A Pelsőci-fennsík nyugati része bővelkedik a szép kilátópontokban, viszont jelzett turistaút nem vezet hozzájuk, az itt leírt túrát ezért csak felkészült túrázóknak ajánljuk. Érinteni fogjuk a Kopasz-kő, Tölgyes-tető, Vaskapu szikláit, megtekintjük a fennsík legfélelmetesebb barlangnyílását, kitérőt teszünk a Serényi-ciszternához, majd a betyárok ösvényén ereszkedünk le.

Előző bejegyzésemben a hatalmas gömöri karsztfennsík keleti, illetve északi oldala került bemutatásra, ha a fennsík elhelyezkedése, földtörténeti múltja érdekel, először azt érdemes elolvasni. 

A túra célja a bevezetőben felsorolt látnivalók felkeresése volt. Jelzett turistaútnak nyomát sem lelhetjük ezen a területen, viszont járható útvonalakból annál több van.

Túránk trackje

A legjobb kiindulópont a Csetnek-patak völgyében fekvő Kuntapolca település (Kunová Teplica). A település neve elég érdekes: a szláv eredetű tapolca szó a falu határában eredő melegvizű forrásra utal. Borovszky művében pedig ez olvasható a gömöri kunokról:

A település hagyományos fémipari központ, a nemrég bezárt, és Pelsőcre költözött vasöntödéje 18. századi eredetű. Ekkoriban a feljegyzések alapján a szomszédos településeken még csak hámorok működtek.

A faluban a legjobb parkolóhely a templom mellett található, autónkat érdemes itt hagyni. A településről kivezető út nem éppen turistabarát falurészeken vezet át, de a helyiek nem voltak túlságosan meglepődve rajtunk, csak kedvesen köszöntek. 

A falu utolsó házait elhagyva háromfelé ágazik az út: Csetnek irányába, a Nagy-hegyre, és a gyár felé. Nekünk a hegymenetbe kapcsoló závozt, kiépített erdészeti feltáróutat kell választanunk, mely meredeken, mohos kőgörgetegek között vezet minket a fennsík tetejére. Az egyenletes emelkedés és a látványos vonalvezetés miatt elrepül a kaptatással töltött idő. 

Első kitérőnkhöz toronyiránt közelítünk: a Tölgyes-tető (Dubník, 696 m) csúcsa és a kicsivel alatta emelkedő mészkőbérc nem adja annyira könnyen magát, de GPS alapján nehéz lenne eltéveszteni. Fentről Kuntapolcára, a gyárra, és a völgy túloldalán emelkedő Konyári-fennsíkra nyílik pazar panoráma, amit túránkon még a reggeli esőfelhők utáni pára is fűszerezett. A településhez képest nagyjából 450 méterrel magasabban vagyunk, alattunk a mélység szédületes. A csúcs közelében egy látványos karsztos beszakadást is találunk, egykori zsomboly roncsát. 

Utunk innen a Pelsőcöt Csetnekkel összekötő kék turistajelzésre vezet, amely egy jó darabig kísér minket. Gyönyörű irtásréteken, karsztjelenségekkel tűzdelt tisztásokon haladunk, majd letérünk a Csengő-lyuk (Zvonivá jama) irányába. Az aknabarlang bejáratát a fennsíkon legelő állatok védelme érdekében elkerítették, de mi óvatosan megközelíthetjük a félelmetes zsombolyt. A hatalmas, nagyjából 10 méter átmérőjű bejárat egy 100,5 méter mély barlangot rejt, melynek csak a bejárati aknája több mint 40 méteres függőleges szakadék. A barlang földalatti vizei Berzéte mellett látnak napvilágot egy karsztforrásban. A járatokat hatalmas, akár 26 métert is elérő állócseppkövek díszítik (melyeket sajnos - ha nem vagyunk képzett barlangászok - nem tekinthetünk meg). 

A kitérő után visszatérünk a kék jelzésre, hogy megtekintsük a Serényi-ciszterna érdekes beton-amfiteátrumát. Ez egy 1913-ban épült víztartály, mely a vízhiány problémáját volt hivatott megoldani az állattartók számára. A karsztfennsík szivacsszerűen elnyel minden felszínre hulló vizet, a Pelsőci-fennsík pedig karsztforrásokban különösen szegény, más karsztterületekkel ellentétben (pl. Szilicei-fennsík). A látványos, 15 méter átmérőjű, 4 méter mély, 960.000 liter víz befogadására képes szerkezetet Serényi Béla földművelésügyi miniszter építtette Rozsnyai Károly tervei alapján. A medencéből az itatóvályúkba gémeskutak segítségével jutott el a víz.

A ciszternától toronyiránt folytattuk utunkat a Kopasz-kő (Holý kameň, 687 m) felé. A valóban kopasz tetejű, merészen a környező hegyoldalak felő ugró, kiugró szirt az egész túra legszebb kilátópontja, ahonnan az egész Csetnek-völgyet belátni. Egészen közelinek tűnik a Kakas (1409) és a Sztolica (1485) vonulata, de remek kilátás nyílik a Radzim, a Király-hegy, és a Magas-Tátra irányába is. 

Itt már egészen kimerültek voltunk, így gondolkodtunk, folytassuk-e utunkat az egészen távolinak ható Vaskapu (Železné vráta, 737 m) hosszan leszakadó sziklafala irányába. Végül a továbbhaladás mellett döntöttünk. Vadászok, erdészek által használt csapásokon közelítettünk a hegyhez, egy ponton látványos kaszálóréten átvágva. A csúcs közelében azonban eltűnt az ösvény, és bozótos karsztbokorerdőben kellett bolyongani. A túra ezen szakaszát csak a vegetációs időszakon kívül tudom ajánlani. A fennsík erdős oldalaira és a völgyre egy egészen más perspektívából való kilátás miatt azonban mindenképp megérte ez a kitérő. 

Az eredeti terv az lett volna, hogy visszaereszkedünk a Vaskapu és a Kopasz-kő közötti nyeregbe, ahonnan egy Závoz vezet le a fennsíkról. Viszont a térképen megpillantottunk egy szaggatott vonallal jelzett, keskeny ösvényt. A térképen van egy Zbojnícky chodník, azaz Betyárösvény, vagy Zsiványösvény megnevezésű hely, viszont ez még a fennsíkon van. Amikor a meredek hegyoldalon leereszkedve megtaláltuk a gondosan kialakított, rendkívül érdekes vonalvezetésű ösvényt, már szinte biztosak voltunk benne, hogy ez lehetett az egykor az orvvadászok, rablók, zsiványok által használt út a platóra. Sajnos erre vonatkozóan semmilyen információt nem találtam az interneten. Mindenesetre az ösvény nagyon látványos, de cserébe rajta való leereszkedés igen fárasztó. Sziklagyepes, szép panorámájú szakasz után a Vaskapu irdatlan szirtje alá vezet, ahol a természet erejét is megcsodálhatjuk az óriási, leszakadt kőtömböknek köszönhetően. 

Meglepően gyorsan leértünk arra az erdészeti útra, amin eredetileg is terveztünk menni, így a kitérőt egyáltalán nem bántuk meg. A Csetnek-patak völgyének hatalmas kaszálóira érve már a naplemente fényeiben gyönyörködhettünk. Érdemes még a visszaúton megtekinteni a helyiek kedvelt kirándulóhelyét, a Zúgó-forrást. A karsztforrás a fennsík nyugati felének vizeit vezeti a felszínre, felette mesterséges, lezárt barlangbejárat nyílik, mely egy nagyjából 1 kilométer hosszú patakos barlangrendszerbe vezet. 

A forrás után nemsokára feltűnik az az elágazás, ahol a túra elején el lehet dönteni, milyen irányban szeretnénk bejárni a körtúrát. Ezt tényleg csak a bevállalósabbaknak ajánljuk, nekik viszont egészen biztosan maradandó élmény lesz végigjárni a Pelsőci-fennsík azon szegletét, ahol más turistával nemigen találkoznak majd. 

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek kövess Facebookon és Instagramon is!