Szász-Svájc egyik legvadregényesebb pontja az Elba-kanyon fölé magasodó, hajmeresztő panorámát adó Schrammsteine sziklacsoport, amit egy félnapos túra során fedezhetünk fel egy kalandos, létrákkal, sziklába faragott ösvényekkel tarkított útvonalon.
Szász-Svájc egyik legvadregényesebb pontja az Elba-kanyon fölé magasodó, hajmeresztő panorámát adó Schrammsteine sziklacsoport, amit egy félnapos túra során fedezhetünk fel egy kalandos, létrákkal, sziklába faragott ösvényekkel tarkított útvonalon.
Drezda városától nem messze, a Szász-Svájc Nemzeti Parkban lenyűgöző homokkőformákkal találkozhatunk. Az első itt tett túránk során szurdokokon másztunk fel, szakadékok széléről tekintettünk le, egy sziklafal oldalában kanyarogtunk hasadékokon és barlangokon át, majd egy gigantikus sziklakaput is körbejártunk.
A Zakopane-környéki vidék, a Magas- és Nyugati-Tátra hegyormaival és völgyeivel rendkívül felkapott helyszínnek számít mind a túrázók, mind az egyszerűbb kirándulásra vágyók körében. Utóbbiak főleg a völgyeket és az ott rejtőző menedékházakat keresik fel előszeretettel, így a nyugalomra és egyedüllétre vágyóknak nem ez a legmegfelelőbb célpont. Éppen ennyire felkapott, időnként túlzsúfolt völgy a Dolina Koscieliska (Koscieliskói-völgy) karsztosodó mészkőben kialakult kanyonja, végén az Ornak-házzal. Amik valójában különlegessé teszik a völgyet, azok az út mentén jobbra és balra térő kis elágazások, ahol különleges és egyedi látványosságokat, izgalmas úton megközelíthető és bejárható barlangokat és szurdokokat kereshetünk fel.
Régmúlt időkről mesélnek a Polyána gyűrű alakban emelkedő bércei. Mesélnek arról a nem is oly régi időszakról, amikor a természet volt az úr, mikor az áthatolhatatlan őserdőben szabadon járt-kelt minden állat, az ember pedig nem sokkal emelkedett ki közülük. Jánosikról, a híres rablóról, aki az őserdőt és a zegzugos sziklákat kihasználva keresett menedéket a hegyvidéken. Mesélnek évmilliós történeteket a Föld erejéről, amely képes hegyeket kialakítani, megmozgatni, tűzzel és porral betemetni mindent. Több ezer méter magas csúcsokról, melyek egész egyszerűen eltűntek, mert őket a vulkáni tevékenység sem kímélte, ezután pedig évmilliókon keresztül a szél, a jég, a víz koptatta, elhordta, felaprózta, s már csak kisebb magaslatok, szirtek, sziklák, kúpok dacolnak a külső hatásokkal. És mi elmentünk, és meghallgattuk ezeket a történeteket, láttuk a végkifejletet a saját szemünkkel, az előzményeket pedig legalábbis a belső szemeinkkel.
Ritkán van az, hogy a Hegy pontosan azt adja, amire számítasz. A kiszámíthatatlan, kétarcú Alacsony-Tátrában sincs ez másképp, viszont annak ellenére, hogy néhány meglepetéssel is szolgált legutóbbi túránk során, mégis azt éreztük, hogy pontosan azt kaptuk a Hegytől, amire számítottunk. És mire számítottunk? Kiszámíthatatlan időjárásra, hófoltokra, a színes hegyi élővilág képviselőire, finom gőzgombócra, na meg a főgerinc megunhatatlan panorámájára.
Az Imrikfalvától (Dedinky) nem messze található Zejmár-szakadék rövidsége és közelsége miatt kitűnő betekintést nyújt a Szlovák Paradicsomba a hellyel ismerkedőknek is. A látványos Nálepka-vízesésrendszer létráin való felkapaszkodás igazi rövid adrenalinlöket, a Geravy-fennsíkon barangolva pedig hangulatos hegyi rétek várnak minket, ezek minden évszakban más arcukat mutatják, így érdemes többször, több útvariációban elmenni ide. Ha pedig egy kis szerencsénk van, az itt lakó állatokkal is megismerkedhetünk közelebbről.
A március 15-i hosszúhétvége kiváló alkalom volt, hogy a nyomasztó, szürke téli hónapok után feltöltődjünk a napsütés adta D vitaminnal. Mivel a közeli magashegységek még bőven hó alatt vannak, kedvenc középhegységünket, a Káposztafalvi-karsztot, ismertebb nevén a Szlovák Paradicsomot választottuk barangolásaink helyszíneként, ahol megáradt vizű, de még fagyos szurdokvölgyek, parádés kilátópontok és gyönyörű virágok, na meg sok-sok létra került terítékre.
Aki gyakran túrázik, az tudja, hogy a tavaszi túrákat két dolog dobja fel igazán: a virágok és a bővizű patakok. Az idei tél kevés csapadékkal szolgált, így látványos vízhozamra nem igazán számíthatunk, patakjaink csak csörgedeznek. Ennek ellenére bejegyzésemben mutatok öt helyet a hazai turisták körében viszonylag ritkán látogatott Gömör-Tornai-karszton, ahol hóolvadás után csodás látványban lehet részünk.
A Felvidék keleti részének egyik legszebb kilátását adó Kojsói-havas nem véletlenül kedvelt célpontja a turistáknak. Az 1246 méter magas hegycsúcs könnyű megközelíthetősége és a tetőről nyíló páratlan panoráma miatt télen-nyáron kellemes program a természet kedvelőinek.
A Bükk-hegységben nem mondható csekélynek a természetes kilátópontok száma, így ha kedvencet kell választani közülük, nehéz helyzetbe kerülhetünk. Az én toplistámra azonban mindenképp felkerül a Kisvár 594 méteres tengerszint feletti magasságig emelkedő sziklacsúcsa, melynek tetejéről szédítő 360 fokos panoráma nyílik, megmászni pedig kalandos élmény.