18. és 19. századi karcok a homokkőben, az NDK idején napi 50.000 turista, ma pár órás kikapcsolódás Drezda városától nem messze. Az Elba kanyonja fölé magasodó Bastei homokkőformációjának népszerűsége már több mint 300 éve töretlen, így körültekintőnek kell lenni, ha nem tömegben szeretnénk bejárni.

Šaunštejn sziklavára a Cseh Svájcban, Hreňskotól nem messze, Vysoká Lipa település határában található. A várból mára semmi nem maradt, de ennek ellenére is megéri ide felkapaszkodni, mert a sziklahegy megközelítése nagyon kalandos, fentről a kilátás pedig csodálatos.

Csehország és Szászország határán van egy mesebeli táj bizarr homokkőtornyokkal, kanyonokkal, sziklaalakzatokkal, ami már a 18. században felkeltette az utazók fantáziáját. Ez a Cseh-Szász Svájc. Az Elba-menti-homokkővidék ugyan egy alacsony középhegység, viszont a tagolt, kiemelkedő sziklatornyokat megpillantva nem csodálkozunk, hogy a svájci festőművészek, Anton Graff és Adrian Zingg a saját hazájukhoz hasonlították ezt a vidéket. Szinte kimeríthetetlen a látnivalók száma, így a bőség zavarában csak a legnépszerűbb helyeket kerestük fel, az első napon így a Kamenice-szurdok és a Pravcicka Brána, a monumentális sziklahíd volt tervben, melyek a Cseh-Svájc ikonikus helyszínei.

Hazánk legnagyobb átlagmagasságú hegységében hemzsegnek a szép kilátást adó sziklabércek, fennsíkperemi letörések, ezek hívogató célpontok bármelyik turista számára. Kis túlzással minden erdőjáró hallott már a Tar-kőről, a Magos-kőről, vagy a Látó-kövekről - így ezeket, és a hasonlóan ismert kilátóhelyeket ebben a bejegyzésben nem célom bemutatni, inkább olyan sziklákat veszek górcső alá, melyekhez vagy nem vezet jelzett turistaút, vagy vezet, de annak ellenére is kevesen járnak oda.

A március 15-i hosszúhétvége kiváló alkalom volt, hogy a nyomasztó, szürke téli hónapok után feltöltődjünk a napsütés adta D vitaminnal. Mivel a közeli magashegységek még bőven hó alatt vannak, kedvenc középhegységünket, a Káposztafalvi-karsztot, ismertebb nevén a Szlovák Paradicsomot választottuk barangolásaink helyszíneként, ahol megáradt vizű, de még fagyos szurdokvölgyek, parádés kilátópontok és gyönyörű virágok, na meg sok-sok létra került terítékre.

A Miskolchoz közeli Forrás-völgy környékén kirándulva megismerhetjük és testközelből tanulmányozhatjuk a Bükk legjellemzőbb karsztjelenségeit. A töbrökkel és víznyelőkkel tarkított Kis-Fennsíkba mélyen bevágódó, helyenként szurdokszerű völgyben - nevéhez hűen - ma is számos karsztforrás fakad, de találunk itt tátongó szádájú kiszáradt forrásbarlangokat és mésztufán lezúduló vízesést is. Ebben az írásban megpróbálom összegyűjteni az itt fellelhető látnivalókat, érdekességeket, melyeket érdemes megtekinteni, ha erre járunk.

Zakopane környéke nem tartozik az ismeretlen desztinációk közé a túrázók körében. A Magas- és a Nyugati-Tátra Lengyelországra eső részeit évente több millió turista látogatja, így ha csendre és nyugalomra vágyunk, nem ez a legideálisabb úticél. De ha képesek vagyunk olykor tolerálni a tömeget, a Lengyel-Tátra felfedezése megéri a fáradságot, hiszen az apró kiterjedésű magashegység a szinte végtelen számú látnivalójával kitűnő kikapcsolódást jelenthet mindenkinek, a babakocsis kirándulóktól kezdve az extrém kalandtúrák kedvelőinek. Ezen írásomban egy átlagos fizikai kondícióval teljesíthető, egész napos útvonalat mutatok be, melynek bejárásával megismerkedhetünk a Lengyel-Tátra valódi esszenciájával.

A Nagy-Fátra két leghíresebb sziklacsúcsa az Ostrá és a Tlstá, bár nem tartozik a hegység legmagasabb kiemelkedései közé, nem véletlenül örvend igen nagy hírnévnek. Egy változatos és kihívásoktól sem mentes túrával egy nap alatt bejárhatjuk őket, bár ez alkalommal mi csak az Ostrára mentünk fel egy rövid, 12 km-es túra keretében.

Május végére beszerveztünk egy pár napos csillagtúra-sorozatot Rózsahegy (eredetileg Rosenberg, ma Ružomberok) központtal, a Liptói turisztikai régióba. Ružomberok nagy előnye elhelyezkedése, ugyanis a Vág folyó és a Revúca patakok összefolyásánál helyezkedik el, tehát ott, ahol találkozik a Nagy-Fátra, a Kócs-hegység és az Alacsony-Tátra, ugyanakkor a Kis-Fátra és a Liptói-havasok is kevesebb mint egy óra autózással elérhetők. Az odaútba is becsempésztünk egy túrát, méghozzá úgy, hogy nem a Donovaly-i hágón keresztül jutottunk el a szállásadó településünkre, hanem a Nagy-Fátrát Turócszentmárton felé megkerülve. Odautunk gyönyörű viharokkal megtűzdelve telt, de szerencsére az autópályás szakaszokon így is elég jól lehetett haladni. Egyébként a hat napra, amit ott töltöttünk, végig viharokat jósoltak, de mire odaértünk Blatnicára, szerencsére el is állt az eső.

 Azelőtt még nem jártunk a Nagy-Fátrában, de ahogy közeledtünk a párolgó, meredek, sziklákkal és fenyvesekkel borított vadregényes ormok felé, rögtön izgatottak lettünk. A hegység ezen részét Sziklás-Fátrának hívják.

Tipikus táj a Sziklás-Fátrában.