vitaminnal. Mivel a közeli magashegységek még bőven hó alatt vannak, kedvenc középhegységünket, a Káposztafalvi-karsztot, ismertebb nevén a Szlovák Paradicsomot választottuk barangolásaink helyszíneként, ahol megáradt vizű, de még fagyos szurdokvölgyek, parádés kilátópontok és gyönyörű virágok, na meg sok-sok létra került terítékre.