Egyik legnagyobb írónk, Jókai Mór 1849-ben, a szabadságharc bukása után négy és fél hónapot bujdosott az Északi-Bükk hegyei által koszorúzott, festői fekvésű faluban, Tardonán. Rejtőzködésének napjait többek között a hegyek bebarangolásával töltötte, a látottakat regényeiben, elbeszéléseiben és festményein is megörökítette. Nézzük, merre járt!

A Bükköt járva rengeteg, a múltban fontos szerepet játszó hely mellett sétálhatunk el anélkül, hogy eszünkbe jutna, hogy itt egykor egy vár, erődített település vagy kolostor állt. A térképekről leolvasható helyneveknek és a közelmúlt feltárásainak köszönhetően azonban közelebb kerülhetünk a hegység színes történelmi múltjához. Felsőtárkányból indulva egy túrára felfűzve bárki felfedezheti ezeket a láthatatlan történelmi emlékeket.

A Kéktúra bükki szakaszát méltóképp fejeztük be október utolsó napján, a gyönyörű, színes, őszi erdőben túrázva, a napot naplementenézéssel zárva.

Egy ősi, pogány kőszentély, hosszú erdei menetelés sárban és aszfalton, az ország egyik legszebb helyen lévő kilátója. Az Országos Kéktúra 22-es szakaszát jártuk végig.

Az elmúlt néhány hét esőzései megtették hatásukat és életet varázsoltak az oly gyakran kiszáradó, vagy gyér vízhozammal csörgedező bükki patakokba. A híres Lillafüredi-vízesés mellett a kevésbé ismert zuhatagok is sokkal látványosabb képet nyújtanak mint általában. A Garadna-völgy melletti Sebesvíz szurdokvölgyében az ország legszebb mésztufa-vízeséssorozatában gyönyörködhetünk, mely ritkán nyújt ennyire lélegzetelállító látványt.

Kéktúrázásunkat az Upponyi-hegységben folytattuk néhány nappal a bükki szakasz után, ismét egyik kedvenc tájunkat járhattuk végig a Kéken, érintve az ország egyik legszebb kilátópontját, mely a zord Upponyi-szoros és a csodaszép Lázbérci víztározó felett emelkedik.

Elérkezett az idő: mi is elindultunk azon a bizonyos másfélmillió lépéses úton. Az Országos Kéktúrát a hozzánk legközelebb eső, hazai pályának mondható szakasszal kezdtük meg, Bélapátfalvától Dédestapolcsányig, próbálva új szemszögből tekinteni a jól ismert, imádott tájakra. Ismét bebizonyosodott, hogy a Bükk még sokadszorra is tud újat mutatni. 

Hazánk egyik legszínesebb, legváltozatosabb, földtani értékekben leginkább bővelkedő tája a Bükki-karsztvidék és a vulkanikus eredetű Bükkalja közötti határ. A környéket átszelő megannyi turistaút, tanösvény vagy jelöletlen út és csapás lehetőséget ad az évmilliók alatt kiformálódott táj felfedezésére. A kétrészes írásom első felében egy tavaszi, Cserépfalu körüli túra útvonalát szeretném bemutatni. Az út során érintünk ősemberbarlangokat, szurdokvölgyeket és a misztikus fülkés sziklák egy-egy képviselőjét is. 

Március a barlangok hónapja. Nemzeti parkjaink különleges programokkal, kedvezményekkel várják a látogatókat a barlangi bemutatóhelyeken. Ebben a cikkben olyan, turistaúton is megközelíthető bükki barlangokat mutatok be, melyek ugyan nem szerepelnek a programsorozatban, viszont különlegességük, könnyű bejárhatóságuk miatt így is érdemes felkeresni őket.

Hazánk legnagyobb átlagmagasságú hegységében hemzsegnek a szép kilátást adó sziklabércek, fennsíkperemi letörések, ezek hívogató célpontok bármelyik turista számára. Kis túlzással minden erdőjáró hallott már a Tar-kőről, a Magos-kőről, vagy a Látó-kövekről - így ezeket, és a hasonlóan ismert kilátóhelyeket ebben a bejegyzésben nem célom bemutatni, inkább olyan sziklákat veszek górcső alá, melyekhez vagy nem vezet jelzett turistaút, vagy vezet, de annak ellenére is kevesen járnak oda.