Az Imrikfalvától (Dedinky) nem messze található Zejmár-szakadék rövidsége és közelsége miatt kitűnő betekintést nyújt a Szlovák Paradicsomba a hellyel ismerkedőknek is. A látványos Nálepka-vízesésrendszer létráin való felkapaszkodás igazi rövid adrenalinlöket, a Geravy-fennsíkon barangolva pedig hangulatos hegyi rétek várnak minket, ezek minden évszakban más arcukat mutatják, így érdemes többször, több útvariációban elmenni ide. Ha pedig egy kis szerencsénk van, az itt lakó állatokkal is megismerkedhetünk közelebbről. 
Előző bejegyzésemben a márciusi hétvégi kalandunk első két napjáról írtam, ígérve, hogy a harmadik napot egy későbbi bejegyzésben örökítem meg - sajnos csak most sikerült eljutni idáig. Vasárnap hazafelé két rövidebb túrát tettünk: először az érchegység gerincén, a valamivel 1000 méter felett található Grajnár-hágón parkoltunk le. A kavicsos parkoló mellett egy szebb napokat látott turistaház romjai láthatók. Pedig a nyereg fontos csomópont, több sítúra-útvonal és gyalogos turistaút kereszteződése van itt, és az iglói busz is megáll, ennek megfelelően sokan indulnak innen vasárnapi túrájukra.
A parkolóból a Nagy-Knoll (Vel'ká Knola) 1266 méteres tetőjét céloztuk meg, ami oda-vissza egy 7 kilométeres, könnyű séta. A gerinc kényelmesen járható (bár helyenként kaptatós) útján a közelmúlt viharai elég keményen megritkították a lucfenyő-állományt. Öröm az ürömben, hogy így szinte végig lenyűgözően szép kilátás nyílik a Szepességre és a Gömöri-hegyekre.
A nagy melegnek köszönhetően csak minimális hóval kellett számolni és több helyen a krókuszok is elkezdtek virágozni. Számos őzbe is belebotlottunk, akik színesítették az útvonalat. A Kis-Knoll (Malá Knola) közelében egy nagyobb letarolt fenyves mellett kilátónak is remek vadászlesről Igló városát csodálhatjuk meg. Csak a Vel'ká Knola előtt érünk sűrű tűlevelű erdőbe, ahol egy borz friss nyomait követtük, de sajnos nem találkoztunk vele.
A csúcsról már sajnos csak minimális kilátás nyílik, a tisztást ugyanis körbenövik a szerencsére egészséges lucfenyők. Így ez az értékes élőhelyet nyújtó erdő már a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park védterületébe tartozik. A tisztásról azért még megcsodálhatjuk a Király-hegyet, illetve egy sziklára felágaskodva a Magas-Tátra csúcsainak tetejét szemrevételezhetjük. Visszafelé ugyanarra mentünk, amerről jöttünk, persze nem kapkodva, a látványos panoráma mellett nem is lett volna értelme sietni.
A Grajnár-nyeregben autóba szálltunk, majd egy pár perc alatt legurultunk a Gölnic-völgyébe, amin egészen a híres felduzzasztott víztározóig, a Palcmanska Masáig mentünk. A befagyott tó partján már most is sok kiránduló bámészkodott. Mi viszont nyílegyenest az egykori libegő és a sípályák felé vettük az irányt, majd átmásztunk a Biele Vody nevű településre, ahol a Zejmár-szakadék bejárata nyílik.
Erről már egy korábbi bejegyzésemben írtam, így az útvonal részletezését kihagyom. Lényegében a környék többi szurdokától merőben eltér a jellege, ugyanis naposabb, szélesebb, mint azok. A szurdok helyett valóban találóbb a szakadék elnevezés, mert lényegében a Geravy déli peremének szikláiról lezúduló vízesés rövid kanyonját másszuk meg. A hóolvadás után valódi vad arcát mutatja a szakadék, a patak vadul, zabolátlanul tör át a szűkületeken, a szélesebb részeken pedig tucatnyi ágra szakadva csörgedezik lefelé.
Az első kis vízesés felett váratlan meglepetés ért minket: körülbelül harminc méterre tőlünk egy 6 példányból álló zergecsapat legelészett teljes nyugalommal. Eddig még csak a Tátrában volt hozzájuk szerencsénk, így - bár tudtuk, hogy élnek itt is - nem számítottunk arra, hogy elő is bukkannak. A zergéket a közelmúltban telepítették be a Szlovák Paradicsomba, vadászati célból, ugyanis az alpesi zerge kitűnően alkalmazkodik a körülményekhez, a mészkőből felépülő középhegység vadabb szirtjei, völgyszakadékai pedig remek élőhelyet biztosítanak számukra, attól függetlenül, hogy nem őshonosak itt. Az itt élő alpesi zerge egyébként nevéből adódóan is csak az Alpokban őshonos, a Tátrában egy másik faj, a tátrai zerge él. Így az utóbbi években - hogy az élővilágot a túlszaporodó zergeállomány ne károsítsa jelentősen - évente 5-6 zergét lőnek ki (forrás: magas-tatra.info). (Érdekesség egyébként, hogy a Murányalja felett álló Cigánka sziklára, azaz a Murányi vár területére is áttelepítettek 1-2 zergét, hogy segítsen a vár elgazosodásának megakadályozásában).
Nálepka-vízesés létrarendszere ismét látványos adrenalinbomba volt, a hétvége tömény programja után a rövidsége ellenére éppen elég is volt ennyi.
A fennsíkon rengeteg hóvirág nyílt, viszont az itteni krókuszokat még a vastag hótakaró miatt nem csodálhattuk meg. A Geravy turistaházban egy gyors ebéd után a zöld jelzésen el is indultunk Dedinkybe. A turistaút közelében a Zejmár-szakadék feletti sziklapárkányra is kisétálhatunk, ahonnan óvatosan lepillanthatunk a szakadék mélységeibe, illetve a Mlynky-i sípályát is látjuk innen.
A Dedinky feletti völgyecskében találtunk még néhány sáfrányt, illetve egy vemhes őzikét is, aki az út közepén legelt. Élményekkel telve és kellemesnél azért picivel jobban elfáradva tettük meg a jól ismert utat hazafelé.
