Egyik legnagyobb írónk, Jókai Mór 1849-ben, a szabadságharc bukása után négy és fél hónapot bujdosott az Északi-Bükk hegyei által koszorúzott, festői fekvésű faluban, Tardonán. Rejtőzködésének napjait többek között a hegyek bebarangolásával töltötte, a látottakat regényeiben, elbeszéléseiben és festményein is megörökítette. Nézzük, merre járt!

Szögliget környékét tartom az ország egyik legszebb vidékének, mely nemcsak fizikailag, de géniuszában is közel áll a Kárpátok hegyvonulataihoz. A Gömör-Tornai-karszt dimbes-dombos, mohos sziklagörgetegekkel, szurdokokkal, csobogó patakokkal telehintett tája számtalan csodálatos túrára ad lehetőséget. Legutóbbi túránkon az úticél Szelcepuszta, valamint Szádvár nemrégiben helyreállított romja volt, utunk sűrű erdőben, varázslatos kaszálóréteken, és egy "végtelen" hosszú lépcsősoron keresztül vezetett.

A Kéktúra bükki szakaszát méltóképp fejeztük be október utolsó napján, a gyönyörű, színes, őszi erdőben túrázva, a napot naplementenézéssel zárva.

Elérkezett az idő: mi is elindultunk azon a bizonyos másfélmillió lépéses úton. Az Országos Kéktúrát a hozzánk legközelebb eső, hazai pályának mondható szakasszal kezdtük meg, Bélapátfalvától Dédestapolcsányig, próbálva új szemszögből tekinteni a jól ismert, imádott tájakra. Ismét bebizonyosodott, hogy a Bükk még sokadszorra is tud újat mutatni. 

Hazánk legnagyobb átlagmagasságú hegységében hemzsegnek a szép kilátást adó sziklabércek, fennsíkperemi letörések, ezek hívogató célpontok bármelyik turista számára. Kis túlzással minden erdőjáró hallott már a Tar-kőről, a Magos-kőről, vagy a Látó-kövekről - így ezeket, és a hasonlóan ismert kilátóhelyeket ebben a bejegyzésben nem célom bemutatni, inkább olyan sziklákat veszek górcső alá, melyekhez vagy nem vezet jelzett turistaút, vagy vezet, de annak ellenére is kevesen járnak oda.

Aki gyakran túrázik, az tudja, hogy a tavaszi túrákat két dolog dobja fel igazán: a virágok és a bővizű patakok. Az idei tél kevés csapadékkal szolgált, így látványos vízhozamra nem igazán számíthatunk, patakjaink csak csörgedeznek. Ennek ellenére bejegyzésemben mutatok öt helyet a hazai turisták körében viszonylag ritkán látogatott Gömör-Tornai-karszton, ahol hóolvadás után csodás látványban lehet részünk.

A Bükk-hegységben nem mondható csekélynek a természetes kilátópontok száma, így ha kedvencet kell választani közülük, nehéz helyzetbe kerülhetünk. Az én toplistámra azonban mindenképp felkerül a Kisvár 594 méteres tengerszint feletti magasságig emelkedő sziklacsúcsa, melynek tetejéről szédítő 360 fokos panoráma nyílik, megmászni pedig kalandos élmény. 

A Miskolchoz közeli Forrás-völgy környékén kirándulva megismerhetjük és testközelből tanulmányozhatjuk a Bükk legjellemzőbb karsztjelenségeit. A töbrökkel és víznyelőkkel tarkított Kis-Fennsíkba mélyen bevágódó, helyenként szurdokszerű völgyben - nevéhez hűen - ma is számos karsztforrás fakad, de találunk itt tátongó szádájú kiszáradt forrásbarlangokat és mésztufán lezúduló vízesést is. Ebben az írásban megpróbálom összegyűjteni az itt fellelhető látnivalókat, érdekességeket, melyeket érdemes megtekinteni, ha erre járunk.