Ez legyen az első kétezres csúcsod a Magas-Tátrában!

Facebook Tweet

2020. május 09. - bencicuska

Az Elülső-Szoliszkó 2117 méterrel tengerszint felé emelkedő csúcsa nagyon jó választás azoknak, akik még csak ismerkednek a magashegyi tereppel. A Csorbatóról elérhető csúcs oda-vissza akár egy félnapos programnak is kiváló, mely során megismerkedhetünk a Tátra esszenciájával.

2018-as májusi liptói csillagtúránk utolsó napjára valami könnyű, de látványos túrát szerettem volna beiktatni, így jött az ötlet, hogy Csorbatóról másszuk meg az Elülső-Szoliszkó (Predné Solisko) csúcsát, amiről csak csupa jót hallottam eddig, plusz hogyha még belefér, a Malompataki-völgyben (Mlynicka Dolina) is sétáljunk egyet a Fátyol-vízesésig (Vodopád Skok). Ruzomberoki szállásunkat elhagyva az autópályán gyorsan odaértünk a Magas-Tátra lábához, ahonnan egy rövid szerpentinezés után kisvártatva Csorbató (Strbské Pleso) településére értünk.

Csorbató, a Malompataki-völgy bejárata

A település megközelíthető Csorba (Strba) irányából fogaskerekű vasúttal, vagy Poprád irányából a tátrai villamossal (vagy akár busszal) is. A parkolás nem meglepő módon a településen fizetős, több parkolóhely található mind a központban, mind a Malompataki-völgy bejáratánál. Csorbató a Tátra legmagasabban található települése, 1346 méteres tengerszint feletti magasságban terül el a Malompataki- és Furkota-völgyek között, a névadó tó szomszédságában.

A Csorba-tó és környéke a gerincről

A Csorba-tó (Strbské Pleso) a Tátra szlovákiai részének második legnagyobb tava. A klimatikus gyógyhely fejlesztése 1872-ben kezdődött meg, amikor Szentiványi József földbirtokos vadászházat építtetett a mai üdülőtelep helyén, majd megkezdődött turistaszállók, szállodák, fürdők kiépítése a Magyarországi Kárpát Egyesület kezdeményezésére. (A településről, annak épületeiről egy másik cikk keretein belül szeretnék részletesebben szólni)

A környék térképe. Mapy.hiking.sk

Azt leszögezném, hogy bár a Magas-Tátra legkönnyebb kétezres csúcsáról van szó, az oda vezető túra semmiképp nem egyszerű sétaútnak tekinthető! A csúcsra vezető út meredek, az utolsó egyharmadát sziklás, magashegyi terepen kell megtenni, oldalt függőleges leszakadásokkal, egy-két nagyobb sziklatömbnél pedig a kezünk segítségére is szükségünk lehet. Azonban ha rendelkezünk középhegységi túratapasztalattal, megfelelő időjárási körülmények között bátran nekivághatunk a túrának. Az utat megkönnyítendő a Csorbatóról az út kétharmadát akár ülőszékes felvonóval is megtehetjük. A tóparttól a csúcsig kb. 5 kilométer az útvonal, amit a téli zárlat időszakában (november 1 - június 14) oda-vissza kell bejárnunk, nyáron azonban a Furkota-völgy felé körtúrát is tehetünk.

A Szoliszkó-gerinc, elöl az Elülső-Szoliszkó, melynek tetején csúcskereszt van.

Május végén, korán reggel nem sokan voltak még, így a szokásos nyüzsgés helyett egy nyugodt, csendes Csorbatón kezdtük a túrát. A névadó tavat megkerülve, a kék jelzésen kezdtük meg az emelkedést, eleinte sűrű lucfenyvesben. A hegygerincre felérve az út meredeksége enyhül, a nyiladékban pedig már némi ízelítőt is kapunk a Tátra előttünk sorakozó csipkézett hegycsúcsaiból. Itt is láthatjuk, hogy ellentétben az északi oldallal, délen a Magas-Tátrának nincsenek igazi előhegyei, a 2000-2655 méter tengerszint feletti magasságú csúcsok váratlanul, a semmiből emelkednek a Poprádi-medence dimbes-dombos völgyei felé. Emiatt a déli oldal csúcsai rövidebb, de cserébe összességében meredekebb úton érhetőek el, mint az északiak. Utunkat keresztezi a síugrósánc nem éppen tájba illeszkedő építménye, melyet az 1970-es sívilágbajnokság megrendezésének lebonyolítására építettek. Az építményt utoljára 1999-ben használták versenyen, a mai igényeknek már nem felelne meg.

Egy laposabb részre érve megnyílik a kilátás észak felé, előttünk a Malompataki-völgy tágas, lépcsőzetesen elterülő katlana magasodik a csipkézett ormokkal keretezve, középen a hóolvadás után nagy erővel lezúduló Fátyol/Szkok-vízeséssel (Vodopád Skok).

A Malompataki-völgy katlana. Középen lent a Skok vízesés, balra a felvonó, fent a Hlinská Veza (2340)

A törpefenyves övezetet elérve a télen sípályának használt nyiladékban emelkedünk meredeken egészen a Szoliszkó alatti menedékházig (Chata Pod Soliskom, 1840 m). Már idefentről is csodás a kilátás, főleg a Csorbató irányába. A tó tükröződő vízfelülete és a körülötte elterülő épületek meglepően távolinak tűnnek, főleg ahhoz képest, hogy mindössze két és fél kilométert tettünk meg a gerincen. Itt található a libegő felső állomása is, mellyel mindössze 7 perc alatt lehet feljutni idáig. Idefent egy pizzázót, illetve magát a menedékházat találjuk. Ez utóbbit mindenkinek tudom ajánlani, kiváló ételeket-italokat fogyaszthatunk itt, illetve ha időben foglalunk szállást, akár fent is aludhatunk.

Balra a menedékház

A Szoliszkó alatti háznál

A menedékháztól még egy óra a csúcsra vezető út, és innen kezdődik a túra izgalmas része, innentől érezhetjük magunkat igazi tátrai, magashegyi környezetben. A lapos, jég által tördelt gránittömbök ösvényén, törpefenyőben kanyarogva emelkedünk egyre felfelé, míg hátrafelé egyre szédítőbb lesz a magasság, jobb oldalról pedig közvetlenül a Mlynicka dolina felé eső függőleges szakadékfal kísér minket, így érdemes vigyázni, hova lépünk. A bizarr sziklaformák között aztán végül azt vesszük észre, hogy a törpefenyő is elfogy. A tátra időjárásának kettősségét is sikerült megtapasztalnunk: miközben felfelé mentünk, ködfelhőben úszott a csúcsok teteje, amíg időztünk a csúcson, szinte teljesen kitisztult az ég, lefelé pedig már ragyogó napsütésben mentünk.

Bizarr sziklaformák között vezet utunk

Az óriási, billegő gránittömbökön csak óvatosan közlekedjünk!

A híres Kriván-csúcs is megmutatja magát

Itt találkozhatunk a Tátra jelképének számító állatokkal, a tátrai zergével és a mormotával is. Felfelé három zergével találkoztunk, akik nesztelenül próbáltak még előttünk elosonni, de végül észrevettük egymást. A Tátrában a meredek, köves, nehezen megközelíthető, de dús füvű lejtőkön gyakran megpillanthatjuk a békésen legelésző zergéket, mi a legtöbbet a Furkota-völgyben, illetve a hegység keleti végében, a Bélai-Tátrában láttuk eddig. A mormoták is hasonló környezetben élnek. Ha magashegyi környezetben éles, visszhangzó füttyöt hallunk, azt jó eséllyel egy mormota hallatta, figyelmeztetve társait a ragadozómadarak közeledtére. De a zergék is hasonló, füttyentő hangot adnak ki, ha veszélyben érzik magukat. A csúcsról lefelé a mormotákkal is találkoztunk, az egyik egy sziklatömbön hasalva sütkérezett és figyelte a veszélyforrásokat, a többi pedig a füves hegyoldalban evett, játszott.

Természet a Szoliszkón: Fenyőszajkó

Természet a Szoliszkón: Zergék

Természet a Szoliszkón: Mormoták

A sziklatömbök közötti szerpentinezés után kisvártatva megpillantjuk a csúcsot jelző keresztet. Mint ahogy azt neve is jelzi, az Elülső-Szoliszkó (Predné Solisko) a gerinc legelső csúcsa, gyakorlatilag csak egy előcsúcsa azoknak. Felérve a csúcskereszthez ez egyértelművé is válik, hiszen a gerinc folytatását 2300-2400 méter közé eső, még innen is monumentálisnak látszó csúcsok alkotják. Nyugati irányban a Furkota-völgynek inkább az alsó szakasza látszik, mögötte a következő völgy felett a jellegzetes, ferde Kriván tornyosul. A Furkota-völgyben itt-ott kisebb kék és smaragzöld tengerszemek pettyezik a tájat. A másik irányban a Malompataki-völgy katlana tátong, közvetlenül alattunk a Fátyol-vízesés zuhatagával, a fölötte lévő teraszon pedig a Pleso nad Skokom víztükre csillog. Felette emelkedik a Bástya-gerinc a Pátria és a Sátán csúcsaival. A völgy keletkezése a gleccserek visszahúzódásának köszönhető. A jégkorszak végén a fokozatos felmelegedéssel az egykori gleccser egyre feljebb és feljebb húzódott, kialakítva a völgy tereplépcsőit és U alakú katlanjait, a katlanok aljában pedig kár- és morénatavak alakultak ki. A csúcson sokáig elidőztünk, élvezve a parádés panorámát. Igazi magashegyi kilátás ez, mely ízelítőt ad a hegység belső, még magasabb csúcsainak vad hegyvilágából. Érdekesség, hogy a körülöttünk elterülő két völgyben egy nagyon szép nyári körtúra, a Lorenz-hágóba (Bystrá lávka) vezető sárga jelzés útvonala halad, mely szintén nem nehéz, de egy kis felkészültséget, előzetes tapasztalatot mindenképp igényel.

A Furkota-völgy tengerszemei

Mlynicka dolina (Malompataki-völgy)

Skok-vízesés és felette a tó

Szoliszkó-gerinc

Kilátás Csorbató irányába

A csúcskereszt

Lefelé a csúcsról

Mivel a Szoliszkó túrát mindössze 4 óra alatt oda-vissza megjártuk, még a hazaút előtt felkapaszkodtunk a Mlynicka-völgyön a Skok/Fátyol-vízeséshez. A téli zárlat ideje alatt a völgy csak idáig járható szabadon. Azonban már a vízeséshez is megéri felmászni, mert egyike a Tátra legszebb zuhatagainak. Egy nagyobb és egy kisebb ágra szakadva, nagy erővel zúdul alá a jégkori katlan 30 méteres sziklafalán, vízpermetet fröcskölve akár több tíz méterre is. A vízesés alatt pedig kis tómedencében gyűlik össze a víz. A vízeséshez vezető út oda-vissza 8 km kb. 380 méter szintemelkedéssel.