Az Alacsony-Tátráról általában a legmagasabb pontján 2000 méteres magasságig elérő gyephavasi jellegű főgerinc jut az emberek eszébe. Azonban ha a főgerincről lepillantunk Liptó vidékére, egy völgyekkel szabdalt, festői, sziklákkal tagolt tájat látunk magunk előtt, mely karsztjelenségeivel, barlangjaival, szurdokaival, szirtjeivel tűnik ki a Felvidék mesés vidékei közül.
Eredetileg az általunk még ismeretlen Liptói-havasokban terveztünk túrázni, viszont a viharveszély miatt a 2000 méter feletti hegyeket inkább ezúttal elkerültük, okulva a tavalyi Nagy-Morgás túránkból. Mivel szállást Liptószentmiklóstól nem messze sikerült foglalni, így adta magát, hogy a helyzetből adódóan a számunkra ugyancsak ismeretlen karsztvidéket vegyük célba, mely az Alacsony-Tátra főgerincétől északra terül el.
Az Alacsony-Tátra fő tömegét kristályos kőzetek építik fel, legfőképp gránit és kristályos pala. A hegység előtereiben a kristályos kőzeteket a földtörténeti középidőben, kb. 200 millió évvel ezelőtt tengeri üledékes mészkőréteg fedte be. A kréta-korban a hegység kiemelkedésekor a mészkőterületek élesen különváltak a hegység többi részétől. A hegység a mai képét csak jóval később nyerte el, a pleisztocén eljegesedések időszakában, amikor gleccserek formálták a magasabb régiókat. Ezért a hegység főgerincének formája erősen aszimmetrikus, az északi oldalakon a gleccserek tevékenysége jóval erősebb volt, így vad, magashegyi formákat vájtak ki, míg a déli oldalak szelídebben futnak alá. Nemcsak az északi, de a déli oldalon is találhatunk mészkőből és dolomitból felépülő területeket (pl. a Bisztrai-barlang környéke), illetve a hegység főgerincén a Gyömbér alatti menedékháznál a Kozé chrbty (Kecske-gerinc) vonulatán is megjelenik, egy egyedi, magashegyi karsztvidéknek adva otthont. Azonban a legtekintélyesebb karsztos területek a Szentiváni- és a Deményfalvi-völgyek között jöttek létre, a cikkben erről a hegységrészről fogok írni.
Poludnica és a Stanisovska-barlang
Első túránkat Szentivánban (Liptovsky Ján) kezdtük, a Jánska dolina (Szentiváni-völgy) bejáratánál. Célunk a Poludnica pompás mészkőcsúcsa volt, mely a Liptói régió egyik leggyönyörűbb kilátását adja. A Dumbier hotel mellől indul a zöld jelzésű turistaút, melyen egészen a sípálya tetejéig emelkedünk. A meredek, tipikus alacsony-tátrai emelkedőn nagyon rövid, kb. másfél kilométeres távon összesen kb. 300 méter szintet teszünk meg felfelé. A kilátás végig nagyon szép, bár a reggeli ködben még teljesen nem tapasztalhattuk meg.
Az első emelkedő (Galéria - kattints a megnyitáshoz!)
A sípálya tetejétől már kevésbé meredek, erdei úton haladunk tovább a kisebb, fenyvessel borított hegycsúcsokon, végül egy gyönyörű kaszálórétről nyílik először tágabb kilátásunk, egyrészt a Vág túloldalán emelkedő Liptói-havasok irányába, másrészt pedig az Elülső-Poludnica szirtjére. A mesés, fenyvessel szegélyezett kaszáló nyergéből a nagyon meredek sárga jelzésű ösvényen kapaszkodunk a csúcs felé. Itt kevesebb mint két kilométeres táv alatt több mint 450 méter szintet teszünk meg felfelé.
Az ösvény egyre sziklásabb lesz, a felettünk tornyosuló szirtek is egyre nagyobbá válnak. Az út felénél jobb oldalt egy inaktív forrásbarlangot találunk, mely szabadon látogatható. A bejárat oldalában lévő tábla szerint ennek a barlangnak is szerepe volt a második világháborús partizánharcok idejében. Az első teremből egy kisebb szűkületen átsétálva egy tágasabb, meredeken emelkedő aljú teremben találjuk magunkat, melynek elszűkülő végében a barlangjárat véget ér. A mennyezet feletti vékony mészréteg repedésein a víz intenzív csepegéssel szűrődik át, kisebb cseppkőmedencéket alkotva. A barlang idős, felettünk a talajréteg is vékony, így csak kevés, kisméretű fejlődő cseppkővel találkozhatunk, főként borsókövekkel.
A barlang (Galéria - kattints a képre a megnyitáshoz!)
A barlangtól az ösvény tovább emelkedik, majd a gerinc elérése előtt jobbra kanyarodik. A fenyvest itt-ott zöldellő rétek és hófehér szirtek pettyezik. Kisvártatva az 1491 méteres magasságig emelkedő előcsúcs (Predná Poludnica) szirtjére érünk, melyről körbepillantva egész Liptó a szemünk elé tárul. 850 méterrel alacsonyabban Liptószentmiklós (Liptovsky Mikulás) városa terül el, mellette a felduzzasztott Vág-folyóval (Liptovská Mara). A víztározó sima víztükrét néhány kisebb hajó töri meg. A tó mögött a Kócs-havas sziklás piramisa vetekszik a mögötte emelkedő Rozsuteccel, melyen nemrég jártunk is. A Vel’ky Choc (Nagy-Kócs) csúcsát a Kócs szurdokokkal és szirtekkel tagolt karsztvidéke köti össze a Liptói-havasok égbeszökő magashegyi világával. Mire felértünk, az idő is kitisztult, így megnyílt a kilátás a Magas-Tátra felé is, ahol ebből a szögből a Kriván görbe csúcsáé a főszerep.
Elülső-Poludnica (Galéria)
Látnivalók, természeti értékek útközben
Kis pihenő után egészen a főcsúcs környezetéből erősen kiemelkedő sziklaormáig kapaszkodunk a kék jelzésű turistaúton, útközben rengeteg virág és madár színesíti utunkat az őserdei hangulatú, védett lucosban. A parádés kilátást nyújtó főcsúcs sziklája három irányból váratlanul szakad a mélybe, így jóval magasabbnak tűnik, mint a térkép által feltüntetett 1548 méter. Előttünk másnapi programunk, a Krakova Hola csúcsa magasodik, de attól egy 1100 méteres nyereg választ el minket. Ezek a karsztos masszívumok, melyek egy egykori fennsík lepusztult maradványai, a felgyűrődés következtében egymástól szigetszerűen különülnek el. A tőlünk jobbra található Deménfalvi-völgy túloldalán a Siná sziklás és füves, festői kúpja magasodik, a hegység főgerincét részben felhők takarják. Bár sem innen, sem az előcsúcsról nem nyílik teljes körkilátás, mindkét szikláról a táj más és más szeletét láthatjuk, így a hegy teljes csúcsélményt nyújt. A Szentiváni-völgy védett rezervátumának haragoszöld fenyvesei, a mészkedvelő virágok szőnyege, a karsztos sziklák és a körülöttünk lévő magasabb csúcsokra nyíló kilátás a hegység egyik legszebb pontjává varázsolják a Poludnicát.
Út a főcsúcsra
Siná
Kilátások a Poludnicáról
A kék jelzés a meredeken leszakadó északi oldalon vezet tovább. A hegygerincen toronyház méretű szirtsor emelkedik, mely gyönyörűen tanúskodik arról, hogy milyen, barlangok által szétfúrt óriási karsztfennsík lehetett egykor ezen a területen, ugyanis az erdőbe érve egy nagyon látványos, változatos karsztformákat mutató rombarlangrendszer mellett találjuk magunkat. A hegység kiemelkedésével a perem karsztterületei pusztulásnak indultak, az erózió és a fagyaprózódás megpecsételték az egykori barlangok sorsát. Először egy sziklaüregsor mellett haladunk el, melyet visszahajló eresz fed be. A következő kanyarban a kék jelzés egy pompás sziklakapun vezet át, ez akár egy víznyelő bejárata is lehetett egykor. Mellette egy örvényüstös barlangüreg tátong. A sziklatömb egyszer megszakad, a következőtől egy bevágás választja el. A rombarlangrendszer természetesen még itt is folytatódik, a következő üreg a legnagyobb és legérdekesebb, ugyanis ennek legalább négy bejárata van, ívelt sziklakapuval, alagúttal, mely a gerinc túloldalára vezet. Ezután még kisebb sziklaereszek és néhány tágasabb üreg következik, majd a szirt véget ér és az ösvény elkezd nagyon meredeken ereszkedni.
A rombarlangrendszer mellett
Itt nagyon oda kell figyelni, hogy a sáros csapáson és a rendkívül csúszós mészkőtömbökön hova lépünk, ugyanis nekem sikerült néhány igen fájdalmas zúzódást beszereznem ezen a rövid szakaszon. A Kúpel (Kupola) kisebb méretű csúcsára fenyvesben, rengeteg kidőlt fán átmászva jutunk fel. Egy festői, vadetetős nyeregből a zöld jelzésű útra kanyarodunk rá, mely egy végig szép erdőben kanyargó, keskeny ösvény. A sűrű erdőben alattunk szarvas vágtat el, de nem lepődnénk meg egy medvével való találkozáson sem. Lejjebb, egy meredeken lejtő talpú völgyecskében egy bő vízhozamú karsztforrást is találunk, ahol felszerelkezhetünk vízzel. Ezután rövidesen bezárul a hurok, és visszatérünk a zöld és sárga jelzés elágazásába, ahol felfelé már jártunk. A zöld jelzésen itt a reggel már megtett útvonalon, a sípálya mentén tudunk visszatérni a parkolóhoz.
Ebben a nyeregben kell balra fordulni a sárga jelzésre
Visszapillantás a Predná Poludnicára
Háttérben a Liptói-havasok
A kb. 6 órás túra után még valamit mindenképp szerettünk volna csinálni, ezért – mivel reggel már felkeltette az érdeklődésemet a parkoló melletti „Barlang 2 kilométer” feliratú jelzőtábla, ezért gyorsan utánanéztem, hogy a Stanisovská Jaskyna nevű látogatható barlangról van szó. Alapvetően Szlovákiában hétfőn a barlangok, várak, múzeumok zárva tartanak, ezért kellemes meglepetés volt, hogy ez a barlang a hét minden napján, 10 és 16 óra között látogatható. A völgyben autóval is megtehetjük a bejáratig vezető 2 kilométert, de akár kerékpárt vagy rollert is bérelhetünk.
A barlang völgyecskéje előtti barlangászház alatt településjelző tábla mutatja, hogy „Denevérfalvára (Netopierkovo)” érkeztünk. A túrák alapvetően óránként indulnak, de ha több érdeklődő van, indítanak pluszban csoportokat. Így mi a fél négykor induló csoporthoz tudtunk csatlakozni. A diákbelépőt fejenként 4 euróért kaptuk meg, majd kisvártatva kezünkbe nyomtak egy-egy fejlámpát, illetve egy angol nyelvű összefoglalót a barlangról. A barlangbejárat egy rövidke szerpentines emelkedőn közelíthető meg, útközben faragott mesebeli lényekkel találkozhatunk, többek között, boszorkánnyal, démonszerű figurával, illetve néhány másik barlangbejárat mellett is elhaladunk. Végül megérkezünk a Malá Stanisovská Jaskyna vasráccsal lezárt bejáratához.
Boszorkány a barlang bejárati termében
A barlang termei és járatai (Galéria)
A Kis-Stanisovská Jaskyna egy 765 méter hosszan feltárt, inaktív patakmedres barlang, melynek főága egy földalatti, víz által kivájt kanyonszerű folyosóból áll. A főág hossza 200 méter, a számos mellékág pedig 565 méter hosszúságban kanyarog labirintusszerűen. A barlangnak van egy felső szintje is, mely kötéllétrák segítségével megközelíthető a profi barlangászok számára. A bejárat egy inaktív forrásszáj, mely a negyedidőszakban vezette a barlang vizeit a felszínre. A barlang összeköttetésben áll a Nagy-Stanisovská-barlanggal és az Új-Stanisovská-barlanggal, összesen kb. 6 kilométeres barlangrendszert alkotva. A Szentiváni-völgy karsztos területén összesen kb. 120 barlangot tartanak számon, ezek közül a leghosszabb a Zlomiská, 11 kilométeres hosszúságával.
Az emeletes barlang különböző szintjei között létrákkal teremtettek kacsolatot (nekünk csak a falétrát kellett használnunk)
Érdekes formájú cseppkőmedencék
A látogatható Kis-Staniovská barlang varázsát egyrészt a kivilágítatlanság, másrészt a minimális kiépítés adja. A túravezetésből sajnos nem sokat értettünk, de a többiek visszajelzései alapján valószínűleg az is kiváló. A kisméretű termekben néhány helyen cseppkőlefolyást, borsóköveket, cseppkőmedencéket, és egy ponton két gyönyörű cseppkőoszlopot is láthatunk. Az intenzív csepegés, a sötétség, és a fáklyafüsttől kormos falak és a hófehér mészképződmények váltakozása egyedi hangulatot kölcsönöznek a barlangnak.
A barlangban kevés a cseppkő, de ami van, az igen szép
Az egyik teremben egészen 1910-ig visszanyúló, részben magyar feliratokat is olvashatunk. Az emeletre felvezető szűk kürtőkből kötéllétrák lógnak alá, mi lépcsőkön, falétrákon, kötélbe kapaszkodva bújunk át a hasadékokon, néhány helyen pedig kiállított figurák (pl. óriáspók, kúszójáratba ragadt barlangász), állatcsontok, illetve egy igen furcsa „sámánhely” teszik változatosabbá a túrát. A barlang télen is biztosan nagyon látványos, amikor telelő denevérekkel és látványos jégképződményekkel is találkozhatunk. A túra nagyjából egy órát vesz igénybe, és akit érdekelnek a barlangok, azok számára érdemes beiktatni. A végén a túravezetők még egy pohár borókapálinkával is megkínálnak mindenkit.
Figurák és furcsa "sámánrituálé-hely" a barlangban
A kettéágazó főágban többször elkanyarodva, kb. 8-as alakban térünk vissza a bejárathoz, ahonnan a parkolóhoz jutunk vissza, innen tehát akár rollerrel is visszagurulhatunk a völgy bejáratához.
Egy másik barlang bejárata
Krakova Hola és a Szabadság-barlang
Másnap a környék legmagasabb mészkőcsúcsát, a Krakova Holát indultunk el meglátogatni. A Deményfalvi Szabadság-barlang alatti fizetős parkolóból, vagy fentebbről, Lúckyból érdemes elindulni a túrára. Mi az előbbit választottuk, mert a túra után a barlang meglátogatását is tervbe vettük. Először a Demanovka-patak partján, a Szabadság- és Jégbarlangot összekötő turistaúton megyünk. A pataknak ezt a részét Száraz-ágnak is nevezik, ugyanis száraz időszakban a Lúcky környékén található víznyelőkben, a karsztos és nemkarsztos kőzet érintkezési pontján a patak vize eltűnik, és csak lejjebb, a Vyvieranie barlangjában bukkan újra a felszínre. Most a patak bővízzel zúdult lefelé a zuhatagos mederben. Egyáltalán nem meglepő, hogy a völgy ezen részén a melegebb időszakokban megáradt patak a mészkőbe milyen szabályos kanyont vájt, hiszen a meder tele van a főgerinc irányából érkező keményebb, gömbölyű gránittömbökkel, melyek erősen koptatták a felszínt.
Úton a Deményvölgyben
Kb. 20 perc alatt érkezünk meg a Vyvieranie elkerített barlangszájához, ahol a földalatti patak vize a felszínre jut. Innen a völgy oldalágában továbbhaladva felfedezhetjük az Alacsony-Tátra egyik legszebb szurdokvölgyét, mely szintén a Vyvieranie nevet viseli.
Vyvieranie: a több mint 1 km hosszú forrásbarlang része a 40 kilométer hosszú Deményfalvi-barlangrendszernek
Balra a völgy bejárati sziklaszorosánál a Béke-barlang mesterséges bejárati alagútja tátong. A vadregényes, karsztos szurdokvölgy hangulata a Szlovák Paradicsomra emlékeztet, rengeteg kisebb zúgó, vízesés, összehajló sziklafal keresztezi utunkat. A csúszósabb átkeléseknél lánc és hidak segítenek minket. A völgytalpat szinte végig virágszőnyeg borítja, különböző kosborok és más orchideák valóságos tömege fogad minket a szurdokban.
Virágok a völgyben és a gerincen (Galéria)
Szurdokban (Galéria)
A völgy egyik legszebb része az a zuhatag, mely lépcsőzetesen, a mészkőrétegeken zuhog lefelé. A patak vízhozama itt erősen függ a karsztvízszinttől, szárazabb időszakokban akár teljesen ki is száradhat a meder. Már a hegyoldalban kapaszkodva érintjük azt a katlant, ahová a völgy legnagyobb, kb. 7 méter magas vízesése hullik alá. A szerpentinesen kanyargó keskeny ösvényről rápillanthatunk a patak karsztforrásaira, illetve néhány forráság szép, forrásmészkő-kiválásos zuhatagára.
A völgy zúgói, vízesései
Kb. másfél óra alatt a völgy bejáratától a gerincen található nyereg tisztásáig emelkedünk, kb. 600 méteres szintemelkedést leküzdve. A sárga jelzés az előttünk magasodó Pusté oldalában kanyarog, a sziklás ösvényről az egy-két kidőlt fa helyén nyílt ablakokból gyönyörű kilátás nyílik a Magas-Tátra irányába. Néhány helyen régebbi medveürülék nyomaira bukkanunk, mely mutatja, hogy a turisták által ritkábban látogatott útvonalakon az állatok közlekednek előszeretettel.
Pillantás a Poludnicára a túloldalról
Szuper kilátás útközben
A gerincre felérve látható kék jelzés a Pusté sziklás gerincének tövében, festői helyen kanyarog a Szabadság-barlang irányába. Mi viszont egyenesen megyünk tovább a sárga és kék jelzésen. Elhaladunk egy érdekes, töbörszerűen bemélyedő közepű mészkőgerincen, majd egy nyeregig ereszkedünk. Innen egy vihar és fakitermelés által csupaszra tarolt területen kapaszkodunk a Krakova Hola irányába, melynek északi, függőleges, fehér mészkőfalból álló letörése kitakarja a közvetlenül mögötte húzódó főgerincet.
A "behorpadt" gerincen
Pusté és Siná
A csúcsfennsík vad leszakadásai
Kilátás az irtásról a Poludnicára. Háttérben a Liptói-havasok.
1600 méter felett sűrű, áthatolhatatlan törpefenyvesbe érünk, melyet csak a turistaösvény csíkja szel ketté, ezen érünk fel a csúcsplató közepén lévő elágazásba, ahonnan 3 perc alatt a vad sziklaletörésen találjuk magunkat, túránk legmagasabb pontján, 1752 méteren. Déli irányban a törpefenyves felett a Gyömbér magashegyi látványú, északi leszakadását látjuk, a Chopok és a Bór is csak karnyújtásnyira emelkednek Jasná felett. A függőleges mészkőfalakról Liptóra és előző napi túránk helyszínére, a Poludnicára látunk rá. A beígért vihar már a Kis-Fátrában tombolt, a felhők pedig rohamosan közeledtek, így miután kigyönyörködtük magunkat, el is indultunk lefelé a sárga jelzésen.
Magas-Tátra
Törpefenyő-dzsungel
Kilátások a Krakova Holáról
Chopok
Közeleg a vihar
Előttünk a Gyömbér, a hegység legmagasabb csúcsa (2046)
Egy festői (egykori) kaszálórétet mellőztünk el a Kraková Holá alatti fennsíkon, ennek a rétnek közelében nyílik a Jávorová Priepast (Jávoros-zsomboly), mely egyike az ország legmélyebb barlangjainak (313 m mély). A legmélyebb szlovákiai barlang egyébként szintén az Alacsony-Tátrában található, a Hipman-barlangrendszer mélysége majdnem eléri az 500 métert.
A vihar érkezése
Mire leértünk a rét előtti elágazásba, a szél meghozta a szürke felhőket, melyek a Gyömbér csúcsait teljesen eltakarták. Mire a viharkároktól és fakitermeléstől csupasz nyeregbe, 1500 méterre értünk, már villámok cikáztak a magasban, a zivatar pedig kellemetlen, áztató esőt hozott magával. Szerencsére sikerült magunkra erőszakolni az esőköpenyt, majd jelzések híján a kis patak medrében kezdtük meg sietve az ereszkedést, beáztatva közben a cipőnket. A dörgés, villámlás, és az eső is csak akkor hagyott alább, amikor 250 méterrel lejjebb, biztonságosabb terepre, zárt erdőbe értünk. Innen kényelmesen járható úton ereszkedünk le a Siroká dolinába, mely szintén a Gyömbér környékéig nyúlik fel. A völgy helyenként posztapokaliptikus látványt nyújt a sajnálatos módon a közelmúltban megszaporodott tarvágások miatt. A hangosan dübörgő patak mentén, elkerített töbrökkel pöttyözött völgytalpon ereszkedünk egészen a Lúcky nevű üdülőtelepig, ahol a rétekről a felénk tornyosuló sziklákra szép kilátás nyílik. Innen kb. 2 kilométeres völgyséta a patakparton a Szabadság-barlang bejárata.
Siroká Dolina
Lúcky csodaszép rétjei
A zivatar után megáradt, zavaros vizű Demanovka
A Deményvölgyi-Szabadság-barlangban (hasonlóan az egyazon barlangrendszer másik végét képező és szintén látogatható Jégbarlanghoz) 9-től 16 óráig óránként (de nagy forgalom esetén akár negyed óránként is) indulnak a vezetett túrák. A Szabadság-barlangban van egy hosszútúra is naponta, ez 13:15-kor indul – mivel erről lekéstünk, így beértük az egy órás rövidtúrával.
A felnőtt belépő 9 euró, a diák/nyugdíjas 8, 15 éves kor alatt pedig 4,5 euróért látogathatjuk a barlangot. Meleg ruházat ajánlott a hűvös hőmérséklet miatt. Fényképeket nem készítettünk, mert fotójegyet nem váltottunk. A barlang része a napjainkig leghosszabban feltárt szlovákiai járatrendszernek. A 30 barlangból álló Deményfalvi-barlangrendszer együttes hossza a 40 kilométert is meghaladja, mélysége a 200 métert is eléri. Már a Szabadság-barlangban megtett túrán is 86 méter szintkülönbséget megteszünk majdnem ezer lépcsőfok segítségével.
A járatokat a Demanovka földalatti patak, és az az által szállított keményebb, gránittömbök vájták ki. A barlangrendszert, annak Jégbarlang részét már 1299-es oklevelek is említik, a hivatalos, dokumentált feltárások a 18. században kezdődtek meg Bél Mátyás által. A Szabadság-barlangba 1921-ben jutottak be a felfedezők, 1922-ben a mai rövidtúra útvonalának látogathatóvá tétele meg is kezdődött, végül 1931-ben helyezték üzembe az állandó villanyvilágítást.
A Szabadság-barlang. Fotó: slovakia.travel
Rögtön az első teremben megjelennek a cseppkőképződmények, a mennyezetről zuhanyrózsára emlékeztető sugárban ömlik be a víz egy hatalmas sziklatömbre. Néhány teremmel arrébb találkozunk a kristálytiszta vizű, zúgó Demanovka patakkal, mely földalatti kanyonjában folyik a Vyvieranie irányába. A barlangban hatalmas cseppkőlefolyások, rengeteg szalmacseppkő, hófehér, narancssárga és vérvörös, napjainkban is épülő, aktív cseppkőoszlopok, borsókövek, tavi cseppkövek, barlangi gyöngyök egyaránt megtalálhatók. Az egyik legszebb rész a smaragdzöld színű Smaragd-tavacska, felette narancssárga cseppkövekkel, illetve ami rám a legnagyobb hatást tette, a Szenvedések folyosója volt, mely egy mesterségesen kimélyített kúszófolyosó, melyen egy négyzetcentiméternyi hely sincs cseppkődíszítés nélkül. Végtelenségig lehetne részletezni azt a sok csodát, melyet 1100 méteren felvonultat a barlang. A túra végeztével visszatértünk a parkolóba és elindultunk haza.
Az Alacsony-Tátrában az általunk nagyra csodált Gyömbér-Chopok gerincen túl rengeteg olyan helyet tartogat, mely még számunkra is felfedezésre vár, ez a két nap ezt nagyon jól megmutatta. A kevésbé látogatott, alacsonyabb szegleteiben is találhatunk érdekes helyeket, melyeket egyértelműen megéri felfedezni.
Köszönöm, hogy elolvastad a cikket! Ha tetszett, kérlek, nyomj egy ’Tetszik’ gombot a Facebook oldalunkra is!
Felhasznált források:
- http://www.ssj.sk/sk/jaskyna/4-demanovska-jaskyna-slobody
- Keszthelyi Ernő – Alacsony Tátra turistakalauz. Sport kiadó, Budapest, 1987.
