Túraddikt - Úton a természetben

Túraddikt - Úton a természetben

Mesebeli túra a Cseh Svájc óriási sziklakapujához

A Cseh-Szász Svájc gyöngyszemei I.

2019. július 31. - bencicuska

Csehország és Szászország határán van egy mesebeli táj bizarr homokkőtornyokkal, kanyonokkal, sziklaalakzatokkal, ami már a 18. században felkeltette az utazók fantáziáját. Ez a Cseh-Szász Svájc. Az Elba-menti-homokkővidék ugyan egy alacsony középhegység, viszont a tagolt, kiemelkedő sziklatornyokat megpillantva nem csodálkozunk, hogy a svájci festőművészek, Anton Graff és Adrian Zingg a saját hazájukhoz hasonlították ezt a vidéket. Szinte kimeríthetetlen a látnivalók száma, így a bőség zavarában csak a legnépszerűbb helyeket kerestük fel, az első napon így a Kamenice-szurdok és a Pravcicka Brána, a monumentális sziklahíd volt tervben, melyek a Cseh-Svájc ikonikus helyszínei.

67692012_3435510799808364_8402012262218334208_o_3435510783141699.jpg

Szállást a látnivalóktól kicsit távolabb, Ceská Kamenicében foglaltunk, autóval ez 20-30 percre van a Nemzeti Park közepétől. A túránk kiindulópontja a bájos Hrensko nevű település volt, amely bár hegyek és sziklák közé van ékelődve, mégis a Cseh Köztársaság legalacsonyabban fekvő települése, mindössze 130 méterrel van a tengerszint felett. A település ott található, ahol a Kamenice vize az Elbába torkollik. A parkolásért mindenhol fizetni kell, így érdemes a Kamenice-szurdok bejáratához legközelebbi nagy parkolót választani. A sárga jelzésen indultunk el a szurdokba, elhaladtunk egy hangulatos étterem mellett.

67357413_3435512496474861_8906684049213358080_o_3435512489808195.jpg

A Kamenice-patak itt a kiemelkedett homokkőfalak közé kanyonszerű völgyet vájt, melynek több vad szűkülete is van. A helyet Edmund-szurdoknak is nevezik, Edmund Clary-Ardlingen herceg után, aki az 1880-as években kezdte meg a turizmus kiépítését a vidéken.  Olasz építőmestereket hozatott az Alpokból, hogy vájják ki a sziklafalban vezető ösvényt, alakítsák ki az alagutakat, lépcsőket.

67646386_3435514639807980_8644570209547452416_o_3435514626474648.jpg

67608030_3435513646474746_4566449309742006272_o_3435513623141415.jpg

Egy hídon keltünk át a patak túloldalára, majd ott kanyarogtunk a sziklás partba vágott szűk ösvényen. Egy kiugró sziklára épített pavilonból fentről is meg tudjuk csodálni a tiszta vizű patakmedret, melyben helyenként zúgók habzanak. A látvánnyal nem lehet betelni, annak ellenére sem, hogy a túránk első hat kilométere végig a szurdokban vezet.

67398993_3435511973141580_7066603266561277952_o_3435511969808247.jpg

67585456_3435513813141396_7793292461526220800_o_3435513799808064.jpg

67781072_3435512343141543_8972293308202090496_o_3435512329808211.jpg

A pavilon után egy kis alagút következik, majd rövidesen magasabbak és meredekebbek, függőlegesek lesznek a patakmedret határoló homokkőtornyok. Ez a Tichá Souteska, a Csendes-szoros bejárata. A völgy egyik legvadregényesebb részén járunk, alagutakon kelünk át, a mesterséges gáton átbukó víz robajával kísérve. A gát a víz felduzzasztására szolgál, hiszen már az 1800-as évektől kezdve a szurdok ezen szakasza csak csónakkal járható.

67466335_3435512039808240_5767157711405842432_o_3435512036474907.jpg

67509928_3435515213141256_3334723212612206592_o_3435515209807923.jpg

67427017_3435513406474770_7310691081241231360_o_3435513393141438.jpg

67452203_3435512193141558_4552197555986890752_o_3435512183141559.jpg

67296904_3435514723141305_8639655873607630848_o_3435514716474639.jpg

A „menetjegy” megváltása után kb. negyed órát kellett várni, míg elindulhattunk a csónakkal, melynek „kapitánya” érdekességeket mondott el a szurdokkal kapcsolatban, sajnos csak cseh nyelven, így sokat nem értettünk belőle. Gyönyörű látvány a sima víztükrön visszatükröződő fenyőerdő és a sziklák, melyet húsz perces utunk során végig csodálhatunk. Egy ponton egy balról csordogáló eret láthatunk, ahol csapadékosabb időben egy nagy vízesés zúdul le. A szurdokot reklámozó anyagokon viszont mindenhol ezt a vízesést láthatjuk, és a látvány nem is marad el, még ha egy kicsit csalni is kell hozzá: egy tartályból egy kötél meghúzásával engedik ki a vizet, éppen ahogy egy WC leöblítésénél történik. Egyébként a környéken nagyon sok a hasonló mesterséges trükközéssel felturbózott vízesés, ami valakinek tetszik, valakinek nem. Szerintem jópofa a dolog.

67804683_3435513176474793_2366053429886844928_o_3435513166474794.jpg

67791869_3435514569807987_3618182812105965568_o_3435514566474654.jpg

67507003_3435513483141429_7286826722526232576_o_3435513456474765.jpg

67629827_3435513096474801_3374664222326652928_o_3435513086474802.jpg

67754307_3435512876474823_1307610197790818304_o_3435512863141491.jpg

Nem sokkal később a felduzzasztás végénél kikötöttünk, itt a homokkőfal tetején hangulatos házikó van. Kicsivel arrébb egy gyönyörű környezetben fekvő fogadó is van, ajándékbolttal és információs ponttal.

67877741_3435512106474900_2796721345528856576_o_3435512086474902.jpg

68336817_3435513009808143_5981687973471584256_o_3435512989808145.jpg

Ezután a völgy másik legszebb részét járhatjuk be, ahol ismét alagutakon haladunk át, ezúttal a jobb partot követve. Alattunk a mederben háztömb méretű homokkősziklák hevernek, a víz ezernyi zúgón fut lefelé. Ezután a völgyet el is hagyhatnánk egy hídon átsétálva, viszont az ezt követő részt is megéri megnézni, így mi nem tértünk le.

67650074_3435512719808172_5089877115839447040_o_3435512716474839.jpg

67801123_3435514986474612_1514253431022288896_o_3435514969807947.jpg

67505854_3435514163141361_4347216771451715584_o_3435514146474696.jpg

67533065_3435514293141348_5971959125221834752_o_3435514286474682.jpg

67551111_3435511826474928_5814195690720460800_o_3435511816474929.jpg

67385552_3435515193141258_5136930071705026560_o_3435515186474592.jpg

67261727_3435512846474826_1463208547868213248_o_3435512839808160.jpg

 Egy rövid sétával a Vad-szurdokhoz (Divoká souteska) érkeztünk, ahol a víz szintén fel van duzzasztva, így itt ismét csónakkal tudunk továbbmenni. Erre viszont külön belépőjegyet kell váltani. Az előző csónakázáshoz hasonló élményben van részünk itt is.

67415643_3435514363141341_3655945268378992640_o_3435514359808008.jpg

67353112_3435513719808072_4088013570992766976_o_3435513716474739.jpg

67373190_3435513953141382_2623998170568327168_o_3435513946474716.jpg

64995429_3435512803141497_8042002502830260224_o_3435512793141498.jpg

A felső kikötőrésznél egy kis oldalvölgybe pillanthatunk be, ahol csapadékos időszakban egy vízesés zúdul le a szurdokba, most viszont sajnos teljesen ki volt száradva (de a kis katlan így is megkapó látványt nyújtott). Újra átsétálunk a bal oldalra (tehát a patak jobb partjára), itt már végig a sziklafalba épített fadeszkákból és gerendákból kialakított ösvényen tudunk menni. Kicsit a Hernád-áttörésre emlékeztetett a szakasz, persze annak egy könnyen járható változatára. Végül egy kisebb patak torkolatánál, a fokozottan védett zóna határánál jutottunk ki, ahol leültünk egy kicsit pihenni.

67796097_3435511839808260_2486270204452012032_o_3435511836474927.jpg

67610063_3435512386474872_4928133951756697600_o_3435512379808206.jpg

67478482_3435515016474609_6814010205454467072_o_3435515009807943.jpg

67403905_3435514066474704_3844693138119589888_o_3435514049808039.jpg

 A sárga jelzésen az oldalvölgyben emelkedtünk a kék elágazásáig, ahol balra fordulva, fenyőerdőben másztunk ki Mezní Louka településig. A kis üdülőközponton csak áthaladtunk, rátérve a piros jelzésű útra, amelyet a túránk végéig követtünk. A túra második fele a homokkőtornyok alatt és között, helyenként pedig a tetejükön vezetett. Sajnos az erdők egy részében a szú igen nagy károkat okozott, több helyen láthatunk ezért elpusztult, letarolt erdőket, ahogy emelkedünk a piroson. 

67556687_3435511746474936_9175435919749021696_o_3435511743141603.jpg

67493164_3435514376474673_975467384515067904_o_3435514373141340.jpg

67566912_3435512629808181_8783450223331508224_o_3435512619808182.jpg

Egy kis földtan

A Cseh-Svájc és a Szász-Svájc területén főként kvarcos homokkövek vannak a felszínen. A területen vulkanikus kőzetekkel is találkozhatunk, melyek jóval fiatalabbak. A kőzetlemezek mozgásának hatására kerültek a felszínre az idősebb kőzetek, ezért ilyen mozaikos jellegű a tájkép, ezért vannak elvétve, szigetszerűen jelen bizonyos kőzetek. A vidéken a Kréta korszak hatása látszik meg a leginkább, ebből a korból erednek a homokkövek. Nagyjából 90 millió évvel ezelőtt egy tenger borította a tájat, melynek a visszahúzódása után nagyjából 1000 méternyi üledék rakódott le, főként homokkövek formájában. A tengeri eredetet a homokkőben fellelhető kagylókövületek bizonyítják a legjobban. A környék más homokkővidékeitől a legjobban a kanyonok és táblahegyek különbözetik meg a hegységet. A rendkívül tagolt tájon sziklatűk, sziklakapuk, szorosok, hasadékok, tornyok, kőgombák jöttek létre. Ez már a felszínpusztító erők munkájának köszönhető, hiszen befolyásolta a tájképet számos időjárási hatás, például a hőingadozás, a jég (főleg a glaciális és interglaciális időszakok váltakozása), a csapadék, a szél, de a folyóvizek is. A Kréta-kori tenger visszahúzódásával kezdődött meg ezeknek a formáknak a létrejötte, hiszen a tektonikai mozgásának hatására kezdődött el kiemelkedni a hegység, a külső erők pedig azóta folyamatosan pusztítják a felszínt. A legkisebb formák a repedések és a kőzetek lyukacsos felszíne, a legnagyobbak pedig az akár 90 métert is elérő sziklatornyok. Kisebb nagyobb barlangok, átjárók, sziklaalagutak is létrejöttek.

Utunk a hegyoldalban kanyarog, megkerülünk néhány nagyobb homokkőfalat, helyenként pedig kilátunk az alattunk elterülő erdőségre. Elhaladunk egy nagyobb tűszerű sziklatorony mellett, majd egy lépcsős ösvényen kilátópontra ereszkedünk. Első pillantásunk a vadregényes sziklavilágra máris elvarázsolt. A völgyet jobb és baloldalról is gigászi tornyok szegélyezik, valószerűtlen formákat alkotva.

67686911_3435512659808178_6888436877683064832_o_3435512643141513.jpg

67807490_3435509779808466_680275184204120064_o_3435509763141801.jpg

67359029_3435514906474620_2713848383889473536_o_3435514899807954.jpg

Visszatérve az ösvényre még néhány kilátópontot érintünk, míg el nem érünk a Pravcicka Brána feljárójához. Egész Európa legmonumentálisabb sziklahídjához itt már egészen közel járunk. Felettünk a 19. századi Sólyomfészek Menedékház, ahova egy korláttal, hidakkal biztosított szerpentinösvény vezet felfelé. Leírhatatlanul mesebeli a hangulat, amit ez a hely áraszt magából, mintha csak egy tetszőleges fantasy világba pottyantunk volna.

67388392_3435511633141614_5735217147727052800_o_3435511629808281.jpg

67401848_3435511316474979_1860363555254042624_o_3435511309808313.jpg

67460417_3435510279808416_1368636615005569024_o_3435510266475084.jpg

67362893_3435511123141665_7160257004135514112_o_3435511116474999.jpg

A faépület gyönyörűen és autentikusan ékelődik be a sziklahíd sarkába. Amikor pedig a közelébe érünk, mintha valamelyik régi óváros kis sikátorában lennénk. Itt belépőjegyet kell váltani, ha a kilátópontokat szeretnénk megnézni, illetve magát a sziklaívet közelről.

67493160_3435509669808477_749179129785483264_o_3435509653141812.jpg

A Sólyomfészekben étterem, mellette pedig büfé üzemel (ez főként a német vendégek részére, mivel szinte csak kolbászt és virslit lehet kapni). Mi egy Kofola, illetve egy kávé mellett voksoltunk, és leültünk a sziklakapu árnyékába elfogyasztani ezeket. Bár nagy volt a nyüzsgés (ilyen szintű látnivalónál ez nem is csoda), azért egyáltalán nem volt zavaró.

67394008_3435510919808352_6812559335437107200_o_3435510909808353.jpg

67402947_3435510619808382_8934937649756504064_o_3435510603141717.jpg

Ahogy körbejártuk, körbefotóztuk a sziklahidat, megcéloztuk a szomszédos homokkőtornyok tetején a kilátóteraszokat. Ide korláttal védett lépcsősorok vezetnek fel (aki a környékre érkezik, készüljön fel, hogy nagyon sokat kell lépcsőzni szinte mindenhol). A kilátás pedig egyszerűen leírhatatlanul szép. Körülöttünk a homokkőfalak, közvetlenül alattunk egy nagy homokkőtű, a kilátást persze maga a Pravcicka Brána (Prebischtor) uralja. A háttérben az Elbán túli táblahegyek is feltűnnek, ami vadnyugati hatást kölcsönöz a tájnak. A hátunk mögött egy vad, erdővel bélelt sziklakatlan is felsejlik a fák között.

68521881_3435511436474967_8927754145155252224_o_3435511433141634.jpg

67644821_3435509776475133_3820466829625655296_o_3435509759808468.jpg

67653444_3435511206474990_3114945823360679936_o_3435511196474991.jpg

67731051_3435511506474960_3424553102148108288_o_3435511499808294.jpg

67740592_3435510099808434_3854056089515458560_o_3435510079808436.jpg

67899242_3435510449808399_8093669700975722496_o_3435510429808401.jpg

68272445_3435511259808318_85807377785290752_o_3435511239808320.jpg

67498888_3435510903141687_6152104660799848448_o_3435510879808356.jpg

67570007_3435511383141639_5248850180635099136_o_3435511366474974.jpg

67593836_3435510326475078_5220933047829921792_o_3435510319808412.jpg

67402587_3435510649808379_8766582387816529920_o_3435510646475046.jpg

Egykor a sziklahíd tetejére is ki lehetett mászni, viszont az erózió hatalmas károkat okozott a képződményben, így az ide vezető hidat elbontották, nehogy leomoljon ez a földtani ritkaság. Kicsit több mint egy órát töltöttünk el itt mászkálással, nézelődéssel, majd elindultunk lefelé. A piros jelzés nagyon meredeken ereszkedik le, nagyon szép fenyőerdőben a patakvölgybe, ahonnan aztán az aszfaltútra érünk ki. Hrenskoba visszaérve láttuk, hogy még jó, hogy korán indultunk, a parkolók mindenhol tömve voltak, a tömeget viszont a korai indulás miatt szinte teljesen elkerültük.

67430213_3435511686474942_6021669781080375296_o_3435511663141611.jpg

Eldöntöttük, hogy bár csábító lenne Hrenskoban valamilyen éttermet keresni, inkább menjünk tovább a szomszédos településre, nézzük meg Saunstejn várát. Erről már csak majd a következő bejegyzésemben fogok beszámolni.

Útvonal:

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, nyomj egy 'tetszik' gombot a Facebook oldalunkra is!

A bejegyzés trackback címe:

https://turaddikt.blog.hu/api/trackback/id/tr2614989300
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása