Túraddikt - Úton a természetben

Túraddikt - Úton a természetben

Meditatív sárdagasztás és pazar kilátások a Bükk és Mátra között

Kéktúra III.

2020. november 03. - bencicuska

Egy ősi, pogány kőszentély, hosszú erdei menetelés sárban és aszfalton, az ország egyik legszebb helyen lévő kilátója. Az Országos Kéktúra 22-es szakaszát jártuk végig.

p1590556.JPG

Ahogy azt korábbi bejegyzéseimben írtam, idén már csak egynapos kéktúrázásra van lehetőségünk, így a hozzánk közeli szakaszok bejárása volt a fő cél. Szeptember végén a Bélapátfalvától Putnokig tartó szakaszt jártuk be, így a bükki szakasz vége még hiányzott. Nagyon könnyen megoldható még a Mátrát a Bükkel összekötő szakasz egynapos bejárása is.

 Az Országos Kéktúra 22-es szakasza Siroktól Szarvaskőig vezet, körülbelül húsz kilométeren keresztül. A 23-as szakaszból (Szarvaskő – Putnok) már csak egy rövid, kb. 11 kilométeres szakasz hiányzott, Szarvaskőtől Bélapátfalváig. Sokat tanakodtunk, hogy – tekintve, hogy összeadva sem túl nagy táv – egyben vagy kényelmesebb tempóban, két külön túra keretében járjuk be ezt az útszakaszt. Végül úgy döntöttünk, hogy az utóbbi megoldás lesz a nekünk megfelelő, elvégre ez nem teljesítménytúra, bármilyen tempóban teljesíthető. És jobban nem is dönthettünk volna! Míg október 19-én, a 22-es szakasz teljesítése közben meglepően zöld volt az erdő, addig a hónap utolsó napján igazi, varázslatos őszi színpompát élvezhettünk. Ez utóbbinak inkább egy külön bejegyzést szentelek, mert mindkét túráról bőven van mit írnom, így ebben a bejegyzésben az OKT 22-es szakaszán átélt élményeinket mutatom be.

A túra track-je

Ezt a túrát úgy logisztikáztuk ki, hogy autóval elgurultunk Szarvaskőre, ahol felszálltunk az egri buszra, majd Egerből kb. fél óra múlva indult is a Sirok irányába (Füzesabony felé) tartó autóbusz. Így negyed 9-re indulásra készen álltunk, és rövidesen a siroki pecsét már ott díszelgett az igazolófüzetünkben. A Hunor Étterem teraszának oszlopán találjuk a bélyegzőt, így ez is 0-24-ben elérhető, nincs szükség különleges időzítésre.

A siroki vár felé kanyarodó utcácskában emelkedtünk a szürke felhőkön kellemesen átragyogó napsütésben. A helyiek már teljesen megszokták az itt sétálgató kéktúrázókat, csakúgy mint a nyugodt háziállataik Az OKT cicáiról egy külön blogot lehetne indítani. igyekszem a lehető legtöbbet lefotózni közülük – annak ellenére, hogy a benti tartás híve vagyok, főleg a kint tartott macskák ökológiai hatásai miatt.

 

p1590352.JPG

Garfield nem örült túlzottan a hétfőnek

 Sirok a nem kéktúrázók körében leginkább látványos várromjáról nevezetes, de szerencsére a túra is elhalad közvetlenül a vár bejárata mellett. Amikor mi jártunk ott, még nem volt nyitva, de most egyébként sem terveztünk bemenni (Korábban már voltunk, és máskor is egészen biztosan betérünk, ti se hagyjátok ki! A várról egy külön bejegyzést is tervezek, érdemes róla hosszabban írni a KulTúraddikt rovat keretein belül). Sirok vára kultikus hely, ősi sziklaoltár, mely három táj találkozásánál emelkedik. A gondos építő kezek a természetes, puha, jól faragható riolittufa sziklához a lehető legkevesebbet igyekeztek hozzáépíteni, így a szirtet mesterséges alagutak, járatok labirintusa szabdalja.

p1590360.JPG

A település jelképe a riolittufa-gerincre épített sziklavár

Minden bizonnyal nem a magyar középkorban alakították ki az erődítmény alapjait, nem akkor hozták létre a járatrendszert a természetes bástyaként funkcionáló riolittufában, ezt már jóval régebben megtették az avarok. A felette lévő erődítések, vártornyok és a külsővár viszont már egészen biztosan a középkorban hozták létre. Messziről szemlélve alig tudjuk, hol a határ a természetes képződmény és a mesterségesen rakott kő között, teljesen egybeolvadnak, tökéletes harmóniában – még így romos állapotban is. Hadászati célra utoljára a török korban használták, 1713-ban a császári csapatok robbantották fel.

p1590394.JPG

A Várhegy sokat látott sziklái mellett

Az erődítmény nagyon különleges helyen emelkedik. Ha bemenni nem is akarunk, érdemes a vártorony alá, a szirt oldalába felkapaszkodni, ahonnan már elkápráztat a kilátás. Közvetlenül a Mátra tekintélyes tömbje alatt vagyunk, felettünk baljós falként emelkedik a Kékes, tetején a lándzsaként az égbetörő TV toronnyal. A másik irányban, jóval távolabb a Bükk-fennsík fala emelkedik. De ez a hely nem tartozik egyik tájhoz sem, sem karakterében, sem magasságában. A harmadik táj, mely itt kezdődik és itt ér véget, melyhez igazán tartozik Sirok vára, nem más, mint a Bükkalja. A riolittufa vonulat, a kőkultúra, a mesterséges barlangjáratok és a faragott sziklák mind-mind a Bükkalja karakterének részét képezik, ezek alkotják ennek a sajátos határterületnek a géniuszát. Ez a Bükkalja legnyugatibb határa, innen nyugat felé haladva már nem találkozunk a kőkultúra nyomaival. Kelet felé pedig egészen Kácsig, a Kecske-kőig napjainkban is jelen van, de korábban egészen a miskolci Avasig megtalálhatók voltak nyomai. A kőkultúra összefonódik az avar múlttal, a palócsággal, de egyes elméletek szerint az agrián nevű trák törzsig vezethető vissza, akik kultikus szertartási helyekként használták a kőoltárokat.

p1590396.JPG

Kilátás a falura

p1590379.JPG

A várhoz vezető út

Nagyon különleges látványt nyújt a vár nyergének túloldalán emelkedő három szomszédos sziklaformáció: a Bálványkövek, azaz a Barát, az Apáca és a Törökasztal. Pár perc alatt máris a sziklák mellett találjuk magunkat, közelről szemlélve egyértelmű, hogy a ,,kőembereket” miért nevezték el így. Szakrális eredetükre már nevükből is lehet következtetni, minden bizonnyal áldozóhelyek lehettek. A néprege Darnó tündérkirályhoz fűzi a Barát és az Apáca eredetét, aki lányát, Tarnát féltve annak szerelmesét, Bodony vitézt akarta íjjal lelőni, de Tarna feláldozta magát, így mindketten kővé váltak. A legenda, mint ahogy minden, mi szájhagyománnyal terjedt a régmúltban, más és más változatokat öltve élt tovább. A Barát és Apáca pedig azóta is őrzik a Tarna-patak völgyét, azóta is büszkén néznek le a falura, és szemben a várra.

p1590403.JPG

p1590410.JPG

A Barát és Apáca kb. 8 méter magas riolittufa-tornyai

Persze reálisabban szemlélve, az időjárás folyamatosan faragja, csonkítja a riolittufa-tornyokat, míg végül valamilyen sokk, például földrengés hatására akár meg is semmisülhetnek. Ezért talán még jobban értékelem, jobban megbecsülöm a Bükkalja oly régi és mégis oly múlandó értékeit, melyek évmilliókkal ezelőtt keletkeztek, de az évezredek nyomai is meglátszanak rajtuk. A szomszédos Törökasztal lapos sziklaszirtje is árulkodik szakrális múltjáról, hiszen jól kivehető mesterséges csatornák és tál alakú mélyedések fedezhetők fel rajta. A „pogányok”, a kereszténység előtti ősmagyar vallás hívei és korábban, az avarok használhatták áldozóhelyként, tetejét laposra faragták, vércsatornákat vájtak bele. Borzongató, ahogy lelki szemeink előtt látjuk őseink szertartásait – ők még közelebb voltak a természethez, évezredek ősi szokásai kötötték hozzá őket. Nem csoda, hogy oly nehéz volt az Árpád-kori uralkodók számára letéríteni őket erről az útról, és az az igazság, hogy Palócföldön ez nem is sikerült maradéktalanul. Itt a kereszténységnek is egy természetközelibb változata honosodott meg.

p1590420.JPG

Mesterségesen a sziklába faragott tálak, csatornák árulkodnak a múltról

A zavartalan, szinte teljes körkilátást is érdemes magunkba szippantani. A hullámzó dombok, a völgyben elterülő falu házai, a szemben emelkedő vár, és a távolban a Bél-kő lebányászott ormai mind hozzájárulnak a hely különleges esszenciájához. Reggelinket ilyen kilátás mellett fogyasztottuk el.

p1590430.JPG

Kilátás a vár és a Mátra irányába

A gerincen továbbhaladva az egyébként teljesen jól járható, kényelmes ösvényen a kéktúrázók legjobb (de legalábbis leghűségesebb) barátja is beköszön: a sár. Jobban tesszük, ha rögtön az elején hozzászokunk, mert a túra egy igen nagy részén sárban fogunk csúszkálni. Ez a Kéktúra egy jelentős részén jellemző, főleg az olyan területeken, ahol intenzív erdőművelés zajlik és szélesebb, gyakran használt feltáróutak vannak. Az agyagos-homokos talaj pedig ahogy felázik, a ragadósság és csúszósság határán elhelyezkedő sár lesz belőle. Először akácosban, majd tölgyesben haladunk ilyen módon, és közben próbáljuk elkerülni, hogy elcsússzunk.

p1590435.JPG

Itt még csak közelgett a hétvégére megérkező igazi színkavalkád

p1590446.JPG

Erről is szól a Kéktúra

p1590455.JPG

Itt nehezen tévednénk el

Ha erre koncentrálunk, előbb vagy utóbb egyfajta meditatív állapotba kerülünk, az idő és a kilométerek pedig észrevétlenül telnek. Érdemes ezért néha egy kicsit megállni és körülnézni, hallgatni a madárcsicsergést, gyönyörködni a gombák boszorkányköreiben. Október közepén a zöld erdőbe még csak itt-ott vegyült némi sárga, narancsszín és lángvörös, de így is hangulatos volt ez a végtelennek tűnő tölgyerdő. A kék kereszt elágazását elhagyva egy hosszú ereszkedésbe kezdünk, ahol még jobban kell figyelnünk a csúszós terepen, és amikor már kellően összesároztuk magunkat, a völgybe érünk, Rozsnakpusztára.

p1590441.JPG

Nagyon szép, de nem ehető gombánk a harkálytintagomba

Itt az OKT táblán találjuk a következő bélyegzőnket, melyet nemrégiben helyeztek fel, így ennek megfelelően kiváló minőségű lenyomatot kapunk. Sajnos Rozsnakpuszta erdészlakja teljesen lepusztult állapotban van, viszont ha a bitumenes úton kicsit lefelé sétálunk a völgyben, egy gyönyörű, festői réten találjuk magunkat, ahol érdemes tartani egy kis pihenőt.

p1590456.JPG

Gémeskút Rozsnakpusztán

p1590462.JPG

A bélyegzőhely

p1590464.JPG

p1590467.JPG

Festői mező Rozsnakpusztán

Az elsőre egyhangúnak ható, de nagyon megnyugtató hangulatú csertölgyes erdőben ezen a szakaszon végre száraz lábbal haladhatunk, aszfaltos úton. Először felfelé szerpentinezünk, majd egy nyereg után lefelé, éles hajtűkanyarokat leküzdve, míg az Örvény-patak völgyébe nem érünk. Itt az Egerbakta-Bükkszék műúton átkelünk, majd néhány percig követjük azt, majd az elágazásnál Bátor felé az újabb műutat, nagyjából 500 méteren keresztül.

p1590471.JPG

p1590473.JPG

p1590497.JPG

Az erdő apró szépségei

p1590479.JPG

Őszi lombalagút

Ez utóbbi nagyon szép réten vezet minket keresztül. A jól jelzett elágazásban a Laskó-patak hídja után jobbra kanyarodunk. Itt tisztások és erdők váltják egymást, és egy kicsi, nyugodt patakocska is színesíti az utat, melynek partján lepihentünk egy rövid időre.

p1590482.JPG

Vidéki út és Ikarus

p1590489.JPG

Festői mező színesedő lankákkal

Kövesutunk folyamatosan, kényelmesen emelkedik, balra, közvetlenül alattunk mélyen bevágódott szurdokvölgy húzódik. A következő szakasz vegetációja  fiatal tölgyújulat, ami árulkodik arról, hogy vágásos erdőgazdálkodást végeznek a területen. A Gilitka nevű elágazásnál balra fordulunk, ezen a szakaszon újból visszaköszön a sár. Szerencsére nemsokára egy természetesebb képet mutató erdőben járunk, majd az Egerlátó nevű ponttól nem messze egy kis kitérővel, balra fordulva igazán eszményi helyen találjuk magunkat.

p1590498.JPG

Újból sarat dagasztunk

A Törökasztal óta eltelt 13 és fél kilométeren nagyobb látványosságot nem érintettünk, így a Hegyes-kő tetején lévő legelőről nyíló kilátás egészen elkápráztat az egyhangúnak, „monotonnak” mondható szakaszok után. A zárt, sűrű erdő után hirtelen megnyílik a tér és csodás körkilátásban van részünk. Ennek ellenére nagyon élveztük az erdei szakaszokat is – nagyon jókat lehet beszélgetni, vagy csendben gondolkodni egy-egy ilyen szakaszon, miközben a természet apró neszeire és kisebb csodáira (egy egy különleges formájú vagy színű levélre, csigára, trillázó madárdalra) is felfigyelünk.  A kellemes, melegítő napsütés megvilágítja a környező hegyek és völgyek zöldellő, de helyenként már barna és sárga színbe hajló lombkoronabundáját. Az idilli kilátást egyedül szemben a Bervabánya lépcsőzetes tájsebe zavarja meg. A távolban felbukkannak Eger házai és a város felé emelkedő Nagy-Eged teknőformájú hegye is.

p1590503.JPG

Kikericsmezőt is láttunk

p1590511.JPG

p1590518.JPG

Részletek a nagyszerű kilátásból

 Innen továbbhaladva a hegyháton végig nagyon változatos panorámában lesz részünk. A Kecskefar tetején, a Szarvaskő felett emelkedő napsütötte fennsíkon már a régmúlt időkben is a sötét völgyszurdokban élők gazdálkodtak, és napjainkban is kisebb telkek, legelők pettyezik ezt az igen érdekes területet. Amíg az Eger-patak völgyében a közlekedést a szurdok kitágításával nem oldották meg, addig errefelé haladt az Egert Kassával összekötő kereskedelmi szekérút. Egy négyes elágazásba érve nem volt kérdéses, hogy a hegyháton továbbhaladva letérünk a kékről és teszünk egy kitérőt a Major-tetőn magasodó Vodafone kilátóhoz. Útközben balra és jobbra bocik és rackajuhok legelésznek, és rengeteg madár (citromsármány, mezei veréb, tövisszúró gébics, pintyek, füzikék, rozsdafarkúak, cinegék) is színesítik az utat.

p1590523.JPG

p1590533.JPG

p1590546.JPG

Panoráma a fennsíkról a Bükk irányába

A környék állatai (galéria)

Egy rövid és lankás emelkedőt leküzdve a kilátótorony lépcsői aljában találjuk magunkat. Ez az egyik kedvenc épített kilátóm a Bükk-vidék területén, ahonnan a Szarvaskői-szorosra, az Eger-patak jurakori bazaltba vágódott vadregényes szurdokára nyílik kilátás. Alattunk az ország egyik legszebb fekvésű falva, szemben a Várhegy és az Akasztó-domb sötétbarna bazaltszirtjei meredeznek.

p1590550.JPG

Ha a kilátót keressük, tartsunk egyenesen előre

p1590593.JPG

A kilátás

Mögötte, egészen közel a Magas-Bükk vadregényes hegyormai emelkednek, a Bél-kőtől a Tar-kőig. Az Eger-patak völgyén keresztül ellátni egészen Egerig, és a mögötte elterülő végtelen rónaságig. Mögöttünk nagyon szépen látszik a telkekkel pettyezett fennsík. Bár a Mátra csúcsai reggel közvetlenül a völgy túloldalán emelkedtek, most már szinte a látóhatárra kerültek. A napfény már nem sütött be az Eger-patak völgyébe, közelgett a napnyugta, így mi is megkezdtük az ereszkedést Szarvaskőre. A napot a vasútállomás mellett kihelyezett bélyegzőnél történő pecsételéssel zártuk.

p1590620.JPG

Hangulatos útjelző tábla a pecsételőhely közelében

 Túraddikt OKT - számokban

 

  • Eddig megtett kilométerek összesen: 78,8
  • Megtett kilométerek a hivatalos útvonalon: 72,38
  • Hátralévő táv: 1097,32 kilométer
  • Összes szintemelkedés: 2236 m
  • Kéktúrázással eltöltött napok száma: 3

A sorozat előző bejegyzései:

 

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett, kérlek nyomj egy 'Tetszik'-et a Facebook oldalunkra is!

Felhasznált források:

A bejegyzés trackback címe:

https://turaddikt.blog.hu/api/trackback/id/tr8516270194
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása