A Bükk-hegységben nem mondható csekélynek a természetes kilátópontok száma, így ha kedvencet kell választani közülük, nehéz helyzetbe kerülhetünk. Az én toplistámra azonban mindenképp felkerül a Kisvár 594 méteres tengerszint feletti magasságig emelkedő sziklacsúcsa, melynek tetejéről szédítő 360 fokos panoráma nyílik, megmászni pedig kalandos élmény.
Az Északi-Bükk egyik nevezetes, mészkőből és agyagpalából álló gerince a Nyárjú-hegyből észak felé kiinduló, keletről a Baróc- és a Torma-völgy, nyugatról a Bán-patak völgye által határolt Verebec-Dédesvár bércvonulat. A bércet érinti az Országos Kéktúra Mályinka és Bánkút közötti szakasza, de Nagyvisnyóról a sárga jelzésű turistaúton is elérhetjük azt. A környék legfontosabb látnivalói a Dédesi vár, a Kisvár, a Vásárhely-kő, a Baróc-patak vadregényes völgye, a Verebecvár-bérc ősi kelta erődítményének nyomai, de kevésbé ismert érdekes helyszínek is vannak itt - ezekről részletesebben egy későbbi bejegyzésemben írok majd, ebben a bejegyzésben a Kisvárra szeretnék koncentrálni.
A Dédesi-várak alatti nyerget Mályinka és Nagyvisnyó felől meredek emelkedővel érhetjük el, Bánkút felől pedig jelentős szintvesztéssel. Nem lehetett tehát könnyű dolga annak, aki az itt lévő erődítmények valamelyikét szerette volna elfoglalni. Mert a történelem során több erősség is állt a hegygerincen. A legelső erődítés a bronzkorba nyúlik vissza, nyomai pedig a Verebec/Verepce-bércen találhatóak. A hatalmas kiterjedésű 123 hektáron elterülő, 2000-2500 éves kelta település sáncainak, árkainak, teraszainak nyomai a mai napig fellelhetőek a területen. A másik erősség maga Dédes középkori vára volt, amely a legújabb kutatások szerint nem csak a Dédesi-várhegyet, hanem a Kisvárat is magába foglalta - a kettőt pedig egy sánc vagy fal kötötte össze egymással.
A két várhegy egyébként meglehetősen hálás fotótéma messziről is, ezek az Északi-Bükk legjellegzetesebb alakú, bárhonnan felismerhető csúcsai.
A Várhegyek a Nyír-kőről
A Kisvár sziklaorma a Dédesi várról
Naplemente a Kapu-bércről a Dédesi-várhegyekkel
A Kisvár 594 méteres sziklája három irányból függőlegesen szakad le a Baróc-patak völgyébe, rétegbordát alkotva, lent szurdokszerűen tör át rajta a patak. A szikla népszerű mászóiskola, az egybefüggő falain több mászóútvonal is vezet fel, amelyet a BNPI engedélyével rendelkező szervezetek tagjai mászhatnak. Viszont ez a sziklamászás is szigorú korlátozások alá esik: csak az előre meghatározott mászóútvonalakon lehet haladni, és a február 1. és július 15. közötti időszakban között tilos mászni!
A Kisvár sziklatömbje alatt
A sziklacsúcsra egyetlen könnyebb út vezet fel nyugati irányból, méghozzá a közelmúltban sárga háromszöggel jelzett útvonal. Azt nem árt tudni, hogy fokozottan védett területen halad ez az útvonal, ma pedig már nem is minősül hivatalos turistaútnak (hiába látszik néhány helyen a jelzés). Viszont ha ennek ellenére is fel szeretnénk mászni a tetejére, azt mindenképp július 16. és január 31. között tegyük meg. Ez azért fontos, mert a sziklán védett ragadozómadarak fészkelnek, valamint ritka növényfajok telepednek meg a különleges mikroklímájú kiemelkedésen.
A sziklára való felkapaszkodást tériszonyosoknak semmiképp nem tudom javasolni, ugyanis ide csak egy meglepően kitett sziklarézsűn, kezünkkel faágakba és kiálló sziklákba kapaszkodva mászhatunk fel, helyenként pedig kifejezetten nagyot kell lépni.
Ez lenne az egykori turistaút, nagyjából egyenesen felfelé
A feljutásért a jutalmunk a páratlan 360 fokos panoráma, amelyet hazánk középhegységeiben csak kevés természetes kilátóponton tapasztalhatunk meg. Észak felé a Dédesi-várhegy uralja a látóteret, dél felé pedig a Magas-Bükk bánkúti részére nyílik kilátás. Alattunk szédítően mélyen húzódik a Bán-patak és a Baróc-patak völgye. Ha kigyönyörködtük magunkat, a felfelé vezető úton, óvatosan ereszkedjünk vissza a nyeregbe, figyelve arra, hogy lehetőleg ne károsítsuk a természet értékeit!
Kilátás a Kisvárról
Ereszkedés
