Ritkán van az, hogy a Hegy pontosan azt adja, amire számítasz. A kiszámíthatatlan, kétarcú Alacsony-Tátrában sincs ez másképp, viszont annak ellenére, hogy néhány meglepetéssel is szolgált legutóbbi túránk során, mégis azt éreztük, hogy pontosan azt kaptuk a Hegytől, amire számítottunk. És mire számítottunk? Kiszámíthatatlan időjárásra, hófoltokra, a színes hegyi élővilág képviselőire, finom gőzgombócra, na meg a főgerinc megunhatatlan panorámájára. 

Hazánk legnagyobb átlagmagasságú hegységében hemzsegnek a szép kilátást adó sziklabércek, fennsíkperemi letörések, ezek hívogató célpontok bármelyik turista számára. Kis túlzással minden erdőjáró hallott már a Tar-kőről, a Magos-kőről, vagy a Látó-kövekről - így ezeket, és a hasonlóan ismert kilátóhelyeket ebben a bejegyzésben nem célom bemutatni, inkább olyan sziklákat veszek górcső alá, melyekhez vagy nem vezet jelzett turistaút, vagy vezet, de annak ellenére is kevesen járnak oda.

Az Imrikfalvától (Dedinky) nem messze található  Zejmár-szakadék rövidsége és közelsége miatt kitűnő betekintést nyújt a Szlovák Paradicsomba a hellyel ismerkedőknek is. A látványos Nálepka-vízesésrendszer létráin való felkapaszkodás igazi rövid adrenalinlöket, a Geravy-fennsíkon barangolva pedig hangulatos hegyi rétek várnak minket, ezek minden évszakban más arcukat mutatják, így érdemes többször, több útvariációban elmenni ide. Ha pedig egy kis szerencsénk van, az itt lakó állatokkal is megismerkedhetünk közelebbről. 

A március 15-i hosszúhétvége kiváló alkalom volt, hogy a nyomasztó, szürke téli hónapok után feltöltődjünk a napsütés adta D vitaminnal. Mivel a közeli magashegységek még bőven hó alatt vannak, kedvenc középhegységünket, a Káposztafalvi-karsztot, ismertebb nevén a Szlovák Paradicsomot választottuk barangolásaink helyszíneként, ahol megáradt vizű, de még fagyos szurdokvölgyek, parádés kilátópontok és gyönyörű virágok, na meg sok-sok létra került terítékre.

Aki gyakran túrázik, az tudja, hogy a tavaszi túrákat két dolog dobja fel igazán: a virágok és a bővizű patakok. Az idei tél kevés csapadékkal szolgált, így látványos vízhozamra nem igazán számíthatunk, patakjaink csak csörgedeznek. Ennek ellenére bejegyzésemben mutatok öt helyet a hazai turisták körében viszonylag ritkán látogatott Gömör-Tornai-karszton, ahol hóolvadás után csodás látványban lehet részünk.

A Felvidék keleti részének egyik legszebb kilátását adó Kojsói-havas nem véletlenül kedvelt célpontja a turistáknak. Az 1246 méter magas hegycsúcs könnyű megközelíthetősége és a tetőről nyíló páratlan panoráma miatt télen-nyáron kellemes program a természet kedvelőinek. 

A Bükk-hegységben nem mondható csekélynek a természetes kilátópontok száma, így ha kedvencet kell választani közülük, nehéz helyzetbe kerülhetünk. Az én toplistámra azonban mindenképp felkerül a Kisvár 594 méteres tengerszint feletti magasságig emelkedő sziklacsúcsa, melynek tetejéről szédítő 360 fokos panoráma nyílik, megmászni pedig kalandos élmény. 

Észrevettem, hogy néhány régebbi bejegyzésemnél eltűntek a képek, a napokban igyekszem orvosolni ezt a problémát.

Hol található a mérsékelt öv legalacsonyabban fekvő jégbarlangja? Milyen célra használták az aknabarlangokat az őskorban? Vajon tényleg feneketlen a Feneketlen-lednice? A bejegyzésben erre, és más kérdésekre szeretnék választ adni egy túra keretében a Szilicei-fennsík déli részén.

Az év végi szellemi-lelki kimerültség orvoslására idén is a természetjárást választottuk. A Magas-Tátra magashegyi levegője és hóval fedett zord csúcsainak látványa kifejezetten alkalmas erre a célra. Ebben a fotós beszámolóban két könnyű, családbarát túrát ajánlok azoknak, akik a téli hónapokban szeretnének kicsit aktívan kikapcsolódni a Kárpátok legmagasabb hegységében.