Hazánk egyik legszínesebb, legváltozatosabb, földtani értékekben leginkább bővelkedő tája a Bükki-karsztvidék és a vulkanikus eredetű Bükkalja közötti határ. A környéket átszelő megannyi turistaút, tanösvény vagy jelöletlen út és csapás lehetőséget ad az évmilliók alatt kiformálódott táj felfedezésére. A kétrészes írásom első felében egy tavaszi, Cserépfalu körüli túra útvonalát szeretném bemutatni. Az út során érintünk ősemberbarlangokat, szurdokvölgyeket és a misztikus fülkés sziklák egy-egy képviselőjét is.
Izgalmas kettősség
A Hór-völgy bejáratánál, a Bükk déli kapujában jól érezhető a kettősség, a kontraszt, mely az egész környékre érvényes. A déli kaput a Bükk meredek, mészkő- és dolomitszirtjei által közrefogott mély szurdok alkotja, melyet az időszakos vizű Hór-patak vájt a kőzetbe. A völgy innen még több mint 16 kilométeren keresztül halad Hollóstetőig, kettéfűrészelve az agyagpalából és jól karsztosodó kőzetekből felépülő Déli-Bükköt. A völgy patakja a szurdokkaputól lefelé már a Bükkalja lankái között csordogál.
Kétarcú táj: előtérben a Bükkalja szőlőtőkéi, hátul a Hór-völgy szurdokkapuja és mögötte a Tar-kő szirtje a Bükk-fennsík déli letörésénél.
A Bükkalja egészen más karakterű táj, mint a Bükk-hegység. Jellegét tekintve dombvidék, mely vulkáni eredete miatt földtani kincsekben rendkívül gazdag. A Bükkalja átmeneti vidék az Alföld és a Bükk között - igazán nem síkság és nem hegyvidék, de a két terület jellegzetességei itt egyesülnek mind a felszínformák, mind az élővilág terén. Míg a Bükk erdős rengetegében az ember által alkotott épületek, formák beleolvadnak a tájba, addig a Bükkalja településeinek környékén a lakosság az elmúlt évszázadokban a természetet erősen formálta, azzal harmóniában élt együtt. Így jött létre a Bükkalja kőkultúrája, melynek ékességei a puha riolittufába és dácittufába faragott lakóépületek, gazdasági- és szakrális helyiségek, a rejtélyes fülkés sziklák (kaptárkövek), a kőkeresztek, stb.
Túránkra a Bükk Déli Kapu/Suba-lyuk Látogatóközpont parkolójából indulunk, egyenesen a Hór-völgy kapujának irányába.
Neander-völgyi emberek és betyárok rejteke
A Hór-völgy bejárati szurdokának jobb oldalán, a látogatóközponttól fél kilométerre nyílik a meredek, sziklás hegyoldalban a Suba-lyuk nagyméretű szádája. A barlangot Suba Mihály helyi betyárról nevezték el.
Elágazás a Suba-lyuknál
Ezen az ösvényen közelíthetjük meg a barlangot
Pár perc alatt a meredek, csúszós, bakancsok ezrei által koptatott mészkőgörgetegeken és karrokon felmászva érünk fel a bejárat előtti teraszhoz. Érdemes az üreget belülről is megtekinteni. A bejárati terem meredeken emelkedő járata néhány méter után balra kanyarodik és kis mászással egy ablakhoz érünk, ahonnan a völgyre nyílik szép kilátás. A másik oldalon egy mesterséges támfal található, mellyel egy veszélyes, omladékos kürtőt zártak le.
A barlang feltárása az 1920-as években kezdődött meg és nagy lendületet a '30-as években vett fel, amikor Dancza János nehéz körülmények között elkezdte az ásatást. Ez viszont eredményesnek bizonyult: Neander-völgyi emberek (egy nő és egy gyermek) maradványaira bukkantak a barlangban. Az elfalazott kürtő ősrégészeti jelentősége, hogy kiválóan megőrizte a barlangi kitöltés üledékrétegeit. Az itt élő ősemberek kőszáli kecskére, barlangi medvére és oroszlánra, farkasra, hiúzra, lóra és orrszarvúra is vadásztak és pattintott kőeszközöket használtak.
Az idős, több bejáratú, ma már inaktív forrásbarlang a miocén karsztosodás során képződhetett, a hegység kiemelkedésének idejében. Érdekesség, hogy az 1930-as években Mussolini-barlangként ismerték.
Természetes kilátóterasz a barlangban
A barlangtól a völgybe visszatérve utunkat a szűk Hór-völgyben folytatjuk felfelé. Jobb oldalt hatalmas felhagyott kőfejtő tájsebe tátong. Sajnos a Bükkben ezek igen sok helyen belerondítanak az egyébként festői tájképbe, de nagy részük szerencsére már nem üzemel, zajuk és poruk nem zavarja az arra járót.
Perpác. Kilátás a Hór-völgy irányába
Kilátás a Kecskés-galya irányába
A Suba-lyuk feljárójától 700 méterre a piros T jelzés jobbra kanyarodik, a meredek mellékvölgyön át rövidesen a Perpác-rétre érünk, ahonnan tágas kilátás nyílik Hór-völgy és a Mész-völgy környékére, az erdős, egy-egy helyen sziklakibukkanásokkal és rétekkel tarkított Dél-bükki tájra. A rétről leereszkedve a Túr-bucka vulkáni eredetű (ignimbrit) dombja köszönt, üdvözöl a Bükkalján.
Túr-bucka
Tűz és víz formálta a Mész-patak szurdokát
A Bükkalja keletkezése egy robbanásos vulkánkitöréssel kezdődött a miocén korban, mintegy 20 millió évvel ezelőtt. A pusztító erejű explózió során törmelék, piroklaszt zúdult a levegőbe, ez a törmelék építi fel a dombvidéket. Az összesült, keményebb kőzeteket sokáig vulkáni hamu fedte, mígnem az erózió ezt lepusztította, így kerültek felszínre a különleges riolit és ignimbritképződmények.
Lejárat a Kőporos szurdokába
A Mész-patak szurdokának riolittufáját a víz és jég tárta fel, egy keskeny, omladékos, vadregényes kanyont képezve. A helyiek Kőporosnak nevezik a párszáz méteres völgyszakaszt, mely nevéhez hűen folyamatosan porlad, omladozik, így figyelmesnek kell lennünk a bejárásakor. Az áttöréses szurdokvölgy időszakos patakmedrében mészkőgörgetegeket is találhatunk, valószínűleg ezek a keményebb kőzetek is segítettek a szurdok képződésében.
A hófehér, porlékony, függőleges sziklafalak közé az aszfaltútról egy kiépített ösvényen tudunk leereszkedni. Hóolvadások vagy nagyobb esőzések után a patakmederben ugrálva juthatunk előre a szűkületben. A riolittufa-szorosból kiérve a Hideg-kút-laposa fás legelőjére érünk, ahol a Déli-Bükk lejtői által övezett medenceszerű mélyedésben szürkemarhagulya szokott legelni.
A Hideg-kút-laposa hagyásfás legelője
Sziklakapus rombarlang a Kecskés-Galyán
A Hideg-kút-laposa legelőjéről az aszfaltra egy jelöletlen úton rátérve a Kecskés-Galyai-barlang felé vettük az irányt. A látványos rombarlangok iránti rajongásommal muszáj volt ide felkapaszkodni. A tölgyesben és a karsztbokorerdőben, kis bozótharccal és a görgeteges-sziklás hegyoldalban botorkálással a GPS segítségével könnyen megtaláltuk a sziklagyepes lejtő aljában nyíló sziklakapus üreget. Az egykori forrásbarlang egyetlen, jórészt beszakadt teremből áll és három bejárata van. Az ősrégészeti leleteiről ismert üreget a bent talált felszerelés (tüzifa, gyújtós) alapján bivakhelynek használják.
Felfelé a meredek hegyoldalban
Kilátás a barlang feletti és melletti mészkőszirtekről
Látványos, üstös oldásformák díszítik a barlangot és a mellette lévő sziklafalat, a víz után pedig a jég formálta tovább a járatokat.
A rombarlang és környéke
Tépázott szirmú hérics
Ibolya
A barlang szikláin felkapaszkodva a felettünk lévő karrmezős teraszról a Bükk déli előterére nyílik pompás kilátás, a távolban Cserépfalu, Bogács és Mezőkövesd házaival. Mellettünk az ördögszántásos hegyoldalak ölelésében az Anna néni sötét völgye nevezetű szurdok bújik meg.
A Kis-Farkas-kő szirtjén
Visszatérve az aszfaltútra egészen a piros kereszt jelzésig haladunk, amin jobbra fordulva fiatal erdőben rövidesen a Farkas-kövekhez érünk. A turisták által ritkán háboratott kis sziklaszorost két mészkőszirt fogja közre, ezek a Farkas-kövek. A turistaútról letérve a sziklás gerincen jutunk ki a fantasztikus kilátópontra a Kis-Farkas-kő tetején. Szemben a Nagy-Farkas-kő sziklás letörése meredezik, tetején ligetszerű tölgyes. A messzeségben az Alföld síksága terül el, ellátni egészen Tiszaújvárosig. A szirtet ellepik az értékes vadvirágok, a bolyhos leánykökörcsinek lilás színpompája mindig üdítő látvány a kora-tavasz szürkeségében. Vigyázni kell rájuk, védett virágok!
Leánykökörcsinek
A Farkas-köveket elhagyva a nap hátralévő részére búcsút inthetünk a Bükknek és a mészképződményeknek. Innentől a Bükkalja vulkáni lankái között járunk majd. A Dobi-rét hosszan elnyúló tisztásán át a Kő-völgy Felső-szorosa felé vesszük az irányt.
Dobi-rét
Mohos sziklatömbök árnyékában
A vulkáni kőzetbe, az összesült riolittufatömbökbe a Tardi-ér patakja a pliocén korban vadregényes szurdokot vájt. A jégkori fagyaprózódás hatására a sziklatömbök széttöredeztek, egy részük a völgytalpon hever, a többi pedig 12 méter magas orgonasíp módjára mered az ég felé. A völgy még télen is zölden pompázik, hiszen a nyirkos-párás környezetben rengeteg mohafaj otthonra talált a sziklákba és a fák törzsére kapaszkodva. A Felső-szoros szurdoka egyedülálló természeti képződmény a Bükk-vidéken az alján időszakosan csörgedező kis patakkal, a gigászi sziklatornyokkal, az őserdei hangulatával.
A Tardi-ér által kivájt vadregényes szurdok területe fokozottan védett terület, a turistaútról ne térjünk le!
Kipreparálódott, szétfagyott sziklatornyok árnyékában
Tavaszi csillagvirág fehérben
Odvas keltike
Ha ide szeretnénk ellátogatni, mindenképp a tavasz a legmegfelelőbb időpont. Ilyenkor a fák lombkoronája nem takarja a fölénk tornyosuló sziklaformációkat, a völgytalpon rengeteg erdei virágban gyönyörködhetünk, és jó eséllyel madárdal kísér utunkon.
A völgyből a szurdok elhagyása után nem sokkal mászunk ki, célba véve egy középkori vár romjait. De előtte talán érdemes útba ejteni a Mangó-tető kaptárköveit.
Honnan ered a Mangó-tető elnevezés?
A Mangó-tető elnevezés hallatán jó eséllyel az indiából származó egzotikus gyümölcsre asszociálunk. Aztán elgondolkodunk, hogy nem biztos, hogy régen a cserépváraljai lakosok mangófákat ültettek volna a dombtetőre. A megfejtés egyszerű: a mangó a mangalica régies változata. A dombtetőre hajtották ki egykor a mangalicákat, innen a név.
A kaptárkő naplementekor (korábbi fotó)
A hegy oldalában található kaptárkövek pedig legalább annyira érdekesek, mint az elnevezése. A két híres sziklaképződmény a Nagykúp és a Kiskúp, melyek közvetlenül a szekerek által kimélyített Mélyút/Törökút alatt találhatóak. A Nagykúp méreteiben is kiemelkedik, 16 méter magas és 25 mesterségesen kialakított fülke található rajta.
Nagykúp
A Kaptárkő elnevezés megtévesztő, hiszen a mai álláspont szerint egyáltalán nem biztos, hogy a riolittufa kúpokba méhkaptárak gyanánt faragták volna ezeket a fülkéket. Sokkal valószínűbb, hogy valamilyen szakrális, esetleg temetkezési céllal alakították ki a sziklaalakzatok oldalában a kis üregeket. Ezt talán az is alátámasztja, hogy mesterséges csatornák, tálak is ki lettek alakítva néhány helyen, amik áldozóhely funkcióra utalnak. Persze ez nem zárja ki, hogy a későbbiekben méhkaptárként is használták volna őket. A táj évezredek óta lakott, így elképzelhető, hogy a különböző korokban különböző rendeltetései voltak ezeknek a sziklafülkéknek. Napjainkban nagyjából 80 fülkés sziklát tartanak számon a Bükkalján, melyek egy része sziklatorony formájú (mint pl. a Nagykúp vagy az Ördögtorony), de előfordulnak sziklaletörés vagy gerinc jellegű kaptárkövek is.
Cserépvár romjai
Cserépváralja felett emelkedik a névadó várat rejtő domb, rajta néhány ódon falmaradvánnyal. Az egykori erősség egy alsóvárból és egy felsővárból állt. A 15. században épült vár a török korban élt át néhány ostromot, végül 1596-ban a törökök kezére került, amíg 1687-ben vissza nem foglalták tőlük. A vár a 18. században vesztette el a funkcióját, a falak a L'Huillier család kastélyának építőanyagául szolgáltak. Habár a romok közül nem nyílik kilátás, egy rövid kitérőt mindenképp megér, már csak azért is, mert a várrom melletti kalodába a rosszul viselkedő túratársainkat nyugodtan bezárhatjuk.
Cserépvár romjai
A vár felé vezető út oldalában veszélyes, függőleges aknaszerű mélyedéseket találunk. Ezek a tufába vájt gabonatároló vermek, melyeket már 1568-ban leltárban említenek. Az egyikbe egy pincehelyiségen keresztül oldalról be is merészkedhetünk. Így született tehát a Facebookra posztolt csapdába esős képünk. :)
A gabonatároló verem felülről
A gabonnatároló verem alulról. Nem felülről, hanem oldalról, egy pincehelyiségből lehet biztonságosan bejutni.
Szőlőkön és legelőkön át az Ördögtoronyhoz
Cserépváralját elhagyva először az aszfaltúton gyalogoltunk tovább, majd feljebb a szőlőknél letértünk róla, a Kő-völgy Tanösvény útvonalát követve. A Berezd-tető után a tanösvényről balra letérve a Cserépi-legelőre érünk. A Cserépi-legelő a Hideg-kút-laposához hasonlóan egy hagyásfás legelő, többszáz éves kocsánytalan tölgyekkel és cserfákkal. Miután a makkoltatást abbahagyták a területen, megkezdődött a gazosodás, bokrosodás, mely a terület értékes flóráját veszélyeztetné, így ma szürkemarhák legeltetésével kezelik a legelőket.
Kilátás a földvár sáncairól
A legelő a Mész-tetőre is átnyúlik, melyen egy őskori földvár maradványait találhatjuk. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság nemrég új tanösvényt létesített a földvár környékén pihenőhelyekkel, ismertetőtáblákkal. A kilátópontnak sem utolsó hegytetőn a sánc nyomvonala jól kivehető napjainkban is. Az ásatások alapján a vas- és bronzkorban volt lakott a telep.
Az elektronikus térképen jelzett ösvény sajnos nem létezik, így a bokrokon verekedtük át magunkat, mígnem egy csapásra találtunk lefelé a hegyoldalon. A rendkívül meredek lejtőn az erózió hatására egy látványos, puha riolittufából felépülő sziklafal bontakozott ki, az úgynevezett Ördögcsúszda. A talaj erodálódását és a szikla kibukkanását az erdőirtás is felgyorsította. Az Ördögcsúszdától nem messze emelkedik a környék egyik legszebb kaptárköve, fülkés sziklája, az Ördögtorony.
Ördögcsúszda felülről
Ördögcsúszda alulról
És végül: Ördögcsúszda messziről
A vulkáni tufából kialakult, a puhább kőzetek eróziója során kipreparálódott sziklakúpokat a gyors eróziótól a köveket fedő kéreg védte meg. A helyiek érdekes mondákkal magyarázták az Ördögtorony keletkezését, a sziklaképződmény neve is innen ered. Az egyik monda szerint egy malom süllyedt itt el, mert a molnár alkut kötött az ördöggel, maga az Ördögtorony pedig nem más, mint a malom teteje. Egy másik monda szerint a sátánhívők templomtornyának teteje az, melyet maga az Isten süllyesztett el egykor.
Az Ördögtorony rejtélyes sziklakúpja
A Mész-völgybe leereszkedve, egy alacsony dombháton át követve a turistautat, kb. 20 perc alatt visszatérhetünk a túra kiindulópontjára.
A túra track-je
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett, kérlek oszd meg a közösségi médián, illetve nyomj egy 'tetszik' gombot a Facebook oldalunkra is! :)
Írta: Kovács Bence
Fényképek: Kovács Bence, Jakab Ádám
Felhasznált források:
- Sándor András (szerk.): Kilátás a Kövekről: a Bükki Nemzeti Park, 1983
- Bábakalács füzetek 2. Cseppkövek, Denevérek, Ősemberek
- Baráz Csaba (szerk.): Bükki Nemzeti Park: Hegyek, Erdők, Emberek
- Bábakalács Füzetek
- BNPI.hu
- http://cserepfalu.hu/wp-content/uploads/2015/11/7.-K%C5%91kult%C3%BAra-%C3%96rd%C3%B6gtorony-%C3%96rd%C3%B6gcsuszda.pdf
