A felvidéki Kócs-hegység keleti részén található Prószéki- és Kvacsányi-völgyekben futó tanösvény bejárása igazán változatos és szórakoztató, egész napos programmal kecsegtet: utunk során vízeséseket, érdekes sziklaalakzatokat, megnyugtató fennsíki réteket, kilátópontokat és bájos hegyi falvakat keresztezünk, de nem marad el a létrás-láncos mászóka sem, sőt, ráadásként felkereshetünk egy működő vízimalmot is. Írásom első részében a Prószéki-völgyet fogjuk bejárni.

Az útikönyveket, túraleírásokat és a különböző utazási irodák ajánlatait böngészve egyre többször lehet találkozni a Kócs-hegység (régi nevén Liptó-Árvai-karszt) nevével. A hegység keleti részén, a Liptói-medence és a Liptói-havasok által határolt tájon található a hegység két legismertebb völgye, a Prószéki-völgy és a Kvacsányi-völgy. A két völgy bejárását célzó, kb. 17 kilométer hosszú körtúrára nyugodtan rászánhat mindenki egy napot, ugyanis látnivaló akad bőven. Az autót célszerű Prószéken (Prosiek) hagyni, és rögtön a Prószéki-völggyel kezdeni a túrát, persze fordított irányban is lehet teljesíteni, viszont az szerintem technikásabb és körülményesebb.

Úton a Prószéki-patak szurdoka felé 

Prószéken a falu végén, a futballpálya és a sportbüfé mellett található a turistaparkoló, ahol 2 € -t kértek a parkolásért, ami egyáltalán nem nagy összeg, cserébe viszont adtak egy igényesen összerakott prospektust, angol nyelvű leírással, térképpel. A hely növekvő népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy bár mi voltunk az elsők a parkolóban, utánunk rögtön jött legalább három másik autó. A parkolóból a kék színű turistajelzésen kell elindulnunk a völgy felé, amelynek bejáratát még csak véletlenül sem lehet eltéveszteni. Az út mentén igényesen kialakított pihenőhely, foglalt karsztforrás, tanösvénytáblák. Utóbbiaknak -bár esztétikailag teljesen rendben vannak- sajnos nem igazán vettük hasznát, ugyanis csak szlovák nyelvű szöveg látható rajtuk. 

A Prószéki-völgy bejárata

A Kaputól a karsztforrásokig

A közel 4 kilométer hosszú karsztjelenségekben gazdag Prószéki-völgy (Prosiecka dolina) az 1800-as évek végéig kevéssé volt ismert, ehhez képest ma Liptó régió egyik leglátogatottabb turistacélpontja. A földutat követve, egy vízművet elhagyva hirtelen sziklák szorításába kerülünk. A Prószéki-patakot itt mindkét oldalról függőleges mészkőtömbök fogják közre, rajtuk a kristálytiszta vizű patak zúgva tör át. Ez a Kapu (Vráta), ahol egykor barlangon folyt át a patak, amely a víz évmilliós munkájának köszönhetően leomlott. Erre ékes bizonyíték a több ásítozó barlangnyílás a szurdok bejáratánál, amelyek oldaljáratok lehettek. A szűk sziklaszorosban csak a patak és egy pallósor fér el, ezen nagyobb nehézség nélkül át tudunk kelni, közben érdemes megfigyelni, ahogy a vízpára fátyolos felhőként terül el a levegőben. Az embert különös érzés fogja el, amikor a ragyogó napsütésből a sötét szurdokba lép és elmélkedik a természet alkotó munkáján.

A Kapu szűkületében

A Kapuból kiérve hídon kelünk át, majd újabb kis sziklaszoros következik, egy nagyjából 1 méter magas zúgóval - itt egy pillanatra elbizonytalanodik az ember: merre is tovább? Nos, a falba erősített drótkötélbe kapaszkodva, a csúszós sziklán óvatosan lépkedve könnyedén átjutunk az akadályon. A völgy kissé kiszélesedik, hirtelen visszatérünk a verőfényes napsütésbe. Jobbról a hegyoldalból tucatnyi résből és nyílásból zúg elő a patak, mohás kőgörgetegeken át. Ezek az úgynevezett Prószéki-karsztforrások.

Zúgók és ,,mini ferratapálya"

Búvópatak és sziklás mesevilág

A Prószéki-karsztforrás a patak kitörési pontja, innentől felfelé a föld alatti karsztos járatokban folyik. Ez egy tipikus karsztjelenség, amelyet búvópataknak neveznek. Nagy földrajztudósunk, Hunfalvy János ezt írja ezzel kapcsolatban: „Borovetől DNy.-ra az eoczén menilitek környékében töbör van, melyet Szvorecznek neveznek. E töbörbe patak szakad, mely azután eltűnik, úgy, hogy onnan kezdve a proszéki regényes völgy egy darabig egészen száraz, míg nem a patak nagy görgeteg közül ismét előbúvik". Innentől felfelé, ha víz van a mederben, az a csapadéknak vagy hóolvadásnak köszönhető, és jellege is teljesen más: kristálytiszta helyett iszapos, sárgásbarna színezetű. Ez azért lehet, mert a patakok egy sáros legelőn erednek, és ha a víz egy része közvetlenül a völgyekbe folyik le, nem jut át a szűrőként működő karszthálózaton.

Szűkület és búvópatak

Az ösvény ezen a ponton hol az év nagy részében száraz patakmederben, hol annak jobb és bal oldalán halad, nagy mészkőgörgetegeket kerülgetve. Igazi ősvadon érzése van az embernek, bár szerencsére a medve helyett csak egy fekete mókus ugrál körbe minket. A völgy a szomszédos Proszék-csúccsal és a Kvacsányi-völggyel egyetemben természeti rezervátum, így fakitermelés egyáltalán nem zajlik ezen a területen. Nemsokára elérkezünk egy vihar által sújtott területre: az ösvény mellett mindenhol lucfenyők csonkjai hevernek, itt-ott egy fenyő még elszáradva áll. Meg kell jegyezni, hogy a számos kidőlt fa ellenére az ösvény tökéletesen járható, a rádőlt törzseket az erdészet kettévágta, így akadálymentesen folytathatjuk utunkat. Szerencsére a szomorú látványról hamar elvonja figyelmünket a fejünk felett látható sziklavilág. Mészkőszirtek egész sora keretezi a völgykatlant, amelyből rövidesen felkapaszkodunk egy galériaútra. Balra a lucfenyők között a különböző fantázianevekkel illetett szirteket láthatjuk: van itt Medve, Teve, Bagoly, Jánosik betyár, és még sok más különleges sziklaalakzat is. 

Sziklabércek a völgy felett

Medve és Bagoly sziklaalakzatok

Jánosik,a tót haramia arca

Rövidesen fahídon megyünk át, majd egy idő múlva újra előkerül a patak, ezúttal sáros színezettel és jóval alacsonyabb vízhozammal. Hatalmas sziklabástya által uralt völgyelágazásba érkezünk, az elágazást Vidovának, a sziklabástyát pedig Sólyom-kőnek (Sokol) hívják. A patak balról érkezik, de ez csalóka, mert a fővölgy jobbra folytatódik a turistaúttal együtt.

A Sólyom-kő sziklabérce

A Vöröshomok-vízesés

A turistaúton való továbbhaladás előtt mindenképp tegyünk egy rövid, kb. (nézelődés nélkül) 10-15 perces kitérőt balra, ahonnan a patak érkezik. Ezt Vöröshomok-völgynek (Červené piesky) hívják és a Kócs-hegység legmagasabb (időszakos) vízesését, a Vöröshomok-vízesést rejti. A hivatalosan jelzetlen, de jól kijárt ösvényen nem lehet eltévedni. Jobbról a Sokol fantasztikus sziklája tornyosul felénk. A vízesés katlanába levezető csúszós, omladékos ösvény lánccal van biztosítva.

Úton a Vöröshomok-völgyben

A leereszkedés után máris ott tornyosul előttünk a 15-20 méter magas sziklafal, amelyről frissítő permetet fröcskölve zúdul le maga a fenséges látványt nyújtó zuhatag. A hóolvadás utáni időszakban természetesen jóval látványosabb lehet, de így is szerencsénk volt: a völgy ezen része az év nagy részében majdnem teljesen száraz. Télen varázslatos jégképződmények alakulnak ki a zuhatag körül.

A 15 méter magas Vodopád Červené piesky

A hatalmas robajjal zúgó vízsugárhoz közelebb lépve azonnal érthető a Vöröshomok elnevezés, hiszen a sötétszürke sziklalépcsőnek a vízből kiváló travertínó, azaz forrásvízi mészkő ad vörösesbarna színt. A vízpermetben való felfrissülés és a fényképezés után visszatérünk a Vidová elágazáshoz, és folytatjuk az utat a főágban.

Más is jár a völgyben, így szerencsére képet is kérhettünk magunkról :)

Mászókázás a hasadékban

A kék jelzésen néhány percen belül elérjük a Sólyom-kő és a Prószék-csúcs oldalának mészkőgerincei közé vágódott Alsó- és Felső-őr (Nizny Straz, Vysny Straz) szakadékokat. Ez a völgy legszebb része. A középkorban és előtte állítólag a völgy egyike volt az árvai területekre vezető kevés útnak, bár számomra rejtély, hogy ki indulhatott el akkoriban a szűk sziklaszoroson. Először egy drótkötéllel biztosított, rövid acéllétrán jutunk át az első tereplépcsőn. Ennek tetejéről érdemes visszatekinteni a völgyre, mert a ritka növényzet miatt elég szép a kilátás.

Az első létra alatt és felett

A következő tereplépcsőn ezúttal mindenféle segédeszköz nélkül kell továbbjutnunk, ez egy négykézlábas feladat, ráadásul elég nagyot is kell lépnünk. Reggel sajnos azt a nadrágomat vettem fel, amiben nem tudok túl nagyot lépni, így elég mókásan festhettem. Ezután érjük el a völgy legkeskenyebb pontját. A szurdok olyan keskeny volt, hogy dinamittal kellett kiszélesíteni a 19. században, hogy lehessen benne haladni. 

Izgalmas akadálypálya

A sötét, nyirkos szurdokban mindenhonnan csöpög a víz, hóolvadás után elég szép vízesések alakulhatnak itt ki, bár akkor szinte lehetetlen szárazon megúszni. Fent egy fémgerenda látható a két szikla között, rendeltetése számomra rejtély, ha valaki tudja, miért van ott, felvilágosíthat kommentben.

Nézelődő a fémrúd tetején

Egy masszív, de az állandóan csepegő víz miatt nedves létrán felmászunk. Közben jól megfigyelhetők a víz által kivájt tál alakú mélyedések, amelyek némelyikében még most is áll egy kisebb tócsa. Néhány lépés után újabb létra, a lelépéskor érdemes a láncba és a drótkötélbe is kapaszkodni.

Stabil létra segíti az átjutást

A szinte kizárólag mészkőből álló, talaj nélküli terepen több vízzel telt mélyedés követi egymást, majd egy utolsó láncos-drótköteles mászás után megérkezünk a szurdok tetejére. Még egy utolsó pillantás a sötét kanyonra, majd egy rövid erdei szakasz után megérkezünk a völgyfőbe, egy alpesi rétre, egy elágazáshoz.

Szurdok és vízzel telt sziklamedencék

Végeredményben elmondható, hogy a szurdok nagyobb erőfeszítések nélkül bejárható és jó belépő lehet komolyabb szurdoktúrákhoz is. Mindazonáltal előny a csúszásmentes túrabakancs és a szédülésmentesség, valamint az általános túratapasztalat. Azt érdemes tudni, hogy a visszafelé vezető legrövidebb út az, amelyen feljöttünk. Aki nem akar visszafelé is erre menni és autóval érkezik, annak garantált a 18 kilométeres túra, kb. 800 méter szintemelkedéssel. De ennek ellenére is ajánlom, hogy Nagyborove és a Kvacsányi völgy felé folytassuk utunkat, melynek további részei is tartogatnak számos érdekességet, amelyeket következő írásomban fogok bemutatni.

A túra térképe az alábbi linkre kattintva érhető el:

Források:
Augustini-Kollar (Szerk.) The West Tatras, 2001, Dajama
http://www.hradiska.sk/2016/11/prosiek-hradok.html
Földrajzi Közlemények 1898 http://real-j.mtak.hu/10026/1/FoldrajziKozlemenyek_1898.pdf