A Felvidék keleti részének egyik legszebb kilátását adó Kojsói-havas nem véletlenül kedvelt célpontja a turistáknak. Az 1246 méter magas hegycsúcs könnyű megközelíthetősége és a tetőről nyíló páratlan panoráma miatt télen-nyáron kellemes program a természet kedvelőinek.
A Bükk-hegységben nem mondható csekélynek a természetes kilátópontok száma, így ha kedvencet kell választani közülük, nehéz helyzetbe kerülhetünk. Az én toplistámra azonban mindenképp felkerül a Kisvár 594 méteres tengerszint feletti magasságig emelkedő sziklacsúcsa, melynek tetejéről szédítő 360 fokos panoráma nyílik, megmászni pedig kalandos élmény.
A Miskolchoz közeli Forrás-völgy környékén kirándulva megismerhetjük és testközelből tanulmányozhatjuk a Bükk legjellemzőbb karsztjelenségeit. A töbrökkel és víznyelőkkel tarkított Kis-Fennsíkba mélyen bevágódó, helyenként szurdokszerű völgyben - nevéhez hűen - ma is számos karsztforrás fakad, de találunk itt tátongó szádájú kiszáradt forrásbarlangokat és mésztufán lezúduló vízesést is. Ebben az írásban megpróbálom összegyűjteni az itt fellelhető látnivalókat, érdekességeket, melyeket érdemes megtekinteni, ha erre járunk.
Mi mindent mesélhet nekünk egy hegy? Többet is, mint azt képzelnénk: mesélhet nekünk évmilliókkal ezelőtti földtörténeti folyamatokról, óriásokról, ősi törzsekről, természeti katasztrófákról, vagy akár várakról, amelyek már nem állnak. Éppen Felső-Pfalz és Bohémia határán, a Künisches Gebirge ("Királyerdő-hegység") gerincén áll egy ilyen mesélő hegy, amit számtalan névvel lehet illetni: a bajorok Ossernek hívják, a csehek Ostry-nak, de formája miatt olyan neveket is ráaggattak, mint "a Bajor-erdő Matterhornja", illetve "Isten Anyjának keblei". De tegyük félre ezeket a neveket, és nézzük meg egy kicsit közelebbről, hogy mit is mesél nekünk a hegy!
Zakopane környéke nem tartozik az ismeretlen desztinációk közé a túrázók körében. A Magas- és a Nyugati-Tátra Lengyelországra eső részeit évente több millió turista látogatja, így ha csendre és nyugalomra vágyunk, nem ez a legideálisabb úticél. De ha képesek vagyunk olykor tolerálni a tömeget, a Lengyel-Tátra felfedezése megéri a fáradságot, hiszen az apró kiterjedésű magashegység a szinte végtelen számú látnivalójával kitűnő kikapcsolódást jelenthet mindenkinek, a babakocsis kirándulóktól kezdve az extrém kalandtúrák kedvelőinek. Ezen írásomban egy átlagos fizikai kondícióval teljesíthető, egész napos útvonalat mutatok be, melynek bejárásával megismerkedhetünk a Lengyel-Tátra valódi esszenciájával.
A Felvidék második legmagasabb vízesését ne a Tátrában keressük. A Sólyom-völgyben található 75 méter magas Fátyol-vízesés a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park igazi ékessége, megmászása pedig nem kis lelki felkészültséget igényel: a 80 méter hosszú, függőleges létrarendszerre pillantva még a legbátrabbaknak is megremeg a lába. A nehézségekért azonban a felejthetetlen látvány kompenzál minket, főként csapadékos időszakban.
A Szlovák Paradicsommal való ismerkedést célszerű a déli oldalon, a Sztracenai-hegység 1000 méter körüli bércein kezdeni. Imrikfalváról (Dedinky) indulva egy 20 kilométer körüli körtúra során megismerkedhetünk a Nemzeti Park ezer arcával. Utunk során érintünk létrás szurdokot, hegyi réteket, barlangokat, egy lélegzetelállító kilátósziklát, és a Gölnic-folyó kanyonjába is bepillantást nyerhetünk.
Közép-Európa legnagyobb egybefüggő erdősége Csehország, Bajorország és Ausztria határán húzódik, nagyjából 100 kilométer hosszúságban. Az ezer méter fölé emelkedő hegylánc bővelkedik az olyan természeti kincsekben, mint a kilátósziklák, őserdők, zuhatagok, mélyzöld színű gleccsertavak, és akár heteket is el lehetne tölteni a felfedezésével. De ha egy napba akarjuk a legtöbb látnivalót beletömöríteni, akkor kitűnő választás lehet a Špičák nevű üdülőközpontról induló turistautak valamelyikén elindulni, hogy megismerjük a Cseh-erdőt, avagy Sumavát.
A felvidéki Kócs-hegység keleti részén található Prószéki- és Kvacsányi-völgyekben futó tanösvény bejárása igazán változatos és szórakoztató, egész napos programmal kecsegtet: utunk során vízeséseket, érdekes sziklaalakzatokat, megnyugtató fennsíki réteket, kilátópontokat és bájos hegyi falvakat keresztezünk, de nem marad el a létrás-láncos mászóka sem, sőt, ráadásként felkereshetünk egy működő vízimalmot is. Írásom első részében a Prószéki-völgyet fogjuk bejárni.
Az útikönyveket, túraleírásokat és a különböző utazási irodák ajánlatait böngészve egyre többször lehet találkozni a Kócs-hegység (régi nevén Liptó-Árvai-karszt) nevével. A hegység keleti részén, a Liptói-medence és a Liptói-havasok által határolt tájon található a hegység két legismertebb völgye, a Prószéki-völgy és a Kvacsányi-völgy. A két völgy bejárását célzó, kb. 17 kilométer hosszú körtúrára nyugodtan rászánhat mindenki egy napot, ugyanis látnivaló akad bőven. Az autót célszerű Prószéken (Prosiek) hagyni, és rögtön a Prószéki-völggyel kezdeni a túrát, persze fordított irányban is lehet teljesíteni, viszont az szerintem technikásabb és körülményesebb.
Úton a Prószéki-patak szurdoka felé
A Nagy-Fátra két leghíresebb sziklacsúcsa az Ostrá és a Tlstá, bár nem tartozik a hegység legmagasabb kiemelkedései közé, nem véletlenül örvend igen nagy hírnévnek. Egy változatos és kihívásoktól sem mentes túrával egy nap alatt bejárhatjuk őket, bár ez alkalommal mi csak az Ostrára mentünk fel egy rövid, 12 km-es túra keretében.
Május végére beszerveztünk egy pár napos csillagtúra-sorozatot Rózsahegy (eredetileg Rosenberg, ma Ružomberok) központtal, a Liptói turisztikai régióba. Ružomberok nagy előnye elhelyezkedése, ugyanis a Vág folyó és a Revúca patakok összefolyásánál helyezkedik el, tehát ott, ahol találkozik a Nagy-Fátra, a Kócs-hegység és az Alacsony-Tátra, ugyanakkor a Kis-Fátra és a Liptói-havasok is kevesebb mint egy óra autózással elérhetők. Az odaútba is becsempésztünk egy túrát, méghozzá úgy, hogy nem a Donovaly-i hágón keresztül jutottunk el a szállásadó településünkre, hanem a Nagy-Fátrát Turócszentmárton felé megkerülve. Odautunk gyönyörű viharokkal megtűzdelve telt, de szerencsére az autópályás szakaszokon így is elég jól lehetett haladni. Egyébként a hat napra, amit ott töltöttünk, végig viharokat jósoltak, de mire odaértünk Blatnicára, szerencsére el is állt az eső.
Azelőtt még nem jártunk a Nagy-Fátrában, de ahogy közeledtünk a párolgó, meredek, sziklákkal és fenyvesekkel borított vadregényes ormok felé, rögtön izgatottak lettünk. A hegység ezen részét Sziklás-Fátrának hívják.
Tipikus táj a Sziklás-Fátrában.