Parádés sziklagerincek és Betyárok nyomában a Murányi-karszthegységben

Facebook Tweet

2019. szeptember 30. - bencicuska

A Murányi-fennsík és környéke igazi csemege a túrázók számára, ha a Felvidék kevésbé ismert vadonjait szeretnénk felfedezni. A hegység belsejének felfedezése igazi egész napos kihívás, de a peremén fekvő Tiszolc környékén több rövidebb útvonalat is végigjárhatunk. Egy kellemes őszi napon a Hradová (Várhegy) és a Zbojská-hágóból elérhető Čertová roklina (Ördög-szakadék) volt túránk célpontja, útba ejtve kitett mészkőgerincet, alpesi rétet, vad szurdokvölgyet.

A Szlovákia közepén, az egykori Gömör-Kishont vármegye területén elterülő Murányi-fennsík Nemzeti Park (Národny Park Muránska Planina) rendkívül gazdag természeti és történelmi értékekben, viszont nincs még úgy felkapva, mint a Felvidék más pontjai, a turizmus még éppen csak ébredezik itt. A kiterjedt erdőségek, a mély völgyekkel tagolt sziklás vadon gazdag élővilága miatt szigorúan védett terület, a Kárpátok összes nagyragadozója, illetve rengeteg ragadozó madár számára lakhelyként szolgál. A hegyvidéket több turistaút is keresztülszeli, viszont ezek végigjárása vagy egy egész napot, vagy több napot igénybe vesz, viszont ha az utóbbira vállalkozunk, akkor készülni kell arra, hogy egyetlen települést sem fogunk érinteni útközben.

Szédítő panoráma a Tiszolci-várhegyen

Mi ez alkalommal két rövidebb útvonalat néztünk ki, amelyek egy nap alatt nagyon kényelmes tempóban végigjárhatóak. Az első túránk Tiszolc (Tisovec) központjából indult, a célpontja pedig a városka fölé magasodó Várhegy (Hradová) bérce volt. A tiszafáról elnevezett Tiszolc (németül Theisholz) a Rima forrásvidékén helyezkedik el. Hosszú bányászati és ipari múlttal rendelkezik, már a középkorban, I. Károly idején is ezüstöt és vasat bányásztak a közeli hegyekben, később pedig nagyolvasztót is építettek. A 18. században kezdődött meg a szlovákok betelepülése, napjainkban is szinte csak szlovák lakosai vannak. Parkolni a városháza és a templom közötti kövezett utcácskában lehet, a környéken több vendéglátóhely is található. Sajnos a város képét meghatározza a gigantikus méretű kőfejtő, mely hatalmas tájsebként tátong.

Kilátás a Hradová lábától a Rima-völgyre

A tanösvényen

A sárga jelzésű útvonal vezet végig minket a Hradová tanösvényen, melyen útközben szlovák és angol nyelvű ismertetőket olvashatunk a vár történelméről, a hegy geológiájáról, élővilágáról, a környéken élő emberekről. Tiszolcról indul még egy másik tanösvény is, ez a város közelében egy mezőn élő ürgékhez vezet, majd legközelebb ezt is végigjárjuk. A városból gyorsan ki is érünk, majd egy szűk ösvényen rögtön meg is kezdjük az emelkedést gyönyörű erdei környezetben. A turistaút hatalmas cikkcakkvonalakat leírva emelkedik egyre feljebb, emiatt szerencsére nem is túl meredek a szerpentinezésünk. A vegyes, erdei fenyőből és tölgyből álló erdőt feljebb gyönyörű ősbükkös váltja fel, ahol már karrmezők, felszíni karsztformák is megjelennek. A Hradová egyébként számtalan barlangnak ad otthont, sajnos az útvonal egyet sem érint. A közvetlenül a város mellett fekvő erdőségnek pedig igazán különleges élővilága van, utunk során mi is találkoztunk mókussal, vaddisznóval, fakopánccsal, hollókkal.

Varázslatos erdei környezet, és az erdőből kibukkanó város

Az első nagyobb kilátópontunkat a hegy sarkánál érjük el, ez egyszerűen a kilátószikla (Vyhliadka skala) nevett kapta. Közvetlenül velünk szemben a hatalmas kőfejtő tájsebe tátong, alattunk a város, körben pedig a Murányi-fennsík és a Fabova-hegység erdőségei (még jobbára) zöldellnek. A csúcskönyv végigböngészése után elindulunk felfelé a gerincen.

Kilátószikla a várhegy sarkában a Čremosná kőfejtőjével

Innentől nagyon különleges útvonalon haladunk, az erdővel benőtt mészkőgerinc szikláin egyensúlyozunk tovább. A Várhegy sasbércét főleg mészkő és dolomit alkotja, mely a triász időszakban rakódott le tengeri üledékként – a hegytető közelében a kőzetben tengeri élőlények maradványait is felfedezhetjük. A hegység gyors kiemelkedése során vágódott be élesen a Furmanec és Rima patakok mély, szurdokszerű völgye, amely így a Hradová tömbjét leszakította a Murányi-fennsíkról.

Sziklás gerincút

A hegycsúcs a legmagasabb, 5-ös szintű természetvédelmi oltalom alatt áll, ami azt jelenti, hogy mindenféle emberi tevékenység szigorúan tilos, leszámítva persze a turistaúton való végighaladást. A hegytetőn 150 éves őserdei bükkös, a déli kitettségű oldalakon pedig mészkedvelő növényzet a jellemző. Az őserdőben, több helyen sűrű aljnövényzetben való kaptatás után végül egy függőlegesen leszakadó sziklafal kilátópontjához érünk, immár 887 méteres tengerszint feletti magasságban, a településhez képest kb. 500 méterrel magasabban. Hamarosan előbukkannak a vár csekély romjai: ma csak az egykori kaputorony maradványai láthatóak.

Kilátás a Sztolica-hegységre

Murányi-fennsík, a Stozki környéke

Tiszolchámor

Tiszolc vára

A kővárat IV. Béla uralkodása idején kezdték el építeni, a mongol fosztogatók elleni erősségként. Mivel azonban a tatárjárás veszélye idővel elmúlt, a várépítés rendkívül költséges volt, na és persze a hegy megközelítése kifejezetten bonyolult feladatnak bizonyult, így a várépítést megszakították, valószínűleg sosem készült el a középkori erősség. Persze ez nem jelenti azt, hogy eseménytelenül teltek volna az elkövetkező évszázadok: Hunyadi Mátyás idejében Giskra, később pedig Basó Mátyás használta rablóvárként, így többször elfoglalták, lerombolták, sorsát végül nem meglepő módon a Rákóczi-féle szabadságharc pecsételte meg, amikor a császári seregek végleg lerombolták. A kővár romjainak közelében természetellenesen lapos platóra érkezünk: őskori település helye volt ez, melyet a kyjatice kultúra használhatott.

A vár romjainak elhagyása után kezdődik az útvonal legizgalmasabb része, melyre a „nebezpečný úsek” – veszélyes szakasz feliratú tábla is felhívja a figyelmet. Ugyanis itt először felkapaszkodunk a pengeéles sziklagerincen, majd párszáz métert itt teszünk meg, rendkívül izgalmas útviszonyok között.

Kapaszkodás a pengeéles gerincre

A sziklacsúcs tetejére felkapaszkodva páratlan panorámában van részünk a még zöld, de már őszülő erdővel borított hegyvidék irányába. Északi irányban a Furmanec-völgy, a Fabová hola, a Murányi-fennsík bércei húzódnak, a kilátást pedig az Alacsony-Tátra Derestől a Gyömbérig tartó látványos vonulata zárja, szabad szemmel is kivehető a Chopok tetején lévő rotunda épület. Nyugaton a jellegzetes, egyesek szerint vaddisznóra emlékeztető formájú Klenóci Vepor vulkáni tömbje, távolabb pedig a Polyána kerek hegyorma emelkedik.

Panoráma végeláthatatlan erdőséggel a Hradová csúcsáról

A Deres és a Chopok, az Alacsony-Tátra kétezresei

Kilátás a Fabova hola és a Murányi-karszt irányába

A távolban a Polyána és a Klenóci-Vepor tömbjei

Klenóci-Vepor

Alacsony-Tátra

Déli irányban az egész Rima-völgy a szemünk elé tárul, a távolban még párából emelkedik ki a Bükk vonulata. Közvetlenül alattunk a hangulatos legelős-dombos tájon juhok legelésznek. Nos, ezért is jó, hogy rövidebb túrákkal készültünk, bőven volt időnk magunkba szívni a páratlan kilátást.

Az alattunk lévő legelőn juhok legelésznek, körülöttük ürgék élnek

A ködtenger felett a Bükk

A turistautunk a monolitikus Okrúhla Skala (Kerek-kő) irányába a gerincen halad, gyakorlatilag egyenesen, sziklára fel, szikláról le. Nem árt ide az egyensúlyérzék és a szédülésmentesség, középhegységhez képest rendkívül kitett terepen járunk. Egy-egy helyen mi is kételkedtünk abban, hogy a gerincen kell-e maradni, de a fehér sziklákon rikító sárga jelzések eléggé egyértelművé tették a dolgot. A szakasz legnehezebb része egy lemászás, ahol a szikla kis kiálló peremein lépkedve tudunk csak leereszkedni. Ezt követően pedig egy láncos leereszkedés is van, ez ahhoz képest már egyáltalán nem is vészes.

Óvatosan kell lépkedni a kiálló sziklabordákon

Utunk egyenesen vezet

Jobb oldalt a keskeny sziklapárkányon kell átoldalazni, a falnak dőlve

Ereszkedés után újra fel

Szédülésmentesség ajánlott

Innen másztunk le

A legnehezebb szakasz

Nagyjából ilyen terepen kell lemászni

A végére egy jó kis láncos rész

Visszatekintés

A Kerek-kő

A lánc

Egy eléggé dzsungelszerű terepen jutunk el az Okrúhla Skala aljába. A valóban kerek alakú sziklatömb oldalában több barlang is nyílik. A nyolcvanas években még egy létra vezetett fel a sziklatoronyra, napjainkban sajnos már ez nem létezik, enélkül pedig meg sem szabad próbálni a felmászást. A kilátás úgyse különbözne túlzottan a korábbiaktól. Az erdőt alattunk az elmúlt évek viharai tépázták meg, így elég sűrű aljnövényzet alakult itt ki, ebben kicsit nehéz megtalálni a helyes utat, ráadásul nem is túl sokan járnak errefelé, így letaposva se nagyon van az ösvény. A túra során egyetlen ötfős társasággal találkoztunk, akikkel egyszerre indultunk el a parkolóból – csak ellenkező irányban, pontosan a túra közepén találkoztunk, a gerincen, és pontosan egyszerre érkeztünk vissza a parkolóba, ezen jót nevettünk.

Dzsungelszerű terep

A lefelé vezető utunk kicsit meredekebb, mint felfelé, figyelni kell a csúszós ösvényen, hogy hova lépünk. Egy erdészeti utat érintve egy kék jelzést fedeztünk fel, viszont ennek nyomát sem találtuk egyik térképen sem, ráadásul igen frissen volt festve, szóval nem kizárt, hogy teljesen új turistaútról van szó.

A lefelé vezető út látnivalói

Lefelé vízmosásokat és völgyecskéket keresztezve traverzáltunk a hangulatos, erdős lejtő odalában, majd egy rétre kiérve őszi kikericsekben gyönyörködhettünk. A réttől nem messze már vissza is értünk a városba, a szűk utcákon kanyarogva rövidesen a főtéren vagyunk. A mindössze 8 kilométeres túrára érdemes kb. 4 és fél órát rászánni mindenképp.

A túra útvonala

Betyárok nyomában a "Kis-Szlovák Paradicsomban"

Ahogy leértünk az autóhoz, elindultunk túránk következő célpontjához, a Zbojská-hágóba. A Furmanec-völgyben felvezető látványos, merész technikákkal megalkotott utat Masaryk-útnak nevezték el az első csehszlovák elnökről, hiszen a Felső-Garammentét (Horehronie) és Gömör-Kishont régiót összekötő utat az ő elnöksége alatt, 1923 és 1925 között építették, a mai formáját 2013 és 2015 alakították ki. Pár perc alatt felértünk a hegyi hágóba. Tipikus hegyvidéki hangulatú hágó ez 723 méteres tengerszint feletti magasságban, vannak legelésző bocik, lovak, nagy kiterjedésű legelők, fenyőerdők, fogaskerekű vasútvonal, kilátó és étterem is. Fő célunk a hágó közeli szurdok, az Ördög-szakadék (Čertová Roklina) volt, amely egyre népszerűbb a szlovák turisták körében, akik „Kis-Szlovák-Paradicsom”-ként is emlegetik.

Kora-őszi hangulat a hágóban

A hágó lakói tejtermékekkel látják el az éttermet, ahol házi sajtokat is vásárolhatunk

A hágó neve (Sedlo Zbojská = Rabló-hágó) Jakub Súrovec helyi betyártól ered. A róla elnevezett tanösvényt terveztük bejárni, melynek hossza 5 kilométer és körülbelül 2 és fél-3 órát vesz igénybe. Utunk során végig a zöld-fehér átlósan kettéosztott négyzet jelzést kell követni.

Jakub Súrovec élete

Jakub Súrovec a 18. század első felében garázdálkodott a felvidéki vármegyékben, Losonctól egészen Nowy Targ-ig eljutottak, bandájuk legnagyobb tette éppen a lengyel város kifosztása volt. Karrierje korán elkezdődött, mikor pásztorként dolgozott a hegyi legelőkön, és birkalopás miatt le is tartóztatták, 200 botütésre ítélték. Később egy fosztogató bandához csatlakozott, majd a sajátját is megalapította. Főleg a gazdag urak fosztogatására specializálódtak, akiknek a mozgásáról a feketebalogi és erdőközi fogadókban tájékozódtak. Egyik fő búvóhelyük volt a hágó környéke, valamint az Ördög-völgy és a közeli barlangok. Nagyjából két évig fosztogathatott szabadon a betyár: miután Breznóbányának hatalmas károkat okozott, elrendelték az elfogatását, az erdőközi fogadóban tőrbe csalták őt és bandáját, majd 1740-ben, 25 éves korában a breznói Akasztó-dombon kerékbe törték.

Mivel a szurdok csak alulról felfelé járható, ezért a túrát a kilátótorony felé kezdjük meg, a legelőn felkapaszkodva. Az autentikus, tájba remekül illeszkedő (és jó fotótémának bizonyuló) kilátó- és harangtoronyba felkapaszkodva számos kitömött állattal és Jakub Súrovec életével, illetve a hegyi pásztorkodás titkaival ismerkedhetünk meg (persze sajnos csak ha tudunk szlovákul). A legelésző tehenek látványa igazán alpesi hangulatúvá teszi a tájat. Tavasszal a sáfrány, ősszel a kikerics nyílik hatalmas mennyiségben a dombokon.

Az autentikus, tájba illeszkedő kilátó EU-s támogatásból épült

A Masaryk-út

Vadregényes kárpáti táj

A kilátót mindenki körbefotózza

Kikericsmező

Bocik és az Ördög-völgy sziklái

Folytatjuk utunkat az erdőbe, ahol a betyárvezér fából faragott szobra áll, majd elhaladunk a Remete-barlang szűk nyílása mellett, amely inkább felel meg rókalyuknak. Egy patak mentén leereszkedve kijutunk az országút kanyarulatába, pontosabban az alá, a híd alatt sétálunk át, majd megkezdjük az ereszkedést az Ördög-szurdokba.

Ezt a jelzést kell követnünk

Remete-barlang

Súrovec faragott szobra

Hidacskák a vízmosások felett

Monumentális építmény keresztezi utunkat: a 30 méter magas Ördög-viaduktja. A 19. században kialakított fogaskerekű vasútvonal merész pályán vezet fel a hágóba, több viadukttal és alagúttal útközben. Napjainkban a fogaskerekeket már csak a nosztalgia-gőzmozdony használja, a naponta itt közlekedő vagonok már enélkül is könnyedén feljutnak.

A 30 méter magas Ördög-viadukt

Végül lejutunk a völgybe, ahonnan érdemes még egy rövid kitérőt tenni az Ördög-barlanghoz (Čertová Jaskyna) is. A cseppkövekkel is díszített, 300 méter hosszú barlang le van zárva, így csak a bejárati termébe kukkanthatunk be. A legenda szerint Súrovec itt rejtette el az összerabolt zsákmány egy részét.

A barlang a legenda szerint a betyárok kincseit rejti

A csúszós, meredek ösvényen visszaereszkedve a szurdokba, megindulhatunk felfelé a patak folyása mentén. A Kis-Szlovák-Paradicsom elnevezés tényleg találó erre a völgyre. Habár a Murányi-karszt területén számos ehhez hasonló szurdokvölgy rejtőzik, egyelőre csak ez az egy látogatható. Habár kisebb méretű, nincs úgy kiépítve, mint a Szlovák Paradicsom szurdokai, ezért izgalmas az itteni feljutás.

Čertova dolina

A völgy bejáratától nem messze rögtön az első szűkületbe, a Súrovec-szorosba érkezünk. A vadregényes szűkületben áttörő patakon többször át kell kelnünk, köveken ugrálva. Állítólag a betyárvezér egyszer a szurdokon keresztül menekült el üldözői elől, onnan kapta a szűkület a nevét. A szoros fő látványossága a kétlépcsős Betyár-vízesés (Zbojnícki vodopád), melyet falétrákon tudunk áthidalni. Bár ezek látványa nem túl bizalomgerjesztő, teljesen biztonságosak. A felső létrát nagy vízállás esetén csak a mederből kiálló csúszós faágon egyensúlyozva tudjuk elérni.

Súrovec-szoros

Zbojnícky vodopád

A vízesés felett egy felszakadt barlangfolyosó látványa tárul a szemünk elé, majd a sziklákon alábucskázó patakot követjük tovább. 2016-ban a völgyet egy vihar tette járhatatlanná, teleszórva farönkökkel a patakmedret – ezeknek a nyomai napjainkban is láthatóak több helyen is.

Látványos sziklaformák és kidőlt fák kísérik utunkat

Kisebb nagyobb-barlangüregek, sziklafalak, zúgók kísérik utunkat. A völgy vége felé bizarr, mesterséges elemekkel kiépített szakasz következik, itt a 19. században erősítették meg a völgyfalat, nehogy a vasút lecsússzon a völgybe. Itt így egy mesterséges, gátszerű építményről lezúgó vízesés mellett mászunk fel a létrákon. Ezután még egy újabb szűkület következik, az „utolsó szoros”, melynek vízesése sajnos a sok kidőlt fa miatt egy kicsit el van rejtve, de így legalább vadregényes, őserdei hangulatot áraszt.

Kilátás egy örvényüstből

A mesterséges zuhatag

A szurdok végigjárása igazán kellemes élmény, azok számára is tökéletes, akik még hasonló jellegű szurdokvölgyben nem jártak. Magas vízállás mellett persze kifejezetten veszélyes bevállalni, télen pedig a gyönyörű jégképződmények megtekintésekor is fel kell készülni, hogy rendkívül csúszós lehet a terep.

Az utolsó szűkület

Nem sokkal az utolsó szűkület után kikecmergünk jobb oldalt a völgyből, majd a hágó feletti réteken találjuk magunkat. Szerencsére a turistaút egyenesen bevezet minket a Salaš Zbojska autentikus éttermébe, ahol helyi specialitásokat kóstolhatunk meg. A fogadó melletti épület információs házként is működik, vezetett túrákon való részvételre és kerékpárkölcsönzésre nyílik itt lehetőség.

Habár a Murányi-karszt szerényen bújik meg az Alacsony-Tátra és a Szlovák Paradicsom árnyékában, mégis érdemes rászánni az időt a különleges, vadregényes kárpáti hangulatot árasztó tájra, felfedezni a még ismeretlen vidékeket – számunkra ez eddig minden alkalommal hatalmas élmény volt.