Hűsítő, csobogó patakok, víztározó festői környezetben, gyantaillat a fenyvesekben, virágpompa, változatos domborzat. Sztracena környékén túráztunk 28 kilométert, a Szlovák Paradicsom déli oldalán.

Hazánk egyik legszínesebb, legváltozatosabb, földtani értékekben leginkább bővelkedő tája a Bükki-karsztvidék és a vulkanikus eredetű Bükkalja közötti határ. A környéket átszelő megannyi turistaút, tanösvény vagy jelöletlen út és csapás lehetőséget ad az évmilliók alatt kiformálódott táj felfedezésére. A kétrészes írásom első felében egy tavaszi, Cserépfalu körüli túra útvonalát szeretném bemutatni. Az út során érintünk ősemberbarlangokat, szurdokvölgyeket és a misztikus fülkés sziklák egy-egy képviselőjét is. 

Donovaly népszerű síközpontjából egy rövid túrával elérhető az egyedülálló panorámája miatt híres Zólyom-hegy (Zvolen, 1402 m), mely bizonyos szempontok alapján egyaránt tartozhat a Nagy-Fátrához és az Alacsony-Tátrához is. Könnyű megközelíthetősége miatt télen is igazán különleges élményt nyújt a a körkilátást adó gyephavas gerinc.

A kis felvidéki település, Ajnácskő (Hajnácka) Hunfalvy János szerint az a hely, ,,hol a történelem a mesével összefolyik”, ez már a település gyönyörű nevében és fekvésében is megmutatkozik. A Gömör és Nógrád közötti bazaltvidék egyik legizgalmasabb táját fedezhetjük itt fel, változatos természeti, domborzati viszonyokkal, csodás kilátópontokról letekintve.

Ha Hazánk egy-egy hegységét, dombságát szeretnénk alaposan felfedezni, de nem tudjuk, hol kezdjük, érdemes belevágni egy egyénileg teljesíthető túramozgalomba. A Bükk szirtjei túramozgalom keretén belül felkereshetjük a Bükk-hegység legszebb természetes kilátópontjait, és a teljesítésért még kitűzőt és oklevelet is kapunk. Ha érdekel, milyen élményekkel gazdagodhatsz a szirtek végigjárásával, olvass tovább!

Murányi-fennsík karsztplatója 900-1400 méteres tengerszint feletti magasságban emelkedik az Alacsony-Tátra előszobájában, attól a Garam völgye választja el. Meredek, szinte függőleges peremeit számtalan leszakadás, sziklatorony díszíti, melyekről mesés panoráma tárul elénk. Az október pedig kiválóan alkalmas ezek bejárására, már csak az elképesztő színkombinációk miatt is.

Drezda városától nem messze, a Szász-Svájc Nemzeti Parkban lenyűgöző homokkőformákkal találkozhatunk. Az első itt tett túránk során szurdokokon másztunk fel, szakadékok széléről tekintettünk le, egy sziklafal oldalában kanyarogtunk hasadékokon és barlangokon át, majd egy gigantikus sziklakaput is körbejártunk.

Šaunštejn sziklavára a Cseh Svájcban, Hreňskotól nem messze, Vysoká Lipa település határában található. A várból mára semmi nem maradt, de ennek ellenére is megéri ide felkapaszkodni, mert a sziklahegy megközelítése nagyon kalandos, fentről a kilátás pedig csodálatos.

Csehország és Szászország határán van egy mesebeli táj bizarr homokkőtornyokkal, kanyonokkal, sziklaalakzatokkal, ami már a 18. században felkeltette az utazók fantáziáját. Ez a Cseh-Szász Svájc. Az Elba-menti-homokkővidék ugyan egy alacsony középhegység, viszont a tagolt, kiemelkedő sziklatornyokat megpillantva nem csodálkozunk, hogy a svájci festőművészek, Anton Graff és Adrian Zingg a saját hazájukhoz hasonlították ezt a vidéket. Szinte kimeríthetetlen a látnivalók száma, így a bőség zavarában csak a legnépszerűbb helyeket kerestük fel, az első napon így a Kamenice-szurdok és a Pravcicka Brána, a monumentális sziklahíd volt tervben, melyek a Cseh-Svájc ikonikus helyszínei.

Hazánk legnagyobb átlagmagasságú hegységében hemzsegnek a szép kilátást adó sziklabércek, fennsíkperemi letörések, ezek hívogató célpontok bármelyik turista számára. Kis túlzással minden erdőjáró hallott már a Tar-kőről, a Magos-kőről, vagy a Látó-kövekről - így ezeket, és a hasonlóan ismert kilátóhelyeket ebben a bejegyzésben nem célom bemutatni, inkább olyan sziklákat veszek górcső alá, melyekhez vagy nem vezet jelzett turistaút, vagy vezet, de annak ellenére is kevesen járnak oda.