Murányi-fennsík karsztplatója 900-1400 méteres tengerszint feletti magasságban emelkedik az Alacsony-Tátra előszobájában, attól a Garam völgye választja el. Meredek, szinte függőleges peremeit számtalan leszakadás, sziklatorony díszíti, melyekről mesés panoráma tárul elénk. Az október pedig kiválóan alkalmas ezek bejárására, már csak az elképesztő színkombinációk miatt is.
A Murányi-fennsík
A Felvidék egyik kevésbé ismert gyöngyszeme, Felső-Gömör ékköve a Murányi-fennsík Nemzeti Park (Národny Park Muránska Planina), mely a Murányi-fennsíkot és a környező karsztos sasbérceket foglalja magában. A hegység körülbelül háromszög alakban ékelődik be Tiszolc, Breznóbánya és Telgárt városai köré. A tájkép arculata félúton van a Bükk-fennsík és a Kárpátok havasi hegyei között, meghatározzák a legeltetett havasi rétek, a kiterjedt lombhullató erdőségek, a magasabb régióban pedig a haragoszöld lucfenyvesek, közöttük szakadékokkal, mély völgyekkel, sziklatűkkel, barlangokkal. Az előző bejegyzésben a fennsík szélén lévő látnivalókat jártuk be egy rövidebb túrán, most azonban vágjunk neki rendesen, és bolyongjunk együtt 32 kilométert a murányi vadonban!
Reggeli fények a Hrdzava Dolina bejáratánál, középen a Turen
Úticélunk: A Poludnica szirtjei
Murány határa
Számomra örömteli dolog, hogy idén szinte az egész Tornalja – Murány útszakaszt teljes egészében felújították, így már nem kell kátyúkat kerülgetnünk, most pedig már Murányhuta felé is munkálkodnak a kanyargós hegyi szerpentinen. Kiindulópontnak kiváló a Nemzeti Park kapuja, a Hrdzava Dolina és a Dolinsky Potok torkolata. A két völgy nagyjából egymásra merőlegesen fut, mindkettő kanyonszerűen hasít bele a fennsíkba. A völgyek találkozásánál egy hatalmas legelő terül el, átmenet nélkül kezdődnek meg a hegyek és az erdő.
A Hrdzava Dolina szurdokvölgyében
A Hrdzava Dolina kanyonszerű sziklatorka felé vettük az irányt, egyre közeledve a Nemzeti Park szimbólumának számító henger alakú sziklatorony felé. A völgyben vezető sárga jelzésen 3 óra alatt érhetünk fel a fennsíkra, miközben majd’ a túra egyharmadát megtesszük, 400-ról 1200 méterre emelkedve. Útközben sem maradnak el a látnivalók. Az erdőbe beérve őzek, szarvasok rohannak el előttünk.
Kövesút a völgyben
Zúgók
Szurdokszerű völgyszakasz
Itt bármilyen állattal találkozhatunk
A környéken gyakorlatilag bármilyen, Kárpátokban előforduló állattal szembetalálhatjuk magunkat, bár nekünk szerencsére a kárpáti kék meztelencsigánál különlegesebb (illetve veszélyesebb) állathoz nem volt szerencsénk.
A környék hegyvidékeire jellemző kárpáti kék meztelencsiga
A kövesút meredeken emelkedik az árnyas erdőrezervátumon át, mohos, korhadt fatuskók hevernek szanaszét, különböző korú és fajtájú fák egymás mellett emelkednek. Kétoldalról sziklák szegélyezik az utat, a kristálytiszta vizű hegyi patak pedig zúgók egész sorozatán bucskázik lefelé a kőtömbök közé szorulva. Jobb oldalt egy karsztüregből zúdul kifelé a tisztára szűrt víz, ha kedvünk tartja, a kis hídon közelebb is mehetünk hozzá.
Völgyi hangulatok
Karsztforrás tavasszal
Áprilisban is gyönyörű a völgy
Följebb a völgy emelkedése enyhül, a sziklák jobbára elmaradoznak, az erdő is mintha világosabb lenne, kevésbé vad. Itt már az erdőművelés nyomai is látszanak, hiszen nemzeti park ide vagy oda, az erdőrezervátumokon és fokozottan védett területeken kívül szinte minden megengedett. A völgy közepén álló munkásszállástól hátratekintve a felettünk tornyosuló hegyoldal sárguló fái közül ki-kibukkanó sziklafalakban gyönyörködhetünk.
Gyönyörű őszi erdő
A házakat elhagyva kezdődik meg az igazán nagy kaptató, a völgyfőben keringve kapaszkodunk egyre feljebb, először oszlopcsarnok-szerű bükkösben, majd irtott hegyoldalakban. Utóbbiak egyetlen előnye, hogy mesés kilátást nyújtanak a völgyre.
Kilátás az irtásokról
A térkép szerint előírt három óra után meg is érkeztünk a Nizná Kl’akovára, a hangulatos alpesi rétre 1200 méteren. Ez már a Murányi-fennsík részét képezi. Magát a fennsíkot nem egyetlen hatalmas kiterjedésű karsztplatóként kell elképzelni, hanem annak maradványaként, melyet az évmilliók alatt minden irányból megszabdaltak a vízfolyások, meredek völgyeket vájva annak oldalába. Így a Káposztafalvi-karszthoz hasonlóan itt is az egykori fennsík „csontváza” maradt csak meg, bár itt még a központi rész sokkal egybefüggőbb állapotban fedezhető fel. A karsztos terület hossza kelet-nyugati irányban kb. 25 kilométer, az észak-déli kiterjedés pedig 6 kilométer.
Nizná Klaková - itt érjük el a fennsíkot
Tavasszal is érdemes ide felkapaszkodni, már csak a krókuszok miatt is. (Áprilisi kép)
Skalná Brána: Sziklakapu és parádés kilátás
A réten először még nem álltunk meg, az első komolyabb megállónk innen egy rövid kitérővel érhető el. A sárga jelzésen a Zbojská-hágó irányába továbbhaladva egy 20 perc alatt érhetjük el a Skalná Bránát, azaz Kőkaput. Nagyjából 80 métert kell egy vízmosásban, meredek, kényelmetlen, sziklás és csúszós terepen ereszkedni a réttől, hogy a Dudlavka-völgy fölötti sziklakiszögellés alá érjünk.
Ereszkedés a meredek, köves vízmosásban.
A szirt alatt
Az erdőből kiérve már látjuk a fennsík oldalának tapadó, fenyves lepte sziklacsúcsot. A sziklára a sárga „kitérő”, azaz fordított T betű jelzés vezet fel. Ez maga a Skalná Brána,azaz Kőkapu, mely az oldalában tátongó sziklakapuról kapta a nevét. Ezt mi is könnyen megközelíthetjük, egy nagyjából 3 perces kitérővel, mielőtt a csúcsra felmásznánk.
Egy barlangterem beszakadásával keletkezhetett a Skalná Brána
A meredek, sziklás emelkedő előtt jobbra jól látható ösvény tapad hozzá a szikla oldalához. Ez, bár jelölve nincs, egyértelműen magához a karsztjelenséghez vezet, nagyjából 50 métert kell rajta haladnunk. Bal oldalt már láthatjuk, hogy egy barlangszerű képződényhez érkeztünk, itt kell felkapaszkodni. A kékesszürke triász mészkőből felépülő sziklafal csak az utolsó pillanatban mutatja meg magát a sziklakaput, ami magához a sziklafalhoz képest meglepően kicsi.
Monumentális sziklaképződmény
A gigantikus sziklafal minden bizonnyal egy felszakadt barlangterem maradványa, melyre a kisebb nagyobb kürtők, nyílások utalnak. A látvány valóban olyan, mintha a barlang előtere egész egyszerűen beomlott volna, a hátsó fal egy részét meghagyva. A tölcsérszerű mélyedésbe, a sziklakapuhoz a bátrabbak le is szoktak mászni, de valahogy engem nem vonzott a kőgörgeteges meredek lejtő.
Ahogy a bámulatos képződményben kigyönyörködtük magunkat, visszamentünk a jelzett útra, és a szikla tetejére is felmásztunk. A terep viszonylag kitett, a végén a kezünk használatára is jócskán szükség van. A látványért azonban megéri felkapaszkodni. Kis híján körkilátásunk nyílik idefentről az alattunk elnyújtózó mély völgykatlanra, ezt mindössze egy-egy fenyő zavarja meg.
Kilátás két irányban a Skalná Bránáról
Középen a Malá Stozka különálló bérce
A fő díszletet a fennsík peremét díszítő sziklás hegyoldal, a Vel’ká Stózka és a fennsíktól elszakadt, szigetszerűen emelkedő, szintén rendkívül vadregényes Malá Stózka adja, melyeket remekül keretbe foglal a Fabova Hola 1463 méteres vihartépázta fenyvessel borított lustán elnyúló gerince. A kilátás legnagyobb varázsa persze abban rejlik, hogy sehol egy település vagy ember által épített objektum, mely megzavarná a kárpáti vadon idilljét (na jó, a Patina erdészház teteje félig látszik).
A fenyvesek alja számtalan gombának ad otthont
Innen azonos úton tudunk visszatérni a Nizná Kl’aková idilli tisztására. A rétet nyaranta hegyi lovakkal legeltetik, tavasszal a kárpáti sáfrány, ősszel pedig a kikericsek borítják virágpompába a legelőt. Érdemes felmenni a rét magasabb pontjára is, ahonnan a Kl’ak hegy sziklás oldalát, vagy akár a Hrdzavá Dolinát is megcsodálhatjuk. Bár a Fennsík alacsonyabb részein a lombhullató erdők dominálnak, itt a gyönyörű, sötétzöld lucfenyves az úr. A réten kulcsosház és bivakszállás is várja az erre tévedő turistákat.
Festeni se lehetne szebbet a Nizná Klakova tisztásánál
Lélegzetelállító panoráma a Kl'ak-hegy oldalában
Úton a Kl'ak oldalában
Következő megállónk a Fennsík csúcsának számító 1409 méteres Kl’ak oldalában nyíló kilátópont volt, körülbelül 1360 méteren. A rétről ez körülbelül 20 perc alatt érhető el, először tisztásokon, majd fenyőerdőben átvágva. A piros jelzést követve figyelni kell jobb oldalt a piros háromszög letérőjére, az úttól a kilátópont mintegy 40 méterre lefelé található.
Szenzációs színek
Előttünk a Hrdzava Dolina kanyonja
A távolban a Sztolica-hegység a Kohút 1400 méter magas gerincével
A fenyők és bokrok mögül kilépve a panoráma mellbevágóan tárul elénk. Közvetlenül alattunk a Hrdzavá Dolina kanyonja, mögötte Murányalja, a távolban pedig a Murány-folyó völgye, annak településeivel. Jobbra a Hrdzavá és Javorniková közötti gerincnyúlvány húzódik, a végében megbújó Nizná Kl’aková havasi rétjével. Tőlünk balra pedig az erdős hegygerinc felett a Murányi vár sziklái emelkednek ki, mögöttük a Sztolica-hegység magas, fenyőborította nyúlványával. Mindezt csak még varázslatosabbá teszi az ősz milliónyi színárnyalata.
Ebben az irányban még a Nizná Klaková rétje is látszik
Karsztforrás és jégbarlang a Fennsík szívében
Utunkat a fennsík árnyas fenyveseiben folytatjuk, egy kisebb magaslat leküzdése után meredek ereszkedésbe kezdünk a Kl’ak oldalából az alacsonyabb területre. Itt bájos hegyi rétek és sötét zöld fenyvesek váltják egymást. Egy nagyobb mező után nyeregben lévő útkereszteződésbe érünk, ahonnan a Studnához ereszkedünk.
Alpesi hangulatú legelők
Tavasszal velük is találkoztunk
A Studna a Murányi-fennsík egy ikonikus pontja, egy fenyőfákkal szegélyezett hegyi legelő, sarkában házikóval. A hely neve a fennsík közepén, mintegy 1200 magasan eredő karsztforrásból származik, melynek vize innen nyelős mederben csorog tovább egészen a fennsík peremének leszakadásáig. A nevezetes helyen bokros, fás területen elkerített területet veszünk észre, érdemes a közelébe, menni, ugyanis érdekes karsztjelenséget, a Murányi-jégbarlang (Ladová Jáma nad Murani) bejáratát csodálhatjuk itt meg.
Studna ősszel
...és tavasszal
Tavaszi virágpompa a fennsíkon
A töbör oldalában megbúvó, nyáron is hideg levegőt árasztó zsomboly bejáratában fényes nappal egy denevér cikázik, egy-egy pillanatra előbújik a hasadékból, hogy a repkedő rovarokat kapdossa el, kihasználva a jó időt még a tél beállta előtt. A 30 méter mély jeges víznyelőt az erdei munkások a múltban jégveremként, hűtőként használták – ma fokozottan védett természeti érték.
A télen kialakult jégképződmények a nyár végére olvadnak el.
Poludnica: monumentális sziklaszirt a fennsík peremén
A plató erdővel borított részei is csodaszépek
A rétről ha kevesebb időnk van, a sárgán menjünk tovább, azonban ha még ráérünk, és kíváncsiak vagyunk a fennsík leggyönyörűbb kilátópontjára, akkor a piroson menjünk le a fennsíkot két részre osztó sekély völgyecske feletti erdei utakon. Egy órán belül bitumenes műútra érünk ki, ahol – 20 kilométer után először – emberekkel is találkozunk. Innen rövid időn belül elérünk a Maretkina erdészházig, ahol jobbra fordulva a piros háromszög jelzésen öt percen belül a Poludnica vadregényes szirtjén bukkanunk ki.
A Poludnica szirtjei
Alattunk terül el a legelő, ahonnan a túrára indultunk, közvetlenül előttünk 500 méter mély szakadék tátong merész sziklafalakkal. A távolban a Trstie és a Stolica hegyvonolutai húzódnak, a völgyben Murányaljával, távolabb Murányhosszúréttel és Revúcával. A Poludnica sziklafalai egyébként már Revúcától is szépen látszanak, így nem csoda, hogy ez visszafelé is igaz. A sziklákat nagyon óvatosan ugyan, de érdemes körbesétálni, balra pedig egy ösvényt követhetünk, melyen a szomszédos kilátópontra is kimerészkedhetünk, ahonnan Murány várára és a Cigánka szirtjére láthatunk rá.
A Cigánka és mögötte a Kohút
Több is van még...
A Maretkina erdészlakhoz visszatérve a kerékpárútként is funkcionáló piros jelzésen megyünk tovább. A Murányi-fennsíkot kerékpárutak, sífutó útvonalak és lovas túraútvonalak hálózzák be azon kívül, hogy gyalogtúrázásra is kiválóan alkalmas terep. Körülbelül háromnegyed óra múlva érkezünk a Velká Lukára, a Nagyrétre.
A Siance gerince
Újból Murány vára
A fennsíkon áthaladó út
Siance sziklái
A rét a fennsík másik nevezetessége, ahol a helyi tenyésztésű, ridegen tartott norik lovak „főhadiszállását” találjuk. A lovak egyrészt segítenek a fennsík értékes rétjeinek karbantartásában (a legeltetés meggátolja a mezők újraerdősödését), másrészt erdészeti munkákra is alkalmasak. A rétről a kék turistajelzésen, vagy az aszfaltúton ereszkedhetünk le, vissza Murányaljára. Kitérőt tehetünk még a rét szélén lévő kilátószirtre, illetve Murány várába is, de ezekről inkább egy külön bejegyzést írok majd, hogy kellő részletességgel bemutathassam őket.
Lovak a Nagyréten
A Nagyrét (Velká Luka) sarka
Utolsó pillantás a várhegyre a kerékpárútról
A környék hegyei látnivalókban kimeríthetetlenek, viszont az egyre javuló infrastruktúra és az egyre több információ segítségével könnyebb lesz látogatni az Északnyugati-Kárpátok belső ívének ezt a rendkívül izgalmas szegletét. Viszont amit rendkívül hiányolok, az egy több nyelven elérhető, tudományos igényű összefoglaló monográfia a nemzeti parkról, vagy akár kellő részletességű hivatalos tájékoztató kiadványok, akár online formátumban is. Persze mindez azért is lehet, mert maga a nemzeti park is kifejezetten fiatal, 1998-ban nyitották meg. Azonban akik keresik a nyugodtabb, kevésbé frekventált vidékeket, akik szeretnek csendes környezetben túrázni, azoknak bátran ajánlom, hogy induljanak el, fedezzék fel ezt a csodás tájat!
Útvonal (katt a linkre):
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett, kérlek, nyomj egy 'tetszik'-gombot a Facebook oldalunkra is!
