Beretke, a kis felvidéki falu észrevétlenül bújik meg a Rimaszombatot Rozsnyóval összekötő országúttól nem messze. Nem sokan tudják, milyen izgalmas kis természeti érték rejlik a falu határában: a Murány-áttörés, melyet egy rövid tanösvényen akár kisgyerekes családok is bejárhatnak.
A Murány-áttörést, a Beretkei tanösvényt azért tartom fontosnak bemutatni, mert a túrablog gondolata akkor ütött szöget a fejembe először, mikor három éve, 2017 húsvétján ott jártunk. Született is a rövid kirándulásról egy írásom, melyet a Turista Magazin cikkíró pályázatára elküldtem, ez itt olvasható. Ezúttal újra előveszem a helyet, igaz, hogy a terveimmel ellentétben friss képekkel nem tudok szolgálni (hiszen a határon már egy ideje nem lehet átmenni), de amint lehet, pótlásra kerül, és egy újabb bejegyzéssel is jelentkezem majd.
Egy kis földtan
A jellegzetes beretkei mészkő
A Murány-folyócska - amely, ahogy nevéből is ered, a Murányi-fennsík lábánál ered - a Sajóba való betorkollása előtt nem sokkal, Beretke (Bretka) és Melléte (Meliata) között a jól karsztosodó mészkőben egy nagyon hangulatos áttöréses szurdokvölgyet alakított ki. A területet a miocén korban tenger borította. A korábban, a triász korban (több mint 200 millió évvel ezelőtt) létrejött mészkőre agyagos üledék települt. A tenger visszahúzódásával egy meanderező patak, a Murány őse jött itt létre, azonban amikor évmilliókkal később, a negyedidőszakban a triász mészkő rétegei elkezdtek az agyagos-márgás, puhább kőzetek közül kiemelkedni, a völgy meanderező, íves kanyarokat leíró patakja átöröklődött a mészkőre, így jött létre a ma Murány-áttörés (Prielom Murana) néven ismert szurdokvölgy. Ez azért különleges, mert a karsztvidékek patakjai rendszerint egyenes lefutásúak, nagy kanyarulatok, meanderek karszthegységekben csak az átöröklött, áttöréses szurdokokban (pl. Hernád-áttörés, Telekes-völgy) találhatóak, ahol a kanyarok jóval hamarabb létrejöttek, mint a szurdok. A szigetszerű, barlangokkal, szirtekkel, ördögszántásokkal tarkított karsztvidék mindössze 6 négyzetkilométernyi területet foglal el, napjainkban 15 barlangot ismerünk itt, melyek közül a leghosszabb a 93 méter hosszú Masai-felső-barlang.
Gömör hullámzó dombjai között tehát észrevétlenül bújik meg a vadregényes szurdokvölgy, melyhez hasonló nincs a környéken. Nem véletlen, hogy a 80-as években természetvédelmi oltalmat kapott a karszt teljes területe. A névrokonnal, a Hernád-áttöréssel ellentétben ezt a szurdokot könnyen bejárhatja bárki, a kirándulás kifejezetten könnyűnek számít.
Beretke tehát a Sajó-völgyében futó főútról lekanyarodva közelíthető meg. A 3,2 kilométer hosszú tanösvény a falu központjából, a templom sziklájának lábától indul. Okleveles bizonyítékok vannak arról, hogy a falu már a középkorban is létezett, az ősi helységnevek pedig arról árulkodnak, hogy már a honfoglaló őseink is jártak itt. A falu temploma a tengeri üledékes mészkőszirt tetejére épült, melynek szikláiban az erre vevők kagylók lenyomatait vehetik szemügyre.
A tanösvény indítótáblája a Templombdomb alatt
A falu körül legelők és szántóföldek találhatóak
A szikla oldalában 1929-től a második világháború végéig egy református árvaház állt a Tornallay család által adományozott kúriában. A világháborúban találat érte, romossá vált, ezt azóta sem javították ki, valamint a szovjetek teljesen kifosztották az épületet, azóta is romokban áll. A szirt tetején két templom is áll, habár ezek erős kontrasztot mutatnak egymással: az egyiket, amely feltehetőleg középkori alapú, a második világháborúban lebombázták, csak a falcsonkok maradtak meg utána. Így ma már csak az 1864-ben épített református templom áll. A templomtól nem messze, egy kert végében vasbeton bunker géppuskafészke tekint le az alant elterülő Sajó-völgybe. Az idős hölgy, aki beengedett minket, hogy közelebbről is szemügyre vehessük a bunkert, felvilágosított minket, hogy a magyar támadástól tartva alakítottak ki itt védvonalat az első világháború után. Persze az I. bécsi döntés után Beretke és környéke is visszacsatolásra került, 1945-ig Magyarország része volt. Búcsúzóul a néni kezünkbe nyomott egy szép képeslapot, aminek nagyon örültünk (azóta is a hűtőnkön van), majd meginvitált minket a falu strandjára (bizony, Beretkének a nagy vízhozamú karsztforrásra épített strandja is van, ráadásul furcsamód épp a temető mellett). Ezt most kihagytuk, és útnak indultunk a tanösvényen, a Peskő sziklája felé.
Vasbeton bunker néz a Sajó-völgy felé
A Peskő ősi kifejezés, barlangos sziklaalakzatot jelent (a pes/pest szláv eredetű szó, melynek jelentése barlang). Magyarországon több hasonló nevű sziklaalakzat létezik, például a Bükkben, Gerecsében is találhatunk Pes-követ, a Bükkben van egy Büdös-pest nevű barlang. Sőt, egyes elméletek szerint Pest városának a neve is onnan ered, hogy a Duna túlpartjáról a Gellért-hegy barlangjai jól láthatóak voltak. Érdekesség, hogy a beretkei Peskő nevét a szlovákok sem változtatták meg. Ahogy azt már ki lehetett következtetni, a közvetlenül a Murány-folyó fölé emelkedő gyűrött, kopár mészkőszirt barlangokat rejt magában.
A Peskő sziklatkiszögellésén
A Peskő a szemben lévő domboldalról
Tavasszal akár apró nőszirommal is találkozhatunk a szirten
A vadregényes, fehér szikla tetejéről rálátunk a szurdok kijáratára és a környező békés dombokra. A környék mészkőszirtjeinek jellegzetes növényét, az apró nőszirmot (Iris pumila) is felfedezhetjük itt áprilisban. A sziklafal tetejéről lefelé vezető ösvényt fakorláttal, lépcsőkkel tették biztonságossá, így könnyedén lejuthatunk a Peskő-barlang két bejáratú átjárójához, karsztos alagútjához. Valószínűleg a ma a folyó felett magasan tátongó barlangjárat néhány százezer évvel ezelőtt még a vízfolyással egy szintben volt, valószínűleg a patak átfolyó vize hozta azt létre, így jöhetett létre ez az átjárófolyosó, melynek iránya a vízfolyással nagyjából párhuzamos. Az alagút túlsó végén egy nagyon hangulatos pihenőhelyet, teraszt alakítottak ki, ahol a patak csobogását és a madárcsicsergést hallgatva időzhetünk. A járatot az ősember is ismerte, kőkori állatmaradványokat találtak itt az ásatásokkor. A falu lakosai pedig háborúk alkalmával kerestek itt menedéket.
Ösvény a szirt oldalában
Az átjáróbarlangban
A barlang biztonságosan megközelíthető
A barlangtól a folyócskához ismét egy jól kiépített ösvényen tudunk leereszkedni, majd egy fémhídon kelünk át a túlsó partra. A Peskő sziklája alulról sem mutat rosszul, közvetlenül a folyóval egy szintben is nyílnak benne barlangok. Alatta a víz kis zúgón bukik át, még vadregényesebbé téve ezt az apró vadont. Nem messze egykor még malom őrölt, később áramot is termeltek vele, ma viszont már csak a malomárok nyomai fedezhetők fel. Ma már a malomtól nem messze lévő kis kőfejtő sem működik, és ez nem is baj, így a szurdokvölgy még viszonylag érintetlen állapotában maradt meg az utókornak.
A Peskő alsó barlangjával szembeni zúgó
A szurdok sötét erdejében keskeny ösvény kanyarog, követve a sötéten megcsillanó víztükrű patakot. A víz ezen a részen lassan, megfontoltan hömpölyög, visszatükrözve a felette lévő fákat. A sziklás letöréseknél, a meandereknél folyása felgyorsul, a köveken zúgva bukik alá. Nyári zivatarok után az egyébként tiszta víz sárgás, iszapbarna színezetet felvéve folyik a Sajó irányába. Különleges hely ez, melyhez hasonló kevés található az egykori Gömör környékén.
Az apró kiterjedésű karszt területén 15 barlangot tartanak számon
Az ösvény a hangulatos erdőben kanyarog
Egy nagy meandernél mindkét irányból meredek partfal övezi a vízfolyást, ahol egykor láncok segítették az átjutást. Mivel sajnos ezek már nincsenek meg, így az ösvény a kanyarulatot átvágja a Massa-tetőn át, ahol a felhagyott legelőn árvalányhaj, boróka található. Szemben a Sólyomkő sziklája magasodik, melyben ragadozómadarak fészkelnek.
A borókás-árvalányhajas réttel szemben a Sólyomkő (Sokolia skala) sziklája magasodik
A vízfolyáshoz a kanyarulat túloldalán, egy lépcsősoron ereszkedünk le, közvetlenül a Rosszgyári-barlang mellett. Itt a víz hangosan zúgva csorog lefelé, helyenként szigeteket alkotva. A Rosszgyári-barlang kisméretű ürege látogatható, egy-két kisebb cseppkőképződmény található benne, de élnek benne denevérek (és a bent talált csontok alapján valamilyen ragadozó kisemlős vagy róka is). A jól védhető barlang környékén a második világháborús harcok során német katonák ásták be magukat. Az üreg a nevét a folyó túlpartján álló Rosszgyárról kapta, mely egy egykori vashámor romja. A vadregényes környezetben lévő elhagyatott romok környezetét az erdő visszafoglalta. 1773 és 1780 között működött itt a nagyolvasztó, de már a 17. században is működött itt kohászati tevékenység, ezt pecsétek bizonyítják.
Rosszgyári-barlang (Hutnianska jaskyna)
A Rosszgyár meanderjének vadregényes környezete
A nagyolvasztóval szemben egy köves medrű csermelyt követve tiszta vizű karsztforrást találhatunk. A csermely mögötti völgyben egy időszakos karsztforrás található: a rendkívül romantikus nevű "Seggvágány-kút". A tanösvény nyomvonalán a kis völgyben haladva, majd a felette lévő rétre felkapaszkodva térhetünk vissza a faluba. Ha pedig a szurdok látványában szeretnénk továbbra is gyönyörködni, egészen Mellétéig (Meliata) követhetjük a sárga jelzést.
Távolban a Sajó-völgy
Messze a Gömör-Szepesi-érchegység vonulata
A "Seggvágány-kút" völgye
Ördögszántásos domboldal
Karsztforrás a völgyben
Felhasznált források:
- http://epa.oszk.hu/02900/02993/00036/pdf/EPA02993_karszt_es_barlang_1984_2_077-085.pdf
- https://www.kamnavylety.sk/jaskyna-pesko/
- https://deti.hiking.sk/
- http://muemlekem.hu/hatareset/Vasgyar-romjai--Rosszgyar---1737
- https://ujszo.com/regio/falu-a-kanyonban
