A Gömör-Tornai-karszt ékességére, a pompás Szádelői-völgy (Zádielska dolina) kanyonjára vetett első pillantás a Bódva-völgyében haladva rögtön ámulatba ejti az embert. Elsőre nagyon bizarrnak tűnik a két lapos tetejű fennsík között tátongó szakadék, mintha valaki szándékosan kettévágta volna a hegyet. Pedig mindez a Föld erőinek munkája – a szurdok egy barlangrendszer beomlásával jött létre. Egy ekkora látványosság közelében a természetjáró több napra elegendő elfoglaltságot talál. Az alábbiakban néhány tippet szeretnék adni a környéket felfedezni vágyók számára - a klasszikus körtúra mellett egy kevésbé ismert útvonalat is bemutatok.

Csehország és Szászország határán van egy mesebeli táj bizarr homokkőtornyokkal, kanyonokkal, sziklaalakzatokkal, ami már a 18. században felkeltette az utazók fantáziáját. Ez a Cseh-Szász Svájc. Az Elba-menti-homokkővidék ugyan egy alacsony középhegység, viszont a tagolt, kiemelkedő sziklatornyokat megpillantva nem csodálkozunk, hogy a svájci festőművészek, Anton Graff és Adrian Zingg a saját hazájukhoz hasonlították ezt a vidéket. Szinte kimeríthetetlen a látnivalók száma, így a bőség zavarában csak a legnépszerűbb helyeket kerestük fel, az első napon így a Kamenice-szurdok és a Pravcicka Brána, a monumentális sziklahíd volt tervben, melyek a Cseh-Svájc ikonikus helyszínei.

Az Imrikfalvától (Dedinky) nem messze található  Zejmár-szakadék rövidsége és közelsége miatt kitűnő betekintést nyújt a Szlovák Paradicsomba a hellyel ismerkedőknek is. A látványos Nálepka-vízesésrendszer létráin való felkapaszkodás igazi rövid adrenalinlöket, a Geravy-fennsíkon barangolva pedig hangulatos hegyi rétek várnak minket, ezek minden évszakban más arcukat mutatják, így érdemes többször, több útvariációban elmenni ide. Ha pedig egy kis szerencsénk van, az itt lakó állatokkal is megismerkedhetünk közelebbről. 

Aki gyakran túrázik, az tudja, hogy a tavaszi túrákat két dolog dobja fel igazán: a virágok és a bővizű patakok. Az idei tél kevés csapadékkal szolgált, így látványos vízhozamra nem igazán számíthatunk, patakjaink csak csörgedeznek. Ennek ellenére bejegyzésemben mutatok öt helyet a hazai turisták körében viszonylag ritkán látogatott Gömör-Tornai-karszton, ahol hóolvadás után csodás látványban lehet részünk.

Zakopane környéke nem tartozik az ismeretlen desztinációk közé a túrázók körében. A Magas- és a Nyugati-Tátra Lengyelországra eső részeit évente több millió turista látogatja, így ha csendre és nyugalomra vágyunk, nem ez a legideálisabb úticél. De ha képesek vagyunk olykor tolerálni a tömeget, a Lengyel-Tátra felfedezése megéri a fáradságot, hiszen az apró kiterjedésű magashegység a szinte végtelen számú látnivalójával kitűnő kikapcsolódást jelenthet mindenkinek, a babakocsis kirándulóktól kezdve az extrém kalandtúrák kedvelőinek. Ezen írásomban egy átlagos fizikai kondícióval teljesíthető, egész napos útvonalat mutatok be, melynek bejárásával megismerkedhetünk a Lengyel-Tátra valódi esszenciájával.

A Felvidék második legmagasabb vízesését ne a Tátrában keressük. A Sólyom-völgyben található 75 méter magas Fátyol-vízesés a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park igazi ékessége, megmászása pedig nem kis lelki felkészültséget igényel: a 80 méter hosszú, függőleges létrarendszerre pillantva még a legbátrabbaknak is megremeg a lába. A nehézségekért azonban a felejthetetlen látvány kompenzál minket, főként csapadékos időszakban.

A Szlovák Paradicsommal való ismerkedést célszerű a déli oldalon, a Sztracenai-hegység 1000 méter körüli bércein kezdeni. Imrikfalváról (Dedinky) indulva egy 20 kilométer körüli körtúra során megismerkedhetünk a Nemzeti Park ezer arcával.  Utunk során érintünk létrás szurdokot, hegyi réteket, barlangokat, egy lélegzetelállító kilátósziklát, és a Gölnic-folyó kanyonjába is bepillantást nyerhetünk.

A felvidéki Kócs-hegység keleti részén található Prószéki- és Kvacsányi-völgyekben futó tanösvény bejárása igazán változatos és szórakoztató, egész napos programmal kecsegtet: utunk során vízeséseket, érdekes sziklaalakzatokat, megnyugtató fennsíki réteket, kilátópontokat és bájos hegyi falvakat keresztezünk, de nem marad el a létrás-láncos mászóka sem, sőt, ráadásként felkereshetünk egy működő vízimalmot is. Írásom első részében a Prószéki-völgyet fogjuk bejárni.

Az útikönyveket, túraleírásokat és a különböző utazási irodák ajánlatait böngészve egyre többször lehet találkozni a Kócs-hegység (régi nevén Liptó-Árvai-karszt) nevével. A hegység keleti részén, a Liptói-medence és a Liptói-havasok által határolt tájon található a hegység két legismertebb völgye, a Prószéki-völgy és a Kvacsányi-völgy. A két völgy bejárását célzó, kb. 17 kilométer hosszú körtúrára nyugodtan rászánhat mindenki egy napot, ugyanis látnivaló akad bőven. Az autót célszerű Prószéken (Prosiek) hagyni, és rögtön a Prószéki-völggyel kezdeni a túrát, persze fordított irányban is lehet teljesíteni, viszont az szerintem technikásabb és körülményesebb.

Úton a Prószéki-patak szurdoka felé