8 barlang a Bükkben, melyet nézz meg a barlangok hónapjában!

Facebook Tweet

2020. március 02. - bencicuska

Március a barlangok hónapja. Nemzeti parkjaink különleges programokkal, kedvezményekkel várják a látogatókat a barlangi bemutatóhelyeken. Ebben a cikkben olyan, turistaúton is megközelíthető bükki barlangokat mutatok be, melyek ugyan nem szerepelnek a programsorozatban, viszont különlegességük, könnyű bejárhatóságuk miatt így is érdemes felkeresni őket.

A Bükk-vidék hazánk barlangokban leggazdagabb tája: a diverz földtörténeti múlttal rendelkező hegység karsztos kőzetei 1100-nál is több barlangot rejtenek. Ezeknek a nagy része azonban csak képzett barlangászok és kutatók számára látogatható a nehezen járható barlangjáratok és a fokozott védettség miatt. Viszont van jó néhány olyan karsztképződmény, mely turistaúton is megközelíthető bárki számára, egy részükbe pedig szabadon be is mehetünk, felszerelés nélkül (habár legalább egy elemlámpa ajánlott). Néhány ilyen barlangot mutatok most be.

1. Istállóskői-barlang

Rögtön az egyik leghíresebb bükki barlanggal kezdem a listát, mely már csak elhelyezkedése miatt is népszerű: a Szalajka-völgy legfelső részén található, a patak forrása fölött mintegy 60 méterrel, az Istállós-kő oldalában. Az emberek nagy része egész egyszerűen Ősemberbarlang néven ismeri, hiszen a jellegzetes, egyetlen nagyobb teremből álló inaktív forrásbarlang egykor ősemberek lakhelyeként szolgált.

A tágas, 16 méter magas, 57 méter hosszú csarnokkal rendelkező, triász mészkőben kialakul barlangot a helyiek még a közelmúltban istállóként használták, innen ered a neve. Viszont a szikla tövében nyíló járat 30-36.000 évvel ezelőtt is fontos szerepet játszott az emberek életében.

A vastag kitöltésből több kor leletei kerültek elő a feltárások során. Megtalálták itt a neandervölgyi és a cro magnoni ember leleteit is. A cro magnoniak aurignac-i kultúrája élt itt, erre kő- és csontszerszámok, fegyverek, ékszerek (pl. amulettek) utalnak. Igazán különleges lelet a barlangi medve csontjából készült furulya.

Az újkőkorszakban (neolitikum) kannibálok áldozóhelye lehetett a barlang, ugyanis törött, megperzselt emberi csontok tömkelegék találták itt. Mindenesetre ma már emberevőkkel nem találkozhatunk, viszont a Szalajka-völgybe érkező turisták tömegével igen, így ha a tömeget el szeretnénk kerülni, próbáljunk meg csendesebb időszakban ellátogatni ide.

A barlangba a 2017-es áprilisi hóvihar óta módosított nyomvonalon juthatunk fel, közvetlenül a Felső-tó partjáról induló turistaösvényen. Esős, jeges időben kicsit csúszhat a terep.

2.Szeleta-barlang

A Szeleta-barlang az Istállós-kői-barlang mellett a másik híres ősemberbarlang a Bükkben. A lillafüredi Palotaszállóra és vízesésre nyíló pazar kilátás miatt híres Szeleta-tető szirtjének oldalában találjuk meg az inaktív forrásbarlang bejáratát. A tágas, kövekkel és csúszós agyaggal borított kitöltésű tágas csarnok kétfelé ágazik, mindkét járatot könnyen végigjárhatjuk egy elemlámpa segítségével.

Télen érdekes jégsztalagmitokat is láthatunk

A magasban egy festett fekete csík fut körbe a barlang falán: ez a barlangban végzett feltárások előtti kitöltés szintjét mutatja. A feltárások 1906-ban kezdődtek meg, amikor a neves barlangkutató, Kadic Ottokár a Bükkbe érkezett és a Szinva-völgy felső részén kezdte meg az ásatásokat több barlangban is. A feltárások fontos előzménye volt, hogy Herman Ottó 1891-ben a miskolci Avas dombja alatt talált szakócákat helyesen kőkori leleteknek nyilvánította. Herman Ottó kezdeményezte később a Szeleta-barlang ásatását is.

A tágas bejárati csarnok kétfelé ágazik el

A fekete vonal jelöli az eredeti kitöltés szintjét, melyet az ásatások során eltávolítottak

A barlangot mintegy százezer éven keresztül lakták-használták az ősemberek, a legfiatalabb leletek is körülbelül 20.000 évesek. A kutatások egészen 1947-ig tartottak, ezalatt számtalan különböző kor leletét fedezték fel. Előkerültek jégkori állatok csontmaradványai is, de az igazán fontos lelet a pattintott kőeszközeiről, többek között a babérlevél alakú kőeszközeiről híres leletegyüttes. A barlang lett a névadója ennek az eszközkészítő kultúrának, melynek nyomait azóta több más üregben is megtalálták.

Cseppkőképződmények a Szeleta-barlangban

A Szeleta-barlang a Szinva-tanösvényen közelíthető meg, mely látványos, félnapos kirándulás a miskolci Majális parktól Lillafüredig.

3. Vidróczky-barlang (Sólyom-kúti-sziklaüreg)

A Kis-Fennsík peremén, a Magos-kő sziklaszirtjétől nem messze található Vidróczky-barlang, vagy más néven Sólyom-kúti-sziklaüreg egy úgynevezett rombarlang. Az egykori forrásbarlang eredeti bejárata magasan az alattunk elterülő Garadna-völgy felett nyílik.

A barlang mennyezete az idő múlásával felszakadt, most felszínre nyíló ablakot alkotva. Mi a barlangba egy másik felszakadáson, egy kürtőn keresztül ereszkedhetünk le könyedén, melyet csak egy keskeny sziklahíd választ el mind a bejárattól, mind a felszakadt mennyezettől.

A barlang bejárata előtti pihenőhely esős időben is védelmet nyújt

A barlangban még a közelmúltban barlangszállás volt kialakítva, melyet az üreg védett volta miatt megszüntettek. A hagyomány szerint Vidróczky Márton, a híres mátrai betyár is szálláshelyként használta a vadregényes, egészen rejtett helyen lévő barlangot. A Vidróczky-barlang a Kis-Fennsíkon átvezető piros jelzésű turistaútról letérve, 2-3 perces kitérővel érhető el.

Ezen a kürtőn keresztül tudunk lejutni

4. Imó-forrásbarlang

A Déli-Bükk karsztvízhálózata szorosan egybefügg a Magas-Bükk 900 méteres fennsíkján kialakult karsztrendszerrel. A függőlegesen lefelé áramló víz a Déli-Bükk vízzáró, agyagpalás vonulatai alatt jut el a hegység alján létrejött nagy vízhozamú karsztforrásokhoz. A Lök-völgy környékén a gyűrődéssel felszínre került karsztos sziklák aljában ma időszakos karsztforrásokat találhatunk, melyek csak a karsztvízszint jelentős megemelkedése során lépnek működésbe.

A forrás ritka aktivitásakor a barlangszájon nagy robajjal zúdul ki a víz

Ezek közül a leglátványosabbak közé tartozik az Imó-kő aljában nyíló barlangüreg, melyen keresztül csapadékosabb években március-május környékén akár 220 liter/másodperc mennyiségben zúdulhat kifelé a karsztvíz. A helyiek elmondása alapján a forrás kitörését napokig tartó morajlás előzi meg, így nem csoda, hogy a múltban misztikus, természetfeletti képződménynek vélték. Az Imó-kő hatalmas, hajóorra emlékeztető sziklája évezredekkel ezelőtt pogány áldozóhely lehetett, innen ered a neve is (Imó = Ima). A Lök-völgy pedig nevét a víz időszakos nagy erejű kilökődéséről kapta.

Aktív, inaktív, időszakosan aktív forrásbarlangok

Az inaktív forrásbarlangok valaha vizet vezettek a felszínre, aktív részét képezték a karszt belsejében lévő bonyolult vízhálózatnak. Ekkor a völgytalpak még jóval közelebb voltak ezek bejáratához. A hegység kiemelkedése és a völgyek mélyülése miatt ezek a forrásbarlangok magasra kerültek, a karsztvízszint pedig süllyedt, így kiszáradtak. Ezek a jellemzően nagy szádával rendelkező karsztüregek így a szirtek, kiemelkedések közelében, a völgytalpaktól jóval magasabban találhatóak meg. Az aktív karsztforrások, forrásbarlangok nevükhöz hűen állandóan felszínre hoznak valamennyi vizet. Ezek a hegység peremén, vagy a völgyek alján találhatóak, nagy részük ma már az ivóvízhálózatba van kapcsolva (pl. Szalajka-forrásbarlang, Garadna-forrásbarlang, stb.).

Az aktív forrásbarlangok legszebb, természetes állapotában látható példája a Bükkben a Sebesvíz-völgy forrása (Huba-forrás). A kettő állapot között állnak az időszakos aktivitású karsztforrások, melyek egykor folyamatosan vizet vezettek a felszínre, azonban ma már csak a karsztvízszint tetőzésekor, nagy mennyiségű csapadék lehullása esetén lesznek aktívak. Ilyenek a híres dél-bükki időszakos karsztforrások, az Imó-kő, a Vöröskő-völgy forrásai, a Fekete-len, de ebbe a kategóriába tartozik még a Kecske-lyuk vagy a Szent István-barlang is.

5. Körös-barlang

A Körös-lyuk a Bükk-fennsík tetején, a Körös-bérc közelében, 932 méteres tengerszint feletti magasságban nyílik. Hazánk legmagasabban nyíló barlangja egykor forrásbarlang volt, mára már inaktív, száraz. A rombarlangok közé tartozik, első termének mennyezete felszakadt, így az a felszínre nyílik. A felszakadt bejárati terem után egy nagyobb terem és egy elszűkülő folyosó járható még be, körülbelül 40 méteres hosszúságban.

Mint sok más bükki barlangot, ezt is állatok szálláshelyeként használták a pásztorok (innen ered a barlang másik neve – Nyáj-barlang). A 90-es években ez változott, azóta fokozottan védett a barlang, ezt a kora és az értékes leletei indokolják.

A barlangból barlangi medve, barlangi oroszlán és más pleisztocén-kori állatok leletei kerültek elő. Kora miatt már csak néhány idős, pusztuló képződmény, cseppkőlefolyás látható bent.

Rombarlangok a Bükkben

Legidősebb karsztképződményeink közé tartoznak a karsztalagutak, felszakadt tetejű barlangtermek, sziklakapuk, hidak, kürtőmaradványok, szakadéktöbrök. Ezek a hegység emelkedésével, a karsztvízszint süllyedésével kezdtek kialakulni. Az eljegesedések időszakában az egymásutáni lehűlések és felmelegedések folyamatosan aprózták, faragták a felszínt. A barlangok általában jelentős szintkülönbségű hegyoldalak mentén, szurdokvölgyek oldalában, mészkő és más kőzetek határában kialakult meredek lejtők mentén pusztultak a leggyorsabban. A rombarlangok között előfordulnak olyanok, melyek egykor forrásbarlangok voltak (pl. Körös-barlang), egykori víznyelők (pl. Udvar-kői-szakadéktöbör), vagy egykori búvópatakos átfolyók (pl. Füzér-kői-átjárók). Számtalan szurdokszakasz bizonyára barlangok felszakadásával keletkezett (pl. Forrás-völgy, Balla-völgy, Hámori-szoros).

6. Udvarkő-barlang (Dante pokla)

Az Udvarkő-barlang ugyancsak rombarlang, méghozzá egy egészen egyedülálló képződmény: az ország egyetlen szakadéktöbre. Egy víznyelő termének felszakadásával keletkezett a valóban kör alakú udvarra emlékeztető képződmény, melybe ha a csúszós, meredek, görgeteges ösvényen leereszkedünk, feltekintve tényleg a pokolban érezhetjük magunkat.

A karsztos szakadékot egyes források Sziklakapus-víznyelőnek is nevezik

A sziklakatlan mélysége majdnem eléri a 20 métert, alján egyedi mikroklíma alakult ki: a hó tovább megmarad tavasszal, hőmérséklete nyáron is jóval hűvösebb a felszínnél, valamint a magas páratartalom miatt változatos moha- páfrány- és gombavilág él a szakadék mélyén.

Az Udvar-kő udvara

A kőudvar bejáratát alkotó sziklakapun átlépve mintha egy teljesen más világba csöppennénk, a zöld, nyirkos mohos sziklatömbök, a függőleges szakadékfalak közé. A szakadéktöbör oldalában kisebb-nagyobb barlangjáratok, kürtők, üregek nyílnak, ez is bizonyítja a képződmény egykori barlangi eredetét.

Lentről könnyen értelmezhető a Dante pokla elnevezés

7.Suba-lyuk

A Bükk déli végén, a hegység és a Bükkalja határán, Hór-völgy szurdokának végén, magasan a völgytalp felett található a neandervölgyi ősember egykori lakhelye, a Suba-lyuk. Nevét egy helyi betyár után kapta, de a múlt század harmincas és negyvenes éveiben egy ideiglenesen a Mussolini-barlang nevet viselte.

A barlang járata a feltöltődés miatt meredeken emelkedik

A csúszós, köves, meredek ösvényen megközelíthető, tágas bejáratú barlang csarnokából egy kis mászással egy másik bejárathoz juthatunk fel, ahonnan a Hór-völgyre nyílik kilátás. A barlang hossza körülbelül 40-50 méter, a bejárat 7 méter széles és 7 méter magas.

Eredetét tekintve a legtöbb ősemberbarlanghoz hasonlóan ez is inaktív forrásbarlang, emellett átjáróbarlang is. Bent egy mesterséges fal is ki lett alakítva, mely meggátolja egy veszélyes kürtőbe való bejutást.

A természetes kilátóteraszként szolgáló másik bejáratot egy kis mászással tudjuk megközelíteni

60-70 ezer évvel ezelőtt, amikor a neandervölgyiek a barlangban éltek, egy eljegesedési időszak volt, így a Bükk területén magashegyi klimatikus viszonyok uralkodtak. Erről az is árulkodik, hogy zerge, mamut, kőszáli kecske, rozsomák és más, pleisztocén korban itt élt állatok csontmaradványát találták meg itt a kutatók. Emellett kiemelkedő lelet volt a neandervölgyi nő és kisgyermek maradványa

8. Balla-barlang

Répáshuta határában, a Balla-völgy szurdokának bal oldalán található az az ősemberbarlang, ahonnan először került elő Magyarországon őskőkori ember maradványa. Hillebrand Jenő a 20. század első évtizedében bukkant egy jégkorszaki gyermek csontjaira. A vadregényes sziklák között nyíló nagyméretű bejárat után rögtön egy 54 méter hosszú, 6 méter magas csarnok következik. A barlang járatainak hossza összeadva 128 méter.

A szurdokszerű Balla-völgyben és annak bal oldali mellékvölgyében, a Kövesváradi-Csúnya-völgyben számos kisebb-nagyobb víznyelő, sziklaüreg, rombarlang, karsztalagút nyílik, ez utal a völgyek egyes szakaszainak barlangfelszakadásos eredetére.

A barlangok pontos helye