Egyik legnagyobb írónk, Jókai Mór 1849-ben, a szabadságharc bukása után négy és fél hónapot bujdosott az Északi-Bükk hegyei által koszorúzott, festői fekvésű faluban, Tardonán. Rejtőzködésének napjait többek között a hegyek bebarangolásával töltötte, a látottakat regényeiben, elbeszéléseiben és festményein is megörökítette. Nézzük, merre járt!
Március második felében tartják meg minden évben a Jókai Mór Emléktúrát Tardonán. A kiváló hangulatú, csapatjátékkal is kombinált túra ugyan idén elmarad, de virtuálisan bárki teljesítheti, a határidő április 11. A Facebookon létrehozott eseményt itt találod.
Jókai a világosi vereség után, 1849. augusztusában menekülni kényszerült a véres megtorlás elől. Menekülnie kellett, mert már az előző évi márciusi forradalom kirobbantásában is elengedhetetlen szerepet játszott, az azt követő hónapokban pedig aktív politikai szerepet vállalt Kossuth mellett. Amikor Világosnál az akkor 24 éves író rájött, hogy bujdosnia kell, a magát kocsisnak kiadó Rákóczy János (Kossuth titkára) szöktette meg, majd Jókai feleségének, Laborfalvi Rózának a társaságában utaztak egyenesen a bükki rengetegbe, Tardonára (mivel Laborfalvi Róza a kor híres színésznője volt, nem maradhatott itt sokáig, vissza kellett térnie Pestre, nehogy gyanús legyen távolléte). Itt Csányi Benjámin és a református pap, Rácz Endre fogadták be. A helyiek vendégszeretetének köszönhetően sikeresen átvészelte ezt a nehéz időszakot, az időt sakkozással, fafaragással, olvasással, és persze az erdőrengetegben való barangolással töltötte. A feleségétől való távollét nagyon megviselte, pedig csak azért nem üzent neki, nehogy lebuktassa, hiszen akkor biztos halál várt volna rá. Karácsonykor azonban megjelent a faluban és jó hírekkel szolgált: menlevelet szerzett, olyat, amilyet Komárom védői is kaptak a vár feladása ellenében; Így végül visszatérhetett Pestre, de néhány évig csak álnéven jelentethette meg írásait.
Tardonai emlékei visszaköszönnek több regényében is (A barátfalvi lévita, A tengerszemű hölgy, Egy bújdosó naplója, Életemből). Egy kevésbé ismert tény, hogy a kecskeméti gerillakapitány, Muraközy János amikor magát tájképfestőnek álcázva bujdosott a Bükkben 1849-ben, találkozott régi diáktársával és barátjával, Jókaival. Muraközy, aki egyébként igen tehetséges festő is volt, egy portrét is készített barátjáról. Jókai Mór bujdosásáról nagyon részletes és igényes tanulmányt olvashattok a cikk alján feltüntetett forrásokat felkeresve (Pál Lilla - Tardonára gyertek emberséget tanulni!).
Így emlékezett vissza később bujdosásaira:
,,Egy nyáron, egy ősszel, egy télen bujdostam én ezekben az erdőkben, üldözöttje a hatalomnak. Házigazdám a derék Csányi Béni, nemes úr volt... Álnév alatt rejtegettek. Tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok; senki nem árult el. A falut Tardonának hívták."
Muraközy János - Jókai Mór Tardonán.
Forrás: http://emlekeink.hu/article.php?id=56
„Október elején 1849-ben a borsodi Bükkben voltam. Tardonának hívják a falut. Miskolctól öt óra járásnyira van kocsin. Folyvást ősrengeteg között halad az ember, négyszer-ötször átgázolva patakon. Hídnak híre sincs. Kijönni a faluból is csak ugyanazon úton lehet, mert egy völgykatlanban fekszik, amiből csak nyaktörő ösvények vezetnek át a hegység túlsó oldalára, ami már egy más világrész. Ebben a faluban menekültem én. A feleségem, Laborfalvi Róza hozott ide a jó derék Csányi Béla házához, a világosi nehéz nap után.
A feleségem testvérének nevét viseltem Benke Albertét. Tardonára nem járt hírlap, ott nem volt posta, ha valaki levelet akar valahova küldeni, el kellett ballagnia Sajókazincra.
De hát Tardonáról minek írna valaki levelet akárhova? S hogy írhatna valaki levelet Tardonára, mikor a falunak még neve sincs a mappán fölvéve? Jó becsületes, kálvinista palóc kurta nemesek lakják, akik maguk szántanak, vetnek, disznót makkoltatnak, a feleségeik maguk varrják az öltönyeiket. Terem szép búzájuk, kukoricájuk, karcos boruk, ami eltart újig, káposztájuk, répájuk, még keménymagjuk is van. A patak a házuk alatt folyik, abban pisztráng terem, malom is van rajta, az megőrli a búzát és tengerit, van egy derék papjuk, aki vasárnap lelki táplálékkal ellátja őket, s egészen meg vannak a sorukkal elégedve. Hát idáig nem jutott el a földrengés."
Jókai - mivel írni nem volt ereje a megrázó események hatására - gyakran bolyongott az erdőben a lelkésszel és egyedül is, és bátran ki lehet mondani, hogy beleszeretett a tájba. Barangolásai célja leggyakrabban az Örvénykő vagy más néven Pogányoltár volt, mely a Jókai Mór Emléktúra célpontja is. Emellett gyakran útba ejtette a Hársas-forrást, a Buzgó-kő pompás sziklabástyáját, az oldalában tátongó sziklaüregről elnevezett Felső-Odvaskőt, a mágikus Látó-köveket, de járt a Dédesi-várnál, a Bálványon és a szentléleki pálos romoknál is. Az elé táruló tájképet gyakran lefestette, lerajzolta - sajnos ezek közül csak kevés maradt meg az utókor számára. Erre a hivatkozásra kattintva Dédesről festett tájképét nézhetjük meg. (Ha jól emlékszem, az író balatonfüredi villájában is látható egy festmény az Odvas-kőről, valaki erősítse meg, hogy így van-e, régen voltunk ott! :) )
A falu feletti dombokról csodás kilátásban lehet részünk
Tardona Kazincbarcika vagy Dédestapolcsány irányából közelíthető meg, mindkét irányból festői fekvésű völgyekben és dombhátakon átkelve. A parkolásra legalkalmasabb terület az autóbuszforduló, melyet közvetlenül a sportpálya mellett találunk. Innen indul hivatalosan a Jókai Mór Emléktúra is. Érdemes még az indulás előtt (ha vége lesz a korlátozásoknak) meglátogatni a régi iskola épületében kialakított Jókai emlékszobát is, melyet az önkormányzat dolgozói tudnak kinyitni az érdeklődők számára.
Ez a fényképem a Turista Magazin 2018. februári számából ismerős lehet (szerencsére nagyobb felbontásban - a blog formátumnak megvannak a korlátai)
Induljunk el felfedezni ezt a szépséges vidéket! A Tardona-patak völgyében járunk, közvetlenül a Bükk és a Tardonai-dombság határán. A Tardonai-dombság földtani felépítése nagyon izgalmas: a miocén vulkánosság nyomai sziklakibúvások, szurdokvölgyek képében jelennek meg, melyek valósággal elrejtőznek a békés lankák között. A túra során ezeket nem fogjuk érinteni, de egy későbbi bejegyzésben biztosan írok róluk. Három oldalról lankás dombok vesznek minket körül, a puha kőzetbe a helyiek rengeteg pincét faragtak (a 19. századi filoxéravész előtt a környéken szinte mindenhol szőlőt termesztettek). Szemben az Örvény-kő jellegzetes, messziről is felismerhető gerince emelkedik, ahogy arról Jókai írt: ,,[Az Örvény-kő] Tardonából nézve havasként kimagasló sziklagerinc, de amelynek tetejébe nagy kerülővel fel lehet jutni. ". Talán nem is olyan nagy túlzás a havasokhoz hasonlítani a Kis-Fennsík legmagasabb csúcsát, mely több mint 500 méterrel magasodik a falu fölé meredek, szinte függőlegesen leszakadó északi oldalával. Márciusban, amikor a völgyekben már javában tavaszodik, előfordul, hogy az Örvény-kőn még a hó és a tél uralkodik.
A falu körüli mezők kiváló vadászterületet nyújtanak a rókák számára
Az Örvény-kőre vezető leggyorsabb útvonal a Nagy-Szállás-völgy lenne, ahol a régi piros jelzés vezetett, viszont a jelzést megszüntették és mivel a völgy fokozottan védett terület, jelzés híján mindenképp másik útvonalat kell választanunk. Az Emléktúra útvonala a Koponya-hegy oldalában kapaszkodik egy alacsony nyeregbe - sajnos az erdészeti munkagépek keréknyomai évről évre mélyebbek lesznek, így a sarat még száraz időben is nehezen ússzuk meg. A nyeregből egyenesen a Harica-völgybe ereszkedünk. A Harica-völgy egyike a Bükk kevésbé ismert patakvölgyeinek, pedig mind a Magas-Bükk oldalába bevágódott felső völgyszakasz, mind a dombvidéken át, kiterjedt réteken meanderezve csörgedező patak magával ragadó látványt nyújt.
A Harica-völgy útján
A Bükki Nemzeti Park határát jelző táblát elérve átkelünk a patakon (itt találjuk a virtuális túra egyik bélyegződobozát), majd a Bükki Kék jelzésen indulunk a patak forrásvidéke felé. Sajnos ez az útszakasz nagyon elhanyagolt állapotban van. Nyáron az aljnövényzet helyenként áthatolhatatlan akadályt képez, egyébként pedig a szurdokerdőinket sújtó kőrispusztulás nyomai nehezítik meg az áthaladást. Pár éve egy Ázsiából érkező agresszív gombafaj támadta meg kőriseinket, így azok országszerte tömegesen pusztulnak, ennek látjuk nyomait a Harica-forrásokhoz közeledve. A források környéke egyébként egészen festői képet nyújt még ebben a leharcolt állapotban is.
Tömeges fakidőlés nehezíti meg a haladást
A Harica-patak egyik legbővizűbb forrása a Farkasgödörnek nevezett mély völgykatlanban fakadó foglalt kút. A forrásház nagyon elhanyagolt állapotban van, vízvételezésre sajnos alkalmatlan, a forrás melletti szalonnasütőhely szintén megrongálódott az elmúlt években. (Ha esetleg a helyiek közül olvassa valaki az írást, akinek lenne kedve és energiája tenni valamit a hely érdekében, illetve van tapasztalata erdei pihenőhelyek rendbetételében, a mi segítségünkre számíthat - kommentben vagy Facebookon, esetleg a turaddikt@gmail.com e-mail címen kereshettek meg!)
A pihenőhely közelében felfedezhetjük az egykori kisvasúti rakodót: a LÁEV mahócai szárnyvonala egykor 6,8 kilométerrel hosszabb volt és a Taksa-lápán, majd Tizes-bércen keresztül érkezett meg Farkasgödör-Örvénykő állomáshoz. Egy időben tervben volt a vasútvonal tardonai meghosszabbítása is, de ez az ötlet valamiért feledésbe merült. A kisvasút Farkasgödör-Örvénykő állomásig való kiépítését 1947 és 1948 között valósították meg, eredetileg erdészeti teherszállítás céljából. Ekkor a szárnyvonal hossza elérte a 17 kilométert. Az 1960-as évektől a természetbe vágyó kirándulókat szállította ide, a hegység belsejébe, a meghitt nyugalom otthonába. Ma már nehéz elképzelni az alig néhány évtizede még minden bizonnyal hétvégente miskolci turistáktól nyüzsgő farkasgödöri pihenőt. A '90-es években a pálya állapotának romlása miatt leállították a közlekedést az egész szárnyvonalon, Farkasgödörbe az utolsó szerelvény 1994-ben gurult be. A személyforgalmat 1998-ban újraindították, a tönkrement síneket pótolták, de a Mahóca és Taksalápa közötti sínek egymás után többszöri ellopkodása miatt sajnos az erdészet kénytelen volt megszüntetni a vonalszakaszt - 2006-ban még az érintetlen állapotban maradt Taksalápa-Farkasgödör szakaszt is felszedték, hiszen a köztes szakasz híján az is használhatatlanná vált.
Mindezek ellenére a forrás környezete, és úgy az egész Farkasgödör egyike a Bükk legeszményibb helyeinek, ahol még érezhetjük a hegység egykori, vadregényes hangulatát. A nagy mennyiségű oldott kalcium-karbonátot tartalmazó vízből a meder nagy esésének és a dús növényzetnek köszönhetően látványos mésztufalépcsők jöttek létre, hasonlóan a Fátyol-vízeséshez, vagy a Sebesvíz zuhatagjához. A legmagasabb mederlépcső egy nagyjából két méter magas vízesés, melyet sajnos a növényzet nagyon benőtt, így leginkább vegetációs időszakon kívül élvezhetjük látványát. A meder édesvízimészkő-lépcsőibe megkövesedett gyökerek, faágak, falevelek, mohafonatok épültek bele, köszönhetően részben annak is, hogy az élő növényzet elősegíti a mésztufa képződését azzal, hogy széndioxidot vesz fel a vízből. Ha van időnk, üljünk le a tisztás szélén, és hallgassuk a patak csobogását, a madarak énekét, gyönyörködjünk a zúgókban!
A Harica-források mésztufaképződményei
A forrást követően intenzív emelkedésbe kezdünk. Balra sziklagörgeteges, meredek sziklavályú szökik fel a magasba, jobbra pedig karsztforrás csörgedezik. A völgykatlan tisztásán egy romos házat látunk, melyre sajnos rádőlhetett egy fa a közelmúltban, illetve kicsit távolabb a Farkasgödör kibérelhető kulcsosházát, mely kedvelt táborozó- és szalonnasütőhely. A völgy ezután erősen összeszűkül, karros hegyoldalak közé szorul. Egy kristálytiszta vizű karsztforrás (Felső-Harica-forrás) feletti völgyszakaszon már nincs állandó vízfolyás. Egy meredek, szuszogtató kaptató után viszont találunk még egy kövekkel kirakott forráskifolyót.
Az Örvényes-forrás gyér vizű csermelye
Talán Jókai éppen erre a helyre, a Buzgó-kő tövében eredő, ma már igen gyér vízhozamú Örvényes-forrásra emlékezett vissza eképpen: ,,Valahonnan az Örvénykő oldalából egy forrás szökell elő, mely apró zuhatagokban csereg a sziklákon alá; a völgyből aztán nem lévén kijárás, a szikla tövében kerek tavat képez, az most be van fagyva. Az egész vidék olyan, mintha ezüstműves csinálta volna filigrán munkában; zúzmarával födve minden fa és bokor." A tavacskának persze ma már nyomát sem leljük, éppen csak csordogál a víz a köves patakmederben, amíg egy medernyelőben el nem tűnik.
A forrástól már látszanak a Buzgó-kő sziklavonulatának legalsó szirtjei, melyek érdekes kontrasztot képeznek a szemben emelkedő, egészen lankás hegyoldallal. Az oszlopcsarnok-bükkös aljában megjelennek a kora-tavaszi erdő színfoltjai: a csillagvirág, a pirosló hunyor, a hóvirág. Lombfakadás után a napsugarak már nem érik el a talajszintet, ezeknek a virágoknak így korán kell előbukkanni, dacolva az ilyenkor még gyakran előforduló fagyokkal.
A tavaszi sziklagyepek ékkövei a leánykökörcsinek
Egy kék háromszöggel jelzett ösvény vezet minket a Buzgó-kő hangulatos gerincére, mely néhány méter után egy virágpompás sziklagyepre vezet minket. A csodás, déli kitettségű sziklagyepen először leánykökörcsin, majd apró nőszirom virít. Vigyázzunk ezekre a csodás teremtésekre, semmiképp ne tapossuk el, ne szakítsuk le őket! Nemzeti parkban, fokozottan védett természeti területen járunk, így ez nem csak a védett virágokra vonatkozik! A vadvirágos rét felett őrködik a Buzgó-kő vadregényes sziklabástáyja, mely majdnem tökéletes körpanorámával várja a szirtre felkapaszkodó természetjárókat. Három irányból a Bükk erdőbundával bélelt, meredek hegyoldalai vesznek minket körül, könnyen felismerhető többek között a Kemesnye sziklája és a Magas-kő, a Gyurkó-lápa és az Osztra-tető szirtsor meredek letörése. Északi irányban ugyancsak zavartalan a kilátás Dédestapolcsány, az Upponyi-hegység, és a horizontot uraló felvidéki hegyek - a Polyána, a Vepor, a Murányi-karszt, az Alacsony-Tátra és a Magas-Tátra - irányába.
Buzgó-kő
Kilátás a Király-hegy irányába
Ha a Buzgó-kő a kirándulásunk célpontja, a sziklától egy jóval könnyebben járható utat használva térhetünk vissza Tardonára - a Kazincbarcikáról induló piros jelzésen egy hegyoldalban kanyargó, muflonok és őzek által is sűrűn járt ösvényen, majd egy mély, sáros keréknyomokkal szabdalt erdészeti úton, nagyjából szintben kanyargunk a meseszép, ezüsztszín bükkfák árnyékában, keresztezve a Vízfőt, a Tardona-patak három ágból fakadó vadregényes forrását. Az út ezt követően a Felső-Odvaskő (Bartos-kő) aljába érkezik, ahol jobbra fordulva Módos András útján ereszkedhetünk Tardonára.
Vízfő (Három-forrás)
Utunkat azonban érdemes a völgybe visszatérve folytatni az Örvény-kő irányába, hiszen innen már igazán nincs messze Jókai kedvenc bükki sziklája, ahonnan gyakorta kémlelte a messzeséget. A kék jelzésen viharvert bükkösben vezet utunk, így ha nyáron járunk erre, a sűrű aljnövényzet nagyon megnehezíti a közlekedést. Szerencsére a meredek hegyoldalban kanyargó erdészeti utak sokat segítenek ezen a problémán. Körülbelül hétszáz méteres tengerszint feletti magasságnál, erősen szuszogva érjük el a sárga jelzés elágazását.
Balra fordulva a sárga háromszög kitérőjén érjük el az előttünk természetes gátként húzódó Örvény-kő szépséges sziklavonulatát, melyre egy keskeny hasadék kövei között tudunk felszökkenni. Mielőtt a csúcsplatót megcéloznánk, érdemes a szikla tövében futó ösvényen balra fordulni, és kitérőt tenni a nagy mészkőoltár alsó részének vad sziklavilágába, ahol a fagyaprózódás méretes kőtömböket faragott le a sziklából, a szirt csücskét egészen lehasítva a fő masszívumból. A sziklatömbök között botladozva kapaszkodhatunk fel a szirt oldalába, ahol találunk egy apró barlangüreget (Örvény-kői-kőfülke), melyet rossz időben akár szükségmenedékként is használhatunk. Az triász mészkőből felépülő (Kisfennsíki Mészkő Formáció) Örvény-kő oldalában egyébként 16 természetes üreget tartanak nyilván, illetve a közelben egy igen jelentős méretű (945 méteres hosszúságú) víznyelőbarlangot is találunk (Szamentu-barlang), mely a hegység legnagyobb barlangtermét rejti (Ez a 30 méter magas és 40-70 méter széles Teenager-terem). A sziklafal nyugati oldalát egyébként sziklamászóhelyként is használják.
Az Örvénykő sziklatömegének tövében
Örvény-kői-kőfülke
A karros, ma már javarészt erdővel benőtt sziklaplató peremére keskeny ösvény vezet. A szirt peremén, a bujdosó író kedvenc pihenőhelyén találjuk a Jókai Mór emlékoszopot, mely örökké fürkészi a messzeséget innen, a Kis-Fennsík legmagasabb csúcsáról, 780 méteres tengerszint feletti magasságból. Érdekes, de nem meglepő, hogy Jókai idejében még élt a köztudatban a Pogányoltár, Oltárkő elnevezés is. A Bükk-vidék jól védhető, vadakban és fában gazdag vidéke ősidők óta lakott terület, ősi civilizációk - leginkább a vaskori szkíták, és a jóval későbbi kelták - erődített telepeinek, halomsírjainak, kőbe faragott szakrális emlékeinek százai maradtak meg az utókornak, egyfajta máig megfejtetlen feladványként. Valószínűleg a mély völgyekben fekvő településeken, a viszonylag elzárt vidéken élő magyarok is sokáig ragaszkodtak ősi, pogány isteneikhez, így különösen vonzódhattak a természet oltáraihoz, a tiltott bálványkövekhez, szent forrásokhoz, melyeknél áldozatot mutattak be. Ez az ősiség a Bükk-vidék helyneveiben is felfedezhető: Bálvány, Oltárkő, Imó-kő, Vöröskő. Az sem véletlen, hogy számos szerzetesrend éppen ezeknél a természetes áldozati helyeknél, szent forrásoknál telepedett meg (Szentléleken a pálos rend, Miskolctapolca melegvizes forrásbarlangjánál a bencések, a Bél-kő sziklaoltára tövében fakadó forrásoknál a ciszterciták, Felsőtárkány mellett, a Segedelem-völgyében, más néven Lök-völgyben pedig a karthauziak). A Bükk peremén, de leginkább az Északi-Bükkben barangolva mi is máshogy érezzük magunkat: ez a táj valamit megőrzött ősi, vadregényes mivoltából, mintha magába zárta volna évezredek emlékeit. Így bár ma már az Örvény-kőről a fák lombkoronájának takarása miatt csak korlátozott kilátást élvezhetünk, mégis megértjük, Jókai miért rajongott különösképp ezért a szirtért, miért választotta oly gyakran barangolásai célpontjául: Ez volt az ő "meditációs" helye, ahol - ha legalább kis időre is - meg tudott feledkezni a világ gondjairól. A Tengerszemű hölgy című regényben részletesen leírja saját szavaival a látványt és az itt átélt élményeket.
Az emlékmű
Az Örvény-kő csúcsán
Jókai így írta le az Örvény-kőről / Pogányoltárról elé táruló látványt és a környéket (Szentlélek, pálos kolostorrom, Látó-kő):
A Tengerszemű hölgy XI.: Bálványosi Bálint és Rengetegi Tihamér
"[...]
Én pedig csak jártam azontúl is, tájképeket festeni a Bükk rengetegeiben. Az akkor festett képeimet még most is tartogatom. Milyen gyönyörű motívumok; ha azokat tanult művész keze ragadná meg! A mély őserdő közepén borongó paulinus kolostor romja. Szürke gránitból, gót stílben épült tömör falak, pilléreik homlokzatán szárnyas angyalfejek, csúcsos boltíveik virágokban végződnek, s a kővirágokat kiegészíti a kövirózsa, mely a párkányokon dúsan tenyészik. A kék színekkel árnyékolt romtömeg mögött a sűrű, sötét bükkerdő; előtte egy forrás, mely csodamódon egy kirohadt nagy hársfa tövéből buzog föl. A rom tetejéből egy terepély vastag mogyorófa hajlik alá, melynek lombozata már rőtpiros az őszi dértől, míg az ablakokból a vadrózsa sötétzöld füzérei csüggnek alá, keverve sommal, kecskerágóval, piros, rózsaszín, pecsétveres bogyókkal tarkázva. A rom fenekét barnazöld páfrán borulja körül. S a nagy hallgató képnek egyetlen élő alakja, a hajdani templomajtó sötétjéből félénken kitekintő bakőz, úgy tűnik elő, mint a hun-magyar pogányregék tündéri vezércsillaga. Hej, Álmos vezér fehér szarvasgímje, hova vezettél minket. Hagytál volna inkább Ázsiában: ott nem kellene németül tanulni.
Azután a másik kép. A hatalmas Szentlélek-kő. Egy toronymagas sziklaszál, mely a fennsík széléből kiemelkedik. Mellette két óriási bükkfa, mely a sziklacsompó derekáig felér, az egyiknek a leveleit rőtbarnára, a másikét aranysárgára változtatta a nagy dekoratív művész: az ősz. Fenn a toronyszikla tetején három fa zöldül. Hogy kerültek azok oda?
A Tengerszemű hölgy XII.: Találkozás a ,,pogányoltár"-on
"[...]
Az Örvény-kőtől elbúcsúzva vegyük az irányt Szentlélek felé! A pálos kolostorrom sajnos napjainkban sincs sokkal jobb állapotban annál, ahogy azt Jókai megírta. Az általa Szentlélek-sziklaként említett, a kolostorromtól nem messze emelkedő Látókő (Kiss Sándor-szikla) csúcsán pedig ma már hiába keresnénk a szép kilátást, fokozottan védett, idős bükkfákból álló, sűrű erdőt találunk körülötte. A vadonban, a Kis-Fennsík déli peremén álló pálos kolostorhoz legközelebbi lakott település egykor Dédes, illetve annak vára volt, így működésének éveiben dédesi kolostornak is nevezték. A magyar eredetű, Boldog Özséb által alapított pálos rend által, 13. század első felében épített, a Szentlélek tiszteletére felszentelt kolostort az Egert Diósgyőrrel összekötő, gerinceken és hegyhátakon haladó középkori út is érintette. Bár a 14. században a szerzetesek számos földadományt kaptak a királytól és a földesuraktól, a 16. században az épületet már nem használták, azóta áll elhagyatottan, és bár jelenleg fel van állványozva, komolyabb állagmegóvó munkálatokat már jó ideje nem végeztek rajta. Reménykedjünk benne, hogy a Martonyi határában álló párjához méltó renoválás és konzerváció vár rá a közeljövőben.
Az épület a 16. század óta elhagyatva áll
Hivatalosan itt, Szentléleken, a parkolóban ér véget a Jókai Mór Emléktúra útvonala, az eredményhirdetést azonban a tardonai sportpályán szokták megtartani, így lehet választani, hogy gyalogosan, vagy pedig különbusszal legurulva szeretnénk visszatérni a faluba. Most busz híján az egyetlen opció a gyalogos menet, erre több útvonal is alkalmas. A legegyszerűbb, ha a szentléleki fokozottan védett nyírjes felé vesszük az irányt, majd a kék kereszt, sáv és háromszög jelzéseken, a páratlan látványt nyújtó ölelkező bükkfák érintésével a Fennsík északi leszakadásánál álló Látó-kövekhez tett kitérővel haladunk tovább. (A magas, toronyszerűen kiálló sziklataréj tetejére mindenképp kapaszkodjunk fel, a Csondró-völgyre és a Felvidékre nyíló kilátás egészen páratlan innen!). Egy rövid ereszkedés után balra fordulva a kiváló vizű Mária-forrás pihenőhelyéhez érkezünk (sokak szerint itt vételezhetjük a legjobb minőségű vizet az egész hegységben). Egy néhány évvel ezelőtti forgószél által megtépázott bükkösön át vezet az út a Cakó-kőhöz, melynek tövében a tömör mészkősziklát érve a Mária-, Ágnes- és Szilvia-források vize egyesülve egy kb. 4-5 méteres tereplépcsőn zuhog le, kis vízesés formájában. Innen kezdődik a Csondró-völgy kalandos szurdoka.
Az ölelkező bükkfák / szerelmesek fája
Látó-kövek
Csondró-völgy, vízesés a Cakó-kőnél
A vadregényes, patakátkeléses, fabedőléses szurdokban lefelé haladva a Kohász Kék jelzésen Mályinkára jutnánk el, (vagy az Odvaskői-barlangszálláshoz felkapaszkodva és a piros jelzésre rátérve Tardonára), de ha kényelmesebb úton szeretnénk Tardonára visszatérni, akkor a piros és a kék háromszög jelzést tudom ajánlani, mely a Felső-Odvaskő (azaz Bartos-kő) irányába vezet minket, ahol találkozik a kazincbarcikai piros jelzéssel. A Felső-Odvaskő szirtjét Jókai ugyancsak sokszor meglátogatta, érdemes a csúszós, törmelékes sziklalejtőn felkapaszkodni nekünk is, ha a Csondró erdős bércek által keretezett völgykatlanában szeretnénk gyönyörködni, hallgatva a patak zúgását. A piros jelzésen, Módos András útján először bükkösben, majd tölgyesben ereszkedünk. Ha éjszaka járunk erre, kuvik, erdei fülesbagoly, uráli bagoly és macskabagoly hangját is hallhatjuk. Az erdőt és a Bükki Nemzeti Parkot egy kellemetlen dagonya kíséretében hagyjuk el, rátérve egy bokros-füves dombhátra, ahol egykor szőlőtőkék sorakoztak, ma viszont csak egy-két magányos pinceházat találni itt. A kilátás az Upponyi-hegység és Tardona irányába viszont innen is nagyon szép.
Felső-Odvaskő (Bartos-kő)
A túrát akár 5-6 óra alatt teljesíthetjük, de talán jobban tesszük, ha egy teljes napot rászánunk a vidék bebarangolására. A térképet szokás szerint mellékelem (Talán hasznos információ lehet, hogy mostmár az általam használt Mapy.cz weboldalról .gpx fájlt is lehet exportálni, így a hivatkozásra kattintva ezt is megtehetitek, ha ti másik szoftvert preferáltok a navigációhoz!)
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést! Ha tetszett, kérlek, kövess minket a Facebook-on is!
Források:
- Dr. Nagy Balázs - Túrázók Nagykönyve - Magyarország Hagyományőrző túraútvonalai (Kisida András: Jókaitól a Vashámorokig - a Bükkben)
- https://mek.oszk.hu/00700/00785/html/jokai7.htm
- https://tardona.blog.hu/2013/03/21/jokai_mor_es_tardona
- http://mek.oszk.hu/00700/00703/html/jokai11.htm
- https://mek.oszk.hu/00700/00703/html/jokai12.htm
- http://turizmusonline.hu/belfold/cikk/jokai_nyomaba_eredhet_tardonan
- http://barcikaihistorias.hu/tardonara-gyertek-emberseget-tanulni-1-resz-csanyi-benjamin/
- http://barcikaihistorias.hu/tardonara-gyertek-emberseget-tanulni-2-resz-jokai-mor-tardonai-bujdosasanak-kulcsszereploi-telepy-gyorgy-es-csanyi-zsuzsanna/
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Lillaf%C3%BCredi_%C3%81llami_Erdei_Vas%C3%BAt#Mah%C3%B3cai_sz%C3%A1rnyvonal
- http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=caves&mode=search&name=%C3%B6rv%C3%A9ny&katszam=&city=&hrsz=&length_comp=al&length=0&vertkit_comp=al&vertkit=0&depth_comp=al&depth=0&height_comp=al&height=0&protection=0&visiting=0&orderby=name&direction=asc&headers=50
