A Felvidék második legmagasabb vízesését ne a Tátrában keressük. A Sólyom-völgyben található 75 méter magas Fátyol-vízesés a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park igazi ékessége, megmászása pedig nem kis lelki felkészültséget igényel: a 80 méter hosszú, függőleges létrarendszerre pillantva még a legbátrabbaknak is megremeg a lába. A nehézségekért azonban a felejthetetlen látvány kompenzál minket, főként csapadékos időszakban.

Mióta ismerjük a környéket, célként lebegett szemem előtt a Sólyom-völgy bejárása. A beszámolókat olvasva azonban mindig elbizonytalanodtam: nem lesz ez túl veszélyes? Nos, mint utólag kiderült, a Nemzeti Park többi szurdoka éppen annyira veszélyes, mint ez, de odafigyeléssel mindegyik bejárható. A különbség talán az égbe vesző függőleges létrák látványából adódó lélektani hatás. De ha a félelmeinket legyűrjük, és az időjárás is engedi, bátran nekivághatunk a szurdoknak, ha van már azért valamennyi előzetes tapasztalatunk. Mi szeretünk egynapos túrák során több látnivalót kombinálni, így mindig több szurdokot megnézünk. Ehhez azonban állóképességre van szükség, de ha valaki heti rendszerességgel mozog a szabadban, ezzel nem lehet problémája.

Az időjárási körülmények is sokat számítanak egy ilyen túránál. Mi például egyáltalán nem járunk ide, ha a patakok be vannak fagyva, mert akkor sokkal nehezebb és veszélyesebb túrával kell számolni, ilyenkor nem árt, ha van az embernél hágóvas, sőt, akár jégcsákány is. Érdemes előzetesen tájékozódni a vízállásról is: túl magas vízállás esetén előfordulhat, hogy teljesen elázunk alul-felül, esetleg a felgyorsuló erózió miatt kövek potyoghatnak a fejünkre. Viszont túl alacsony vízállásnál nem lesznek olyan látványosak a patakok, sőt, teljesen ki is száradhatnak.

A Magas-Tátra ködbe vesző csúcsai Podlesok felől

Megközelítés

A Sólyom-völgy (Sokolia dolina) éppen a Nemzeti Park közepén van, így megközelítése egyik irányból sem egyszerű, cserébe viszont mind Dedinkyből, mind Podlesokból, mind Csingóból elérhető, hosszabb-rövidebb túrák során. Csingóból minimális szintkülönbséggel közelíthető meg a szurdok bejárata, viszont így hosszabb lesz a túra, mint ha Podlesokból közelítenénk meg. Mi az időszakosan nyitva tartó 3227-es úton közelítettük meg a Káposztafalvához tartozó Podlesok (Erdőalja) üdülőtelepülést. Ezt az utat a nyári időszakban nyitják meg, és inkább távolságot lehet vele spórolni, mintsem időt, mert szorosan a sziklás hegyoldalhoz tapadva kanyarog, továbbá a minősége sem éppen a legkiválóbb (habár idén egy szakaszát felújították). A parkolás 3 euró/nap, a belépőjegy pedig 1,5 euró, amihez 20 centért biztosítást is lehet kérni. Itt lehetőség van térkép és szuvenírek vásárlására is, valamint éttermek és szálláshelyek is vannak.

A Sólyom-völgy megközelítésére Podlesokból több lehetőség is van. Mi a legkalandosabbat választottuk: a Hernád-áttörésen és a Kolostor-szakadékon keresztül a Menedékkő-tetőre (Klastorisko), majd onnan le a Tamásfalvi-Fehér-víz völgyébe. Ha innen indulunk, akkor érdemes kb. 1000 méteres szintemelkedéssel számolni, ami már egy könnyebb magashegyi túrának is megfelelne.

A Hernád kanyonján keresztül

A Hernád-torok

A parkolóból a kék jelzésen indulunk el a Hernád-áttörés (Prielom Hornádu) irányába. Átkelünk a Nagy-Fehér-víz hídján, majd Podlesok közepén panorámatérképes tájékoztató táblát találunk, amelyen előzetesen végignézhetjük a tervezett útvonalunkat. Elhaladunk egy indokolatlanul western hangulatú "rancs" mellett, a távolban a patak partján bárányok és skót felföldi marhák legelésznek. A távolban a Magas-Tátra felhők közé burkolózó csipkézett gerince figyel minket. Elsétálunk egy kemping mellett, majd közvetlenül utána balra kanyarodunk. Ha egyenesen mennénk tovább a zöld jelzésen, egy könnyebb, erdőben haladó útvonalon jutnánk fel a fennsíkra.

Az erdei fenyvesen átkelve egy kis sziklakiszögellésre is kiállhatunk, ahonnan elénk tárul a Hernád-torok, ahol a folyó, egyesülve a Nagy-Fehér-vízzel megkezdi 13 kilométeres kanyargását a vad szorosban. Egy csúszós sziklavályúban leereszkedünk a Hernád-torokhoz, ahol közelről megfigyelhetjük a két víz közötti különbséget. A Nagy-Fehér-víz szinte kristálytisztának mondható vize éles kontrasztot mutat a Hernád iszapos, számos településen átfolyó, így szennyezett vizéhez képest. Sajnos ez a szennyezettség a kanyonban több helyen is megmutatkozik feltorlódott szemétkupacok formájában. 

A kanyargó Hernád-folyó

Átkelünk egy fémhídon, majd a sziklafalhoz erősített, lánccal biztosított fémpallón haladunk, erről lelépve pedig keskeny ösvényre lépünk, amely bokrok és sziklák közé szorítva kanyarog a folyó hangos zúgásától kísérve. A vízfolyás helyenként békésen hömpölyög medrében, máshol pedig vadul habzó zúgókon bukik alá, a sziklafalakhoz csapódva barlangokat váj ki. Az egykori vízimalom épületét elhagyva megkezdődik a kiépített ösvény. A Hernád-kanyont először Hajts Béla (a Felső-Magyarország Paradicsoma név kitalálója) járta be a múlt század elején, bár ő még a vadvízen evezve. Kiépítését a Magyarországi Kárpát Egyesület kezdte, de a ma is járható útvonalat már a Csehszlovák Hegyimentő Szolgálat építette ki a hatvanas években.

Először kis fémlépcsőkön, láncba kapaszkodva emelkedünk egy sziklaszirt tetejére. Innen egészen magasból szemlélhetjük a sűrű erdő és sziklafalak közé szorult folyót. Egy keskeny és bakancsok által csúszósra taposott sziklaösvényen megyünk tovább, a fákat használva kapaszkodóként, máshol doronglétra-lépcsősorokat igénybe véve. 

Zúgó az iszapos folyón

A következő nagy sziklát egy tábla jelzi. A Zöld-hegy alatti szorosnál vagyunk, ami utunk egyik legfélelmetesebb pontja. Körülbelül 15-20 méterrel a folyó felett lépdelünk a sziklába erősített, keskeny fémtálcákon, egy kényelmetlenül alacsonyra helyezett láncba kapaszkodva. A láncot csak lehajolva érjük el, a tálcák résein át pedig csak a hömpölygő víztömeget látjuk. A sziklafal elkanyarodik, nekünk pedig nagyjából három méteren keresztül a folyó felé kihajolva, a kifeszített láncba kapaszkodva kell lépkednünk. Ez a rövidke szakasz nem kis lélekjelenlétet igényel! Ha ezen túljutottunk, megnyugodhatunk: a Hernád-áttörés ezen része más meglepetést már nem fog tartogatni.

A legfélelmetesebb néhány méter

Kis idő múlva, a  hasonló, de már egyáltalán nem ijesztő vagy kitett doronglétrás-sziklatálcás ösvény következik, a Barát-barlangnál lévő sziklaszoros. Egy kényelmesebb szakasz után kavicsos folyópartra érkezünk, szemben barlangnyílás sötétlik, balra kis függőhíd. Itt mindig megpihenünk egy kicsit, figyelve az ezernyi apró akadályon áttörő, hangosan zúgó folyót.

A harmadik sziklaszoros már könnyen járható

A kavicsos part remek pihenőhely

A hídon átkelve a túlparton folytatjuk utunkat, nem sokkal később szomorú mementóhoz érkezünk, amely emlékeztet minket arra, hogy az itteni túrázás azért jócskán rejteget veszélyeket. 2015-ben egy 10 éves fiú fejsérülést szenvedett, a hegyimentők pedig helikopterrel akartak eljutni hozzá. Azonban a helikopter nekiütközött az Ihrík és a Klastorisko között kifeszített légvezetéknek, majd több száz méter magasból a folyóba zuhant. A szörnyű tragédiában a helikopteren tartózkodók (a pilóta, egy hegyimentő és két orvos) mind meghaltak. Emléküket az ösvény mellett álló, mécsesekkel díszített kereszt őrzi.

A helikopterkatasztrófa emlékhelye

Az Örök-eső és a Lengő-palló sziklaszorosainak doronghidas-fémpallós szakaszai után megérkezünk magához a Lengő-pallóhoz, amely egy 20 méter magasban lévő, 44 méter hosszú függőhíd. Maximum 5 ember tartózkodhat rajta egyszerre. Ha van kedvünk, kisétálhatunk a függőhíd közepére is, ha meg akarjuk tapasztalni a lengését, viszont ne menjünk át rajta! Mi a zöld jelzésen fogunk innen továbbmenni.

A Lengő-palló előtt

A függőhíd valóban kileng

A csodálatos Kolostor-szakadék

A zöld jelzésen néhány métert megtéve máris megérkezünk az egyik kedvenc szurdokomba, a Kolostor-szakadékba. A másfél kilométeres szakadék a Zejmár után a második legrövidebb, és az egyetlen, mely közvetlenül a Hernádba torkollik. Segédeszközeit a Hernád-áttöréssel egy időben építették ki, a hatvanas évek óta látogatható. Az erősen emelkedő ösvényen még a patak felett haladunk. Jelöletlen csapás visz az első látványossághoz, a Felfedezők vízeséséhez, mely fák mögött bújik meg. A 10 méter magas zuhatag vastag, kéregszerű mésztufaréteget rak le a sziklafalakra. Visszatérve az ösvényre hamarosan megérkezünk a patakmederhez. A Kolostor-szakadék sziklafalai viszonylag alacsonyak, a patakmeder keskeny. Az egész környezet őserdei hangulatot áraszt, a zölden burjánzó növényzet, a mohák és a páfrányok erősen elütnek a rikítóan fehér kavicsokkal teli patakmedertől.

A Kolostor-szakadék eleje

Az első szűkületet, melyet zuhogva tör át a patak, kis doronglétrán hidaljuk át, majd balra fent tátongó barlangszájat veszünk észre. Ha kedvünk tartja, nyugodtan másszunk fel hozzá! A Fehér-barlang egyetlen teremből áll, valószínűleg egy hajdani karsztforrás maradványa.

A Fehér-barlangban

A barlangot követően egyre nagyobb fatörzsek hevernek a patakmederben, majd hirtelen 10 méteres szikla állja el az utunkat, bal oldalán függőleges fémlétrával. Az Anton Strakáról elnevezett zuhataghoz érkeztünk. A legtöbbször csak gyér vízzel csordogáló vízesés erejét a mederben fejjel lefelé álló gigantikus fatörzsek mutatják a legjobban. A létrát megmászva kapaszkodjunk a sziklába erősített láncokba, hogy az iszamós, lejtős kövön stabilan meg tudjunk állni.

A Straka-vízesés

A mederben egyre nagyobb sziklatömbök hevernek, amelyek a víz erejét demonstrálják. Alig hevertük ki az előző létrát, máris megjelenik előttünk a következő. A völgy legszebb részére értünk, a Szivárvány-vízeséshez. Ha közvetlenül a zuhatag mellé állunk, élvezhetjük a kellemesen ránk csapódó vízpermetet, de megfigyelhetjük az édesvízi mészkő lerakódásának folyamatát is. A két részből álló létrán felmászva óvatosan visszapillanthatunk a magunk mögött hagyott mélységbe.

A Kolostor-szakadék patakmedre

A Szivárvány-vízesés

A meder egyre keskenyebb lesz, helyenként már csak mellette tudunk haladni a hegyoldalban, majd fémtálcákra lépve érjük el a Gustav Nedobry-zúgót. Itt a meder igen "rendetlen" képet mutat, pedig valójában így van közel a természetes állapothoz. A Hegyi Mentőszolgálat csak azokat a kidőlt fákat takarítja el, amelyek jelentősen gátolják a haladást. A halott faanyagból doronglétrákat, fapallókat vájnak, így környezetbarát és költséghatékony módon oldódik meg a segédeszközök beszerelése. A zúgó fölé egy kisebb vaslétrán jutunk el.

A Gustav Nedobry-kaszkád

Közvetlenül fölötte egy újabb sziklaszűkületet látunk kis fémlépcsőfokokkal. Utunk és a csermely két függőleges szikla közé szorul, a szűkület végén már látjuk is a következő akadályt, a Kis-vízesést a következő fémlétrával. Éppen ezért ez az egyik kedvenc szurdokom: a rövidsége ellenére látnivaló van bőven, vízesés követ vízesést a kis sziklaszorosban. 

A Kis-vízesés szűkülete

A Kis-vízesés fölött már igen gyér a patak vize, a Mohos-vízesést már csak csordogálni látjuk. A csurgó sziklafalát borító élénkzöld moha a nedves környezetben megtelepszik a mészkövön, amelyet aztán bevon a vízből kicsapódó mészkő. A Mohos-vízesés felett a környezet jelentősen megváltozik, a sziklafalak elmaradnak, utunk meredeken emelkedik. Az utolsó zuhatag, a Karthauzi-vízesés erecskeként csordogál a kialakított kis vályúban. Felette a Karthauzi barátok középkori halastavának maradványait láthatjuk. 

Mohos-vízesés

Menedékkőtől a Sólyom-völgyig

Körülbelül 300 méternyi szintemelkedés után kiértünk a Menedékkő-tetőre (Klastorisko), ahol a Karthauzi barátok kolostorának romjai állnak. Erről majd egy későbbi bejegyzésben írok bővebben. A fennsík onnan kapta a Menedékkő nevet, hogy a Tatárjárás idején a Szepesség népe ide menekült a mongol hordák elől. Közepén menedékház áll, ahol enni-inni lehet, mellette elsősegélysátor és kerékpárkölcsönző is van. A tűlevelű fák által szegélyezett rétről csodálatos kilátás nyílik a Magas-Tátra csipkézett csúcsaira. Ha elfáradtunk, itt több útvonalon is visszatérhetünk Podlesokba. 

Klastorisko-rét

A kék jelzésen keleti irányba haladva a nagyszerű kilátást adó rét mellett emelkedünk a sárga jelzés elágazásához. Térjünk rá erre a sárga jelzésre! Ez a fennsík meredek, déli oldalán visz majd le minket a Tamásfalvi-fehér-víz völgyébe. Ez a hegység egyik legmeredekebb turistaútja, mindössze 500 méter hosszú és 250 métert lejt! Az omladékos, sziklás hegyoldalban láncok és fémtálcák segítik az ereszkedést, helyenként pedig szép rálátásunk van a Kysel-szurdok gigantikus szikláira is. A Tamásfalvi-fehér-víz (Tomasovská Belá) völgyét a Kysel-völgy torkolatánál érjük el.

Lefelé a szakadékos hegyoldalban

Itt rátérünk a zöld turistajelzésre. Az 1 kilométeres szakaszt kb. 20 perc alatt megtehetjük. Kezdetben magasan a patak felett, a hegyoldalban kanyarog ösvényünk, majd leereszkedik a patakmederhez, és a víz fölötti doronglétrákon tudunk haladni. Alattunk pisztrángok úszkálnak a kristálytiszta vízben. A patak a Káposztafalvi-karszt keleti oldalának vízfolyásait vezeti a Hernádba, amibe a Tamásfalvi-kilátó alatt torkollik be. A bővízű, lapulevelekkel és sziklákkal övezett folyócska a magashegységek hangulatát idézi meg. Rövidesen becsatlakozik jobbról a Sólyom-völgybe vezető sárga jelzés. Itt egy fatörzsre leülve érdemes rákészülni a következő, izgalmas szakaszra.

Tamásfalvi-Fehér-víz

A meseszép Sólyom-völgy

A mindössze 2 kilométer hosszú Sólyom-völgy (Sokolia dolina) a szurdokvölgyek fejlődésének egy fiatal fázisát mutatja. A Zejmár-szakadékhoz hasonlóan szinte végig meredeken emelkedik. Túránk legnagyobb szintemelkedését itt fogjuk legyűrni, ami egész pontosan 440 métert jelent, torkolattól a forrásig. A torkolathoz közel szinte teljesen száraz patakmeder ne tévesszen meg senkit: az egyik legvadabb, legmonumentálisabb völgyben járunk. Rövidesen rájövünk, hogy búvópatakról van szó, és ismét megjelenik a vízfolyás. Körülöttünk égbe vesző függőleges sziklák emelkednek, az ösvény hol balról, hol jobbról kerülgeti a patakot. A keresztben kidőlt fákon habzó zuhatagként bukik át a víz.

Keresztbe dőlt fákon zuhog alá a víz

A Sólyom-völgy alsó szakasza

Ahogy emelkedünk, úgy lesz a völgy egyre vadregényesebb, egyre izgalmasabb és látványosabb: gigantikus méretű sziklák és fatörzsek állják utunkat, természetes gátakat alkotva, melyeket meg kell másznunk. A patak egyre bővizűbb lesz, majd egy óriási sziklatömbnél elérjük a 3 méter magas Sziklás-vízesést.

A Sziklás-vízesés

Balra kis létrán másszuk meg, majd kerüljük ki a sziklát. Nem sokkal feljebb balra a víz által kivájt barlangszáj tátong, alatta és mellette a patak folyik el, mögötte kis vízesés. Itt utunk a hegyoldalban emelkedik rendkívül meredeken. Balra letekintve a patakot láthatjuk, amint zúgóról zúgóra hullik alá a patakmederben, majd feljebb eltűnik szemünk elől.

Barlangszáj és vízesés 

Toronyház méretű sziklatömb oldalában zuhog a patak

Tovább emelkedve újra meglátjuk a patakot: egy monumentális, toronyház méretű sziklatömb és a hegyoldal közé szorulva, vízesés-láncolatot alkotva ömlik lefelé, szikláról sziklára. Ahogy követjük az útját a meredek hegyoldalban, egyszer csak megtorpanunk. Ezen a ponton garantáltan tátva marad minden száj. 

 75 méter magas Fátyol-vízesés, jobbra a létra

A létra mellől fényképezve

A Fátyol-vízesés alatt állunk, amely 75 méteres magasságával a Felvidék második legnagyobb vízesése, a Szlovák Paradicsomban pedig a legelső. Mindenfelé fröcsköli a vízpermetet ahogy a kis katlanba hullik, jobbra tőle egy ijesztő szögben álló félelmetes létra áll, a vízesés első lépcsője felett pedig egy híd. Fölötte létrák újabb és újabb szintjei, majd még egy híd. A zuhatag annyira magas, hogy lentről az egészet le sem lehet fényképezni. Ha összeszedtük a bátorságunkat és kigyönyörködtük magunkat a természet lenyűgöző alkotásában, vágjunk neki az útnak! A létra egyébként ránézésre sokkal rosszabb, mint amilyen valójában. Megmászása nem sokkal rosszabb bármelyik másik létráénál, a lelépést pedig láncos kapaszkodó segíti.

Az első híd

Fölötte rögtön újabb, kis létra következik. Az első hidacskán mindenképp álljunk meg pihenni, ha másért nem is, akkor a gyönyörködés miatt. Innen remekül belátjuk a Fátyol-vízesés felettünk lévő szakaszait. Ha ez lenne az egész legalja, még akkor is elképesztően magas lenne. Ezután egy rövid létra felvisz minket egy sziklateraszra, ahol egy lánccal biztosított, döntött létra következik.

Az első hídról ez a látvány fogad minket

Létrák egymás hegyén-hátán

Visszapillanthatunk a hídra, majd szemügyre vehetjük a minket körülvevő katlan sziklaszirtjeit is. Nagy kár, hogy ezekre nem vezet jelzett turistaút, onnan talán még jobban átjönne a vízesés monumentalitása. Itt két, egészen kitett létra következik a sziklagyepes szirthez erősítve, helyenként egy-egy "pihenőterasszal" megszakítva.

Sziklaszirtek vesznek körül minden oldalról

A Fátyol-vízesés legfelső szintje

Ha ezen túljutunk és elértük a felső hidat, fellélegezhetünk kicsit. Itt vegyük szemügyre felülről is a szakadékot, nézzünk le óvatosan a lélegzetelállító mélységbe a korlát felett! Persze itt még a vízesésnek van egy "extra" szintje is, újabb létrával.

Pillantás a mélységbe

Ezután rövid fémtálcás szakasz következik, megidézve a többi szurdok hangulatát is egy kicsit. Amikor már azt hisszük, hogy a völgy záró szakaszába érünk, egy utolsó sziklafal állja az utunkat, amelyen a 15 méter magas Felső-vízesés zúdul alá. Ezt egy doronglétrahídon, majd kétrészes fémlétrán másszuk meg. Itt már valóban a völgy legfelső részére érünk, egy-két kidőlt fa törzsétől és a völgyfőig tartó még 100 méternyi szintemelkedéstől eltekintve már nem lesz több akadály.

A Sólyom-völgy tetejétől a fennsíkon keresztül a zöld, sárga, kék, sárga, majd piros jelzéseken jutunk vissza Podlesokba, nagyjából másfél-két óra alatt. Erről a kellemes útvonalról majd egy másik bejegyzésben fogok részletesen írni. A túra hossza nem haladta meg a 20 kilométert, de a technikás szakaszok és a sok nézelődés miatt 9 órát töltöttünk el bejárásával.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, nyomj egy tetszik-et a Facebook oldalunkra, hogy azonnal értesülj a legfrissebb tartalmakról!