Túraddikt - Úton a természetben

Túraddikt - Úton a természetben

Kéktúra az Upponyi-hegység vadregényes tájain

2020. október 09. - bencicuska

Kéktúrázásunkat az Upponyi-hegységben folytattuk néhány nappal a bükki szakasz után, ismét egyik kedvenc tájunkat járhattuk végig a Kéken, érintve az ország egyik legszebb kilátópontját, mely a zord Upponyi-szoros és a csodaszép Lázbérci víztározó felett emelkedik.

img_20200927_113956.jpg

A túra útvonala

Az útvonalról korábban született már egy természetföldrajzi jellegű beszámolóm, melyet az alábbi linkre kattintva olvashattok el:

Értékek az Upponyi-hegységben a Kéktúra mentén

A kéktúrázás fertőző tud lenni: nem kell sok ahhoz, hogy valaki ráérezzen a pecsétgyűjtögetés és a kék sáv követésének ízére. Így minket sem kellett nagyon győzködni, hogy rögtön folytassuk, ezért a szintén könnyen elérhető Putnok – Dédestapolcsány etapra esett a választás. Logisztikai okokból az előző túrához hasonlóan ismét Dédestapolcsányt választottuk célként. A kora reggeli vonattal pár perc alatt Putnokra értünk, a vonatról leszállva már nyomhattuk is füzetünkbe a napi első pecsétet a vasútállomás falán található bélyegzővel. A városszéli utcákon pár percet kanyarogva a Sajó hídjánál találtuk magunkat. A felvidéki Sztolica oldalában eredő patakocska itt már tekintélyes folyóvá duzzadva hömpölyög medrében, tovább Miskolc, majd a Tisza felé.

p1580403.JPG

p1580406.JPG

Át a Sajón

Hűvös, szeles időjárás boldogított egész nap, ami cserébe viszont legalább néha-néha napsütéssel is társult. A csípős széllel kísérve baktattunk az országút szélén az Upponyi-hegység dimbes-dombos,erdővel borított lankáinak irányába. Az Upponyi-hegység geológiai felépítését tekintve a Bükk idősebb (de korából adódóan kisebbre zsugorodott) testvére, mely rendkívül változatos földtani felépítéssel bír. Egymástól néhány kilométeres távolságban találkozunk vulkáni lávabombák maradványaival, karsztos barlangokkal, szirtekkel, áttöréses kanyonnal és földcsuszamlással keletkezett álbarlangrendszerrel.

p1580408.JPG

A nagy egyenes Putnoknál

Szerencsére forgalom egyáltalán nem volt, ezért nem különösebben volt rossz ez az aszfaltutas szakasz sem, annak ellenére, hogy körülbelül három kilométeren át tartott. A Sajóvelezd-Királd elágazásnál a Mercse-patak kifejezetten festői völgyére kanyarodtunk rá, ahol a patakpart dús füvű rétjein egy pásztor legeltette teheneit, négy kistermetű kutyája segítségével terelgetve őket.

p1580414.JPG

Az OKT sárga (szerencsére újonnan már a helyes adatokat közlő) táblájánál balra térve a sötét, erdős Határ-völgybe kanyarodtunk, melynek alján az időszakos patakmeder most teljesen száraz volt. A patak és a völgy oldalában futó erdészeti kövesút remekül feltárja a különböző földtörténeti korokban keletkezett kőzeteket, jobboldalt a miocén vulkánosság nyomait őrzik a sötét, mohalepte sziklafalak. Reggelizésre az út mellett felejtett farönk tökéletes helyszín. A túra pedig hivatalosan is az idei teaszezon kezdete lett, kifejezetten jól esett a termoszból kiöntött meleg ital.

p1580420.JPG

Szarvasbőgéses, gyönyörű őszi erdőben, erdeifenyveseket érintve emelkedünk a Koloska-tetőig, ahol egy kis kitérővel az egykori Sajómercsei földvár földhalma tekinthető meg. A várdomb teteje sajnos bozóttal teljesen be van nőve, de a dombtető sáncát határoló árok és a benne nyíló barlang látványa önmagában is elég érdekes. A várat három oldalról meredek hegyoldal veszi körbe és csak a gerinc felől, északi irányból könnyű megközelíteni, ahol egy sánc és árok szolgált védműként. A puha vulkáni breccsában kialakult barlangok a helyi lakosság elbeszélései alapján hosszú alagutakban folytatódnak.

p1580431.JPG

p1580437.JPG

A földvár sánca és barlangja

Egy nagyobb emelkedőn felkapaszkodva egy vadászházat elmellőzve érünk az Urasági erdőbe, majd a Köbölic-tetőre, mely a hegység legmagasabb részei közé tartozik a maga 464 méteres tengerszint feletti magasságával. Kényelmes, széles dózerúton hullámozva kanyargunk a hangulatos bükkösök és gyertyános tölgyesek között, majd jobbra kanyarodva egy keskeny ösvényen érjük el a Háromkő-bérc kilátópontját.

p1580442.JPG

Ahogy a hely neve is mutatja, három, egymás mellett sorakozó sziklaszirtre mászhatunk ki, a két szélső, sziklaplató jellegűre könnyedén, a középső sziklatoronyra viszont nehezebben. A sötétbarna, zord, szél és jég által széttöredezett, gombává faragott andezittömbök tetején csak néhány tölgyfa dacol az időjárás viszontagságaival. A kilátás fentről eszményi, a kellemetlen széllökések ellenére is igyekeztünk kiélvezni. A zöld lombkoronabundába itt-ott már színes levelek is beékelődnek szeptember végén, a távoli felvidéki bércek a pára homályába vesznek, de előttünk méltóságteljesen magasodik a Bükk innen gigászinak ható masszívuma, előző túránk helyszíne, de a messzeségben a Kékes és a Galyatető tömbje is tiszteletét teszi, csalogatva minket az oly csodás mátrai szakasz bejárására is. Alant az Upponyi-medence terül el a faluval és körülötte megannyi legelővel borított hullámzó lankával. Gyönyörűszép, mesebeli táj ez, legalábbis innen, messziről, a magasból.Az Upponyi-szoros sziklái viszont szerényen megbújnak a Kalica-tető erdős oldala mögött, mintha csak titkolnák szépségüket. Így a vándort, aki ebből az irányból járja végig a szakaszt, még jobban elkápráztatja majd a látvány, mely a sziklák pereméről tárul a szeme elé.

p1580449.JPG

p1580451.JPG

p1580447.JPG

p1580456.JPG

Háromkő-bérc

A sziklákról egy meredek ösvényen, szálerdőben ereszkedünk egy nyeregig, majd egy irtásos részen találkozunk a kéktúrázók oly ádáz, oly gyűlölt „ellenfelével”, a sárdagonyával, mely kiváltképp meg tudja keseríteni a többnapos menetelést. Ez a szakasz pedig mindig sáros, erről a hegyoldalban eredő források gondoskodnak (na és persze az itt közlekedő erdészeti járművek is). A cipőnket alaposan összesározva érkezünk meg a Kalica-tető nyergébe, ahol lekanyarodhatunk Uppony felé a Kéken.

p1580454.JPG

p1580455.JPG

Az első dagonya

De miért is tennénk? Hiszen a szakasz legkáprázatosabb kilátópontjáról maradnánk így le! A kék háromszögön kb. negyed óra alatt a Kalica-tető csúcsára érünk, ahol a sűrű, sommal, galagonyával benőtt erdőből váratlanul bukkanunk ki a szirtre, ahol rögtön mellbevág a kilátás.

Kalica-tető - panoráma

Amikor először idetévedtünk (félig meddig véletlenül), leesett az állunk a látványtól, mely hazánkban egészen egyedülálló. Alattunk irtózatos mélységben, S alakban kanyarog az Upponyi-szoros monumentális szurdoka. Szemben a Sima-kő függőleges szirtje, a mi oldalunkon pedig a Kalica-tető kopár, hosszan elnyúló gerince emelkedik, a kicsúcsosodó részen a Herkó Páter keresztjével, mely a reformáció terjedésének egykori határát jelzi. Mögötte Uppony, Borsodbóta, Sáta és a kistáj többi, a városi nyüzsgéstől távoli apró település házai töltik ki a völgyeket.

A másik irányban a Bükk monumentális északi oldala, alatta Dédestapolcsány és előrébb Lázbérc festői dombok között létrehozott Y alakú víztározója. A hűvös időjárás, a szürke, felhős égbolt, a meredek, szinte függőlegesen mélybe szakadó sziklafalak s Lázbérci víztározó nagy, csillogó víztükrével egészen az északi tájak fjordjait idéző látványt tárt szemünk elé ezen a szeptemberi napon. Ha másért nem is, az ilyen kilátások miatt szerencsésnek érezzük magunkat, hogy itt lakunk a közelben, hiszen ha nem másztunk volna fel ide pár éve, ki tudja, lehet talán sosem kezdünk el úgy igazán túrázni. El is zarándokolunk ide minden évben legalább egyszer (de ha lehet, többször is).

p1580474.JPG

p1580460.JPG

p1580458.JPG

 

A nyeregbe való visszatérés közben megdöbbentő dologgal találkoztunk: két safari-terepjáróval, melyek a Kalica-tetőre szállítottak tizenéveseket. Mondanom sem kell, hogy mennyire értetlenül álltam a dolog előtt, elvégre nem valami hihetetlenül magas hegycsúcsról van szó, ahová olyan nehéz és megerőltető lenne felmászni, a legrövidebb útvonalon akár fél óra alatt felérhetünk. A nyeregből immár lefelé indultunk, Uppony irányába.

Ez szintén nem egy túl kellemes szakasz, elég meredek és ráadásul sár is van bőven. Uppony előtt a félig-meddig kitermelt fenyvesbe érvén még nagyobb dagonya következett – sebaj, ha a faluba beérünk, onnantól kezdve végig egy aszfaltozott útvonalon megyünk, majd ott lekoptatjuk bakancsainkról a sarat. Uppony házőrzői nem vették jó néven, hogy két túrázó a faluba érkezett, így hangos ugatásban törtek ki. Pedig már megszokhatták a jelenséget (útközben is egész sok emberrel találkoztunk, ez egy népszerű szakasz). Sajnos Macival, a kiránduló kutyával ezúttal nem találkoztunk (a nagy, fekete Macinak a sörözőben van a bázisa, onnan ered a túrázók nyomába, igyekezve megdézsmálni a szendvicskészleteiket). Az oszlopra erősített bélyegződoboznál pecsételtünk és indultunk is tovább a csöndes, hegyek rejtekében elterülő falu utcácskáján az Upponyi-szoros irányába.

p1580480.JPG

A második nagy dagonya

p1580483.JPG

p1580488.JPG

A Csernely-patakon egy míves fahídon keltünk át, majd balra kanyarodva a máris a szurdokba értünk. Hazánk egyik legnagyobb és legmélyebb áttöréses kanyonvölgye ez, az égbe szökő sziklafalak magassága meghaladja a 150 métert is. Ilyennel a Kárpátok magasabb bércei között találkozni legközelebb (na jó, az igazat megvallva a Bükk túloldalán is megvan a méltó párja, méghozzá a Szarvaskői-szurdok, szerencsére az OKT azt is érinti). Az Upponyi-szoros élőhelyként is nagyon különleges, az egyedi fekvése miatt két, egymással szöges ellentétben álló mikroklíma alakult ki rajta: a napsütötte, fehér, a nap sugarait erősen visszaverő sziklákkal borított Kalica-tetőn melegkedvelő fajok telepedtek meg, míg szemben a Sima-kő árnyas, eldugott törmeléklejtőjén hegyvidéki fajok, közöttük jégkori reliktumokkal. A Csernely-patak kanyargós, meanderező medre a hegység kiemelkedése és a Sajó vízgyűjtő területének süllyedése következtében átöröklődött a kemény mészkőre, de a patak kitartó munkával kettéfűrészelte a hegységet, létrehozva a természet pompás mesterművét, eme szurdokot.

p1580490.JPG

A Csernely.patak medre a szoros alatt egy lápos égererdőben folytatódik, ahol vidrák is tanyáznak, majd a Dedevár szirtje alatt beletorkollik a Lázbérci víztározó felduzzasztott tavába. A hetvenes években, a Bán- és a Csernely-patakok összefolyásánál létrehozott víztározó fontos szerepet játszik a környék ivóvízellátásában, de nem elhanyagolható tájképi elemként sem, ez Észak-Magyarország egyik legszebb hegyi tava.

A meder szintjétől jóval magasabban futó aszfaltútról az ösvényeken lesétálva mindenhol más és más arcát mutatja. A Dedevárral szemben kanyonszerűen ékelődik sziklafalak és meredek oldalak közé, visszatükrözve az erdők zöldjét. A horgászhelyek pihenőire leülve saját szemünkkel meggyőződhetünk a változatos élővilágáról: jégmadár magas csicsergése töri meg a csendet, irdatlan sebességgel süvít a levegőben, majd néhány kiadós falat reményében a dárdaforma csőrével előre a vízbe bukik. Néhány pillanattal később már az egyik faágon tollászkodik. Az élő drágakő narancsos-türkizkék tollazata ragyogóan elüt a zöldes lomboktól – kétségtelenül az egyik legszebb madárfajunk. Gyönyörű tollainak nem csak a párválasztásban van szerepe, de a ragadozók elleni védekezésben és a halászatban is megvan a funkciója (a magasból leselkedő ragadozómadarak a kékes tollazatot víztükörnek nézik, a zsákmány pedig a sárgás hasi tollazatot száraz falevélnek).  Később fenséges szürkegém siklik el a víztükör felett, utána megjelennek a récék is.

p1580121.JPG

Jégmadár (Perkupa, Bódva-völgyi madárgyűrűző tábor)

p1580498.JPG

p1580504.JPG

p1580510.JPG

p1050498.JPG

p1050877.JPG

Vízimadár-parádé

A Lipóc-völgy elágazása után már a Bán- és a Csernely egykori összefolyásánál járunk, ha itt megyünk ki a tópartra, széles medencét látunk hatalmas vízmennyiséggel. Az Y alakú tó két ága között, a Bán-patak kanyarulatában félszigetként emelkedik ki az Éles-kő szirtje. Dédestapolcsány előtt pedig már közvetlenül a füves tóparton sétálhatunk, kerülgetve a horgászokat, gyönyörködve a változatos tájban.

p1580499.JPG

Ahogy azt az előző cikkben megírtam, Dédestapolcsányban nincs bélyegző, Mályinkán csináltunk egy technikai duplabélyegzést a régebbi kiadású füzetünkbe, így szabályos a teljesítés is. Csaknem 23 kilométert túráztunk, még kora délután sikerült végezni, és a busz indulásáig sem kellett sokat várni. A Kéktúra ezen szakasza is megannyi érdekességet tartogat, és alig várjuk, hogy folytathassuk az utat.

p1580513.JPG

p1580515.JPG

Ha egy egész napunk van végigjárni a szakaszt, nem szabad kihagyni a kitérőt a Damasa-szakadékba, mely egy földcsuszamlással kialakult hasadék- és álbarlangrendszer, hazánkban egészen egyedülálló. Nagyon látványosak még az upponyi pincék, a Szilas-tető kilátópontja, vagy az Eszkála-tető, mely az Upponyi-szoros másik oldalát mutatja meg fentről. A víztározó partján rövid kitérővel érhető el az egykori vasércbánya (Festékbánya), Dédestapolcsányban pedig egy szép cserépedénykiállítást is megtekinthetünk.

Túraddikt OKT - számokban

 

  • Eddig megtett kilométerek összesen: 57,7
  • Megtett kilométerek a hivatalos útvonalon: 51,38
  • Hátralévő táv: 1117,32 kilométer
  • Összes szintemelkedés: 1608 m
  • Kéktúrázással eltöltött napok száma: 2

A sorozat előző bejegyzései:

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett, kérlek oszd meg ismerőseiddel és like-old a Facebook oldalunkat is!

 

Források:

  • BNPI.hu
  • Hevesi Attila - Valamit a Csernely-patak átöröklött völgyéről
  • Várak, várhelyek és őrhelyek Ózd környékén

A bejegyzés trackback címe:

https://turaddikt.blog.hu/api/trackback/id/tr3116233870
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása