Zakopane környéke nem tartozik az ismeretlen desztinációk közé a túrázók körében. A Magas- és a Nyugati-Tátra Lengyelországra eső részeit évente több millió turista látogatja, így ha csendre és nyugalomra vágyunk, nem ez a legideálisabb úticél. De ha képesek vagyunk olykor tolerálni a tömeget, a Lengyel-Tátra felfedezése megéri a fáradságot, hiszen az apró kiterjedésű magashegység a szinte végtelen számú látnivalójával kitűnő kikapcsolódást jelenthet mindenkinek, a babakocsis kirándulóktól kezdve az extrém kalandtúrák kedvelőinek. Ezen írásomban egy átlagos fizikai kondícióval teljesíthető, egész napos útvonalat mutatok be, melynek bejárásával megismerkedhetünk a Lengyel-Tátra valódi esszenciájával.

A Felvidék második legmagasabb vízesését ne a Tátrában keressük. A Sólyom-völgyben található 75 méter magas Fátyol-vízesés a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park igazi ékessége, megmászása pedig nem kis lelki felkészültséget igényel: a 80 méter hosszú, függőleges létrarendszerre pillantva még a legbátrabbaknak is megremeg a lába. A nehézségekért azonban a felejthetetlen látvány kompenzál minket, főként csapadékos időszakban.

A Gömör-Tornai-karszt egyik leglátványosabb részén, a Szádelői-völgy közvetlen közelében, azzal párhuzamosan fut az Áji-völgy. A mintegy négy kilométer hosszú, sziklabordákkal és meredek lejtőkkel tagolt szurdokvölgy híres mésztufaképződményein kívül is kínál látnivalókat. A kanyon oldalaiban több barlang is kialakult a víz eróziós munkájának hatására. Ezek közül az egyik leglátványosabb az úgynevezett Ördög-barlang, amely a Szádelői-fennsík meredek oldalában, az Ördög-hídja sziklaszorosánál nyílik.

A Szlovák Paradicsommal való ismerkedést célszerű a déli oldalon, a Sztracenai-hegység 1000 méter körüli bércein kezdeni. Imrikfalváról (Dedinky) indulva egy 20 kilométer körüli körtúra során megismerkedhetünk a Nemzeti Park ezer arcával.  Utunk során érintünk létrás szurdokot, hegyi réteket, barlangokat, egy lélegzetelállító kilátósziklát, és a Gölnic-folyó kanyonjába is bepillantást nyerhetünk.

Közép-Európa legnagyobb egybefüggő erdősége Csehország, Bajorország és Ausztria határán húzódik, nagyjából 100 kilométer hosszúságban. Az ezer méter fölé emelkedő hegylánc bővelkedik az olyan természeti kincsekben, mint a kilátósziklák, őserdők, zuhatagok, mélyzöld színű gleccsertavak, és akár heteket is el lehetne tölteni a felfedezésével. De ha egy napba akarjuk a legtöbb látnivalót beletömöríteni, akkor kitűnő választás lehet a Špičák nevű üdülőközpontról induló turistautak valamelyikén elindulni, hogy megismerjük a Cseh-erdőt, avagy Sumavát.

A felvidéki Kócs-hegység keleti részén található Prószéki- és Kvacsányi-völgyekben futó tanösvény bejárása igazán változatos és szórakoztató, egész napos programmal kecsegtet: utunk során vízeséseket, érdekes sziklaalakzatokat, megnyugtató fennsíki réteket, kilátópontokat és bájos hegyi falvakat keresztezünk, de nem marad el a létrás-láncos mászóka sem, sőt, ráadásként felkereshetünk egy működő vízimalmot is. Írásom első részében a Prószéki-völgyet fogjuk bejárni.

Az útikönyveket, túraleírásokat és a különböző utazási irodák ajánlatait böngészve egyre többször lehet találkozni a Kócs-hegység (régi nevén Liptó-Árvai-karszt) nevével. A hegység keleti részén, a Liptói-medence és a Liptói-havasok által határolt tájon található a hegység két legismertebb völgye, a Prószéki-völgy és a Kvacsányi-völgy. A két völgy bejárását célzó, kb. 17 kilométer hosszú körtúrára nyugodtan rászánhat mindenki egy napot, ugyanis látnivaló akad bőven. Az autót célszerű Prószéken (Prosiek) hagyni, és rögtön a Prószéki-völggyel kezdeni a túrát, persze fordított irányban is lehet teljesíteni, viszont az szerintem technikásabb és körülményesebb.

Úton a Prószéki-patak szurdoka felé 

A Nagy-Fátra két leghíresebb sziklacsúcsa az Ostrá és a Tlstá, bár nem tartozik a hegység legmagasabb kiemelkedései közé, nem véletlenül örvend igen nagy hírnévnek. Egy változatos és kihívásoktól sem mentes túrával egy nap alatt bejárhatjuk őket, bár ez alkalommal mi csak az Ostrára mentünk fel egy rövid, 12 km-es túra keretében.

Május végére beszerveztünk egy pár napos csillagtúra-sorozatot Rózsahegy (eredetileg Rosenberg, ma Ružomberok) központtal, a Liptói turisztikai régióba. Ružomberok nagy előnye elhelyezkedése, ugyanis a Vág folyó és a Revúca patakok összefolyásánál helyezkedik el, tehát ott, ahol találkozik a Nagy-Fátra, a Kócs-hegység és az Alacsony-Tátra, ugyanakkor a Kis-Fátra és a Liptói-havasok is kevesebb mint egy óra autózással elérhetők. Az odaútba is becsempésztünk egy túrát, méghozzá úgy, hogy nem a Donovaly-i hágón keresztül jutottunk el a szállásadó településünkre, hanem a Nagy-Fátrát Turócszentmárton felé megkerülve. Odautunk gyönyörű viharokkal megtűzdelve telt, de szerencsére az autópályás szakaszokon így is elég jól lehetett haladni. Egyébként a hat napra, amit ott töltöttünk, végig viharokat jósoltak, de mire odaértünk Blatnicára, szerencsére el is állt az eső.

 Azelőtt még nem jártunk a Nagy-Fátrában, de ahogy közeledtünk a párolgó, meredek, sziklákkal és fenyvesekkel borított vadregényes ormok felé, rögtön izgatottak lettünk. A hegység ezen részét Sziklás-Fátrának hívják.

Tipikus táj a Sziklás-Fátrában.

Elég sokat gondolkodtam azon, hogy kellene egy blogot készíteni - elsősorban önmagam szórakoztatására. Nagy nehezen csak rávettem magamat erre is! Az oldalon elsősorban túrák, kirándulások élménybeszámolói szerepelnek majd, de elképzelhető, hogy más jellegű írások is lesznek - a tematika természetesen fix marad. A bejegyzéseket igyekszem a saját fotóimmal színesebbé tenni.

Mindig is vonzottak a hegyek, a természet, de a természetjárást, mint rendszeres tevékenységet 2015 óta űzzük. Azóta szinte minden héten megyünk valahova, néha távolabbi, gyakrabban közelebbi helyre.

Aki ide téved, és netalán el is olvas egy-egy bejegyzést, annak jó szórakozást kívánok!