A kis felvidéki település, Ajnácskő (Hajnácka) Hunfalvy János szerint az a hely, ,,hol a történelem a mesével összefolyik”, ez már a település gyönyörű nevében és fekvésében is megmutatkozik. A Gömör és Nógrád közötti bazaltvidék egyik legizgalmasabb táját fedezhetjük itt fel, változatos természeti, domborzati viszonyokkal, csodás kilátópontokról letekintve.
A faluba beérve rögtön a Várhegy (Hrad Hajnácka) ragadja meg a tekintetünket. Az elbűvölő völgykatlan közepén, merész sziklaszirten, egykori tűzhányó kürtőjének maradványán állnak Ajnácskő várának csekély maradványai. A sötétbarna bazaltszikla egyenesen hívogató, a faluból egy tanösvényen lehet oda feljutni. A falu közepén, a viszonylag nagyméretű téren egészen nyugodtan hagyhatjuk az autót, innen gyakorlatilag bármelyik irányban elindulhatunk a jelzett vagy jelzetlen utakon.
Ajnácskő vára
A várhegyre vezető úton először a falu utcáin haladunk, majd balra fordulva a házak között a gerincre emelkedünk, ahol egy székelykapun át érkezünk meg az egykori, nem túl nagy kiterjedésű vár területére, mely egyben természetvédelmi terület is. Az alsóvárból az egykori felsővárba egy sziklába faragott ösvény, majd lépcsősor vezet fel. Túl sok épített falmaradványt nem láthatunk már, viszont valószínűleg eredetileg sem lehetett itt túl sok, a vár építői pompásan kihasználták a bazaltszirt természeti adottságait, sziklába faragott helyiségeket még napjainkban is fedezhetünk itt fel.
A Várhegy szirtje az Alsóvárból
A várnak jellemzően a törökkel vívott harcok során volt jelentősebb stratégiai szerepe, mivel a Gortva-völgyében vezető kereskedelmi- és hadi útvonalat jól lehetett innen ellenőrizni. A törökök így többször elfoglalták, majd tőlük később visszafoglalták a 16-17. század folyamán.
Félig sziklába faragott helyiség
A szirt oldalára felkapaszkodva a Cseres-hegység dimbes-dombos, medencékkel és kúpszerű csúcsokkal tagolt bazaltvidékének, és a Gortva völgyének panorámájában gyönyörködhetünk, a távolban a Kékes csúcsával. Maga a szikla 130 méterrel emelkedik a Gortva-völgy felé, így Ajnácskő házai egészen aprónak látszanak idefentről. Maga a szikla a kiemelkedése során a környezet lepusztulásával került a felszínre, és bár a sziklát az időjárási viszonyok folyamatosan formálták, pusztították, mégis a kürtőkitöltésben lévő kemény bazalttelérek megóvták a teljes pusztulástól.
Májusban virágok ezrei pompáznak az egykori vár területén
Barangolásunkat tovább a sárga jelzésen folytattuk, a Zaboda irányába. A temető mellett lekanyarodva az útról a füves domboldalban, meredeken emelkedünk a fennsík peremén lévő kilátópontig, a Laposnak nevezett platóra. A kopár dombokon juhokat legeltetnek, így óvva a réteket az elgazosodástól. A dombtetőről Ajnácskőre, annak várára, mögötte a Pogányvár vadregényes, barlangokkal teli platójára látunk rá.
Kilátás a mesebeli völgykatlanra a Lapos fennsíkjáról
Erdők és kilátópontok váltják egymást a Lapos fennsíkján haladva, míg a Zaboda csúcsához nem érünk. A Cseres-hegységre és a Karancs-Medves-vidékre oly jellemző, kellemetlenül meredek emelkedő következik, mely által egyből megértjük, miért nem dombságnak hívjuk ezt a 3-500 méter közötti csúcsokból álló tájat.
Kilátás a Ragács irányába
A Zaboda lávaárjának maradványai
A Zaboda erdős, így kilátást nem adó csúcsán lévő bazaltsziklák egy vulkán lávaárjának maradványai. A Cseres-hegység (Cerová vrchovina) területén lévő ösvények jellemzően igen rossz állapotban vannak, a nyomvonaluk sok esetben követhetetlen, így ha itt túrázunk olykor kénytelenek vagyunk letérni a jelzett útról, vagy a bozóton átverekedni magunkat. A hegység a nevét egyébként az itt uralkodó fafajról, a csertölgyről kapta, bár sajnos ma már jellemző a környéken a gyalogakác térhódítása is.
A Zaboda bazaltsziklái
A háttérben a Bükk
A vulkáni kúpról egy bokatörő ereszkedéssel jutunk le egy erdészeti útra, amin a következő pontunk, a Szár-kő (Steblová Skala) irányába indulhatunk el. A vidék egyébként vadakban kifejezetten gazdag, gyakran lehet őzzel, szarvassal, vaddisznóval találkozni, de borzok, sőt, hiúz is él a környéken, de nem ritka a barna medve jelenléte sem.
Vadállatok a Cseres-hegységben
A Szár-kőre GPS segítsége nélkül nem túl könnyű eltalálni, amikor pedig megtaláljuk a turistautat, akkor is elgondolkodunk, hogy jó irányba megyünk-e. A zöld jelzés egy irdatlanul meredek, csúszós, poros lejtőn visz fel minket a bazaltoszlopok tetejére. Az 50 méteres magasságot is meghaladó oszlopsor az egykori lávás kráterkitöltés maradványa.
A Szár-kő öt- és hatszögletű bazaltoszlopai
Sajnos az alján kőfejtő is működött egy időben, így egy-egy helyen látszanak az emberi beavatkozás nyomai. A kilátás viszont elképesztően pazar, a 480 méter magas sziklaletörésről az egész dombos táj, a Felvidék magasabb hegyei, sőt, még a Bükk és Mátra vonulatai is kiválóan körvonalazódnak. Ez egész biztosan egyike a Cseres-hegység legszebb pontjainak.
Kilátás a Steblová Skaláról
Mivel a felfelé vezető út rendkvül meredek volt, lefelé már veszélyesnek gondoltuk a haladást, így egy kicsit arrébb, az erdőben indultunk el lefelé, ahol biztosabb talaj volt a lábunk alatt. Visszatérve a zöld jelzésre, újra a Zaboda-kő alá érkeztünk le, ahol megindultunk a másik irányba, a Ragács felé. Egy bozótos dzsungelen átküzdve magunkat, a jelzést elveszítve értünk le a Ragács és Zaboda közötti völgybe.
A Szár-kő keskeny gerincén
Irány a Ragács!
Az 537 méteres tengerszint feletti magasságig emelkedő vulkáni kúpra még körülbelül 240 méter szintemelkedés leküzdésével juthatunk fel. Nagyon szép bükkösben, bazalttömbök között emelkedünk a meredek ösvényen a fokozottan védett természeti rezervátumba.
Kőtenger a Ragács aljában
A csúcsot vulkáni salak alkotja, melybe vulkáni bombamaradványok, lávarétegek ékelődtek be. A vulkán kitörése robbanással, explozív módon történt. A keményebb bazalttelérek alkotják a mai csúcsot. A csúcs szikláinak közelében gázkifúvásos barlangokat látunk, ezek a bazaltlávában keletkezett gázhólyagok hatására jöttek létre. Mivel ezek igen mély hasadékok, nem érdemes közel állni hozzájuk, nehogy lecsússzunk a mélybe.
Gázkifúvási csatorna
A Ragács előcsúcsára azonban mindenképp érdemes felkapaszkodni! A csúcsról majdhogynem körpanoráma tárul a szemünk elé. A sziklára nem vezet ösvény, sem jelzés, így kénytelenek vagyunk némi sziklamászáshoz folyamodni. Fent majdnem körkilátás fogad minket, ami egészen eszményi, főleg Ajnácskő irányában. Miután kigyönyörködtük magunkat, a Ragács gerincén indultunk el egy alig látható, jelzetlen gyalogösvényen. Ez a gerinc valójában a vulkánból kiömlő lávaár maradványa, ami 3 kilométer hosszúságban húzódik. A gerincen kisebb-nagyobb kőfejtőket, bányákat nyitottak a 19. században.
Kilátás a Szár-kőre
A Ragács csúcsán
A háttérben a Mátra vonulata
Kőfejtő a Ragács gerincének mentén
Ajnácskő felé a Csontos-árok (Kostná Dolina) irányában ereszkedtünk le. A Csontos-árok a környék legjelentősebb ősmaradvány-lelőhelye, habár maga az árok nem igazán bejárható a méteres gaz miatt, érdemes elolvasni a tájékoztató táblát. Egy Békás-tó nevű mocsár terült el itt egykor, ahol a 19. században a földeken dolgozó helyiek ősmaradványokat találtak, melyeket a földesúr, Ebeczky Emil elküldött a Magyar Nemzeti Múzeumnak kivizsgálásra. Ezután komoly ásatások kezdődtek meg a területen, így rengeteg állat maradványaira bukkantak, például tapír, masztodon, őshód, majmok, sőt, panda csontjai kerültek itt elő. A páratlan leletgazdagság oka, hogy valószínűleg egy vulkáni kráterben létrejött tó terült el itt, mely azonban tele volt mérges gázokkal, így számtalan szomjas állat itt pusztulhatott el, esetleg későbbi vulkánkitörések is közrejátszhattak a dologban.
Csontos-árok
A faluba innen a műútra kisétálva tudunk a legkönnyebben visszatérni. A 17 kilométeres túra elegendő élménnyel szolgált, viszont aki nem elégszik meg a látottakkal, nekivághat a Pogányvárnak (Pohánsky Hrad), vagy felkeresheti a sőregi Bagolyvárat (Soví Hrad) is. Legközelebb mi is így fogunk tenni.
Források:
- Novohrad-Nógrád Geopark
- Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet és a Cseres-hegység - Nógrád és Gömör Hhtárán
