Mi mindent mesélhet nekünk egy hegy? Többet is, mint azt képzelnénk: mesélhet nekünk évmilliókkal ezelőtti földtörténeti folyamatokról, óriásokról, ősi törzsekről, természeti katasztrófákról, vagy akár várakról, amelyek már nem állnak. Éppen Felső-Pfalz és Bohémia határán, a Künisches Gebirge ("Királyerdő-hegység") gerincén áll egy ilyen mesélő hegy, amit számtalan névvel lehet illetni: a bajorok Ossernek hívják, a csehek Ostry-nak, de formája miatt olyan neveket is ráaggattak, mint "a Bajor-erdő Matterhornja", illetve "Isten Anyjának keblei". De tegyük félre ezeket a neveket, és nézzük meg egy kicsit közelebbről, hogy mit is mesél nekünk a hegy!
A hegycsúcs, amelyet elnyelt a föld
Először két éve ragadta meg a figyelmemet Lamból Lohberg felé autózva a mély, zöldellő völgy fölé meredeken magasodó két barna sziklacsúcs, természetesen tetejükön kereszttel. Ugyanis az Osser valójában egy ikercsúcs, a Nagy-Osser 1293 méterrel, a tőle párszáz méterre található kistestvére pedig 1267 méterrel magasodik a tengerszint felé. A csúcsokat a legkönnyebben Lohbergből lehet megközelíteni, az ingyenes turistaparkolóból, melyet eligazító táblák is jeleznek. A fehér-piros alapon 'Lo1' jelzésű körtúra felvisz minket a tetőre és vissza is visz a parkolóba.
Turistaútjelzések az Osser alatt
Egy helyi monda szerint egy harmadik Osser csúcs is magasodott itt. Mindhárom csúcson egy-egy vár állott. Az egyik vár urának volt egy szépséges lánya, akit férjhez szeretett volna adni. A lánynak a másik két vár urai közül kellett választania, és a jószívűbb, kedvesebb úrhoz ment feleségül. Erre a másik várúr megharagudott és elátkozta őket, ezután pedig akkora vihar kerekedett, hogy az emberek azt hitték, vége a világnak. Amikor a vihar elcsendesedett, már csak két csúcs állt a hegytetőn: a harmadik csúcsot a gonosz várúrral együtt elnyelte a föld.
Az Kleiner Osser legendás magaslatai
A hegycsúcs, amely a föld mélyéről emelkedett ki
Felfelé kaptatva a meredek hegyoldalban, törmelékes, sziklás terepen haladunk. A sziklák a szikrázó napsütést ezernyi csillámló pontként verik vissza. A Bajor-erdő középhegységének nagy része magashegységek lepusztult maradványa: gneisz és gránit építi fel őket. Az Osser és környéke kivételt jelent. Ugyanis évmilliókkal ezelőtt 10-15.000 méter mélységben agyagtelepek helyezkedtek el a mai hegység helyén. Ilyen mélységben a föld belső erői hatalmas nyomást gyakoroltak az agyagra, valamint erős hőhatásoknak tették ki azt, így a kőzetek metamorfizálódtak, kristályosodtak - így alakult ki a hegy nagy részén fellelhető kvarcos csillámpala. Ez a hegység kiemelkedése után került újra felszínre, amikor a külső hatások (szél, csapadék) általi erózió lekoptatta a külső rétegeket. A gerinc közelébe érve egyre szebb kilátás nyílik az alattunk elterülő völgyre, fent a gerincen pedig találkozunk a hatalmas, időjárás által szüntelenül koptatott csillámpala-sziklavonulattal. Az Osser egyébként felkerült a Bajorország 100 legszebb geotópja/geosite-ja listára is.
Felfelé az Osseren
Előbukkan a Kleiner Osser
Óriások nyomában
A hegyoldalban, gigászi sziklák mellett traverzálunk a szakadék szélén: a falba erősített drótkötélbe kapaszkodva biztonságosan átkelhetünk ezen a rövid szakaszon. Éppen a német-cseh határon állunk, amikor megpillantjuk a csúcs sziklatömbjét rajta a kereszttel. Ebből a szemszögből nem nehéz kitalálni, hogy miből gondolták a helyiek, hogy valamikor óriások lakták a hegyet. Természetesen ehhez is fűződik néhány legenda.
Óriások lakták valamikor ezeket a sziklákat
Izgalmas terepen vezet az ösvény
Az Osser-óriás legendái
Az egyik legenda szerint egyszer réges-régen egy óriás élt a hegy tetején, a csúcson üldögélt naphosszat, egyik lábát a cseh oldalon fekvő Fekete-tóba lógatva, a másikat pedig a bajor oldalra lógatva. Lábujjai mozgásával vájta ki a Lamer Winkel mély völgyét. hangyányi emberek nyüzsgését figyelve. Az egyébként békés óriás megharagudott az emberekre, amikor azok üveghutákat kezdtek építeni a hegye alá, a fákat pedig elkezdték kiirtani, hogy tüzelőanyagnak használják az iparban. Mérgében egy hatalmas sziklát gurított az üveghuta felé, hogy elpusztítsa azt. A szikla hatalmas sebességgel gurult a völgy felé, mígnem éppen gyerekek kerültek az útjába. A gyerekek megmenekültek, a szikla varázslatos módon megállt éppen előttük. Az egyik gyermek később megölte az óriást: látta, hogy meg volt fázva, és adott neki egy növényt ellenszerként. Miután elfogyasztotta, hatalmas robajjal szétrobbant az óriás, és a környékbeliek nyugalomra térhettek.
Az Osser óriása. Forrás: Regina Koller
A másik legenda ennél jóval vidámabb. Amikor még nem éltek itt emberek, az óriás naphosszat üldögélt az Osser tetején, figyelve az állatokat és a tájat, kialakítva a környező hegyeket és völgyeket. Ez azonban hamarosan unalmassá vált számára és felállt szétnézni. Látta, hogy messze, a Duna völgye felé, a Kaitersbergnél "hangyák" szorgoskodnak. Ez nagyon megtetszett neki, és egy lépéssel a Kaitersberg csúcsán termett. Itt kiderült, hogy nem hangyákat látott, hanem szerzeteseket, akik halálra rémültek az óriástól.
-Kik vagytok ti? - kérdezte tőlük az Osser óriása.
-Szerzetesek vagyunk és az Urat szolgáljuk. - válaszolta az egyik szerzetes, miután nagy nehezen összeszedte a bátorságát.
Az óriás nagy nevetésben tört ki, felvidították a kis lények, akik az Urat szolgálják. Elmesélte nekik, hogy nagyon unatkozik a völgyében, és ezért jött ide hozzájuk. Mesélt nekik a völgyéről, a folyókról, az erdőkről és a számtalan állatról, amik ott éltek. A szerzeteseknek ez nagyon megtetszett, és megkérték az óriást, hogy vigye őket oda. Felvette a kis szerzeteseket a kezébe és egy lépéssel már otthon is termett. Lerakta a szerzeteseket a mai Templomdomb tetején, akiknek minden várakozását felülmúlta a vidék, és letelepedtek itt. Az óriás mindössze annyit kért cserébe, hogy nézhesse, ahogy nagy szorgalommal művelik a tájat, és néha nézzenek fel hozzá a hegy tetejére. Az Osser óriását alkonyatkor ma is lehet látni, ahogy mosolyogva figyeli a völgy szorgosan dolgozó népeit.
Ezt láthatta az óriás odafentről
A határhegy csúcsán
Ha felkapaszkodunk a Großer Osser tetejére, sokak szerint a hegység legcsodálatosabb panorámájában gyönyörködhetünk, 360 fokban. Körülöttünk a cseh Sumava és a német Bajor erdő végtelen erdőségei terülnek el, amelyet a települések és a legelők szakítanak meg. A Großer Arber csúcsa mögött szép időben az Alpok vonulatait is láthatjuk. Közvetlenül alattunk egy meglepően nagy, eldugott menedékház rejtőzik a szirt szélén. Ha a szikla másik oldalára építették volna, az ételeket-italokat egyszerűen fel lehetne vinni gépjárművel is. Így viszont egy rövidke kötélpályán kell az ellátmányt feljuttatni a házba. A házat a Bajor-erdő Klub üzemelteti, nyáron ehetünk-ihatunk itt tipikus bajor különlegességeket, valamint meg is szállhatunk a házban. Ha többnapos túrára jöttünk, innen akár le is mehetünk Csehországba is egy turistaúton.
Korláttal biztosított ösvény a csúcson
Kilátás a Lamer Winkel és a Kleiner Osser irányába
Osserburg eltűnt vára
Az Osser már a történelem korai időszakaiban is ismert volt, neve a kutatók szerint kelta eredetű. Csúcsán nem csak a monda szerint állott egykoron vár, ez a valóságban is létezett. Először 1514-ben említették a dokumentumok a várat, amely valahol a mostani menedékház helyén állhatott. Egyelőre nem tisztázott, hogy Lohberghez, Lamhoz, vagy a Bohém területekhez tartozott-e a vár. A régészeti ásatások cseréptöredékeket tártak fel a 12. század első feléből, ami azt a feltételezést erősíti meg, hogy a várat Barbarossa Frigyes Német-Római Császár parancsára emelte Bogen Grófja, erődemonstráció gyanánt. A kutatások szerint őrtorony lehetett, amelyről be lehetett látni a kiterjedt erdőségeket és vész esetén jelzőtüzet lehetett gyújtani, illetve füstjelzéssel kommunikálni.
Az Osser és Lam környéke egy 16. századi térképen. Forrás: mitterfels-online.de
Vár állott,most menedékház
A pusztító hurrikán és ami a neve mögött áll
Irányjelző a nyeregben
A csúcson és a menedékházban eltöltött pihenés után leereszkedünk a Nagy- és a Kis-Osser közötti nyeregbe. Itt emléktábla hívja fel a figyelmünkre egy 2007-es természeti katasztrófára, a Kyrill-hurrikánra. A Kyrill nevet egyébként a Berlini Szabadegyetem adta a ciklonnak, ugyanis Németországban egyedül ez az intézmény adhat nevet meteorológiai jelenségeknek. Egy feminista mozgalom a kétezres évek elején kiharcolta, hogy az egyik évben a ciklonoknak adjanak férfi nevet, az anticiklonoknak pedig női nevet, a következő évben pedig fordítva. Így 2007-ben a ciklonnak férfi nevet kellett kapnia. Ha pedig minden vágyunk az, hogy egy nagy erejű, pusztító vihart nevezzenek el rólunk, semmi akadálya! Ehhez mindössze annyit kell tenni, hogy befizetünk egy meghatározott összeget (párszáz eurót) a névadó intézetnek. Az anticiklonok elnevezése drágább, ugyanis ezek tovább tartanak. Így történt hát az, hogy egy Kyrill Genow nevű, Berlinben élő bolgár nyugdíjas azt kapta a 65. születésnapjára, hogy az évtized legpusztítóbb hurrikánját róla nevezték el.
A Kyrill-ciklonra emlékeztető tábla
A ciklonnak egyébként Európa-szerte 47 halálos áldozata volt, több helyen megbénította a közlekedést, áramkimaradásokat okozott, épületeket döntött romba, és - amit az Osseren is láthatunk - egész erdőket döntött ki. A szél helyenként 130 km/órás sebességet ért el, és a becslések szerint összességében 3,5 milliárd eurónyi kárt okozott.
A fák helyére nem ültetnek újulatot, a Bajor-erdő Natúrpark igazgatósága a természetes megújulás híve
Kalandos mászás a Kleiner Osser csúcsára
Mászás a Kleiner Osser csúcsára
A nyeregben egy kicsi, 1986-ban emelt kápolna fogad minket, mellette vezet le minket az Lo1 jelzés Lohbergbe. Azonban előtte mindenképp tegyünk egy rövid kitérőt! Az áfonyával szőnyegezett fenyvesben a hatalmas csillámpala sziklák között egy ösvényen haladva, helyenként drótkötéllel biztosított úton hamar elérjük a Kleiner Osser tömbjét. Ha ide fel szeretnénk mászni, mindenképp igénybe kell vennünk a kezünk segítségét is, azonban szerencsére pillanatok alatt felérünk a nagy csúcskereszthez. Igen erős szél fogad itt minket, de már csak a magashegyi jellegű mászás miatt is megérte feljönni. A csúcsról megpillantjuk az Osserwiese tágas rétjét, és máris tudjuk, hogy még nem fordulunk vissza, hanem kiülünk a kellemes napsütésben a hegyi rétre. A gerinc itt fennsíkszerűen lapos, oldala viszont meredeken szakad le Lam irányába, így innen is nagyszerű kilátás nyílik. Ez egyébként siklóernyős és sárkányrepülős starthely is, amit a szélzsák is jelez nekünk.
Kilátás a csúcsról
A siklóernyős starthely
Vissza Lohbergbe
Legelők az Osser alatt
A rétről visszatérünk az Osser-nyeregbe, ahonnan vadregényes erdőben, meredek, sziklás terepen ereszkedünk az 500 méterrel alattunk fekvő völgybe. Egy-két tanya és legelő érintése, valamint egy patak keresztezése után vissza is érkezünk a parkolóba. A rövid, de azért kihívásoktól nem egészen mentes, látványos túra kitűnő fél/egész napos programot kínál, persze az egy-két kitett és meredek rész miatt mindenkinek nem tudom ajánlani, de aki rendszeresen túrázik, nagyobb problémával nem fog találkozni útközben.
A háttérben a Großer Arber emelkedik (1456 m)
Átkelés a patakon
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, nyomj egy tetszik-et a Facebook oldalunkra, hogy azonnal értesülj a friss tartalmakról!
A cikk megírásában az alábbi források voltak segítségemre:
https://www.bayerischer-wald.de/Urlaubsthemen/Kultur-Kulinarik/Sagen-Mythen/Von-Osserriesen-und-Ossergipfeln
https://www.bayerischer-wald.de/Media/Attraktionen/Osser-Grenzberg-im-Bayerischen-Wald
http://landhotel-schoeneaussicht.de/index.php/impressum/9-nicht-kategorisiert/124-die-geschichte-vom-osserriesen
https://www.mitterfels-online.de/joomla/index.php/heimat-und-geschichte/85-geschichte-des-bayer-waldes/374-die-burg-auf-dem-osser-gab-es-sie-wirklich
http://nol.hu/archivum/archiv-432047-241217
