Szász-Svájc egyik legvadregényesebb pontja az Elba-kanyon fölé magasodó, hajmeresztő panorámát adó Schrammsteine sziklacsoport, amit egy félnapos túra során fedezhetünk fel egy kalandos, létrákkal, sziklába faragott ösvényekkel tarkított útvonalon.

Drezda városától nem messze, a Szász-Svájc Nemzeti Parkban lenyűgöző homokkőformákkal találkozhatunk. Az első itt tett túránk során szurdokokon másztunk fel, szakadékok széléről tekintettünk le, egy sziklafal oldalában kanyarogtunk hasadékokon és barlangokon át, majd egy gigantikus sziklakaput is körbejártunk.

Régmúlt időkről mesélnek a Polyána gyűrű alakban emelkedő bércei. Mesélnek arról a nem is oly régi időszakról, amikor a természet volt az úr, mikor az áthatolhatatlan őserdőben szabadon járt-kelt minden állat, az ember pedig nem sokkal emelkedett ki közülük. Jánosikról, a híres rablóról, aki az őserdőt és a zegzugos sziklákat kihasználva keresett menedéket a hegyvidéken. Mesélnek évmilliós történeteket a Föld erejéről, amely képes hegyeket kialakítani, megmozgatni, tűzzel és porral betemetni mindent. Több ezer méter magas csúcsokról, melyek egész egyszerűen eltűntek, mert őket a vulkáni tevékenység sem kímélte, ezután pedig évmilliókon keresztül a szél, a jég, a víz koptatta, elhordta, felaprózta, s már csak kisebb magaslatok, szirtek, sziklák, kúpok dacolnak a külső hatásokkal. És mi elmentünk, és meghallgattuk ezeket a történeteket, láttuk a végkifejletet a saját szemünkkel, az előzményeket pedig legalábbis a belső szemeinkkel.

A március 15-i hosszúhétvége kiváló alkalom volt, hogy a nyomasztó, szürke téli hónapok után feltöltődjünk a napsütés adta D vitaminnal. Mivel a közeli magashegységek még bőven hó alatt vannak, kedvenc középhegységünket, a Káposztafalvi-karsztot, ismertebb nevén a Szlovák Paradicsomot választottuk barangolásaink helyszíneként, ahol megáradt vizű, de még fagyos szurdokvölgyek, parádés kilátópontok és gyönyörű virágok, na meg sok-sok létra került terítékre.

A Felvidék keleti részének egyik legszebb kilátását adó Kojsói-havas nem véletlenül kedvelt célpontja a turistáknak. Az 1246 méter magas hegycsúcs könnyű megközelíthetősége és a tetőről nyíló páratlan panoráma miatt télen-nyáron kellemes program a természet kedvelőinek. 

Az év végi szellemi-lelki kimerültség orvoslására idén is a természetjárást választottuk. A Magas-Tátra magashegyi levegője és hóval fedett zord csúcsainak látványa kifejezetten alkalmas erre a célra. Ebben a fotós beszámolóban két könnyű, családbarát túrát ajánlok azoknak, akik a téli hónapokban szeretnének kicsit aktívan kikapcsolódni a Kárpátok legmagasabb hegységében.

A Miskolchoz közeli Forrás-völgy környékén kirándulva megismerhetjük és testközelből tanulmányozhatjuk a Bükk legjellemzőbb karsztjelenségeit. A töbrökkel és víznyelőkkel tarkított Kis-Fennsíkba mélyen bevágódó, helyenként szurdokszerű völgyben - nevéhez hűen - ma is számos karsztforrás fakad, de találunk itt tátongó szádájú kiszáradt forrásbarlangokat és mésztufán lezúduló vízesést is. Ebben az írásban megpróbálom összegyűjteni az itt fellelhető látnivalókat, érdekességeket, melyeket érdemes megtekinteni, ha erre járunk.

Mi mindent mesélhet nekünk egy hegy? Többet is, mint azt képzelnénk: mesélhet nekünk évmilliókkal ezelőtti földtörténeti folyamatokról, óriásokról, ősi törzsekről, természeti katasztrófákról, vagy akár várakról, amelyek már nem állnak. Éppen Felső-Pfalz és Bohémia határán, a Künisches Gebirge ("Királyerdő-hegység") gerincén áll egy ilyen mesélő hegy, amit számtalan névvel lehet illetni: a bajorok Ossernek hívják, a csehek Ostry-nak, de formája miatt olyan neveket is ráaggattak, mint "a Bajor-erdő Matterhornja", illetve "Isten Anyjának keblei". De tegyük félre ezeket a neveket, és nézzük meg egy kicsit közelebbről, hogy mit is mesél nekünk a hegy!