Murányi-fennsík karsztplatója 900-1400 méteres tengerszint feletti magasságban emelkedik az Alacsony-Tátra előszobájában, attól a Garam völgye választja el. Meredek, szinte függőleges peremeit számtalan leszakadás, sziklatorony díszíti, melyekről mesés panoráma tárul elénk. Az október pedig kiválóan alkalmas ezek bejárására, már csak az elképesztő színkombinációk miatt is.

A Murányi-fennsík és környéke igazi csemege a túrázók számára, ha a Felvidék kevésbé ismert vadonjait szeretnénk felfedezni. A hegység belsejének felfedezése igazi egész napos kihívás, de a peremén fekvő Tiszolc környékén több rövidebb útvonalat is végigjárhatunk. Egy kellemes őszi napon a Hradová (Várhegy) és a Zbojská-hágóból elérhető Čertová roklina (Ördög-szakadék) volt túránk célpontja, útba ejtve kitett mészkőgerincet, alpesi rétet, vad szurdokvölgyet.

A Tátra vonulatát északkeleti irányból lezáró Bélai-havasok 14 kilométeres mészkőgerince napjainkban szigorúan védett természeti terület. Habár egykor számos turistaút hálózta be a hegységet, napjainkban csak egyetlen útvonalon pillanthatunk be a gyephavasok és mészkőszirtek különleges világába - ezt jártuk be egy augusztusi túránkon.

18. és 19. századi karcok a homokkőben, az NDK idején napi 50.000 turista, ma pár órás kikapcsolódás Drezda városától nem messze. Az Elba kanyonja fölé magasodó Bastei homokkőformációjának népszerűsége már több mint 300 éve töretlen, így körültekintőnek kell lenni, ha nem tömegben szeretnénk bejárni.

Szász-Svájc egyik legvadregényesebb pontja az Elba-kanyon fölé magasodó, hajmeresztő panorámát adó Schrammsteine sziklacsoport, amit egy félnapos túra során fedezhetünk fel egy kalandos, létrákkal, sziklába faragott ösvényekkel tarkított útvonalon.

Drezda városától nem messze, a Szász-Svájc Nemzeti Parkban lenyűgöző homokkőformákkal találkozhatunk. Az első itt tett túránk során szurdokokon másztunk fel, szakadékok széléről tekintettünk le, egy sziklafal oldalában kanyarogtunk hasadékokon és barlangokon át, majd egy gigantikus sziklakaput is körbejártunk.

Csehország és Szászország határán van egy mesebeli táj bizarr homokkőtornyokkal, kanyonokkal, sziklaalakzatokkal, ami már a 18. században felkeltette az utazók fantáziáját. Ez a Cseh-Szász Svájc. Az Elba-menti-homokkővidék ugyan egy alacsony középhegység, viszont a tagolt, kiemelkedő sziklatornyokat megpillantva nem csodálkozunk, hogy a svájci festőművészek, Anton Graff és Adrian Zingg a saját hazájukhoz hasonlították ezt a vidéket. Szinte kimeríthetetlen a látnivalók száma, így a bőség zavarában csak a legnépszerűbb helyeket kerestük fel, az első napon így a Kamenice-szurdok és a Pravcicka Brána, a monumentális sziklahíd volt tervben, melyek a Cseh-Svájc ikonikus helyszínei.

A Zakopane-környéki vidék, a Magas- és Nyugati-Tátra hegyormaival és völgyeivel rendkívül felkapott helyszínnek számít mind a túrázók, mind az egyszerűbb kirándulásra vágyók körében. Utóbbiak főleg a völgyeket és az ott rejtőző menedékházakat keresik fel előszeretettel, így a nyugalomra és egyedüllétre vágyóknak nem ez a legmegfelelőbb célpont. Éppen ennyire felkapott, időnként túlzsúfolt völgy a Dolina Koscieliska (Koscieliskói-völgy) karsztosodó mészkőben kialakult kanyonja, végén az Ornak-házzal. Amik valójában különlegessé teszik a völgyet, azok az út mentén jobbra és balra térő kis elágazások, ahol különleges és egyedi látványosságokat, izgalmas úton megközelíthető és bejárható barlangokat és szurdokokat kereshetünk fel.

Régmúlt időkről mesélnek a Polyána gyűrű alakban emelkedő bércei. Mesélnek arról a nem is oly régi időszakról, amikor a természet volt az úr, mikor az áthatolhatatlan őserdőben szabadon járt-kelt minden állat, az ember pedig nem sokkal emelkedett ki közülük. Jánosikról, a híres rablóról, aki az őserdőt és a zegzugos sziklákat kihasználva keresett menedéket a hegyvidéken. Mesélnek évmilliós történeteket a Föld erejéről, amely képes hegyeket kialakítani, megmozgatni, tűzzel és porral betemetni mindent. Több ezer méter magas csúcsokról, melyek egész egyszerűen eltűntek, mert őket a vulkáni tevékenység sem kímélte, ezután pedig évmilliókon keresztül a szél, a jég, a víz koptatta, elhordta, felaprózta, s már csak kisebb magaslatok, szirtek, sziklák, kúpok dacolnak a külső hatásokkal. És mi elmentünk, és meghallgattuk ezeket a történeteket, láttuk a végkifejletet a saját szemünkkel, az előzményeket pedig legalábbis a belső szemeinkkel.

Ritkán van az, hogy a Hegy pontosan azt adja, amire számítasz. A kiszámíthatatlan, kétarcú Alacsony-Tátrában sincs ez másképp, viszont annak ellenére, hogy néhány meglepetéssel is szolgált legutóbbi túránk során, mégis azt éreztük, hogy pontosan azt kaptuk a Hegytől, amire számítottunk. És mire számítottunk? Kiszámíthatatlan időjárásra, hófoltokra, a színes hegyi élővilág képviselőire, finom gőzgombócra, na meg a főgerinc megunhatatlan panorámájára.