18. és 19. századi karcok a homokkőben, az NDK idején napi 50.000 turista, ma pár órás kikapcsolódás Drezda városától nem messze. Az Elba kanyonja fölé magasodó Bastei homokkőformációjának népszerűsége már több mint 300 éve töretlen, így körültekintőnek kell lenni, ha nem tömegben szeretnénk bejárni.
Nem véletlen, hogy a Bastei körbejárására csak egy fél napos túrát szántunk, illetve azt is a délutáni órákban inkább. Drezda városának közelsége és a közvetlen S-Bahn-összeköttetés igazán felkapott hellyé varázsolja az Elba-kanyon fölé magasodó sziklaegyüttest. Nagyjából délután 4 körül érkeztünk meg a nagy, fizetős parkolóba, mely ekkor még ugyan tele volt, de időközben folyamatosan csordogáltak el a kocsik. Körülbelül 7 kilométeresre terveztük a túrát, mely így tele volt látnivalókkal.
A parkolóból utunkat szándékosan nem a fő attrakció, a Basteibrücke irányába vettük, hanem éppen ellenkező irányba. Egy kilátóponthoz sétálhatunk ki, ahol a Szász-Svájcban már megszokott, látványos panoráma tárul a szemünk elé a sűrű erdőből kibukkanó szürke homokkőtornyok seregével.
Tipikus kilátás Szász-Svájcban. Erdőből kibukkanó sziklatornyok és az Elbán túli mesák.
Egy meredeken lejtő ösvényen a Schwedenlöcher, azaz a "Svéd-lyukak" irányába vesszük az utat. Ez egy látványos, homokkőbe szűken bevágódott szurdokvölgy, ami a nevét onnan kapta, hogy a harmincéves háborúban a közeli falu, Rathenwald lakosai ide menekültek a svéd fosztogatócsapatok elől. Később a napóleoni háborúk és a világháborúk idején is hasonló célt szolgált a szurdok mélye. A ma is használt útvonal 1886-ban lett kialakítva, a mai formáját a több mint 800 betonlépcsővel pedig már az 1960-as években, az NDK idejében nyerte el. Az útvonal mindenesetre nagyon látványos, helyenként a látható mesterséges tágítások ellenére is éppen csak elférünk a két fal között.
Schwedenlöcher
A homokkőszorosból az Amselgrund nevű patakvölgybe érünk le, ahol terv szerint ebédeltünk volna az Amselfall vízesés melletti kis fogadóban. Viszont ahogy megtettük a kis kitérőt, a vízesés és környéke fel volt állványozva, a turisztikai iroda és az étterem pedig zárva. Kiderült, hogy sziklaomlás miatt történt a lezárás, amit mi nagyon sajnáltunk, mert rendkívül hangulatos helyszínről van szó, remélhetőleg a problémát megoldják.
Így aztán Niederrathen városkája felé vettük az irányt az Amselgrund hangulatos völgyében. Egyszercsak az Amselsee nevű felduzzasztott tavacskához érkezünk, ahol vízibicikli, csónak bérlésére van lehetőség, illetve természetesen pancsolni is lehet a homokkőtavak árnyékában. A kis tavacskát 1934-ben alakították ki a völgyben, pisztrángállományt telepítettek bele. A csónakbérlésben számomra az volt vicces, hogy parkolóautomatákból lehet a jegyet megváltani.
Jobbra a sziklaszínházat láthatjuk, melynek az érdekessége, hogy ez valójában egy szabadtéri színpad egy kiváló akusztikájú természetes sziklaamfiteátrumban kialakítva. Amikor odaértünk, épp érkeztek, készülődtek a zenészek.
A hangulatos kis szász településre, Niederrathenre leérve van miből választani az étkezés terén, a puccos étteremtől a halsütödén át a kis sarki büféig minden megtalálható itt. A településre csak a lakosok hajthatnak be autóval, ami teljesen érthető és jogos, a szűk utcácskákon problémás lenne a turistaforgalom.
Innen egy jól kiépített, de meredek útvonalon mászhatunk fel a Bastei sziklatornyaihoz. És hogy mi a Bastei? Az Elba homokkőkanyonja felé 200 méterrel magasodó sziklaformáció, amelyek a távolból emlékeztetnek egy vár tornyaira. Már az 1500-as évekből vannak róla feljegyzések, a turisták látogatni az 1700-as években kezdték. A Cseh-Szász-Svájc területén szinte mindenhol találkozhatunk a homokkőbe vésett feliratokkal, melyek közül rengeteg az 1800-as évekből maradt ránk, viszont a Bastei-nál mi találtunk 1706-ból származó feliratot is. A festőművészek körében is népszerű vidék legnagyobb nevezetességeit a Malerweg, a festők útja kötötte össze már az 1800-as évektől kezdve. Ez az útvonal részben ma is létezik és napjainkban is végigjárható.
Útban a Basteira, kilátás az Elba-kanyonra
Königstein
Elba-kanyon
Jól kiépített lépcsők
Nagyon különleges helyen járunk, hiszen itt a történelem valóban összefonódik a természettel, mind békeidőben, mind háborúk idején gyakran fordultak meg itt az emberek, és nyilvánvalóan a természetes sziklabástyák tetejére várak is épültek. Ilyen volt Neurathen sziklavára, melynek csekély romjait még ma is felfedezhetjük, ha letérünk egy kicsit jobbra. A vár szikláit egy rövid körtúra keretén belül járhatjuk végig.
A vár rekonstrukciós rajza
Tanösvény Neurathen várában
Hidacskák és vadregényes panoráma
Altrathen és Neurathen várairól már az 1200-as évekből vannak dokumentumok. Nyilvánvalóan először Altrathen vára állhatott, ez Neurathentől lejjebb található. Később, az 1300-as években már mindkét vár létezett. Eleinte cseh nemesek (Michelsberg, Berka) kezében volt Rathen birtoka, majd 1428-ban Friedrich von der Oelsnitz szász nemeshez került, aki a Wettin család hűbérese volt, így konfliktusok kezdődtek, hiszen a csehek magukénak tartották a várat. Így aztán egyszer az egyik, másszor a másik fél kezére került a vár, mígnem Hans von der Oelsnitz vette birtokba 1466-ban, aki egy rablólovag volt. A várat használva sasfészekként az elba-menti településeket fosztogatta. De nem sokáig garázdálkodhatott szabadon, mivel 1467-ben Ernst választófejedelem és Albert herceg megelégelték a rablólovag uralmát és megostromolták a várat. Von der Oelsnitz kifüstölése után Albert herceg örökösei birtokolták a várat.
Körbe a vár fokán
Felirat 1706-ból
Napjainkban 2 eurós belépőjegy megfizetése után (nyitvatartási időn kívül becsületkasszás) mehetünk be az egykori vár területére, amely valószínűleg fa és kőépületekből állhatott, kisebb-nagyobb felvonóhidakkal összekötve a különálló homokkőtornyokat. Az egykori erődítmény területét már csak a kilátás miatt is érdemes végigjárni. Helyenként katapultok és az azokból kilőtt lövedékek vannak kiállítva. A vár tetején lévő katapultokból 50 kilogram nehézségű homokkőgolyókat lehetett kilőni.
A vár védelmére használt katapult
Tériszonnyal csak óvatosan
A kis kitérő körbejárása után a Basteibrückéhez érkezünk, a hídhoz, mely összeköti Neurathen várát a Bastei szikláival. A híd megépítése előtt, 1814-ben egy lépcsősor vezetett fel a Basteira, ennek nyomait még ma is láthatjuk. 1826-ban épült meg az első Bastei-híd, ekkor még fából, illetve ekkor épült először szálláshelyet adó hegyi menedékkunyhó is. A ma is álló, 77 méter hosszú hidat 1851-ben építették homokkőből.
A Bastei-hídon
Szerencsére a természetvédők már az 20. század elején felismerték a környék különlegességét, így a sziklaformációra felvezető kisvasút ötletét is elvetették, 1938-ban pedig természetvédelmi területté nyilvánították a Bastei környékét.
A 20. század első felében nem volt annyira felkapott a környék, viszont a második világháború után a két részre szakadt ország keleti felének leglátogatottabb helye lett. Drezda környékéről és az ország többi részéről akár napi 50.000 turistát is fogadhatott a hely. Ekkor épült a ma is álló hotel és étterem, melyen egyértelműen látszanak a szocialista stílusjegyek.
A hídról kitűnő kilátás nyílik az alattunk elterülő völgykatlanra, ahol a színház is van, illetve az Elba-kanyonra, mögötte a táblahegyekre, például a Königstein hatalmas erődítményére. A híd közepén lévő kis teraszon jó pénzért "romantikus" vacsorára is van lehetőség (már amennyiben romantikusnak számít az, hogy több száz ember elsétál mellettünk, nem ritkán megbámulva minket étkezés közben).
A híd túloldalán mindenképp tegyünk jobbra kitérőt a Ferdinánd-kilátó felé, hiszen innen láthatjuk az ikonikus Bastei-panorámát, ezzel reklámozzák világszerte a helyet, az utazási irodák katalógusaiban is előkelő helyen van ez a kilátás. Innen nyílik a legszebb panoráma a hídra és az az által összekötött sziklabástyákra. Be kell vallani, a híd laikusként szemlélve is építészeti mestermű. Autentikus, tájba illeszkedő, a táj adottságait kiválóan felhasználja és fel is erősíti azokat. Napjainkban is hasonlókban kellene gondolkodni a turisztikai szakemberek számára.
Festmény a fából épült hídról és a mai kőhíd
A híres kilátás
Visszatérve a Bastei fő tömbjére még egy fantasztikus panorámát csodálhatunk meg az Elba-kanyonjára. Sajnos a fizetős kilátóterasz be volt zárva így késő délutánra, itt viszont nem becsületkasszás volt a megoldás. Nem probléma, még úgyis visszanézünk valamikor.
A katlan a mélyén a színházzal
Körülbelül három óra alatt kényelmes, nézelődős tempóban végig lehet járni az útvonalat, még egy étkezés is belefér, tehát kora reggeli vagy késő délutáni programnak kiváló.
Térkép az útvonallal:
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, nyomj egy 'tetszik' gombot a Facebook oldalunkra is!
A sorozat korábbi bejegyzései:
-
Európa legnagyobb sziklakapuja, Kamenice-szurdok
-
Saunstejn vára
-
Idagrotte, Carolafelsen, Kuhstall körtúra
-
Schrammsteine
Felhasznált források:
https://www.lohmen-sachsen.de/de/tourismus/felsenburg-neurathen.html
Rock Formations of Bohemia, Poland and Germany - VisitSkalniMesta.cz