Úton a természetben.

Túraddikt

Vasalt úton a Felvidék legvadabb szurdokában

Útikalauz a Paradicsomhoz 6.

2020. július 02. - bencicuska

Átkelés szűk hasadékokon, fatorlaszokon, hatalmas vízeséseken, alattunk robajló erejű patakkal - ha erre vágysz, a Kysel-szurdokban kialakított via ferrata útvonalat meg kell ismerned!

p1510256.JPG

Évek óta terveztük a Kysel bejárását, mely a Szlovák Paradicsom leghírhedtebb szakadéka egyrészt zabolátlan vadsága, másrészt a 44 évvel ezelőtt kiütött tűzvész miatt, mely hatalmas pusztítást végzett, négy évtizedre járhatatlanná téve a völgyet. A négy évtizedes kényszerpihenő alatt a szurdokban a természet újraéledt, a 2016-ban kiépített via ferrata tanösvénynek köszönhetően pedig testközelből is megcsodálhatjuk a szakadék elképesztő méreteit.

95892.jpg

A "Tömlöc" 1926-ban. Forrás: Fortepan

A Kysel volt az utolsó kiépített, vízeséses szurdokvölgy, ahol eddig nem jártunk a Szlovák Paradicsomban (na jó, Kittinek a Sokolia Dolina is kimaradt eddig), így elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy rászánjuk magunkat a szokásosnál valamivel nagyobb kihívásra. Egyébként a környék nagy rajongójaként kötelezőnek is tartottam ezt a túrát, ugyanis valahol azt olvastam, hogy aki nem járt még a Kyselben, az gyakorlatilag nem ismeri a Paradicsomot. A kijelentés enyhén szólva is vicces, tekintve, hogy negyven éven keresztül csak néhány embernek volt lehetősége bemerészkedni a völgybe. Utólag, teljesítve a túrát azonban teljesen egyet tudok érteni a kijelentés mondanivalójával: a Kysel a következő szintre emeli az egyébként is gyönyörű szurdokok látványvilágát.

Túránk útvonala

Mivel a Tomásovská Belá patak völgyében a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) éppen pályakarbantartást végzett, így a szurdokot nem a legkényelmesebb úton, Csingóból indulva közelítettük meg, hanem a Hernád-áttörés túlsó végéből, Podlesokból. Elég korán érkeztünk ahhoz, hogy a parkolódíjat és a nemzeti parkba szóló belépőt ne legyen kinek befizetni (ami nem volt szándékos, szezon közepén kifejezetten meglepő volt). A parkolódíj egész napra kb. 3 euró, két főnek a belépő szintén ennyi. Habár az interneten nem találtunk előzetesen túl sok információt arról, hogy via ferrata felszerelést Podlesokban hol tudunk bérelni, szerencsére hamar útbaigazítást kaptunk, erre az autós kemping recepciójánál van lehetőség. Míg Csingóban 10 euróba kerül a bérlés, Podlesokban 5 euró fejenként az összeg, melyet meg kell fizetnünk. Továbbá a Ferrata Kysel tanösvényhez külön belépőjegy váltása kötelező fejenként 5 euróért (a völgy bejáratánál a nemzeti park munkatársa ellenőrzi).  A recepción egy igényes, angol nyelven is elérhető eligazító kiadványt is kapunk a tanösvényről. És előzetesen azt is fontos megemlítenem, hogy a Kyselben ugyanaz a téli zárlat érvényes, ami a Magas-Tátra legtöbb turistaútján (június 15-től október 31-ig látogatható).

Bemelegítés a legnépszerűbb szurdokban

A Kyselig azonban még valahogy el is kell jutnunk, valahogy a Glac-fennsíkon át kell másznunk, hogy a túloldalán leereszkedve megkezdhessük a ferratázást. A Klastorisko rét sarkából induló sárga jelzésű turistautat több irányból közelíthetjük meg: a zöld vagy a piros és sárga jelzéseken meredeken emelkedő erdei utakon juthatunk fel. Választhatjuk a Hernád-áttörés első szakaszát a Kolostor-szakadékkal. Mi a Szlovák Paradicsom legnépszerűbb szurdokát, a Suchá Belát választottuk, mert a parkolóban még nagyon kevés autó állt, így szerencsére nem kellett sorbanállással húznunk az időt.

Suchá Belá - az első két kilométer (galéria)

A Suchá Belá nagy versenyelőnye a többi vízeséses-létrás szurdokkal szemben, hogy közvetlenül Podlesokból elérhető, a Zöld jelzésen 3 perc alatt a fehér kövekkel bélelt patakmederben találjuk magunkat. A Suchá Belá annyit jelent, hogy „Száraz Fehér-völgy”, ami a völgy vízfolyásának búvópatak jellegéből ered – nyáron gyakran a föld alatt folyik a patak egyes szakaszokon. Most a hetek óta tartó esőzéseknek köszönhetően nem kellett ettől tartanunk, a bakancsunk beázásától viszont annál inkább. A szurdok több, egymástól terepviszonyok és látvány tekintetében jól elkülönülő szakaszból áll: az alsó szakaszt meredek völgyfalak között csordogáló patak, néhány szűkebb szurdok és minimális szintkülönbség jellemzi. Ez nagyjából 2 kilométeren keresztül tart, közben a szűkebb átjárókban többször doronglétrahidak és fémpallók segítik a haladást. A szakasz vége felé egyre több hordalékfából álló torlasz nehezíti utunkat, ehhez érdemes hozzászokni, mert a Kyselben is rengeteg ilyennel fogunk találkozni. Ezeknél a torlaszoknál kifejezetten figyelnünk kell, mert könnyen eláztathatjuk magunkat rajtuk.

p1500937.JPG

p1500779.JPG

A Suchá Belá fatorlaszai felkészítenek a Kysel hasonló jellegű nehézségeire

A szurdok vegetációja és állatvilága is nagyon különleges. Bár mindössze 500 és 900 méteres tengerszint feletti magasság között helyezkedik el, hegyvidéki fajokból is találunk bőven, mely az északi kitettségnek és a meredek völgyoldalaknak köszönhető. A sziklafalakon jégkori reliktumként maradt meg a mészkedvelő lucfenyves. Feljebb bükk, juhar, hárs, kőris elegye vegyül a fenyvesekkel. A kitettebb szirteken néhány fenyőt leszámítva értékes fajok élőhelyéül szolgáló sziklagyepek találnak otthonra. A magasban sólymok fészkelnek, a sziklákon betelepített alpesi zergék legelésznek. Egészen gyakori itt a nagyobb vízhozamú Velká Biela Vodából egészen a völgy magasabb részeibe felúszó pisztráng, de nem ritka a vízirigó, a jégmadár, vagy a hegyi billegető látványa sem. Esősebb időszak után pedig számíthatunk a foltos szalamandrával való találkozásra.

Az élővilág néhány képben (galéria)

Körülbelül két kilométer után egy magas szirtekkel övezett katlanba érünk, a völgytalp meredek emelkedésbe kezd, majd hirtelen függőleges sziklafal zárja el a katlanból kivezető patakmedret: a Misové Vodopády, azaz Tál-vízesések szakadékának bejáratához érkeztünk. Ez a szurdok leglátványosabb vízesésrendszere. A szurdok első felfedezői, Mervay Sándor és Róth Márton a 20. század elején még csak idáig jutottak el, a vízesésrendszer a korai turistacsoportok számára áthatolhatatlan akadálynak bizonyult, így a hegyoldalba felkapaszkodva kerülték meg. A Hegyi Mentőszolgálat 1957-ben adta át a szurdok legveszélyesebb részein áthaladó, létrákkal és lánccal biztosított turistautat. A 30 méternél is nagyobb összmagasságú vízesésrendszer 5 sziklalépcsőn hullik a mélybe. A bizarr, sötét, nyirkos zuhatag lépcsői alatt a víz tál alakú mélyedésekben, örvényüstökben kavarog, neve innen ered. Az első, két részből álló létrát egy fémpalló követi, majd újabb létra, újabb fémpalló, végül még egy utolsó létra vezet fel a szakadék tetejére. A vízesés hangos zúgása, a sötét sziklák és a bizarr sziklaformák egészen különleges látványt kölcsönöznek ennek a szakasznak. Hétvégi napokon kb. délelőtt 9 óra után itt jelentős torlódások tudnak kialakulni, ami nem szerencsés a nézelődéssel alapból kb. 3 órás menetidő mellé. Ha nagyon sok autót látunk a parkolóban, inkább más útvonalat válasszunk!

A Misové Vodopády szakadéka

A vízesés felett a sziklafalba erősített fémtálcákon, láncba kapaszkodva egyensúlyozunk tovább, zúgókat elmellőzve. A völgynek itt újra változik a képe, talpa ismét tágasabb, a sziklafalak magassága egy picit csökken. Ez mit sem von el a vadregényességéből. A sziklákban kisebb barlangnyílások tátonganak, árulkodva a patak egykori szintjéről és az egykori karsztforrásokról. A pataknak hol az egyik, hol a másik oldalán, a nagyobb köveken ugrálva haladunk egyre előre, majd újabb zúgós doronglétrás szoros következik.

p1500847.JPG

p1500851.JPG

Biztonságos fémtálcákon

 Végül egy olyan szűkülethez érkezünk, ahová a napfény szinte egyáltalán nem jut be, a sziklafalak a fejünk fölött már csaknem barlangszerűen összeszűkülnek. Az elképesztően szűk hasadékon át egy szabályos kör alakú sziklakatlanba érkezünk, melynek egyetlen lefolyása maga a hasadék. Nem kizárt, hogy ez egy egykori barlangterem felszakadt maradványa, melyről a sziklafalakban tátongó üregek, rombarlangok is árulkodnak. Az egyik masszív sziklafalról a katlanba széles vízesés hullik két lépcsőben, melynek tetejére meredek fémlétra vezet fel. Az Ablakos-vízesésnél (Okienkovy vodopád) járunk, mely a nevét a vízeséstől balra látható rombarlangról, kőablakról kapta, ezen a létrán felérve át is kell másznunk. Nem messze innen balról az Oldalsó-vízesés (Bocny vodopád) magas zuhataga hullik be, majd a kisebb, de igen bájos sziklavályúval és természetes jacuzzira emlékeztető medencével ékeskedő Teknő-vízesés (Koritovy vodopád) lépcsőit másszuk meg fémtálcák és létra segítségével.

A szurdok legkeskenyebb pontja (galéria)

p1500926.JPG

p1500934.JPG

Az Ablakos-vízesés és az Ablak

p1500942.JPG

Teknő-vízesés

A szurdok bár kezd egyre barátságosabb lenni, azért még tartogat meglepetéseket, néhány kisebb zúgó és patakmederben ugrálós rész után a Kaszkád kidőlt fatörzsekkel teli szakadéka következik, melyen tavaly még egy kb. száz méter hosszú doronglétrasoron lehetett átjutni, amit azóta biztonságosabb, fémtálcás-drótköteles megoldásra cseréltek. A Kaszkád vízesése felett már csak néhány kisebb szurdokrész és zúgó akadályoz minket a haladásban, itt a völgy felső, meredek szakaszára érünk, ahol a karsztforrások vize a felszínre lép. Ez a rész leginkább a Bükk hasonló karsztforrásos völgyeire emlékeztet.

p1500974.JPG

p1170893_41428373922_o.jpg

A Kaszkád 2020 júniusában és korábban, 2018 áprilisában

p1500967.JPG

p1170890_41428377272_o.jpg

Az állandóan csepegő barlangokban, hasadékokban télen látványos jégorgonák jönnek létre

p1500981.JPG

p1500995.JPG

Kaszkád

Átkelés a Menedékkőn

A szurdok tetején érdemes megpihenni a kialakított esőbeállónál, majd a sárga és piros jelzéseken a Klastorisko – Menedékkő-tető irányába indulunk. A következő szakaszon leginkább a hegyvidéki virágok, a különböző orchideafélék, harangvirágok és haranglábak látványában gyönyörködhetünk. Az erdei, enyhén hullámzó szakaszon a fennsík egyik legszebb rétjére, a Klastoriskóhoz érünk, a karthauzi kolostor romjaihoz.

p1510022.JPG

p1510025.JPG

A Klastorisko felső rétje

A fennsík a középkori dokumentumokban Menedékkő (Lapis refugii) néven található meg. A helyi lakosság a tatárok elől a három oldalról szakadékkal védett fennsíkra menekült, ahová a lovas fosztogató seregek nem tudtak feljutni. A lakosság megemenkülésének emlékére 1305-1307 között a karthauzi néma barátok kolostort emeltek a fennsíkon, melyet 1543-ban a Habsburg császári csapatok romboltak le, miután rablók fészke lett. A kolostortól enyhe emelkedő vezet fel a pompás rét keleti végébe, ahonnan csodálatos kilátásunk nyílik egyrészt tiszta időben az innen karnyújtásnyira emelkedő Magas-Tátrára, másrészt a minket körülvevő meredek oldalú lapos fennsíkokra, melyek a hegység egykor egybefüggő hatalmas fennsíkjának maradványai, amiket ma szurdokvölgyek szabdalnak darabokra. A rét sarkából kezdjük meg az ereszkedést a sárga jelzésen, mely talán a legmeredekebb turistaút az egész hegységben, mindössze 800 méteres távon 250 méteres szintkülönbséggel. A törmelékes, sziklatömbökkel és lánccal biztosított letörésekkel biztosított turistaút egyenesen a Kysel bejáratához vezet minket.

Ereszkedés a Kysel bejáratához (Galéria)

Vasalt út az Óriás-vízeséshez

A Kysel patak Biely Potokba való torkollása egy meghitt, igazi vadonbéli hangulatot árasztó pontja a hegységnek. A ferrata tanösvény kiindulópontját jelölő táblánál a via ferrata felszerelést magunkra véve, az angolul és magyarul is beszélő természetőrnek jegyünket megmutatva el is indulhatunk a nemzeti park legvadabb kanyonjába. A via ferrata pályák nehézségét egy ötfokozatú skálán mérik A-tól E-ig, az A-B fokozatok inkább könnyű gyakorlópályának nevezhetők, amik átlagos erőnléttel teljesíthetők. A Kysel-ferrata C fokozatú, ami annak köszönhető, hogy sokszor a völgytalp felett több méterrel egyensúlyozunk, máshol kifelé hajló sziklákon kell kézzel megtartanunk magunkat, a patakmeder felé kilógva. Aki azonban már végigjárta a Szlovák Paradicsom összes szurdokát, annak semmiképp nem fog gondot okozni ez sem, sőt a beülő és a sisak egy extra biztonságérzetet is nyújt. Mi még korábban sosem jártunk via ferrata útvonalon, így külön izgalmas volt kipróbálni. Mivel összességében nagyon szuper élmény volt, így egészen biztosan többet is ki fogunk próbálni.

A Kysel bejárata utáni kis szűkületen kipróbálhatjuk a felszerelésünket

A túrát azonban semmiképp nem lehetne könnyűnek nevezni, már csak azért sem, mert ebben a szurdokban a legbővizűbb a patak. Nagyjából másfél kilométeres szakaszáról van szó a völgynek, mely elsőre egyáltalán nem tűnik soknak (a Suchá Belá az elejétől a végéig kb. 4 kilométer), azonban ahogy azt a tábla is jelzi, 2 órás menetidővel kell számolni a ferrata-pálya végét jelző hídig az Óriás-vízesés tetején. A szakasz elején már rögtön feltűnik, hogy a növényzet viszonylag ritkás felettünk, a nap jobban besüt ide, mint azt várnánk egy ilyen, több száz méter magas, szinte függőleges hegyoldalakkal körülvett hasadékban. Ennek oka épp a 44 évvel ezelőtti tűzvész, mely az erdőt szénné, a sziklákat pedig porrá változtatta. 4 évtized azonban elegendő volt ahhoz, hogy a természet a sebeinek nagy részét begyógyítsa, éppen ezért 2016-ban elérkezettnek látták az időt, hogy újra látogathatóvá tegyék a kanyont, melyet egyetlen Szlovák Paradicsom-rajongó sem hagyhat ki.

A négy évtized kényszerpihenő alatt már-már legendássá vált szurdok egyike volt a Magyarországi Kárpát Egyesület Iglói osztálya által feltárt kanyonvölgyeknek a 20. század első évtizedeiben. A feltárása 1907-ben kezdődött meg Meszléri Tivadar és társai által, akik fokozatosan, alulról és felülről napról napra közelebb kerültek a völgy teljes bejárásához. 1925-től 1976-ig a szurdok fémlétrákon, hidakon, tálcákkal és lánccal biztosított ösvényen volt látogatható.

1976-ban a XXI. Szepesi Napok turistatalálkozója alatt egy égve hagyott tábortűz megpecsételte a szurdokvölgy sorsát. A július közepi hőségben lángra kapott fenyves 30 hektárja semmisült meg, a sziklafalakat pedig a tűzvész után érkezett eső oltott mésszé változtatta (így a kövek pergése napjainkig nem állt meg, ezért fontos a sisak).

Először a meder kövein ugrálva haladunk, majd az első kisebb szűkülethez érve egy 100 méteres ferrataszakasz következik, melyen kipróbálhatjuk a felszerelésünket, és nagy vízállás esetén elkerülhetjük, hogy idő előtt beázzon a bakancsunk. A drótkötél mellett az egész szurdokban mindenhol fém lépcsőfokok segítik a haladást, melyek némelyike mindössze akkora, hogy épphogy elfér rajta a lábunk. Egy tágasabb, világosabb szakaszon vízirigók száguldanak el mellettünk, a patakban pedig pisztrángok sietnek dolgukra.

p1510088.JPG

A szurdok első komolyabb szűkülete

Az első komolyabb szűkületen egy kisebb zuhatag formájában hullik alá a víz, a fatörzsekből és hatalmas kövekből álló torlaszt jobb oldalról kerüljük meg egy csúszós sziklafalon, a drótkötélbe kapaszkodva. Egyszercsak a patak gigantikus méretű, égbe szökő csupasz, világosszürke sziklafalak közé szorul, és egy pillanatra elbizonytalanodunk, mikor egy kb. 10 méter magas fatörzs és sziklatorlasz állja az utunkat. Rémisztő a látvány, és semmi nem utal a helyes irányra, így magunknak kell kitalálni a legoptimálisabb útvonalat felfelé. Itt nagyon oda kell figyelnünk, mert egy megcsúszásnak súlyos következményei lehetnek. A Felvidék Paradicsomának nem a hatalmas függőleges létrák a legveszélyesebb részei, hanem sokkal inkább az ehhez hasonló kiépítetlen, eredeti vadságukban látható torlaszok.

p1510105.JPG

p1510118.JPG

p1510120.JPG

Hatalmas szirtek között

p1510124.JPG

p1510128.JPG

Felkapaszkodás a pokoli méretű hordaléktorlaszon

Az összeszűkülő falak között végül meglátjuk a drótkötélpályát, melyet követnünk kell. A szoros egyik leglátványosabb szakasza következik, mely a következő kanyarban felbukkanó Barikád-vízesés zuhatagjánál teljesedik ki maximális pompájában. A V alakban összeszűkülő természetes barikádon át nagy erővel tör utat magának a víz. A mederben a tűzvész során megrongálódott fémlétra kicsavarodott maradványait is megtaláljuk. Itt már megdolgoztatja izmainkat is a drótköteles-fémhágcsós kiépítés, a vízesés szakadékán csak araszolva tudunk átjutni. A szűkület felső végében egy hatalmas kürtős rombarlangot látunk magasan a völgyoldalban.

p1510131.JPG

p1510142.JPG

p1510135.JPG

p1510152.JPG

A Barikád-vízesés vadkanyonja 

p1510155.JPG

Kürtős rombarlang impozáns bejárata

95874.jpg

Túrázók a barlangban 1928-ban. Forrás: Fortepan

A vízesés felett egy nyugodtabb rész következik, mely 150 méter után ismét vad szurdokba csap át. A Kápolna-vízesés (Kaplinkovy vodopád) szakadékába érkeztünk, melyet ha összehasonlítunk a régi fotókkal, akkor láthatjuk csak a hatalmas különbséget a tűzvész előtti és utáni állapot között. A Meszléri Tivadar és társai által Kossuth-kápolnának nevezett kb. 12 méter magas vízesésnek ma már csak a legfelső, kb. 5-6 méteres lépcsőfoka látható, ugyanis a fentről lehulló fák és a mészkőtörmelék olyan szinten felhalmozódott a völgytalpon, hogy szó szerint maga alá temette a vízesés alsó részét. A vízesés még maradványaiban is gyönyörű szurdokán szintén a fémhágcsók segítségével kapaszkodunk át.

Átjutás a Kápolna-vízesés gigantikus torlaszain

dscf2793-small_1.jpg

p1510167.JPG

A Kossuth-kápolna a 20. század első évtizedében (forrás: Meszléri Tivadar) és most. A jobb oldali sziklafal kettős színlője (egykori patakmeder szintjét jelölő vonal) mutatja meg, hogy mennyit "zsugorodott" a vízesés a lehullott törmelék miatt.

A Kápolna után az egész hegység legvadabb szakadéka következik , a Tömlöc, azaz Temnica. A szurdok több száz méter hosszan monumentális méretű függőleges sziklákkal övezett hasadékká válik, ahová a napfénynek csak nagyon kis része jut be, a nedvességtől és a növényzettől zöldesfekete sziklafalak között a mély vízben nem, csak a fémhágcsókon lehetséges az átjutás. A patak sokezer éves munkáját a minket körülvevő óriási örvényüstök mutatják, melyek a zúgókon alábukó víz csobogását mennydörgő hangerővel verik vissza. Odakint hiába süt a nap, idelent, a már-már barlanggá összeszűkülő Tömlöcben úgy tűnik, mintha az ég beborulna és vihar tombolna. A legszűkebb sziklahasadéknál a hágcsókon az egyik oldal függőleges sziklafaláról a másikra kell átlépnünk kisebb akrobatamutatvánnyal. Végül egy, a víz és a benne örvénylő törmelék által hatalmasra tágított barlangnyíláson, örvényüstön keresztül kapaszkodunk fel a Tömlöc legmagasabb vízesésének tetejére. Itt felérve már kellőképp elfáradtunk, így lepihentünk egy kicsit, hallgatva az itt szelídebben csordogáló patak csobogását.

p1510174.JPG

Úton a Tömlöcbe

p1510183.JPG

p1510192.JPG

p1510193.JPG

p1510195.JPG

p1510196.JPG

A Tömlöc pokoli vadságú szorosában

p1510201.JPG

Néhány helyen ilyen "mutatványokra" is szükség van

p1510205.JPG

p1510210.JPG

A patakmeder itt valóságos barlanggá szűkül

A következő szakaszon ismét egy hosszú, immár karjainknak nagyon fárasztó ferratás traverzálás következett a Tömlöc feletti  sziklafal oldalában, egészen a völgyet lezáró hihetetlen méretű sziklakatlanig. A patak medre a monumentális katlannál 90 fokban irányt vált, és az azt lezáró függőleges sziklafalon mintegy 60 méteres magasságból zúdul alá az Óriás-vízesés (Obrovsky Vodopád) lehengerlő méretű víztömege. Meszléri Tivadaréknak fáradságos expedíciók sorozatával sikerült csak 1908-ban leereszkedni az akkor Glacz-hegységnek nevezett karsztvidék egyik leggyönyörűbb pontjára. Roth Márton, a Karsztvidék nagy felfedezője végülis a Meszléri-vízesés nevet adta a többlépcsős, gigantikus zuhatagnak. A függőleges sziklafalon történő mászás a fémhágcsók igénybevételével nem nehezebb mint bármelyik létra megmászása, azonban így is hajmeresztő élmény a dübörgő, párát szerteszét fröcskölő zuhatag mellett felkapaszkodni. Végül a vízesés felső lépcsőjénél átívelő hidacskával elérkeztünk a ferrata-szakasz végére.

Traverzálás az Óriás-vízesés alatt (galéria)

p1510223.JPG

p1510229.JPG

p1510230.JPG

p1510256.JPG

p1510263.JPG

p1510268.JPG

Út az Óriás-vízesés tetejére

A híd tetejéről a mélybe pillantva még gigantikusabbnak tűnik az imént alulról látott katlan képe. Innen a sárga turistajelzést követve egy újabb remek szakadékon jutunk el a Klastoriskora vezető egykori szénégetőút feljárójához. Azonban néhány perces kitérővel megmászhatjuk a völgy főágát lezáró utolsó vízesést, a Karoliny-zuhatagot, mely két lépcsőben zúdul alá, az alját hatalmas farönkök torlasza borítja, a felső lépcsője pedig a sziklába szűk medret vájt. Itt is használhatjuk még a ferrata felszerelésünket, de már nem kötelező, ez a része a szurdoknak bármikor bejárható Klastoriskoról érkezve is. A vízesés felett a lapulevelekkel borított völgy patakja kettéágazik: a kék jelzést követve a Maly-Kyselen a Kis-vízesés és a Mohos-vízesés mésztufás képzőményeit megtekintve érkezhetünk a Suchá Belá feletti nyeregbe. A zöld jelzésen pedig a Velky Kysel vadregényes völgyén juthatunk fel a Pawlas-vízesést, a Természetvédők-vízesését és a Torlasz-vízesést megmászva a Glac-fennsík közepére.

p1510277.JPG

p1510283.JPG

Az Óriás-vízesés feletti szakadék

img_20200624_162303.jpg

p1510301.JPG

p1510303.JPG

Karoliny-vízesés

 

 

Mivel este 7-ig vissza kellett vinni a felszerelést az autocampingbe, úgy döntöttünk, hogy inkább a szekérúton felkanyargunk Klastoriskora, majd a sárga és a piros jelzéseken ereszkedünk le Podlesokba. Ezek a szakaszok szép erdőben, hangulatos fenyvesek között és sziklafalak oldalában vezetnek.

p1510306.JPG

p1510308.JPG

Kilátópont a Kysel felett, a Klastoriskora vezető kék jelzésű szekérút oldalában

A most bemutatott túra ugyan nem könnyű, de aki vállalkozik a bejárására, nem fog csalódni a természet szépségeiben.

Köszönöm, hogy elolvastad a cikket! Ha tetszett, kérlek oszd meg ismerőseiddel, és nyomj egy ’tetszik’-et a Facebook oldalunkra-is!

Felhasznált források:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://turaddikt.blog.hu/api/trackback/id/tr7315979388
Nincsenek hozzászólások.