A hegység főgerincének keleti végén, méltóságteljesen emelkedik a felvidéki táj fölé a Király-hegy bástyája.  A Király-kopaszának, azaz szlovákul Králová Hol'ának is nevezett gyephavasi tömb, mely egykor Mátyás király kedvelt vadászterülete volt, a történelmi Gömör legmagasabb pontjaként még ma is különös vonzerővel bír. A szlovákok versek, műalkotások, mondák, népdalok formájában is kifejezik csodálatukat a hegy iránt, mely a Kriván mellett az ország másik jelképének számít.

A Bükköt járva rengeteg, a múltban fontos szerepet játszó hely mellett sétálhatunk el anélkül, hogy eszünkbe jutna, hogy itt egykor egy vár, erődített település vagy kolostor állt. A térképekről leolvasható helyneveknek és a közelmúlt feltárásainak köszönhetően azonban közelebb kerülhetünk a hegység színes történelmi múltjához. Felsőtárkányból indulva egy túrára felfűzve bárki felfedezheti ezeket a láthatatlan történelmi emlékeket.

A Kéktúra bükki szakaszát méltóképp fejeztük be október utolsó napján, a gyönyörű, színes, őszi erdőben túrázva, a napot naplementenézéssel zárva.

Egy ősi, pogány kőszentély, hosszú erdei menetelés sárban és aszfalton, az ország egyik legszebb helyen lévő kilátója. Az Országos Kéktúra 22-es szakaszát jártuk végig.

Az Alacsony-Tátráról általában a legmagasabb pontján 2000 méteres magasságig elérő gyephavasi jellegű főgerinc jut az emberek eszébe. Azonban ha a főgerincről lepillantunk Liptó vidékére, egy völgyekkel szabdalt, festői, sziklákkal tagolt tájat látunk magunk előtt, mely karsztjelenségeivel, barlangjaival, szurdokaival, szirtjeivel tűnik ki a Felvidék mesés vidékei közül.

Donovaly népszerű síközpontjából egy rövid túrával elérhető az egyedülálló panorámája miatt híres Zólyom-hegy (Zvolen, 1402 m), mely bizonyos szempontok alapján egyaránt tartozhat a Nagy-Fátrához és az Alacsony-Tátrához is. Könnyű megközelíthetősége miatt télen is igazán különleges élményt nyújt a a körkilátást adó gyephavas gerinc.

A Magas-Tátra déli oldalának legkönnyebben elérhető kétezres csúcsa a Nagy-Morgás (Velká Svistovka), ami a Késmárki-csúcs gerincének végén magasodik a hegység peremén. A csúcsra a Zöld-tavi-katlanra és a Bélai-Tátrára nyíló kilátás miatt érdemes felkapaszkodni. A Tátrában érdemes úgy időzíteni az indulást, hogy a csúcson legyünk már délelőtt, ugyanis a magashegyi viharok nagy része délután következik be. Így történt a túra során is, de a részletekről később…

Drezda városától nem messze, a Szász-Svájc Nemzeti Parkban lenyűgöző homokkőformákkal találkozhatunk. Az első itt tett túránk során szurdokokon másztunk fel, szakadékok széléről tekintettünk le, egy sziklafal oldalában kanyarogtunk hasadékokon és barlangokon át, majd egy gigantikus sziklakaput is körbejártunk.

Csehország és Szászország határán van egy mesebeli táj bizarr homokkőtornyokkal, kanyonokkal, sziklaalakzatokkal, ami már a 18. században felkeltette az utazók fantáziáját. Ez a Cseh-Szász Svájc. Az Elba-menti-homokkővidék ugyan egy alacsony középhegység, viszont a tagolt, kiemelkedő sziklatornyokat megpillantva nem csodálkozunk, hogy a svájci festőművészek, Anton Graff és Adrian Zingg a saját hazájukhoz hasonlították ezt a vidéket. Szinte kimeríthetetlen a látnivalók száma, így a bőség zavarában csak a legnépszerűbb helyeket kerestük fel, az első napon így a Kamenice-szurdok és a Pravcicka Brána, a monumentális sziklahíd volt tervben, melyek a Cseh-Svájc ikonikus helyszínei.

Régmúlt időkről mesélnek a Polyána gyűrű alakban emelkedő bércei. Mesélnek arról a nem is oly régi időszakról, amikor a természet volt az úr, mikor az áthatolhatatlan őserdőben szabadon járt-kelt minden állat, az ember pedig nem sokkal emelkedett ki közülük. Jánosikról, a híres rablóról, aki az őserdőt és a zegzugos sziklákat kihasználva keresett menedéket a hegyvidéken. Mesélnek évmilliós történeteket a Föld erejéről, amely képes hegyeket kialakítani, megmozgatni, tűzzel és porral betemetni mindent. Több ezer méter magas csúcsokról, melyek egész egyszerűen eltűntek, mert őket a vulkáni tevékenység sem kímélte, ezután pedig évmilliókon keresztül a szél, a jég, a víz koptatta, elhordta, felaprózta, s már csak kisebb magaslatok, szirtek, sziklák, kúpok dacolnak a külső hatásokkal. És mi elmentünk, és meghallgattuk ezeket a történeteket, láttuk a végkifejletet a saját szemünkkel, az előzményeket pedig legalábbis a belső szemeinkkel.